Nyomtat Elküld Olvasási nézet

A Lelki Oázis Missziónk létrejöttéről

A LELKI OÁZIS MISSZIÓ létrejöttéről

„Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik,  szent az ő neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és az alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét." Ézsaiás 57,15

A Lelki Oázis Misszió gondolata 2000-ben, Istenünk szent jelenlétében, imádságos háttérben fogant, amikor a Nyírturai Református Egyházközség lelkipásztora lettem.

Mindezek előzménye volt, hogy közel két évtizeden át az Úrért és a hívő testvérekért vállaltam (családommal együtt) a hátratételt, a szószerinti megbélyegzést, az üldözést, a súlyos lelki megpróbáltatásokat. Ilyen megrázó lelki hatásokra kristályosodott ki és a Szentlélektől kapott bátorítással éveken át érlelődött szívemben a Lelki Oázis Misszió gondolata.

A Bibliából felismert missziós küldetés alapján szerettem volna tenni valamit Isten gyermekeiért, akik hasonlóképen szenvedtek, vagy szenvednek mint én is. Akikkel szorosan összeköt a közös kincsünk, az Úr Jézustól kapott drága üdvözítő hit.

Szomorúan kellett látnom, tapasztalnom a sok megfáradt, elkeseredett (lelkigondozatlan) hívő testvérem életén a lehangoltságot, a szomorúságot, a tehetetlenséget. Mindezek hatására erős vágy ébredt a szívemben, hogy össze kellene fogni őket, hogy bátorítani, tanítani kellene őket, hogy megkaphassák mindazt, amire leginkább szükségük van.

Nagyon vágytam egy olyan közösségre, egy olyan helyre, ahol néhány napon át boldogan együtt lehet Krisztus megváltott népe, ahol az Úr szent jelenlétében, az Ige melletti áldott csöndben és meghitt légkörben megpihenhetnek és kaphatnak egy „lélegzetvételnyi" gyámolítást, törődést, ahol mennyei áldásokban és mindabban részesülhetnek, ami emberileg adható: testvéri szeretet, tisztelet, őszinteség, bátorító szó, önzetlen segítés, gondoskodás, figyelmesség, megbecsülés, törődés, az igazság őszinte, de tapintatos kimondása, minden ami épít, ami Isten előtt kedves!

Az Úr kegyelméből, az Úrban bízva így indultunk el együtt, Bibliával a kézben az első Oázisba!

 

„Csak Istennél csendesül el lelkem, Tőle kapok segítséget." Zsoltár 62,2

 

***

LELKI OÁZIS MISSZÓ

Keresztyén Testvérek!

Tudjuk, hogy az Úr Jézus Krisztus életmentő evangéliumának hirdetéséhez tulajdonképpen minden rendelkezésünkre áll. Mindenünk megvan, csak éppen nem tudunk elég hatékonyan megélni az Istentől kapott lehetőségeinkkel.

Mi, az ige szavaival élve nemes harcban állunk a lelkek mentésének harcmezején. A frontharcosok számára, életbevágóan fontos feladatuk megvalósításához elengedhetetlenül hozzátartozik az alapos felkészítésen túl a pihentetés is.

Tudjuk, hogy utánpótlás híján nem lehet győztes csatát vívni.

Megtanulhattuk volna már, hogy megfáradtan, kimerülten nem lehet hatékony munkát végezni lelki téren sem. Úgy látom, hogy komoly lemaradásunk, bepótolnivalónk van e területen.

Ha már Isten mindent megtett azért, hogy békességünk legyen, nem kellene-e nekünk is nagyobb hangsúlyt helyezni a lelki testvéreink békességének biztosítására?

A megfáradt hívő testvéreink számára olyan igazi „oázis" lelki hely és lehetőség kellene, mely egyszerre lehetne: templom, iskola, rendelő, szanatórium.

