A Szent Biblia megtiltja a halottakkal való kapcsolattartást!

„Ne legyen köztetek… halottaktól tudakozódó. Mert utálatos az ÚR előtt mindaz, aki ilyet cselekszik!” 5Mózes 18.11
Igazán megtért, újjászületett hívő ember számára a halottak és az élők közt mindenféle érintkezés, kapcsolat SZIGORÚAN TILOS.

Korunkban nagy szellemi zűrzavar uralkodik az élet és a halál kérdéseiről.
Nagyon vigyázzunk, nehogy áldozatul essünk annak a sok hazugságnak, féligazságnak, ami e kérdésben körülvesz bennünket.
Egyre gyakrabban fordul elő, hogy olyan emberek, akik bizonyos lelki, szellemi, teológiai kérdésekben teljesen járatlanok és tudatlanok, nagy magabiztossággal tényként jelentik ki elképzeléseiket, képzelgéseiket, ötleteiket élet és halál kérdésekről.
Sok filozófus, pszichológus, szociológus, antropológus, néprajzkutató nyilatkozik arról, hogy mi az élet, mi a halál, mi van a halál után, mit csinálnak az elhunytak - úgy, hogy csupán a saját fantazmagóriáikat hirdetik, aminek egyébként semmi valóságalapja nincs. Mivel ma már az átlagember nem ismeri Isten igéjét és az erről szóló igazságot, sokan el is hiszik ezeket a megtévesztő teóriákat.
A legjobb amit tehetünk, hogy Isten tökéletes kijelentésének hiszünk és nem azoknak, akik koronként más-más fantazmagóriákat hirdetnek, és azzal próbálják elhitetni, megtéveszteni a hiszékeny embereket.

A Szent Biblia határozottan közli velünk, hogy a halállal nincs vége mindennek, csak ennek a földi létnek van vége, és az ember személyisége tovább létezik.
Az Úr Jézus Krisztus világosan azt tanítja, hogy az ember örök sorsa halála pillanatában véglegesen eldől, s utána már ezen nem lehet változtatni. Halálakor minden ember Isten igazságos ítélete alapján azonnal arra a helyre kerül, ahol el kell töltenie az örökkévalóságot, utána már semmi módon nem lehet változtatni rajta.
Így a Szentírás tanításától messze távol áll például a reinkarnáció elképzelése, vagy a spiritizmus, de a halottakért való imádkozás gyakorlata is.
A Szent Biblia határozottan a bálványimádó szertartásokhoz sorolja a spiritizmust, melyek során valaki a túlvilággal, a halottakkal, azok lelkével, vagy más rejtett erővel akar kapcsolatba lépni, hogy onnan információkat nyerjen a jövőjéről, egészségi állapotáról, a túlvilágról stb.
A spiritualizmus praktikát gyakorlók szerint létezik közvetlen kapcsolat az eltávozottak és az élők között. A Szent Biblia viszont ezt teljességgel lehetetlennek tartja és tagad minden, a halottak és az élők közötti közvetlen kapcsolatot.
Nemcsak a közösség lehetetlen a két csoport között, de még a kísérletet a kapcsolatfeltételre is SZIGORÚAN MEGTILTOTTA az Úr.
„Ne legyen köztetek olyan, aki a fiát vagy leányát áldozatul elégeti, ne legyen varázslást űző, se jelmagyarázó, kuruzsló vagy igéző! Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó. Mert utálatos az ÚR előtt mindaz, aki ilyet cselekszik.” (5Mózes18,10-12)

