Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Kicsi fecskénk

KICSI FECSKÉNK


Végre megjött a várva várt tavasz.
Az egyik napon egy fecskepár költözött az ereszünk alá.
Nem kis munkával, de otthonosan berendezkedtek.
Mondhatni nagyon békés, védett helyet találtak nálunk.
Rögtön érezhették, hogy nem vagyunk idegenek egymásnak.
Hamarosan megismertük, sőt meg is szerettük egymást!
Együtt izgultunk a fészeképítéskor, a költéskor, a fiókák etetésekor,
Együtt aggódtunk az esős időben, a forró napokon, a hétköznapi bajokon.
Együtt sírtunk és együtt örültünk. Szinte egy családdá lettünk.
Időközben, alig észrevehetően a fészek egyre szűkebbnek bizonyult.

Egy napon aztán eljött a szárnyra kelés ideje is.
Ettől kezdve felgyorsultak az események.
És megjöttek a csípős szeptemberi hajnalok.
Sorra, egyenként, egymás után menekültek el a kedves arcok,
De ő MÉGIS kitartott.
Közben egyre fagyosabbá vált körülötte a világ.
A szeretett társak már mind-mind biztonságos távolságban jártak,
De kicsi fecskénk még mindig nem gondolt az útra.
Kimondhatatlanul egyedül járt vissza rendületlenül.
Valahogy nem tudott megválni tőlünk.
Megdöbbentő volt ez a ragaszkodás.
Mintha csak dacolni akart volna mindennel és mindenkivel.
Egyszerűen nem akart tudomást venni a veszélyről, a télről.
Már komolyan aggódni kezdtünk érte, hisz puszta léte,
megélhetése került veszélybe.


Pedig mindenről tudhatott, hiszen eléggé jól értesült fecske volt.
Hallhatta, hogy itt hamarosan befagynak a vizek és
jeges szelek tépnek szét minden reményt!


Egyszerre október lett.
Kicsi fecskénk, még dacolt viharral, esővel, széllel, míg bírta
de..........egy napon többé nem jött már vissza.
Soha többé nem láttuk őt,

Szokatlan fecske volt, végsőkig kitartó.
Azóta csend van, fájdalmas csend!
Kimondhatatlanul néma, mélységesen üres lett a Fészek!

Ezután már soha senki sem fogja tudni megmondani,
hogy a természet rendje ellenére
miért kellett neki ilyen sokáig várni.

Vajon viszontláthatjuk-e még egymást?


Nyíregyháza, 2000. október 17.

Trencsényi László

református lelkipásztor

 

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 142, összesen: 430809

  • 2020. április 01., szerda

    „Meg kell találnunk azt a formát, amellyel újra tudunk egymáshoz közeledni.” Beszterczey Andrással, az MRE Diakóniai Irodájának vezetőjével beszélgett...
  • 2020. március 31., kedd

    Krízis és újrakezdés: munkaadót és munkavállalót, családos embereket és gyülekezeteket egyaránt érinthetnek a következő időszakban. A GLS Nemzetközi V...
  • 2020. március 30., hétfő

    Lelkesítő, fáradhatatlan, nagy műveltségű géniusz, aki óriási tudását gyülekezete, egyháza és a magyarság fejlődésére használta. Korának modern tudós-...
  • 2020. március 29., vasárnap

    Faragó Laura énekművész és népdalénekes előadása az ősi etikai norma és az igei tanítás kapcsolatáról a XV. Harkányi Szabadegyetemen.
  • 2020. március 28., szombat

    Mikor jön el a húsvét, az igazi lehetetlen lehetőség? Nem tudom. De azt tudom, hogy eljövetele az önkéntes áldozattal kezdődik. Nem karanténban vagyun...
  • 2020. március 28., szombat

    Keresztyén emberként a kialakult helyzet akarva akaratlanul eszembe juttat bibliai történeteket. A babiloni fogságot, a pusztai vándorlást, Nóé történ...
  • 2020. március 26., csütörtök

    Várakozásainkat sokszor ellentétpárokban éljük meg. Mindnek megvan a maga szerepe, ám ha megpróbáljuk őket közelíteni egymáshoz, gazdagabbnak élhetjük...
  • 2020. március 25., szerda

    Miben segíthet most a Református Tananyagfejlesztő Csoport az otthonról tanító pedagógusoknak? Pompor Zoltánnal beszélgettünk.
  • 2020. március 24., kedd

    Minden krízis magában rejti a növekedés lehetőségét. Milyen kapaszkodóink lehetnek a magány, a bezártságérzés vagy a távmunka nehézségeiben? Miként vi...
  • 2020. március 23., hétfő

    Pedagógiai reflexió