Mózes öt könyvének magyarázata

„Kegyelmes és irgalmas az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy." (Zsoltár 145,8 )

A TÓRA MAGYARÁZATA

Trencsényi László

református lelkipásztor

Széna téri református gyülekezet

Nyíregyháza, 1995

TEREMTÉS

"Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra" I Mózes 1,26

Ha hittel akarjuk megérteni a teremtéstörténetet akkor a legjobb amit tehetünk, hogy Jézus Krisztus által, az Ő ismeretének fényében  vizsgáljuk meg a tényeket. A Bibliában ezeket olvassuk: "Minden Ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett ami lett" János 1,2.  " Mert Ő tőle, Ő általa és Ő reá nézve vannak mindenek. " Róma 11,36. Tehát a Szentírás alapján bátran hittel vallhatjuk, hogy a világ a Szentháromság Isten csodálatos alkotása.

Tudnunk kell, hogy a bibliai teremtéstörténet nem mese, nem mítosz, de nem is helyszíni tudósítás - hanem hitvallás az élő Istenről. Bátran elmondhatjuk, hogy a bibliai teremtéstörténet ma is megállja a helyét. Bámulatosan tömören, lényegre törően van megfogalmazva a világ keletkezéséről szóló elbeszélés.

Valljuk, hogy mindent Isten alkotott, mindent jónak és célszerűen teremtett, " Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható a láthatatlanból állt elő."  Zsidók 11,3

Soha ne higgyük el azokat az evolúciós meséket, miszerint minden önmagától, tervező nélkül jött volna létre. Ezt csak azok hiszik akiknek nincs szükségük Istenre, aki viszont gondolkodik annak hinnie kell Istenben!

Amikor az  elbeszélés az ember teremtéséhez ér, érezhetően van egy nagy levegővétel: "Teremtsünk embert"!  Itt tehát különösen nagy körültekintéssel van leírva az emberről szóló tudósítás, amint Isten az embert a föld porából alkotta, ahogyan gondoskodott róla, ahogyan rá bízta az élővilágot. Isten az embert jóvá, a maga képére és hasonlatosságára teremtette azért, hogy legyünk az Ő munkatársai és az Ő dicsőségére éljünk. Tudnunk kell viszont, hogy az istenképűségünk nem külső hasonlóságot jelent, hanem Istennek személyes képviseletét. Az embert olyan, hozzá hasonló értelmes, lelki - erkölcsi érzékkel bíró teremtménynek alkotta, akivel  tud párbeszédet folytatni. Az Ádám szónak három jelentése is van (ember, vörös, föld), mintegy jelezve azt, hogy honnan vétettünk és hová tartozunk

A teremtés tökéletessége abban is megmutatkozott, hogy az Úr mindenre azt mondta, hogy igen jó. Az ember így boldogan és harmóniában élhetett Istenével - Teremtőjével. Sajnos tudjuk, hogy ez a meghitt állapot nem tartott sokáig, mert a bűnesettel minden megromlott. Nekünk keresztyéneknek mégis van egy nagy reménységünk az újjáteremtés tekintetében: " Aki Krisztusban van új teremtés az, a régiek elmúltak és íme újjá lett minden." / II Korintus 5, 17/.

 

BŰNBEESÉS

" Szakasztott azért annak gyümölcséből és evett"  I Mózes 3,6

Az ember megteremtése, Isten nagyságát és mérhetetlen hatalmát bizonyítja, amint jónak, szabadnak, értelmes lénynek alkotott minket. Az ember kiváltságához tartozott, hogy az Úr mindent nekik adott, csupán egy tiltó parancsot kaptak. Az Éden kert közepén az élet fája mellett ott állt a jó és gonosz tudásnak fája, melyről nem volt szabad venniük. Isten ezt próbaként adta számukra, hiszen ezen mérhette le az ember hűségét.

A tiltó parancsot még Éva teremtése előtt adta az Úr Ádámnak és neki kellett tovább adnia. A fa, a közhiedelemmel ellentétben nem almafa volt, de nem is fontos, hogy milyen fa volt, hanem csak az, hogy Isten tiltó parancsa érvényben volt.

Az ősi kígyó csapdát állított az embernek azzal, hogy megkérdőjelezte Isten parancsát. A kígyó titkára a Jelenések könyvében találunk részletes magyarázatot, ahol így szól róla az Ige: "..ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki az egész földkerekséget elhiteti" Jelenések 12,9 Róla beszél Jézus is: "Emberölő volt az kezdettől fogva és nem állott meg az igazságban mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól a sajátjából szól, mert hazug és hazugság atyja. "János 8,44 Nem csoda hát, hogy mondanivalóját azzal kezdte, hogy Isten szavát kétségbe vonta. Sorozatos álnok hazugságaival elültette a kételkedés magvát az ember szívében: „Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?" Dehogy haltok meg, megnyílnak szemeitek! Olyanok lesztek mint Isten!" Ez volt az a döntő érv amely miatt elbukott az ember. A következmény katasztrofális lett, ugyanis győzött Éva szívében a gonosz kívánság.

" Szakaszta azért és evett és adott a vele lévő férjének is és az is evett" Tettükkel szétszakították az Úrral való személyes, meghitt, bizalmas, őszinte kapcsolatukat. Az eredmény: szégyen, takargatás, és rejtőzködés lett. Nem lettek olyanok mint Isten, hanem éppen ellenkezőleg, Isten ellenségeivé váltak. Megnyílt a szemük minden gonoszra és vakká lettek Isten parancsai számára.

Testvérek, ez nem csupán egy régi történet, hanem nagyon is aktuális maradt, mi is minden nap döntés helyzetbe kerülünk, azzal, hogy szakítunk -e az Úrral vagy nem, kérjük-e az Ő oltalmát vagy nem. Tanuljuk meg, hogy az üdvösség nem automatikusan jár nekünk, hanem csak akkor: "Aki mindvégig kitart, az üdvözül."

Figyeljünk most a megszívlelendő tanulságokra:

Először is higgyük el,hogy az Úr jót akar nekünk,és tiltó parancsai a mi javunkra vállnak. Az Ő Szentlelke mindenkor vezet minket, ha rá bízzuk magunkat.

Tanuljuk meg, hogy soha  ne folytassunk párbeszédet Isten ellenségével! A szemnek kívánatos külsőségek mögött gyakran félelmetes dolgok rejtőznek. Tudjunk ura maradni kíváncsiságainknak, Jézusért.

Vegyük komolyan és ápoljuk az Úrral való élő kapcsolatunkat és soha ne mulasszunk el bocsánatot kérni, ha valamivel megbántottuk Őt.

 

A BŰN BÜNTETÉSE

"Mivel hallgattál a te feleséged szavára.. átkozott legyen a föld te miattad"IMózes 3, 17

A bűnesetnek ez a súlyos következménye az egész emberiségre kihatott mind a mai napig. Isten fájdalommal látja a tőle elfordult embert. Először megkérdezi őket, majd amikor látja konokságukat és keményszívűségüket,  büntetéssel sújtja  őket engedetlenségükért.