Amint az közismert, a Katolikus Egyházban az a gyakorlat, hogy vallásos tisztelettel veszik körül az elhunytakat (szenteket), a halottakkal kapcsolatot tartanak, az elhunytakhoz beszélnek, imádkoznak hozzájuk, segítségül hívják őket, és könyörögnek a közbenjárásukért, például ezekkel a szavakkal: „Sancta Maria, ora pro nobis” (Szűz Mária, könyörögj érettünk).
De Isten Igéje sehol sem igazolja, hogy az elhunytak képesek lennének segíteni az élőkön! A Szent Biblia sehol, semmilyen módon nem támogatja azt, hogy valaki az elhunytakhoz beszéljen, segítségül hívja őket, imádkozzon hozzájuk, vagy könyörögjön közbenjárásukért. A Szentírás valójában pont az ellentettjét hangoztatja nagyon világosan, mivel a halottkultusz teljesen idegen a Bibliától.
A szentekkel kapcsolatos babonás hiedelmek és az elhunytak vallásos tisztelete pedig egyértelműen a BÁLVÁNYIMÁDÁS kategóriájába tartozik, amit a Szentírás SZIGORÚAN MEGTILT.
A Szent Bibliától TELJESEN IDEGEN az un. „halottak napja” is, amit a Katolikus Egyház az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a purgatóriumban lévő lelkekért ünnepel. Isten Igéje nem beszél ilyenekről, sem purgatóriumról, sem halottak napjáról, mert Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké!
Az Úr Jézus Krisztus mondja: „Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Ti tehát nagyon tévelyegtek.” (Márk 12,27)

Az is közismert, hogy a Katolikus Egyházban a tisztítótűzről szóló (purgatórium) sajátos tanítás miatt kialakult az a bibliátlan gyakorlat, hogy szoros kapcsolatot tartanak a halottakkal, imádkoznak értük és imádkoznak hozzájuk.
A különböző rózsafüzér társulatok például speciális imaszolgáltatásaikkal „segítik” a tisztítótűzben szenvedő lelkeket, vagy éppen a gyászolók megnyugtatását.
A purgatóriumban szenvedőkért rendszeresen imádkoznak és a halottakért gyászmiséket tartanak.
Szerintük a búcsúk által a katolikus hívők önmaguknak és a tisztítótűzben lévő lelkeknek is elnyerhetik a bűnökért járó ideigtartó büntetések elengedését.

***
A Szent Biblia SZIGORÚAN MEGTILTJA, hogy valaki elhunyttal bármilyen kapcsolatot keressen, vagy beszélgessen!
A legjobb amit tehetünk, hogy egyedül Isten tökéletes kijelentésének hiszünk.
A tisztítótűzről szóló tan egyáltalán nem biblikus, mivel teljesen ellentmond az Úr Jézus Krisztus egyszeri, minden Ő választottját örökre tökéletessé tevő áldozatának, mellyel Ő minden bűnünket eltörölte.
„Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket.” (Zsidók 10:14)

Igazán megtért, újjászületett hívő ember számára a halottak és az élők közt mindenféle érintkezés, kapcsolat SZIGORÚAN TILOS.
Isten a mi érdekünkben húzta meg ezt az éles határt a két világ közé.
Aki Isten kifejezett tilalma ellenére mégis megpróbálkozik ezt a határt átlépni, elhunyttal való beszélgetéssel, vagy halottidézéssel, az nem az elhunytak lelkével, hanem démoni szellemekkel kerül kapcsolatba, és ennek mindig igen súlyos következménye szokott lenni.
Erről a bűnről beszél a Szent Biblia, amikor elmondja az Endorban történt szörnyű esetet, Saul király meggondolatlan ördögi tettét, melynek teljes összeomlás, kétségbeesés, másnap pedig vesztett csata és Saul öngyilkossága lett a következménye (1Sámuel 28.rész).

A Szent Biblia szigorúan megtiltja az okkultizmust és minden babonaságot:
„Ha bemégy arra a földre, amelyet Istened, az ÚR ad neked, ne tanuld el azokat az utálatos dolgokat, amelyeket azok a népek művelnek. Ne legyen köztetek olyan, aki a fiát vagy leányát áldozatul elégeti, ne legyen varázslást űző, se jelmagyarázó, kuruzsló vagy igéző! Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó. Mert utálatos az ÚR előtt mindaz, aki ilyet cselekszik. Ezek miatt az utálatos dolgok miatt űzi ki előled ezeket is Istened, az ÚR.
Légy feddhetetlen Istened, az ÚR előtt!” (5Mózes 18.9-13)
***
„Ha majd azt mondják nektek, hogy forduljatok a halottidézőkhöz és jövendőmondókhoz, akik suttognak és mormolnak, ezt feleljétek: Nem Istenéhez kell fordulnia a népnek? A holtakhoz kell fordulni az élő helyett?
A törvényre és intelemre figyeljetek! Hiszen ők olyan dolgokról beszélnek, amelyeknek nincs jövője. Szomorúan és éhesen bolyong a nép az országban. Ha éheznie kell, fölháborodik, gyalázza királyát és Istenét. Fölfelé néz, majd a földre tekint, de csak nyomorúságot és sötétséget lát, nyomasztó borút, homályba taszítva.” (Ézsaiás 8.19-22)

