Mit tanít a Szent Biblia a HOMOSZEXUALITÁSRÓL?

Noha a szexualitás Isten ajándéka maradt, mégis eszközévé válhat az önzésnek. A felelőtlen kapcsolatok és önző vágyak gátlástalan kiélése számtalan egyéni és közösségi kárt okoz. "Minden homoszexuális kapcsolat fajtalanság és Isten ítéletét vonja maga után.” (John Witmer)

A Szent Biblia teljes mértékben meghatározza a keresztény ember erkölcsiségét. „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.” (1Mózes 2,24)
A Szentírás viszonylag sokat és tisztán beszél a homoszexualitásról is, de kivétel nélkül mindig elmarasztaló értelemben.
A homoszexuális gyakorlatot mind az Ó-, mind az Újszövetség elítéli, s azt a házasságtöréssel egyenlő súlyú bűnnek tekinti (3Mózes 18;22. 3Mózes 20;13, Róma 1,26) .

***
(3Mózes 18,22) „Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak. Utálatosság az.”

***
(3Mózes 20,13)„Ha valaki férfival hál úgy, ahogyan asszonnyal szoktak hálni, mivel utálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak, vérük rajtuk.”

***
A társadalmi ethosz nem változott sokat a bibliai kor óta.

Örök biblikus figyelmeztetés Isten népe számára, hogy ne engedje meghonosodni a maga körében az isteni rend ellen fellázadt, azt semmibe vevő kánaáni és sodomai romlott erkölcsöket.

"A látható teremtett világ kinyilatkoztatja Isten láthatatlan jellegzetességét: mindenható istenségét... Fontos Pál következtetése ezzel a természeti kijelentéssel kapcsolatban: az embereknek nincs mentségük. A természet olyan világosan és olyan folyamatosan tanúskodik Istenről, hogy semmivel sem lehet igazolni ennek figyelmen kívül hagyását. Nem azért esnek ítélet alá, mert elutasították Krisztust, akiről nem hallottak, hanem azért, mert vétkeztek a nekik adott világosság ellen." (John Witmer)

***

Sodoma homoszexualis romlottsága. (1 Mózes 19,1–11.)

„Lefekvés előtt a város férfiai, a sodomaiak, körülvették a házat; ifjak és öregek, az egész nép kivétel nélkül. Bekiáltottak Lótnak, és azt mondták neki: Hol vannak azok a férfiak, akik hozzád jöttek éjszakára? Hozd ki őket hozzánk, hadd ismerjük őket.” (1Mózes 19,4-5)
A sodomaiak feltett szándéka az volt, hogy homoszexuális kapcsolatot létesítsenek Lót vendégeivel, amelyet éppen e történet kapcsán szoktak sodomizmusnak is nevezni.
A sodomai férfiak „kivétel nélkül” mind részt vettek abban a bűnös akcióban, amely kihívta Isten végső ítéletét. A Szentírás Sodoma lakóit megátalkodott, fajtalan életmódú elvetemülteknek, zabolátlan, kicsapongó viselkedésű embereknek nevezi! (2Péter 2,7)

***

Gibea lakóinak gyalázatos tette. (Bírák könyve 19,22–30.)

„A város férfiai, elvetemült emberek, (Beliál fiai) körülvették a házat,
az ajtóhoz tódultak, és ezt mondták annak az öregembernek, a házigazdának: Hozd ki azt a férfit, aki a házadba jött, hadd háljunk vele! ” (Bírák könyve 19,22)
A gibeai férfiak összegyűltek a vendéglátó ház előtt és a férfi vendég kiadását követelték, hogy megbecstelenítsék és vele homoszexuális üzelmeket folytassanak. Láthatjuk, hogy Gibea lakói nem különböztek erkölcsi romlottságban, bujaságban Sodoma lakosaitól.

***

Pál apostolnak a Rómabeliekhez írt levele 1, 25-28

„Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen.
Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket. Mint ahogy asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban.
És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak, hogy azt tegyék, ami nem illik.”