Égetően szükségesek lennének tehát az olyan Lelki Oázisok, ahol megfelelő feltételek mellett a hívőket erősíteni, gondozni, felüdíteni, felkészíteni, bátorítani lehetne. Ahol az evangélium frontharcosai együtt imádkozhatnának és rákészülhetnének a következő feladatra, mely számukra egyúttal a lelki hátteret, az imádságos hátországot is biztosíthatná. (Menedék, felkészülés, pihentetés helye.)"

„A te szeretetedben sok örömünk és vigasztalásunk volt, mert a szentek szíve felüdült általad, testvérem." Filemon 7

Nyírtura, 2004. szeptember 20.
Trencsényi László

***

LELKI OÁZIS MISSZÓ

  • „Tartsuk meg a reménység vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, aki ígéretet tett." Zsid 10,23

Az Úr nagy kegyelmének, megkülönböztetett, gyöngéd gondoskodásának tartjuk, hogy lelki Oázis Missziónk 2000-ben létrejöhetett.  Eleinte 2010-ig Piliscsabán tartottuk heteinket. Egy ideig közös alkalmaink voltak a Bethánia CE Szövetséggel, így éveken át közösen tartottunk áldott heteket és hétvégéket Hajdúszoboszlón, Vaján, Piliscsabán. 2011-óta ezeket az alkalmakat Kismaroson és Bp. Pestújhelyen tarjuk.

A csendesheteinken való részvételt kezdettől fogva mindenki számára ingyenessé tettük, csupán adományokat fogadtunk el, így segítve, támogatva azokat, akik egyébként anyagi okok miatt nem tudtak volna részt venni alkalmainkon. (2015-től lett fizetős a részvétel.)

Célunk volt, hogy a Lelki Oázisban eltöltött idő felüdülésül szolgáljon mindazoknak, akik Isten szent jelenlétében az élő vizek forrásainál keresnek elcsöndesedést, megnyugvást, gyógyulást, vigasztalódást: zaklatott életükre, sebeikre, gondjaikra - bajaikra Istentől gyógyírt, valódi megoldást. Kíemelt célunk volt, hogy legyen ez a lelki hely igazi Oázis, egyszerre: templom, iskola, rendelő, szanatórium, rehabilitációs központ.

Mindehhez igyekeztünk maradéktalanul biztosítani a termékeny lelki elcsöndesedésre alkalmas nyugodt, pihentető körülményeket. Elsődlegesnek tartottuk, hogy mindig legyen biztosítva a mennyei tartalom, az egészséges igei tanítás, lelkiismeretes és felkészült előadókkal. (Megfelelő igei komolyság, megfelelő mennyiség és megfelelő tálalás.)

Őszinte vágyunk volt, hogy a résztvevők mindíg kapjanak komoly biblikus megerősítést, hogy tudjanak a helyes irányba fordulni, a mennyei úton előre haladni, Isten számára maradéktalanul rendelkezésre állni, hogy az Úr Jézus Krisztus áldásaiban részesült, teológiailag képzett, hitben megerősödött, szolgálatra kész emberek térjenek vissza gyülekezeteikbe.

 

Tudjuk, hogy a Krisztus megváltott gyermeke nem akárki, hanem rendkívüli személy, a legnagyobb felelősséggel fölruházva. Tudjuk azt is, hogy a keresztyén élet, súlyos kereszteket hordozó élet, ugyanakkor Krisztusban megújult, megerősödött, megáldott, boldog és megszentelt élet.

Azért imádkozunk, hogy a programjainkon résztvevők élete legyen folyamatosan az Ige mennyei áldott vizsgálata alatt, hogy világosan kiderülhessen a Krisztushoz tartozásuk állapota: mélysége, ápoltsága, frissessége, összeszedettsége, rendezettsége, komolysága, szilárdsága, tisztasága, szentsége.

Azért imádkozunk, hogy Krisztus gyermekei találjanak egymásra és egymás hite által épüljenek, egymást segítve, támogatva erősödjenek, egymásra figyelve gyakorolják a keresztyén szeretetet, türelmet és tudjanak egymásért imádkozni.

