.

Gyermekeinkért, utódainkért

***

"Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad!" (Ézsaiás 49,15)

***

Akiket szeretünk, azoknak mindig a legjobbat kívánjuk.

Minden hívő ember tudja, hogy csak a Krisztus követése, csak a keresztyénné létel a megoldás minden ember számára.
Ezért a családunkban is az evangélium képviselete határozza meg az életünket.
Tulajdonképen ez kellene, hogy minden igazán hívő ember szíve vágya legyen.
Akiket szeretünk, azoknak mindig a legjobbat kívánjuk.

Ugyan mit is kívánhat egy hitetlen ember az utódainak?

Mivel hitet nem tud, csak pótszereket tud, csak evilágit.
Sikert, pénzt, vagyont, pozíciót, címet, rangot, jólétet, kényelmet, sok szerencsét. Ennyi és semmi több!

Mit kíván a hívő ember az utódainak?

Az Úr Jézus Krisztusba vetett tiszta, egészséges, áldott, üdvözítő hitet.
Békességet, szeretetet, mindent, ami Istentől van, ami igaz, szent és áldott.
Számunkra ez a legjobb, legkívánatosabb, legideálisabb, mert ha ez megvan, akkor MINDEN megvan. „Keressétek először Isten országát, és az Ő igazságát." (Máté 6,33)

Akinek van családja, szülei, hitvestársa, gyermeke, unokája, szerettei, nem szűnik meg SOHA imádkozni értük, mert tudja, hogy ez a legjobb és legáldottabb, amit értük tehet.
Hívő ember ebbe nem fog belefáradni SOHA

Akiket szeretünk, azoknak mindig a legjobbat kívánjuk.

Mi tudjuk, hogy mit jelent hinni.
Az lenne leghőbb kívánságunk, hogy bárcsak gyermekeink, utódaink is hitben élnének.
Szeretnénk megértetni velük, hogy a keresztyén hitünk, az Úr Jézus Krisztus drága ajándéka.
Ez a mi életbevágóan fontos páratlan kincsünk, mely soha semmi mással nem pótolható, mivel hitünk üdvözítő hatalom.

Szeretnénk megértetni utódainkkal, hogy az Úr Jézus Krisztusnak van hatalma minden körülmények között megőrizni, védelmezni és biztonságba helyezni az övéit.
Isten választottjai mind tapasztalják a mennyek örömét:
a kegyelmet,
a bűnbocsánatot,
azt a szeretetet,
biztonságot,
védettséget,
rejtettséget,
nyugalmat,
boldogságot,
békességet
és az üdvösséget, amit egyedül az Úr Jézus Krisztus adhat az Őt követőknek és szeretőknek.
Pál apostol így ír Isten hatalmáról: „Most pedig Istenre bízlak titeket és kegyelme igéjére, akinek VAN HATALMA arra, hogy felépítsen és örökséget adjon a szentek közösségében." Apostolok Cselekedetei 20,32)

...

Szeretnénk megértetni utódainkkal, hogy az Úr Jézus az egyetlen, aki segíthet rajtuk.

Tudniuk kellene, hogy csak azok boldogok, akik elmondhatják életükre nézve a zsoltár szavait: „Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.” (Zsoltár 63,8)

Tudniuk kellene, hogy a keresztről szóló beszéd: minden korban:
ÉLŐ, ELEVEN, FRISS, ÜDE, KORSZERŰ, IDŐSZERŰ, AKTUÁLIS és ÚJ marad, mivel ÖRÖK.
Ma is szilárdan megáll és győzedelmesen dacol idővel,
ideológiákkal úgy, hogy még a pokol kapui sem vehetnek rajta hatalmat. Ez a mi féltett kincsünk, mely mindent fölülír és mindent meghatároz, mert: „Kegyelemből tartattatok meg, hit által." (Efezus 2,8)

Tudniuk kellene, hogy a Krisztus kegyelme újjászülő, megelevenítő kegyelem,
megtartó, erősítő, tápláló, éltető és üdvözítő kegyelem.
Keresztyén hitünk minden körülmények között lelkileg erőt, tartást kell, hogy adjon.
Nekünk a Megváltónkra föltekintve kell élnünk, szólnunk, tennünk, léteznünk.
Minket a feltámadott Úr Jézus Krisztus élő jelenléte tart meg és éltet.
Mi az Ige egyháza vagyunk. A biblikusság, a hitkomolyság és a megszentelt élet minket KÖTELEZ.