A kígyó büntetése az átkozott állapot lett.

Átkozott lett, a hasán kell járnia és port  kell ennie, és örök ellenségeskedés jött létre az "asszony magva" és közötte.

Éva büntetése a fájdalom lett.

Fájdalom a terhesség alatt, a szülés alatt, és fájdalom a férje miatt.

Ádám büntetése a küzdelem lett.

Átkozott lett a föld miatta. Küzdelemmel, vérrel, verejtékkel és  könnyekkel szerzi kenyerét. Állandó küzdelmet kell folytatnia  a földdel és a gazzal.

Ott áll az a két árva, bűnös ember az Úr előtt. Milyen szánalmasak lettek így kifosztva, becsapva és istentelenül, de talán a legfájdalmasabb a konok szívük, mivel nem tudtak még bocsánatot kérni sem bűneikre. Ők cserben hagyták az Urat, de Isten nem hagyja cserben őket, mielőtt elbocsátaná, megszánja őket. Bőrruhákat készít számukra és felöltözteti őket, így gondoskodik róluk, csak ezután történik meg a kiűzetés Édenből, majd az Úr végleg lezárja az élet fájához vezető utat.

Az ember, Isten iránti engedetlensége által tulajdonképpen önmagát rekesztette ki az Édenből. Így magára zárta az Isten nélküli "szabadság" zárkájának borzalmas rácsát, melynek utórezgései még ma is hallhatók. Azzal, hogy kívül kerültek Édenen és elveszítették az Úrtól kapott szabadságukat, csakis ők a felelősök. Azóta minden ember az Édenen kívül születik, mégis ott van kitörölhetetlenül, szívünkbe ültetve a boldogságvágy, mely az Isten közeli megvigasztalt boldog állapot örök vonzása.

Isten végtelenül nagy kegyelmét és irgalmát mutatja az a tény, hogy ma sem fordul el a bűnös embertől, hanem gondoskodik róla. Ma már nem kettő, hanem sajnos több milliárd bűnös ember él, konokul és becsapottan, akik ma sem kérnek bocsánatot. Mennyei Atyánk mégis különös módon gondoskodik róluk, és nem törli el még az emberiséget a földről, hanem szánja őket csakúgy mint Ádámot és Évát, hiszen ma is ruházza és élelmezi a föld minden lakosát.

Testvérek, ma már senkinek sem kell meghalnia az Ádám és az Éva bűne miatt, mert ezt  a szörnyű bajt Isten orvosolta Jézus Krisztusban. Ma csak az jut a kárhozatra, aki ezt a gyógyszert ti. a Krisztus áldozatát mindvégig elutasítja. Mi ne legyünk ilyen balgatagok! "Mert azért jött az Emberfia, hogy megkeresse és megtartsa azt ami elveszett." Lukács 19,10. Engedjük, hogy az Úr megmentsen minket, mert csak így lehet végre  újra boldog közösségünk az áldott Istennel!

 

KÁIN ÉS ÁBEL

"A bűn az ajtó előtt leselkedik és rád van vágyódása, de te uralkodjál rajta" I Mózes 4,7

Ha tömören össze kellene foglalnunk az emberiség történelmének kezdetét, akkor bizony igaz lenne az a megállapítás, hogy fájdalmas volt a nyitány és tragikus a folytatás. Ebben a történetben, az első áldozat áll előttünk, amikor azt látjuk, hogy Káin és Ábel ajándékot visznek az Úrnak. Isten csak Ábelre tekintett és az áldozatára. Nem tudjuk, hogy ez hogyan történt, csak azt, hogy mindketten tisztában voltak vele.

Mindenekelőtt meg kell jegyeznünk, hogy ez nem azt jelentette, hogy Isten nem szerette volna Káint. Isten igenis szerette Káint, mivel beszélt vele. A Szentírás viszont nem ír arról, hogy Isten Ábellel is beszélt volna. De nem is volt erre szükség, hiszen Ábel szerette az Urat és hittel áldozott. " Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot mint Káin." Zsidók 11,4. Az Úr Ábelre tekintett, és ez számára elég volt. Legyen elég ez a mi számunkra is.

Tudjuk azt, hogy Káin sértődött lett és lehorgasztott fejjel kezdett járni. Érdekes, hogy sem Ádám, sem Éva nem vette észre Káin bosszút forraló viselkedését, de az Úr igen. Ő jól ismeri az emberi szívet, Ő a  nagy Lelkigondozó még idejében beszél Káinnal, mielőtt az bármit is cselekedne.

" Miért gerjedtél haragra és miért csüggeszted le a fejed?" A dacos Káin semmit nem válaszol. Ekkor az Úr egy örök érvényű figyelmeztetést mond neki. " Ha jól cselekszel emelt fővel járhatsz, ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik és rád van vágyódása, de te uralkodjál rajta."

Tehát Káinnak lehetősége lett volna a veszélyzónát elkerülni, de nem ezt választotta. Nem volt bűnbánó szíve, Isten szavai leperegtek róla, majd ment és elkövette borzalmas tettét. Az Úr büntetése nem maradhatott el.

Isten a gyilkost átokkal sújtotta. A föld nem adta többé neki termőerejét. Bujdosó és vándorló lett és meg lett bélyegezve. Látjuk, hogy az Úr Káint tulajdonképpen "életre" ítélte. Édentől keletre, Nód földjén mint menekült, mérhetetlen teherrel a szívében, egy életen át kellett viselnie tettének szörnyű súlyát.

Ebben a történetben előttünk áll a bűn elhatalmasodásának tipikus forgatókönyve: Sértődöttség, irigység, harag, gyűlölet, hazugság, gyilkosság. Sajnos ez a sorrend azóta sem változott. Ne feledjük, ma nemcsak tettekben lehet ölni. Gyilkosságnak számit a beszédben, gondolatban vagy mulasztással elkövetett ölés is

Testvérek, milyen sokan élnek ma Nód földjén, Isten színe elől menekülve, önkéntes száműzetésben, viselve a bűn bélyegét. Ma Isten ezen az Igén keresztül velünk akart beszélni, figyelmeztetni akart a ránk leselkedő bűn közelségére és az egyetlen szabadulás útjára, Jézus Krisztusra, Aki által minden ember uralkodhat a bűn felett. Az Úr Jézus nekünk a szeretet forgatókönyvét adta, amit egyszer s mindenkorra meg kell tanulnunk. „Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek, amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást" Jn. 13,34

 

BÁBEL TORNYA

" Jertek építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje  az eget érje és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén."    I Mózes 11,4

Nem sokkal a vízözön után azt látjuk, hogy semmit sem tanultak Noé utódai Isten ítéletéből, újra csak a  saját fejük után mennek. Ismerjük a történetet. Még közös volt a nyelvük, majd elindultak kelet felől egy ideális helyet egy síkságot találtak majd letelepedtek és tanácskoztak, tervezgettek.  Látjuk, hogy világos elképzeléseik voltak egy városról és a hozzá tartozó toronyról melyet ők az istenek kapujának képzeltek el. Volt kellő önbizalmuk, készen voltak terveik és a kivitelezési feltételek is adottak voltak azzal, hogy volt téglájuk és ragasztóanyaguk is.