***
Cseri Kálmán református lelkipásztor (A Rómaiakhoz írt levél 1,25-28 magyarázata)

A Törvény betöltése (ELTORZULT NEMISÉG)

Kiadó: Budapest-Pasaréti Református Egyházközség 2001.

„A Szentírás paráznaságnak tekinti az azonos neműek szexuális viszonyát, a homoszexualítást is. Egy ideig vitatkoztak arról, hogy ez bűn vagy betegség. Ma már ott tartunk, hogy az egyik neves magyar szexológus azt mondja: a szexualitás delikát formája.
Ide tévelyedhetünk el Isten igéjének világos óvásaitól és tanításaitól.
A Biblia tanítása szerint a homoszexualitás egyértelműen bűn, és másoknak, főleg sokszor fiatalkorúaknak a megrontása - vagyis erre a bűnre való kényszerítése még súlyosabb bűn…
Egyre több szakember állítja azt, hogy a homoszexualításnak nem genetikai és nem hormonális okai vannak, tehát nem valami végzet, ami ellen nem lehetne győzelmesen harcolni, vagy amiből nem lehetne szabadulni, hanem sokszor a rendezetlen családi körülmények, a nem megfelelő apa vagy anya modell, vagy rossz, negatív ráhatás, esetleg kényszerítés vezethet ide.
A legtöbbet az árt, hogy a korszellem ma már nemcsak nem ítéli el a homoszexualitást, hanem egyenesen emberi joggá léptette elő. Azt mondja: az önmegvalósítás egyik formája, a szabadság megélésének az egyik módja.
És ez a szemlélet, meg amit ez sugall, feloldja az emberekben levő természetes védőgátakat is, és ezért árasztja el ez ma a világot.”


***

Kálvin János (A Rómaiakhoz írt levél 1,25-28 magyarázata)

„Mint ahogy asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban.” (Róma 1,26-27)
„Ez már a gonoszság csúcspontja, amikor a bűnös annyira szemérmetlenné válik, hogy egyrészt vétkeiben tetszeleg s nem tűri, hogy ezekért őt gáncsolják, másrészt ugyanezeket másokban helyeselve támogatja. Ezt a reménytelen gonoszságot így jellemzi a Szentírás:
„Örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz álnokságokon.”
(Példabeszédek 2,14). Hasonlóképpen a parázna is: „...dicsekedett gonoszságában” (Ezékiel 16,25).
Mert aki szégyelli magát, az még gyógyítható.
Ahol azonban a vétkezés megszokása folytán a szemérmetlenség oly nagy fokra hágott, hogy a bűnök erényekként tetszéssel és helyesléssel találkoznak, ott már egyáltalán nincs remény a megjobbulásra.
Ez már a gonoszságnak arra a legfelsőbb fokára vonatkozik, amikor a nyomorult emberek, elvetvén minden szemérmességet, ISTEN IGAZSÁGÁVAL SZEMBEN vállalják a bűnök védelmét.”


***

Dr. Varga Zsigmond református professzor (A Rómaiakhoz írt levél 1,25-28 magyarázata)

„Itt már az ember végzetes megzavarodásáról van szó.
Ez először abban mutatkozik, hogy az ösztönélet terén a természetes felcserélődik a természetellenessel: a normális nemi élet helyett elönti az ember életét a homoszexualitás undorító áradata.
Mélyen ószövetségi gyökerű Pálnak ez a gondolata, és ismét komoly intelem minden idők egyházának. A homoszexualitás nem lehet a társkeresés egyik formája a sok közül, hanem az élet beteg eltorzulása, a bűn tünete.
– A távolabbi következmény az, hogy az emberi együttélés egész területén felcserélődik a normális az abnormissal, az együttélés hasznát szolgáló dolgok a rombolókkal.
Az ember tehát tipikusan olyan, hogy Isten igazságos rendelkezéseit ismeri, de nem követi; a vétekcselekvése nem keserves teher neki, hanem olyan, amit szíve szerint csinál; oly mértékben bele van bonyolódva a bűnbe, hogy még amikor nem követ el vétket, akkor is nyilvánvalóvá teszi a vétkesek tetteinek helyeslésével romlottságát: ennek az állapotnak megérdemelt ítélete a halál.”