Második Helvét Hitvallás XXVI.
A hívők eltemetéséről, a halottakkal kapcsolatos eljárásról, a purgatóriumról és a szellemjárásról

A holttesteket el kell temetni. A Szentírás azt parancsolja, hogy a hívő testét – amely a Szentlélek temploma, és amint helyesen valljuk, fel fog támadni az utolsó napon – tisztességesen és babonaság nélkül kell eltemetni… Elítéljük azokat, akik túlzóan és fonák módon kötelességtudók a halottak iránt; akik pogányok módjára siratják el halottaikat, továbbá áldozatot mutatnak be a holtakért, és persze pénzért, bizonyos imádságokat mormolnak, mert úgy tartják, hogy az efféle szolgálatokkal és halotti siratókkal megszabadítják övéiket azoktól a gyötrelmektől, amelyekbe a halál rántotta őket, mintha lehetséges volna ily módon kiszabadítani őket.
A testből elköltöző lélek állapota. Hisszük ugyanis, hogy a hívők a testi halálból egyenesen Krisztushoz költöznek, ezért a halottak egyáltalán nem szorulnak rá az élők segítségére vagy könyörgéseire, egyszóval azok bármiféle szolgálatára.
Hisszük továbbá azt is, hogy a hitetlenek egyenesen a pokolra vettetnek, amelynek a kapuját nem nyitja meg előttük az élők semmiféle szolgálata.
Az pedig, amit a tisztítótűzről tanítanak, ellentmond a keresztyén hittételnek: „Hiszem a bűnök bocsánatát és az örök életet”, és ellentmond a Krisztus által szerzett tökéletes megtisztulásunknak is, nemkülönben az Úr Krisztus alábbi szavainak: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja, és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.” (János 5,24)

Amit pedig a szellemekről vagy a holtak lelkeiről állítanak, hogy úgymond, néha megjelennek az élőknek és tőlük szolgálatokat kérnek, hogy ezek révén megszabaduljanak, mi az ilyen megjelenéseket az ördög szemfényvesztései, mesterkedései és ámításai közé soroljuk; mert amiképpen a világosság angyalává tudja elváltoztatni magát (2Korinthus 11,13-14), éppúgy arra is törekszik, hogy az igaz hitet vagy felforgassa, vagy kétségbe döntse.
„Mert az ilyenek álapostolok, csaló munkások, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat. Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát.” (2Korinthus 11,13-14)
Az Ótestamentumban az Úr megtiltotta, hogy az igazságot a halottaktól tudakoljuk, és hogy bármilyen kapcsolatot tartsunk fenn a szellemekkel.
„Ne legyen köztetek… halottaktól tudakozódó. Mert utálatos az ÚR előtt mindaz, aki ilyet cselekszik!” (5Mózes 18.11) A dőzsölő gazdag pedig, miután bűnhődésre vettetett, nem kapott engedélyt visszatérni testvéreihez, ahogyan az evangéliumi igazság elbeszéli, s egyúttal isteni jövendölésként kijelenti és mondja: „Van Mózesük és prófétáik, hallgassák azokat. Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor annak sem hisznek, aki a halottak közül feltámadt.” (Lukács 16,31)