Hármas célt tűztek ki maguk elé:

Építsünk magunknak égig érőt.

Szerezzünk magunknak hírnevet

El ne széledjünk a földön.

Mindenük megvolt tehát, csak a legfontosabbat felejtették el. Istent az egek Urát felejtették ki számításaikból és ezért ez  a  nagyszabású vállalkozás eleve halálra volt ítélve. Az Úr közbeavatkozása révén  félbemaradt az építkezés és a Bábel élő torzóként vonult be a történelembe, mintegy hirdetve az emberi büszkeség csődjét, mert céljaik sorra megsemmisültek.

Se torony , se hírnév, se egység!

Ó milyen sokan vannak a mai " Bábel" építők? Testvér, te most éppen mit építesz? Milyen célokkal van tele a szíved? Számításaiddal minden rendben van? Nem felejtetted ki az élet Urát? Nézz körül, annyi szép célod vált romhalmazzá körülötted, minden emberi erőfeszítésed ellenére. Mert bizony rosszul számol mindaz, aki Istent hagyja ki az életéből. Bármit tervezzen is az ember, Jézus Krisztus nélkül hiábavaló minden, mert Ő mondja: „Nálam nélkül semmit sem tehettek" /János 15,5/ Bizony amit nélküle verejtékes munkával kiizzadtunk, az  valóban semminek mondható. Így lesz hiábavaló minden ragyogó terv, minden sínen lévő vállalkozás, vagy sokat ígérő beruházás, mert hiba csúszott, nagy hiba  a tervezésbe. Aztán ne csodálkozzunk, ha egy vélt életművel a hátunk mögött csak hitvány lelki romhalmazra tekinthetünk majd vissza. Miért ne fordíthatnánk most gyümölcsözővé életünk legnagyobb "vállalkozását" azzal, hogy behívjuk az Urat az életünkbe, így megnyílik számunkra a menny kapuja. Így szerezhetünk magunknak nevet a mennyben és a Lélek ereje által egy nyelvet fogunk tudni beszélni egymással is. Ne mulasszuk el ezt amíg nem késő.

 

A VÍZÖZÖN  I.

"És látta az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a  földön...megbáná azért az Úr, hogy embert alkotott." I Mózes 6, 5-6

 

Hogy milyen korán elfajult az emberi nemzetség, azt az özönvíz történetének előzményiből megtudhatjuk. Ha a Biblia leírja azt, hogy Isten megbánta hogy embert alkotott, akkor tisztában lehetünk azzal, hogy milyen nagy volt a baj.

-Eltörlöm az embert a föld színéről

-Mert romlott lett a föld

-Megtelt a föld erőszakkal

-Minden test megrontotta az útját

Hogy Isten mégsem törölt el  minden testet a föld színéről, az annak köszönhető, hogy élt egy igaz ember akit Noénak hívtak, akinek Isten megkegyelmezett, hogy általa újra benépesüljön a föld. Így olvasunk róla: "Noé igaz, tökéletes férfi volt és Istennel járt." / I Mózes 6,9/ Ez volt az egyetlen érdeme, hogy megmenekülhessen mind maga, mind családja.

 

Isten tehát másodszor is egy új nyitányt kezd a történelemben, ezúttal csupán nyolc emberrel Noéval és családjával.

Noé parancsot kap a bárka megépítésére. A bárka méreteinek hallatán ma is elcsodálkozhatunk.

Hossza 137 m. Szélessége 23 m. Magassága 14 m. Olyan három szintes gigantikus méretű hajóra kell tehát gondolnunk amelyik kb. 600 tehervagonnyi áru befogadására volt alkalmas. A földön 1884-ig nem is tudtak ennél nagyobb méretű  hajót építeni. Sok szempontból is különleges volt ez a hajó. Például, nem volt kormánya és vitorlája mellyel irányítani lehetett volna, de nem is arra a célra készült, hogy valahová odaérjenek vele, hanem ez  a túlélésre készült, Isten pontos útmutatása alapján. Ekkora méretek hallatán semmiképpen sem helyi, lokális jellegű özönvízre kell  gondolnunk, hanem valóságos világméretű katasztrófára.

 

Testvérek, megtanít minket ez a történet arra, hogy érdemes Istennel élni. Noé számunkra a hit jelképe lett azzal, hogy minden feltétel nélkül engedelmeskedett az Úr parancsának. Az Úr minket is ismer, csak akkor tud velünk valamit kezdeni, ha van engedelmes szívünk. Ő tudja, hogy ma is arra van szükségünk, hogy e züllött világból megmenekülhessünk. Milyen jó tudni azt, hogy ezért ma már senkinek nem kell bárkát építenie, de viszont "lelki házzá" kell felépülnünk. Mint ahogy a bárkát is minden szem láthatta, de mégis csak az menekült meg aki benne lehetett. Ma is csak az ment meg minket, ha Jézus Krisztusban vagyunk. /Róma 8,1 /

 

 

 

A VÍZÖZÖN II.

" Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének gondolata gonosz az ő ifjúságától fogva, és többé nem vesztem el  mind az élő állatot amint cselekedtem."         I Mózes 8, 21

 

Amikor a bárka elkészült és minden állat, Isten rendelkezése szerint már biztonságban volt, bement Noé és családja a bárkába és Isten maga zárta be mögöttük az ajtót. Ezt Ő nem bízta már Noéra feltehetően azért, hogy oda más rajtuk kívül be ne mehessen.  A vízözön történetét igen részletesen írja le a Biblia.

"Felfakadának ezen a napon a nagy mélység minden forrásai és az ég csatornái megnyilatkozának" /I Mózes 7,11/

Így teljesen nyilvánvaló, hogy itt nem csupán egy negyven napos esőzésről van szó, hanem ez egy számunkra elképzelhetetlenül nagy kozmikus méretű mindent elpusztító vízbetörés lehetett.  Ha az akkori geológiai viszonyok  nem is ilyenek voltak mint napjainkban, de a Biblia leírja, hogy a hegyek is mind elboríttattak és minden szárazföldi élőlény elpusztult, mivel 150 napig áradt a víz a földön és egy teljes év kellett ahhoz hogy újra megindulhasson az élet.

 

Miután Noé meggyőződött arról, hogy újra megszáradt a föld, Isten szavára, kijött a bárkából és első dolga volt, hogy hálaáldozatot mutasson be az Úrnak.  Isten válaszolt Noénak és egy számunkra igen fontos megállapítást tesz. Nem átkozza meg többé a földet az emberért. Pedig ez a fertőzött világ istentelenségeivel már azóta is milliószor kiérdemelte volna azt. Ismeri az Úr a gonosz emberi szívet, mégis szent kegyelmébe veszi újra az embert, és szövetséget  köt vele.