***
Dr. Karner Károly evangélikus lelkész, műfordító, teológus (A Rómaiakhoz írt levél 1,25-28 magyarázata)

„Pál apostol Isten ítéletéről ír, mely az Istentől elszakadt, engedetlenné és istentelenné vált világra szakad. Szavainál az apostol a pogányokra gondol, akik az igaz Isten szolgálatát és tiszteletét elhagyták, felcserélték a hazugság szolgálatával és tiszteletével.
Minden bálványimádás a hazugságot állítja az igaz Isten helyébe.
Az Isten ítélete az, hogy kiszolgáltatja az embert, átadja a fellázadt és zabolátlan, fékevesztett indulatoknak, szenvedélyeknek és erkölcstelenségnek.
Isten büntetése a paráznaság (24. vs.), a természetellenes bűnök (26. k. vs.) és végül a tökéletes erkölcsi züllés és összeomlás.
A természetellenes nemi élet, a fajtalanság nem betegség, melyért az egyén nem volna felelős, hanem olyan ítélet, melynek oka az istentelenségben van. Ezért veszi el méltó büntetését az illetőnek a „saját testén", azaz testi egészségének a szétrombolásával.
Az ókori pogányságon Isten ostora vág végig, amikor szörnyű ragályként harapódzik el benne és terjed feltartóztathatatlanul mindenféle erkölcstelenség és fajtalanság.”

***
Az Úr Jézus Krisztus mondja:„VIGYÁZZATOK MAGATOKRA!”Lukács 17,3



***
A Magyarországi Református Egyház Zsinatának állásfoglalása

a házasság, család, szexualitás kérdéseiről

„…Szólnunk kell korunknak arról a jelenségéről, amely a külön neműek élettársi és az egyneműek tartós kapcsolatát a házassággal egyenértékűnek kívánja feltüntetni. Ismeretes előttünk, hogy vannak embertársaink, akik öröklött, vagy szerzett hajlamként saját nemükhöz vonzódva képtelenek a teremtési rend szerinti házasságra.
Magát a hajlamot erkölcsileg nem minősítjük. Ezen testvéreinket lelkigondozói tapintattal fogadjuk, mély emberi drámájukat megértéssel és diszkréten kezeljük. Őket az emberi méltóságot sértő, mindenfajta diszkriminatív magatartással szemben kötelességünk megvédelmezni. Mivel azonban a homoszexuális gyakorlatot mind az Ó-, mind az Újszövetség elítéli, s azt a házasságtöréssel egyenlő súlyú bűnnek tekinti (3Mózes 18;45. Róma 1,26), ezért egyházunk az ilyen kapcsolatokat elfogadni nem tudja, ezek egyházi megáldását lehetetlennek tartja.
Mindezekből az is következik, hogy az ilyen életvitel vagy annak propagálása a lelkipásztori és vallástanári hivatással, valamint az e hivatásokra felkészítő képzéssel és mindennemű egyházi szolgálattal összeegyeztethetetlen.
A házasság és a család védelme érdekében egyházunk kötelessége tiltakozni az ellen is, ha a törvényhozás a házassággal azonos értékűnek kívánja tekinteni a homofil párok együttélését, lehetővé téve számukra gyermekek örökbe fogadását.
E tekintetben a magyar Alkotmánybíróság házassági értékeket védő állásfoglalásával értünk egyet. A Magyarországi Református Egyház Zsinata tudatában van, hogy állásfoglalása eltér mind a szekularizált társadalom egy részének felfogásától, mind néhány külföldi egyház vélekedésétől, meggyőződésétől. Mindazonáltal állásfoglalásunkat mégis – a „jobbra taníttatás” hitvallásos örökségével egyezően – azzal az Igéhez kötött lelkiismereti szabadsággal hozzuk meg, hogy „Istennek kell inkább engedni” (ApCsel. 5,29), mintsem a korszellemnek.”

Budapest, 2004. május 6.

„Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát.” (1Korinthus 6,9-10)

Szerkesztette:
Trencsényi László
református lelkipásztor
Budapest, 2020.