Az Úr Jézus Krisztus a szent evangéliumban kinyilatkoztatta számunkra a gazdag és Lázár történetét, amely nem egy a példázatok közül, nem kitalált mese, hanem megtörtént valós esemény, hiteles beszámoló a túlvilági életről. (Lukács 16,19-31)
Számunkra életbevágóan fontos az, hogy így megtudhatjuk: igenis összefüggés van az ember földi élete és örök sorsa között. Az istentelen és embertelen gazdag halála után a pokolban gyötrődik és Isten nélkül kell eltöltenie az örökkévalóságot. Az istenfélő Lázár pedig vigasztaltatik, mivel már itt közösségben élt Istennel a hit által, és vele közösségben töltheti el az örökkévalóságot.
A legfontosabb tehát az, hogy ebben az életben ki hogyan viszonyul és milyen kapcsolatot ápol Isten Fiával, az Úr Jézus Krisztussal.
„Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta." (János 3,36)
Az Úr Jézus határozottan és világosan tanítja, hogy van üdvösség és van kárhozat, van mennyország és van pokol, és a halála után ki az egyik helyre, ki a másik helyre kerül. Láthatjuk, hogy nagy szakadék van az üdvözültek és az elkárhozottak között, és ezen a szakadékon nincs átmenetel, nincs harmadik hely, nincs közbülső állapot.
Így a purgatóriumról szóló tanítás, bibliátlan és súlyosan megtévesztő tanítás.
Istent nem lehet befolyásolni. A Szentírás világosan tanítja, hogy a pokol végleges hely, ahol Isten haragjának a teljessége van jelen, melynek talán a legijesztőbb oldala az örökkévalósága, mert a hitetleneket ért igazságos büntetés (gyötrődés) örökké tart.
Az Úr Jézus ma még így figyelmeztet minket: „Van Mózesük és prófétáik, hallgassák azokat. Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad." (Lukács 16,31)

Az Úr Jézus elmondja, hogy csak egy életünk van, és ez megismételhetetlen. Csak ebben az életben van lehetőségünk megtérésre. Mivel örök sorsunk Isten igazságos ítélete alapján a halálunk pillanatában véglegesen eldől, s utána már ezen nem lehet változtatni.
A legjobb amit tehetünk,hogy csak Szent Bibliában leírtakhoz igazodunk és ragaszkodunk, mivel az Isten szent kinyilatkoztatása számunkra. Minden emberi gondolatot és tettet ezen a hitelesített mérlegen kell lemérnünk. Semmilyen más írásmű nem egyenrangú a Szentírással. Isten Igéjének ma is áldott, életmentő, életformáló, üdvözítő hatása van, mert Isten tekintélye áll mögötte. Számunkra a Biblia páratlan KINCS, mely: hibátlan, tökéletes, tévedhetetlen, igaz, élő, ható, áldott, szent, és örök kijelentés! Az Úr Jézus Krisztus mondja: „A beszédek, amelyeket én szólok néktek, LÉLEK és ÉLET.” (János 6,63)
Csak Isten Igéje menthet meg mindnyájunkat. Ő Igéje és Szentlelke által elérheti, hogy egy teljesen hitetlen ember szívében is hitet támaszthat. Így eljuthat oda, hogy bűneit megvallva leborul a szent Isten előtt és alárendeli magát szent akaratának. Aki az Úr Jézus Krisztussal ilyen meghitt kapcsolatba, élő lelki közösségre kerül, az tudja, hogy már itt az övé az örök élet, az üdvösség. Már itt elkezdődik a számára a mennyország, és ez majd kiteljesedik akkor, amikor lehunyja a szemét és megáll a szíve. Ilyen ereje van Isten Igéjének. Hisszük-e ezt?
Isten eleve gondoskodott arról, hogy a Szent Bibliából pontosan megtudjuk, milyen helyzetben is vagyunk, mi vár ránk, ha így maradunk, milyen út vezet vissza hozzá, és mit készített a benne hívőknek. Erre hív bennünket nagy szeretettel.
De ennek a hívásnak csak itt, a földi életben lehet engedelmeskedni. Ne halogassuk!
„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1János 1,9)

Felhasznált irodalom:
• Második Helvét Hitvallás
• Cseri Kálmán: A halottak és mi
• Cseri Kálmán: Jézus tanítása a halottakról
• William Hendriksen: A Biblia a túlvilági életről

Szerkesztette:
Trencsényi László
református lelkipásztor

Budapest, 2020