 

Nézzük meg a tanulságokat.

Isten megígért ítélete bekövetkezett. Ma is minden híresztelés ellenére a Biblia alapján valljuk, hogy lesz ítélet és nem késik.

A "bárka" ma minden ember számára készen áll, ez nem más mint a Jézus Krisztus keresztje.

Amint a bárkában csak egy vékony fa választotta el őket a biztos haláltól úgy nekünk is a Krisztus keresztje az egyetlen megmenekülés

Egyszer az Úr ismét bezárja majd az "ajtót" és a kívül maradottaknak azt mondja: „Nem tudom honnét valók vagytok ti" Luk.13,25

Isten szövetségre lépett az emberrel az özönvíz végén, melynek jele a szivárvány. Velünk pedig örök szövetségre lépett egyszülött Fiának, Jézus Krisztusnak vére által.

ÁBRAHÁM ÁLDOZATA

"Ne nyújtsd ki a te kezedet a gyermekre és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy.."  Mózes 22, 12

 

Ez a  történet több szempontból is egyedülálló a Bibliában. Nemcsak azért, mert Isten soha nem kért ilyet embertől, hanem azért is mert Isten ezzel a kéréssel a végsőkig megpróbálja az Ábrahám hitét.  Szokatlan kérés volt ez az Úrtól, mivel azt kéri tőle, ami számára a legkedvesebb, a fiát Izsákot! Azt a gyereket akiért Ábrahám és felesége egy életen át imádkoztak. Nincs leírva az, hogy mit érzett, de hogy milyen fájdalmas lehetett azt el tudjuk képzelni. Ábrahám nem zúgolódik, hanem indul. Három napig mentek, volt tehát idő gondolkodni, míg a Mórija nevű helyre értek. Amikor már minden készen volt, feltette fiát az oltárra, és vette a kést. Ebben a pillanatban szólalt meg Isten angyala. Isten megakadályozta a szörnyű áldozatot. Nem kellett ömleni a vérnek és életben maradhatott a gyermek.

Feltehetjük a kérdést: Szükséges volt-e ennyire megpróbálni egy embert? Én azt hiszem igen, hiszen ezt mondja neki az Úr angyala:" Most már tudom, hogy Istenfélő vagy."

Testvérek, tudnunk kell, hogy mi is azért vagyunk próbák alatt, mert Isten így akar meggyőződni a hitünkről. Ne zúgolódjunk a szenvedések miatt, mert Isten velünk van és bármi ér minket, Ő tud mindenről.

Isten ma másfajta áldozatot kíván tőlünk, mert az istenfélelem, áldozat nélkül nem járható út. Ha még nem tudtad a szívedet - lelkedet teljesen odaáldozni az élő Istennek, akkor még nem álltad ki a próbát.

Isten még az utolsó pillanatban is menteni akar! Ki akarja venni a kezünkből a "kést" és helyette a KEGYELMET akarja felkínálni, hogy éljünk általa.

Testvérek, tudjuk azt, hogy Isten szeretetből mentette meg Izsákot, mert Ő volt az, Aki megakadályozta az Ábrahám áldozatát! Mégis van egy kivétel, mert egyszer a történelemben megtörtént a legmegrázóbb és legdöbbenetesebb áldozat. Amikor Isten egyszülött Fiának, Jézus Krisztusnak meg kellett halni a golgotai keresztfán. Ott bizony ömleni kellett a vérnek és borzalmas kínok között meg kellett halni és az Atya ezt nem akadályozta meg. Nem parancsolt álljt, és nem vette ki a szögeket a katonák kezéből, hanem engedte hogy az ártatlan meghaljon értünk bűnösökért! Jézus önként ment az "oltárra" mint ISTEN BÁRÁNYA és önként hajtott fejet az Atya akarata előtt. Értünk ontotta drága vérét, hogy ezáltal minket megmentsen, megtisztítson és utat nyisson a mennyei hazába. Ó milyen áldozat és micsoda szeretet volt, amit Jézus értünk tett, s milyen hála kell, hogy legyen a szívünkben!

ÁBRAHÁM

"És monda az Úr Ábrahámnak, eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül és a te atyádnak házából, a földre amelyet én mutatok neked." I Mózes 12,1

 

Sok szempontból különleges helyzetben volt Ábrahám! Isten terve csodálatosan valósult meg akkor, amikor kiválasztott egy embert, hogy aztán nagyon megpróbálja, majd nagy néppé tegye és rajta keresztül megáldja a föld minden népét!

Az Úr Ábrahámot kihívta! Isten szava mozdulásra késztette. Ha Ő szól nem maradhatunk mi sem régi életünkben. Minket ma az Úr a bűneinkből akar kihívni Jézus Krisztus által!

Mutatott neki egy helyet! Isten soha nem a bizonytalanra késztet. Ő mindig a legjobb megoldást kínálja fel. Amit Ő mutat azt kell nekünk is követnünk mégpedig fenntartás nélkül, engedelmes szívvel!

Ígért neki gyermeket! Ennek az ígéretnek a megvalósulása ugyan nagyon sokáig váratott magára, de végül beteljesült. Isten-e tekintetben is állta a szavát. Ránk is vár egy ígéret- az Isten Országa! Ez is be fog teljesülni!

Megáldotta Őt! Még életében gazdagságot és biztonságot kapott Urától, de túl mindezen, Ábrahám azon kevesek közé tartozik, akikről biztosan tudjuk, hogy üdvözült. Ez minden áldás csúcsa, mi is becsüljük meg!

 

Feltehetjük a kérdést, hogy mivel érdemelte ki mindezt Ábrahám? Azt olvassuk a római levél 4,3-ban, hogy Ábrahámnak csak egyetlen igazsága volt, mégpedig az, hogy hitt az Istennek! Ma sincs ez másként! Tudjuk, hogy akik Krisztusban vannak Új teremtések lettek, Ő a mi IGAZSÁGUNK!

 

Minket is kihívott az Úr a halálból az életbe. A romlott életünk fertőjéből a szent életre. Senkinek sem könnyű gyökeresen szakítani bűnös múltjával, de Krisztusban lehetséges. Az Úr ma nekünk is mutatni akar egy helyet, ahová feltétlenül meg kell érkeznünk és ez nem más mint a Golgota. Itt nyílik meg számunkra igazi hazánk a MENNYEI haza kapuja. Az Úrnak számunkra is vannak ígéretei. Először az, hogy ha befogadjuk Őt Isten gyermekeivé lehetünk. Az áldás számunkra is ugyanúgy adatik, mint Ábrahámnak, mert igazságunk csak egyetlenegy lehet- hinni Istenben az Úr Jézus Krisztus által!