Tudjuk, hogy a lelkek mentésének nemes harcában minden hívő ember fontos és felelős. Azáltal, hogy az Úr Jézust követjük egy test tagjai lettünk, egymást segítve egy célt kell szolgálnunk, együtt kell lépnünk, tennünk, amíg még lehet.  Ezt természetesen csak akkor és addig tudjuk, amíg: „..az élet Igéjére figyelünk!" Fil 2,16.

Boldog az a keresztyén, akiről dicsőséges Ura, Jézus Krisztus elmondhatja majd: Megtette azt, ami tőle telt! Márk 14,8

Budapest, 2015.
Trencsényi László

 

***

LELKI OÁZIS MISSZIÓ

A ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt." 2Péter 1,5

Mivel hitünk mellé tudást kell ragasztanunk, ezért mindig örömmel és Isten iránti engedelmességgel foglalkozzunk az Igével, és engedjük, hogy az Ige foglalkozzon velünk.

Minden hívő ember tudja, hogy nincs fontosabb, mint amit Istenről, a mi Teremtőnkről, és  Megváltónkról az Úr Jézus Krisztusról megtudhatunk.  Ebbe elmélyülni csak ámuló, tiszta gyermeki őszinte belefeledkezéssel, csodálattal lehet. Istenről mély, igaz, tiszta tudást szerezni megtisztelő kegyelem és kiváltság. Kegyelem, hogy még elsajátíthatjuk mindazt, amit csak lehet, amit Szent Lényéről kinyilatkoztatott a Szentírásban. Ez minden hívő embert újra és újra mély alázatra, tiszteletre és szó szerint térdre kényszerít.

„A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített." 2Tim 3,16-17

Mivel a hívő ember nagyon szereti Megváltóját az Úr Jézus Krisztust, legjobban arról szeret hallani, ami Vele kapcsolatos.  Kell, hogy érdekeljen minket a mi drága kincsünkről, a hitünkről szóló tanítás.  Nagy kegyelem bepillantani, csodálattal érzékelni, ahogy fokról-fokra bomlik ki előttünk az Istenről szóló tudomány magával ragadó szépsége. Ezt csak állhatatosan, kellő minőségi időt szánva, elmélyülve, tisztelettel és szent félelemmel lehet.

Kegyelem, hogy még tanulhatunk, de nem csupán önmagunknak. A mi Megváltónk azért adott ilyen nagy lehetőséget, hogy a megszerzett ismeretet helyesen használjuk fel az evangélium hirdetés, a lélekmentés áldott és szent szolgálatában.

Tudjuk, hogy a hívő élet mindenkit arra kötelez, hogy engedelmes szívvel, Isten előtti felelősséggel, tudatosan és meggyőződéssel kövesse Megváltóját.  Vegyük tehát a legkomolyabban az Úr Jézustól kapott küldetést és végezzük hűséggel szolgálatunkat!

Kérjük a mi Urunkat, hogy Szentlelke által vezessen, hogy helyesen éljünk a Tőle kapott lehetőséggel, ragadjuk meg az alkalmakat, hogy bárhol élünk, alkalmas eszközökké váljunk a mi áldott Megváltónk kezében.

„Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse." 1Timotheus 1,15

Budapest, 2015.
Trencsényi László

 

***

HOGYAN JÁRJUK AZ EMMAUSI UTAT?

Olvasmány: Lukács evangéliuma 24,13-35

 

Vitathatatlan tény, hogy minden hívő ember az „emmausi" utat járja, csak az nem mindegy, hogy kivel és hogyan: csöndesen, lehangoltan vagy vitatkozva, lázadozva.

Voltak alkalmaink! Sok-sok „Lelki Oázisnak"nevezett alkalom!

Megpróbáltunk minden feltételt biztosítani. Mutattuk a biblikus irányt! Mindig a Szent Biblia volt az iránytűnk!