Tudniuk kellene, hogy a keresztyén élet, folyamatosan Isten színe előtt zajló élet.
Állandó kontroll alatt, állandó hitfegyelem és hitfigyelem alatt zajló élet.
A Krisztusban hívő ember élete, jelene, jövője, egész lénye, szüntelenül Jézus Krisztusra mutat és az Ő áldott jelenlétében történik, zajlik.

Aki igazán Krisztusé lett, annak élete Krisztusivá lett.

A Megváltóhoz való tartozás lett az identitása, mert oda kötődik és abból merít.
Élete ott van meghatározva és ezután már csak ott értelmezhető.
A keresztyén hit a mi lételemünk. A legáldottabb és szent ÉLETTÉR ez.

Utódainknak tudniuk kellene, hogy nincs boldogság Krisztus nélkül, ezért az életben a legfontosabb megismerni a Megváltót.

Ha valóban megismerik Őt, akkor fogják értékelni és élni az evangéliumot, a drága örömhírt.

Amennyiben Isten Igéje védett helyen lesz a szívükben, és ott meg is marad frissnek, elevennek, csak akkor lesznek igazán boldogok, kiegyensúlyozottak, becsületesek és hitelesek, mert akkor ők is velünk együtt vallhatják majd, hogy "Tudom az én Megváltóm él!"

Ez már az ÉLET.

Csak ez igazán az ÉLET.

Trencsényi László

református lelkipásztor

***

"Bizony, az Úr ajándéka a gyermek,

az anyaméh gyümölcse jutalom."

Zsoltár 127,3

 

 

 

" Az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk. Ő tart meg minket” Ézs. 33.22

Hogy ne tévelyegjünk a földön, szükségünk van Isten állandó jelenlétére. Mi református keresztyének is valljuk, hogy az áldott Istennel teljes biztonságban élhetünk a földön. A világ Teremtőjének gondja van reánk. Ha egyszer már megtaláltuk, többé ne hagyjuk el Őt, az élő vizek forrását.

Nézzük meg milyenek is lennénk Isten nélkül!

Isten nélkül jogfosztottak vagyunk!

Ahol nincs pártatlan és igazságos ítélethozatal, ott nagy visszaélések születnek és nagy tragédiák. A megvesztegethetőségek és különböző visszaélések között élő emberekhez hiába fordulunk jogorvoslatért, ott ne várjunk igazságot soha. Alaposan be leszünk csapva ha az életünket emberekre bízzuk! Mi tudjuk, hogy nekünk, Krisztus követőknek maga a Királyok Királya szolgáltat igazságot, mert Ő az egyetlen, aki az életünk felett dönthet, mert Ő a mi Bíránk!

Isten nélkül, tehetetlenek vagyunk.

A nehezen megközelíthető veszélyes kikötőkbe még a legmerészebb hajóskapitányok sem mernek behajózni révkalauz nélkül. Ha ott ki akarnak kötni, át kell adniuk a teljes irányítást a "szakembernek", aki biztonságosan átvezeti őket a veszélyes vizeken! Nekünk is szükségünk van a BIZTOS vezetőre életünk zavaros "vizein". Boldogok vagyunk, ha elmondhatjuk, hogy az Úr Jézus a mi „hajónkon” van: mert Ő a mi Vezérünk!

Isten nélkül, kiszolgáltatottak vagyunk.

Az ember ősidők óta természeténél fogva szeret uralkodni. A történelem folyamán királyok-uralkodók támadtak, birodalmak jöttek és mentek, leigáztak, öltek, hódítottak, sanyargattak, zsarnokoskodtak és így van ez mind a mai napig. Rajtunk is annyian próbáltak uralkodni már, de nem lehet, mert az Isten gyermeke szabad ember, mert Krisztus a mi egyetlen Urunk és Királyunk!

Trencsényi László
református lelkipásztor