SODOMA

"Az Úrnak iránta való irgalmából kivivék őt és ott hagyák a városon kívül.... és monda az egyik: mentsd meg a te életedet, hátra ne tekints és meg ne állj a környéken, a hegyre menekülj, hogy el ne vessz."    I Mózes 19, 16-17

 

Lót, Ábrahám unokatestvére egy elég érthetetlen döntést hozott amikor Sodomában telepedett le. A várost ugyanis elfajzott, gonosz emberek lakták, látványos égbekiáltó bűnökkel. Sodoma vétke nyilvánvaló volt az Úr előtt. A testi-lelki fertő tombolása oly módon határozta meg életüket, és a fajtalankodás, a sexuális perverz bűnök oly hírhedtté tették, hogy még a szakirodalom is sodomizmusnak hívja. Félelmetes tény az is, hogy ebben a nagy városban nem volt tíz igaz ember!

Legyen bátorítás számunkra az a tudat, hogy Isten a választottaiért mindent megtesz: "Az Úr iránta való irgalmából". Ebben a történetben is azt látjuk, hogy egyetlen család miatt az Úr angyalai mentőakcióba kezdenek. Első lépésként a Lót lakásának ajtajában dühöngő csőcseléken megmutatják hatalmukat. Vaksággal verik meg a gonosz embereket.

Lót vonakodik a távozással, bár jól ismeri a várost fenyegető katasztrófát, mégis amikor menekülnie kellene, tétovázik. Nyílván nem kis érdekeltségei lehettek itt, melytől nem volt könnyű hirtelen elválnia.  Úgy kellett őt kézenfogva kivinni a városon kívül, hogy mentse az életét.

De vajon miért nem volt szabad hátra tekintenie, amit sajnos a felesége megtett? Valószínűleg azért, mert a pusztítás oly borzalmas volt. Az elképzelések szerint, először megnyílt a föld, melyből hatalmas gázkitörésként forró só és kéneső hullott alá, majd lesüllyedt az egész környék és a Holt-tenger elöntötte a vidéket. Négy várost tűnt el így a föld színéről. (Sodoma, Gomora, Adma, Ceboim) A látvány valóban leírhatatlan volt, nem csoda, hogy Lót felesége azonnal szörnyethalt!

Testvérek, mi tudjuk, hogy ez a régi történet sajnos megdöbbentően aktuálissá vált korunkban, amikor az emberiség istentelenül sodródik az erkölcstelenség és a végső romlás poklába. Súlyosan veszélyeztetett korban élünk, mert minden tekintetben gátlástalanul árad a szenny szinte minden lehetséges csatornán. Ma már nemcsak néhány városra jellemző a fertő, hanem az egész földet belepte. Ebből akar megmenteni ma az Úr azzal, hogy ma szíven ragad minket és kihív a bűnöknek nagy "szodomájából". Mert mi jól tudjuk, hogy lesz ítélet. Testvér, fuss az egyetlen oltalmat nyújtó hegyre a Golgotára, ahol Megváltód téged vár, mert csak itt van biztonságban életed. Ne nézz hátra, bízz az Úrban, aki ma is figyelmeztet: „Aki az eke szarvára teszi a kezét és hátratekint az nem alkalmas az Isten országára" Menekülj meg Jézus Krisztussal ez lehetséges!

 

 

 

HÁGÁR ÉS ISMAEL

"És megnyítá Isten az ő szemeit és láta egy vízforrást, oda méne azért és megtölté a tömlőt vízzel és inni ada a gyermeknek"          I Mózes 21,19

 

A körülmények úgy alakultak az Ábrahám családjában, hogy kenyértörésre került a dolog: Hágárnak és a fiának Izmaelnek menekülni kellett otthonról! Igen fájó búcsúzás lehetett Ábrahám számára azon a reggelen, amikor vett egy tömlő vizet és egy kenyeret és útnak indította szeretteit a Beerseba pusztájába! Aki egy ilyen sivatagban nem ismeri ki magát, az nem sokáig szokott életben maradni. Egy asszony és gyermeke bolyong a sivatagban, a halál kapujában, mivel elfogyott mindenük! A gyermeket letette egy bokor alá, távolabb leült és már csak sírni tudott, várva azt, hogy mikor hal meg a gyermek! Ebben a reménytelen helyzetben szólal meg az Úr angyala és megmenekülnek! A fenti Ige röviden tudósít erről! Így maradtak életben mindketten!

Tartalmát és üzenetét  tekintve, feltétlenül párhuzamba állítható ez a történet a mi földi életünkkel  kapcsolatban is.

Akkor láthatjuk ezt igazán, ha arra gondolunk, hogy életünk egy vándorláshoz hasonlítható az élet vad és kiismerhetetlen nagy "sivatagában", kiszabott, kiporciózott "kenyérrel és vízzel", átlag 70-80 évre! Eleinte bátran és határozottan szoktunk "ügyeskedni" az életben és megpróbálunk helyesen gazdálkodni rohamosan fogyó erőnkkel, készleteinkkel. Azonban előbb vagy utóbb bizony azon találjuk magunkat, hogy mindenünk elfogyott, pedig igyekeztünk minden tőlünk telhetőt megtenni és mégis. Semmink sem maradt, se víz, se kenyér, se erő, csak egyedül a sírás!

Testvérek, rá kell végre jönnünk, hogy magunktól semmire sem megyünk. Jézus mondja: " Nálam nélkül semmit sem tehettek" Boldog ember az aki tud hangosan felsírni bűneiben és nyomorúságában az élő Istenhez! Ezt tette Hágár és fia is, amikor reménytelen helyzetükben Istenre bízták magukat! "Hívj segítségül engem a nyomorúság idején és én megszabadítalak téged és te dicsőítesz engem! (Zsoltár 50, 15)

Ők átélték Isten csodálatos szabadítását, mint ahogy ma mi is átélhetjük azt! A forrás, az "ÉLET" közelebb van hozzánk mint gondolnánk! Ha kérjük, az Úr megnyithatja szemünket, és akkor mi is MEGLÁTHATJUK A FORRÁST! Jézus mondja:" Aki abból a vízből iszik amit én adok neki, soha többé meg nem szomjazik!" (János 4,14) Testvérek, ne késlekedjük, minél hamarabb siessünk az Úrhoz, mert nála Örök élet vár! Ne haljunk meg ebben a keserű sivatagban, hanem éljünk az Úrral mindörökké!