Sokszor találkoztunk, megálltunk egy-egy hétre, majd szinte úgy, ahogy jöttünk, indultunk szomorú ábrázattal tovább. De sokszor tűnt úgy, hogy sietősen feledve van a hirdetett Ige! Lecsengett, leállt a szív „hevült, föllángolt, gerjedezett öröme"- kihunyt, mintha mi sem történt volna. Mintha azok a tanítványok, békésen nyugalomra tudták volna hajtani a fejüket ott, azon az éjszakán Emmausban.

Nem ez történt!

Azokhoz a szomorú tanítványokhoz az Úr Jézus tudatosan csatlakozott. Ő jól tudta, hogy nem csak az volt a probléma, hogy „látásukat valami akadályozta", hanem az is, hogy a „szívük rest volt"! Ez valóban nagy balgaság, ez a halálos restség! Sajnos a bűn miatt ilyen rest a szívűnk a Krisztus beszédének örömmel való komolyan vételére, el és befogadására és hálából való továbbadására!

Ott és akkor, Krisztus hozzájuk csatlakozása, jelenléte mindent megváltoztatott! Azoknak a tanítványoknak ott menetközben elég volt egyetlen „csöndesdélután" is! Krisztus élő jelenléte, az Ő páratlan igemagyarázata, áldott beszéde kellett hozzá, és az is, hogy a terített asztalnál ezek az emberek végre úgy igazán FELÉ forduljanak, gyermeki hittel a szemébe nézzenek és felismervén Őt, lássanak végre MEGNYÍLT szemekkel!

Én sok mindent nem értek a mai keresztyének hozzáállásából, az evangéliumhoz való viszonyulásából! A „keresztyének" alatt én az Isten választottait értem és nem azokról beszélek, akik olyanok, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide s tova hány. (Jakab 1,6) Azokon nem kell csodálkoznunk, mert nincs gyökerük. Ők minden további nélkül tudnak azonosulni a világgal, a világiasság hitvány kínálataival. Nekik nem probléma a törvénytelenség, nem nehéz elfogadni a szürkeséget, megszokni a lelki homályt, a ködösítést, a tévtanítást, vagy a szórakoztatást.

Vegyük végre tudomásul, hogy a „szórakoztatás evangéliuma" nem a Krisztus egyháza, a konkoly nem búza, a kecskék nem bárányok, és a meghívottak nem biztos, hogy választottak is! (Mt. 22,14)

A kiválasztottak viszont, akikért a nagy nyomorúság napjai is megrövidíttetnek majd, (Mt.24,22) miért lehangoltak?

Miért magányosak?
Miért nem rebbennek össze?
Miért nem zárnak össze?
Miért nem igénylik a testvéri közösség oltalmát, biztonságát?
Miért nem dobban együtt a szívük?
Miért nem erősítik, vigasztalják, védik, támogatják, bátorítják egymást?
Miért „jobb" nekik egyedül, magányosan?

Az emmausi tanítványok még azon az éjszakán a lelki közösségbe siettek vissza!
Az volt az igazi otthonuk! Nem tarthatták magukban az örömhírt! Frissen kellett továbbadniuk!

Testvér, biztosan tudod, hogy Jézus Krisztus tanítványa vagy? (2Kor 13,5)
Tanítható vagy? Igényled?
Vezethető vagy? Kéred?
Hadra fogható vagy? Küzdesz?
Küldhető vagy? Vállalod?

Ők, az emmausi tanítványok Krisztusért éltek-haltak ezután!
Futva vitték az evangéliumot!
Ragyogtak! (Fil 2,15)
RAGYOGJ!

Budapest, 2016.
Trencsényi László

 

***

Lelki Oázis Munkatársképző Misszió

Tisztelettel tájékoztatunk minden testvérünket arról, hogy 2016 októberében a kismarosi gyülekezeti hétvégén elindult egy új programunk, melyet Lelki Oázis Munkatársképzőneknevezünk az alábbi Ige alapján.