 

 

 

JÁKOB MENEKÜLÉSE

"Ha Isten velem lesz és megőriz engem ezen az úton amelyen most       járok és ha ételül kenyeret s öltözetül ruhát ad nekem és békességgel térek vissza az én atyámnak házához, akkor az Úr lesz az én Istenem." I Mózes 28, 20-21

 

Egyedül, veszélyes helyeken járva, teljesen másként látjuk a világot és másként is éljük meg a történéseket. Nem túlzás az állítani, hogy Jákobnak életveszélyes volt ez az utazása. Ilyen körülmények között érkezett meg Bételbe, ahol ráesteledett. Az egyedüllét, a félelem, a kiszolgáltatottság érzése kavaroghatott a Jákob szívében, amikor nyomorúságos fekhelyét elkészítette, s egy durva követ helyezett a feje alá. Tudjuk azt, hogy Isten a körülmények Istene is, Aki mindig a legalkalmasabb pillanatot használja fel az ember megmentésére, így történik ez a Jákob esetében is. Különös álma volt ezen az éjszakán Jákobnak. Meg kellett tapasztalnia, hogy még sincs egyedül, sőt álmában mennyei seregeket lát és megérti, hogy a menny és a föld össze van kötve. Átéli Isten közvetlenül hozzá szóló kijelentését is, miszerint az Úr áldásában fog részesülni, Aki nem hagyja el, sőt védelmezi őt. Ezután Bételnek, vagyis Isten házának nevezi el ezt a helyet és a fent idézett fogadalmat teszi.

Tanulságok:

Amikor Jákob lefeküdt, még nem tudta milyen örömmel fog felébredni. Bizony lehetnek a mi életünkben is ilyen, vagy ehhez hasonló  egyedüllétek amikor döntő változások történhetnek az életünkben. Testvér, Isten ismer téged és lehet hogy számodra ma érkezett el ez a rendkívüli nap. Isten látja az életedet, ráadásul ismeri múltadat, bűneidet, tehát nyilván vagy előtte és ezen az Igén keresztül akart hozzád szólni ma. Hidd el, hogy nem vagy egyedül soha - soha! Isten szemmel tart téged is és gondja van rád. Annyira fontos vagy neki, hogy Jézus Krisztus által összekötötte a mennyet a te szíveddel, hogy megismerhesd a mennyei utat.  A te "Bételed", vagyis Isten háza ott van ahol élsz, sőt a szíved is az lesz, ha Őt oda befogadod:

"...a ti testetek a Szentlélek temploma, amelyet Istentől nyertetek." (I Korintus 6,19) Hidd el, akkor leszel a legboldogabb, ha te is végleg elhatározod, hogy Ő lesz a  te Istened. Nem fogsz csalódni soha, sőt ahogy a Jákob életében Isten jelen volt és megáldotta őt javakkal, téged is meg tud áldani mindazokkal és ami a legnagyobb, az örök élettel is!

 

IMA A JÖVENDŐBELIÉRT

"Elbocsátja az Ő angyalát te előtted, hogy onnan végy az én fiamnak feleséget." I Mózes 24 ,7

 

Amilyen odaadó hittel keres társat Ábrahám fiának Izsáknak, szép példaként áll előttünk több szempontból is! Az elbeszélést az imádság gyönyörű koszorúja foglalja keretbe. A hívő Ábrahám imádságos háttérként áll hűséges szolgája mögött. A szolga imádságaiban mindent az Úrra bízott. Izsák a mezőn imádkozva várja haza azt, akit még soha nem látott! Látszólag úgy tűnik, hogy a szolga teljesen magára van utalva a párválasztással kapcsolatban, de nem. Meg kell tapasztalnia, hogy nincs egyedül, mert az Úr angyala valóban előtte járt és mindent elrendezett, pontosan időzítve. Nem a szolga választott tehát párt Izsáknak, hanem személyesen a Mindenható Isten!

Testvérek, a házasság Isten csodálatos ajándéka. Bízzunk mindent -e tekintetben is  teljesen az Úrra. Ne rontsuk el az életünket felelőtlen és elhamarkodott döntésekkel. Ha elővigyázatosságból figyelembe vesszük az alábbi tanulságokat, igen sok nyomorúságtól és keserűségtől kímélhetjük meg magunkat.

A legfontosabb üzenet az, hogy minél hamarabb kezdjünk el imádkozni a házastársunkért. Ne keressük jövendőbelinket az Istentől"idegenek" vagyis a hitetlenek körében."Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában" (II Korintus 6,14) Isten szeret minket annyira, hogy hivő társsal fog megajándékozni.

Természetesen nem lehetünk tétlenek sem, ha itt az ideje nekünk is nyitott szemmel és persze nyitott és imádkozó szívvel kell járni a világban, de feltétlenül csak olyan helyeken szabad keresnünk társunkat, ahol Istent a mi Urunkat ugyanúgy szeretik.

A mai Rebekák pedig tudjanak kitartóan várni. Ne siessék el életük egyik legfontosabb döntését.  Maradjanak tiszták és várjanak türelemmel arra a minden tekintetben  "hozzá illő" kivételes személyre.

A külsők mellett, a belső szépségük, tisztaságuk, jószívűségük és szorgalmuk is nyilvánvaló legyen. És végül, tudjanak határozottan és örömmel igent mondani akkor, ha a jelek félreérthetetlenekké válnak. A hívő ember jól tudja azt, hogy nincsenek véletlenek és boldog ha megérti, hogy "az Úrtól lett-e dolog!"

IMA GYERMEKÁLDÁSÉRT

"És könyörgött Izsák az Úrnak az ő feleségéért, mivelhogy magtalan volt és az Úr meghallgatta őt." I Mózes 25 ,21

 

Nemcsak Ábrahámot próbálta meg az Úr az utódlás szempontjából igen nagyon, hanem fiát Izsákot is. Amikor Izsák feleségül vette Rebekát, azt olvassuk a Bibliában, hogy megvigasztalódott anyja halála után. A közös családi életük mégsem indult felhőtlenül. Az első problémát itt is az jelentette, hogy Rebeka magtalan volt. Tudjuk, hogy Izsák húsz évig imádkozott kitartóan azért, hogy gyermekük lehessen. Tette ezt abban a számunkra is példaadó rendíthetetlen  reményben, hogy Isten most is csodát fog tenni.

Amikor végre az Úr meghallgatta őt, akkor viszont kiderült, hogy a feleség veszélyeztetett terhes lett. Rebeka elkeseredettségében még arra is gondolt már, hogy: "miért is élek én?" I Mózes 25,22. Az Úr válasza megnyugtató volt. Megtudta, hogy ikrei vannak és két nép származik a méhéből és még azt is, hogy a nagyobbik fog szolgálni a  kisebbnek.

Megszülettek tehát a gyermekek Ézsau és Jákob, akik teljesen eltérő természetűek és ellentétes gondolkodásúak voltak. Tegyük hozzá, hogy sajnos neveltetésük sem mondható ideálisnak, hiszen szüleik kivételeztek velük és más-más gyereküket szerették jobban.  Mint később kiderült, Ézsau nem sokra becsülte elsőszülöttségi jogát és azt nyilvánosan le is értékelte, majd semmibe véve eladta azt. Jákob viszont élt-halt ezért a kiváltságért és mindent elkövetett, hogy megszerezhesse azt.

 

Testvérek. tanuljuk meg, hogy a hívő emberek sem mentesek a problémák alól, csak az nem mindegy, hogyan viselik el. Soha nem szabad  elfelejtenünk azt, hogy Isten tud rólunk és jogunk van imádságban kérni, mert Ő meghallgat minket, mint ahogy Izsák imádságára is felelt.