„A plántáló pedig és az öntöző egyek; de mindenki a maga jutalmát veszi a maga munkája szerint. Mert Isten munkatársai vagyunk: ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok." 1Korinthus 3,8-9

Hisszük, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus tevékeny tanítványi hitéletre hívott el minket, és ez Ige alapján is ebbe az irányba vezet, hogy hitéletünk őszinte, tiszta, komoly és felelősségteljes legyen. Tudjuk, hogy aki a menny felé halad nemcsak szereti Megváltó Urát, hanem szeret is Tőle tanulni. Ez soha nem kényszer, nem teher, hanem a legáldottabb lehetőség és az Úr iránt való még szilárdabb, mélyebb és tudatosabb elköteleződés.

Törekednünk kell tehát a drága hitünk alapos és felelősségteljes megélésére.

Ez volt a célunk, amikor elindítottuk Isten iránti engedelmességből Lelki Oázis Munkatársképzőnket. Reménység szerint, ezáltal lelki kapcsolatunk még inkább elmélyülhet, hisz szeretnénk ezután sokkal céltudatosabban, 100%-ig kihasználni és lelki épülésünkre fordítani az Úrtól kapott kegyelmi időt. (Testvéri Kör, gyülekezeti csendesnapok, lelki hetek)

Miért jött létre a Lelki Oázis Munkatársképző?

A hívő élet mindenkit arra kötelez, hogy engedelmes szívvel, Isten előtti felelősséggel, tudatosan és meggyőződéssel kövesse Megváltóját. Vegye a legkomolyabban az Úrtól kapott küldetést és hűséggel végezze az „evangélista munkáját".

Így szeretnénk ezután mi is élni az Úrtól kapott lehetőséggel, mindennél jobban megbecsülni azt, és így szeretnénk szolgálatunkat is még hatékonyabbá tenni. „A hitetek mellé ragasszatok tudományt." (2Péter 1,5)


Budapest, 2016. december 25.
Trencsényi László
református lelkipásztor

 

 

 

 

 

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 7, összesen: 453377

  • 2020. október 23., péntek

    A szabadság levegője járta át: 1956 őszén egyházunk a nemzettel együtt készült a társadalmi megújulásra.
  • 2020. október 21., szerda

    Sokan vágynak sikerre, gazdagságra, a problémák azonnali megoldására, de ki vágyik Isten bölcsességére? Elérhető ez a bölcsesség, vagy csak a „kiválts...
  • 2020. október 21., szerda

    Idén a a „Hagyomány, Identitás, Történelem” – rövidítve: HIT – konferencia helyett pódium- és kerekasztalbeszélgetéseket szervez a Károli Gáspár Refor...
  • 2020. október 21., szerda

    Ma hajnalban magához hívta Teremtője dr. Adorján Gusztávot, a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnokát, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kórháza...
  • 2020. október 20., kedd

    Egy hivatását szerető, ám egyháza tanításaiban megingó katolikus pap és egy nyakas kálvinista családból származó fiatal nő egymásra és Istenre találás...
  • 2020. október 19., hétfő

    A Wycliffe Bibliafordítók webináriumán keresztül tekinthetünk be a Szentírás fordításának rejtelmeibe.
  • 2020. október 19., hétfő

    Hogyan segíthető elő a református intézményrendszerben a hátrányos helyzetű diákok befogadása? Többek mellett erre a kérdésre is választ kínál a Prote...
  • 2020. október 15., csütörtök

    Másfél évesek okostelefonnal, mobilos játék miatt kirekesztett gyerekek, önmagukban bizonytalan, szorongó fiatal felnőttek. Mit tehetünk értük szülőké...
  • 2020. október 14., szerda

    Rendkívüli helyzetben, a félelmeink ellenére is merjünk jót cselekedni, mert ehhez kaptuk az Úrtól az erő, a szeretet és a józanság lelkét – foglalhat...
  • 2020. október 13., kedd

    Régebben a szülők tanították meg gyermeküknek az új technológiákat, ma a gyermekek jóval többet tudnak az új eszközökről és az online felületekről, mi...