Nem kell nekünk Rebekaként elkeserednünk, ha nem várt nehézségek szakadnak ránk. Őt is csak az Úr tudta megnyugtatni és ekkor visszajött az életkedve. Isten ma sem hagyja kijelentés nélkül az övéit.

Isten jól tudta, hogy Ézsau nem becsüli meg az Istentől kapott jogát, ezért nem is volt alkalmas a kegyelmi kiválasztásra és felelőtlenségében eladta  pénzért az értékben kifejezhetetlent.

 

Testvérek, nekünk ma nem elsőszülöttségi jogunk van, hanem van egy mindennél csodálatosabb jogunk az Úr Jézus  Krisztus által." Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk." (Filippi 3, 20) Az a kérdés, hogy ezt mennyire tudjuk ma megbecsülni? Mi az az érték amelyért megválnánk ettől a jogunktól. Jaj nekünk ha ezt mi is leértékeljük és eldobjuk.

JÁKOB CSALÁSA

"És monda Jákob az ő atyjának: én vagyok Ézsau a te elsőszülötted."         I Mózes 27,19

 

A Biblia ezúttal sem szépíti az eseményeket, hanem reális képet mutat be Izsák családjáról. Izsák időközben megöregedett és megvakult vagyis tehetetlenné vált. Sajnos a családi légkör nem azt a képet mutatja amilyennek egy hívő családnak lenni kellene. Jelen van itt a bizalmatlanság, az irigység, a gyanakvás, a leselkedés, a félrevezetés, a kijátszás, a hazugság, a bosszúvágy és a gyűlölet.

Nem csoda hát, hogy amikor Rebeka fülébe jut, hogy Izsák meg akarja áldani Ézsaut, azonnal közbelép és kézbe veszi az események irányítását. Jákob kezdeti vonakodás után hallgat anyja szavára és végrehajtja a tervet. Nem volt alaptalan a félelme, ugyanis háromszor is hazudnia kell és ami a legszomorúbb, még Isten nevét is belekeveri hazugságába. Miután tehát csellel elvette az atyai áldást, feldühödött testvére elől menekülnie kell az atyai házból.

Ez a Jákob bizony még nem Izrael, csalása következményeit viselnie kell. Amit annyira óhajtott, az ellopott elsőszülöttségi joggal most nem sokat ér. Egy szánalmas menekült ember lett, akinek semmije nem maradt. Nincs otthona, családi békessége, de nincs öröksége sem, mert távollétében minden Ézsaura marad és sajnos édesanyját sem látja viszont többé.

 

Testvérek, nekünk ma nem egy atyai áldásra van szükségünk mint Jákobnak, hanem az élő Isten áldására. Milyen jó, hogy ezért ma senkinek sem kell csaláshoz folyamodnia, hanem bárki megkaphatja azt, csak kérnie kell. Emlékezzünk csak azokra az anyákra akik a legsürgősebb feladatuknak tartották azt, hogy gyermekeiket Jézus Krisztushoz vigyék azért, hogy áldja meg őket. Számunkra is a Jézus Krisztus áldásának elnyerése legyen a  legsürgősebb feladat.  Így olvasunk erről: "Isten elsősorban nektek támasztotta fel és küldte el Szolgáját aki megáld titeket azzal, hogy mindenkit megtérít a maga gonoszságából" /Ap. Csel 3,26/

 

Bárcsak megadná az Úr, hogy akik olvassák -e sorokat, megkapják mindezt, hogy elmondható lehetne életükről, hogy meg vagyok váltva és áldás lett az életem, amióta az én Uram a világ Királya Jézus Krisztus lett, és az Ő áldása alatt boldogan élhetek.

"Áldott az Úr a Jézus Krisztus Istene és Atyja, Aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban. (Efezus 1,3)

 

 

EGY KÍNOS TALÁLKOZÁS

„Megtekintette Isten az én nyomorúságomat és kezeim munkáját és megfeddett téged.„  I. Mózes 31,42

 

Talán csak időt akart nyerni Jákob, amikor kihasználta apósa távollétét. Mindenesetre a titokban való hirtelen távozás nem sok jót ígért, mégis vállalta. Nem kis feszültségek kezdtek tehát tornyosulni a menekülők fölött.  Nem is várat sokáig magára a kínos találkozás, viszont meg kell látnunk, hogy ez már nem ugyanaz a Lábán mint aki bosszútól lihegve üldözőbe vette őket. Isten ugyanis útközben megintette őt.

„Vigyázz magadra, Jákobról se jót, se rosszat ne szólj." I. Mózes 31,24.

Ezt be is vallja Jákobnak. „Volna erőm, hogy rosszat tegyek veletek, de a ti atyátok Istene tegnap megszólított engem." I. Mózes 31,29. Milyen hidegen hangzik így ez a kijelentés. Csak csodálkozhatunk azon, hogy mennyire vak lehetett Lábán. Az Úr személyesen szól hozzá, mégis milyen érzéketlen tud maradni. Számára „csak" a ti Istenetek, pedig lehetne az övé is, de nem él a lehetőséggel. A szíve zárva marad az Úr előtt, viszont elkezdi keresni saját bálványait, istenségeit. Kiderül tehát, hogy nem is annyira a sértés miatt üldözi Jákobot, hanem az eltűnt házi bálványok miatt.

Jákob és családja sértetlen maradt. Feltehetjük a nagy kérdést: Ki védte meg őket?  Ki véd meg minket is? Nyilvánvalóan nem ember, hanem ugyanaz az élő Isten, akinek gondja volt Jákobra. Ő rólunk is gondot visel és ügyel minden utunkra. Mi hívő emberek, hányszor átélhettük már a szabadulást az Úrral. Nyugtasson meg minket ez a tudat, hogy soha nem vagyunk egyedül, mert az Úr harcol értünk. Az az Isten aki megszólított minket, Akinek a szavára elindultunk, Aki segítség és oltalom minden időben, Ő  a mi Szabadítónk!

Testvérek, nekünk tudnunk kell, hogy mi is egy ilyen hazafelé tartó vándorúton vagyunk a földi életben. Ha már ráléptünk a mennyei útra, vizsgáljuk meg, hogy mit csomagoltunk be erre az útra. Vannak- e hitványságok a tarsolyunkban, amit szívesen dédelgetünk, vagy esetleg úgy mint Rákhel életünk árán is rejtegetünk. Gondolok itt azokra a bálványokra amelyeket a régi istentelen életünkből próbálunk átmenteni. Vigyázzunk testvérek mert ezek előbb vagy utóbb nagy veszélybe sodorhatnak minket is. Ha célunk a mennyei hazaérkezés, akkor tisztítsuk meg magunkat ezektől

Jákob szerelme

„Szolgált Jákob Rákhelért hét esztendeig, de ez csak néhány napnak tűnt neki, annyira szerette őt." I. Mózes 29,20

Egy tiszta szerelem mintaképét láthatjuk most magunk előtt kibontakozni. Attól kezdve, hogy Jákob megpillantotta a gyönyörű Rákhelt szerelmük kölcsönösen lángra lobbant, majd kibontakozott és beteljesült. Minderről a Szentírás csak igen szűkszavúan, ugyanakkor hihetetlenül tartalmasan és tanulságokban bővölködően tudósít.

Isten csodálatos ajándéka a szerelem.

Jákob mit sem tudott arról, hogy mi vár rá nagybátyja házánál de, hogy  itt elsőként a szerelmével fog találkozni, ez valószínűleg még őt is nagyon meglepte.

A szerelem Isten csodálatos ajándéka. A hitben élő embereket Isten szereti annyira, hogy bizonyos lesz a találkozás azzal a kivételes személlyel, akit az Úr rendelt. Ne feledjük az Úr útjai áldottak ebben a tekintetben is!

A szerelem áldozatvállalással is jár.

Amikor választani kell, hogy mi legyen a bére, ő gondolkodás nélkül a szerelmére gondol. A tiszta szerelem őszinte és boldog áldozatvállalással jár. Így van ez a  mai hívő keresztyének életében is, mert  csak ezzel a lelkülettel lehet végigjárniuk a várakozás idejét.

Tanulják meg akiket ez ma érint, hogy a szerelemből ne csak kapni akarjanak, hanem adni is, mert nincs olyan tiszta szerelem ami az egymásért való kölcsönös lemondással és áldozatvállalással ne járna.

A szerelemben tisztának kell maradni.

Ha Jákob nem tudott volna türelemmel várni, akkor bizony parázna lett volna. Pedig ott élt egy fedél alatt Ráhellel, naponta láthatta őt, de addig tisztán tudtak várni egymásra, amíg el nem jött a nyilvános házasságkötés időpontja. A Jákob és a Rákhel szerelme minden tekintetben szép példa előttünk. Ez a kapcsolat tisztán indult és az is maradt mindvégig. Hét évig örömmel szolgált, ami csak néhány napnak tűnt számára. Vajon miért? Mert mindketten Isten ajándékának tekintették egymást. Ebben a tudatban nemcsak szerették, hanem tisztelték és becsülték is egymást. Adjon az Úr áldást az így élő fiataljaink életére!

JÁKOB HÁZASSÁGA

„ Meglátta az Úr az én nyomorúságomat."  I. Mózes 29, 32

Bekövetkezett az amire Jákob nem számított. Szembesülnie kellett a tényekkel amikor apósa rászedte és így bizony a „csaló" Jákob, szó szerint megcsalatott. Leát kapta feleségül Rákhel helyett. Hiába tiltakozott már „ Mit cselekedtél velem?" Miért csaltál meg engem?" Minden hiába, újabb hét év szolgálat vár rá Lábán házánál, de Rákhelért ezt is vállalja.

Testvérek, el lehet képzelni, hogy a Jákob csalódása leírhatatlan volt. Milyen kiábrándító csalódások érhetnek minket is ezen a földön. Mennyi mindenre fel kell készülnünk. Hányszor le kell győznünk a sérelmeinket, az indulatainkat és maradnunk kell akkor is amikor már mindenki legyintve hátrahagyná az egész felháborító ügyet. Ha Jákob is megfutamodott volna, el tudjuk képzelni mi lenne ma Izraellel? De mi tudjuk, hogy itt vártak rá az igazi áldások. Tudjunk maradni ha kell és küzdeni. Ezt az Úr Jézustól tanuljuk, aki így szól: „Ha valaki egy mérföldútra kényszerít, menj el vele kettőre." Máté 5,41 Bizony erre a második mérföldre már csak a keresztyének tudnak elmenni.

 

Isten csodálatos hatalma által jelen van a Jákob családjában. Nagyon érdekes megfigyelni azt, hogyan születnek egymás után a gyerekek. A „mellőzött" feleségnek, Leának születnek először gyerekei és feltűnő az is, hogy a nevek élő hitre valló, kifejező jelentéseket tartalmaznak. "Meglátta az Úr az én nyomorúságomat. Meghallotta az Úr megvetett voltomat". Világosan meg kell látnunk, hogy Isten egyértelműen a mellőzött személy mellé áll és őt áldja meg először.

Tanulság kell legyen számunkra az, hogy Isten nem hagy el akkor sem, ha látszólag az emberek szemében alárendelt szerepet játszunk. Ő az aki fel tud magasztalni. Ezért nekünk soha nem szabad megkeseredni. Isten ma is mindent lát és hall. Őelőtte nyilván van az  életünk. Milyen boldog ember az aki az életében észlelni tudja ezeket a jeleket, és hálás azért, hogy Isten nem hagyja el még a nyomorúságban sem.

Jó meglátnunk a tényeket. A hívő Jákob végül is boldog családapa lett. Nemcsak azért mert négy feleségétől tizenegy fiúgyermeke született már hazaindulása előtt, hanem azért is mert minden tekintetben átélte Isten jelenlétét az életében.  Testvérek, ne feledjük Isten mindig állja a szavát. Ha odaszánjuk az életünket neki, Ő boldoggá és áldásossá teszi a mi életünket is, mert ezek ma is olyan tények mint akkor voltak.

 

JÁKOB SZÖKÉSE

„Térj meg atyáid földjére, a te rokonságod közé és veled leszek" I. Mózes 31,3

Akit Isten megáld, azon külső jelekben is meglátszik az. Az Úr gondoskodott arról, hogy Jákob gazdaggá legyen. Amit Lábán csak sejtett „Úgy sejtem, hogy teérted áldott meg engem az Úr" I. Mózes 30, 27, azt Jákob a lehatározottabban tudja is. Az itt eltöltött idő valóban minden tekintetben áldássá lett számára. Ahogyan Jákob meggazdagszik, úgy változik meg a Lábán viselkedése. Ahol egy arc ilyen módon megváltozik, ott sajnos mindig megfertőződik a légkör, mert nagyon nehéz elviselni a hitetleneknek azt, ha a másiknak jobban megy. Milyen jó, hogy a mi szívünkből az Úr Jézus kivette az irigységet, és a megértést, az emberbaráti szeretetet, és a toleranciát ültette a helyére, mellyel szabadon élhetünk.

Érik az idő a távozásra. Ezzel a gondolattal lehetne talán a legtalálóbban összefoglalni a Jákob helyzetét. De milyen jó ha észreveszzük, hogy ezúttal sem Jákob cselekszik saját belátása szerint, hanem a húsz év után újra megszólaló Isten késztet mozdulásra.

Testvérek, engedjük mindig, hogy az Úr szava nyugtalanítson minket! Az Úr mindig jobban tudja az alkalmas időket mint mi. Lehet, hogy mi még szívesen maradnánk megszokott helyünkön, de a hívő ember mindenkor kész Isten akaratának engedelmeskedni, mert ez a természete. Érik az idő számunkra is, mert ma közelebb vagyunk az üdvösséghez mint amikor megtértünk. Fel kell készülnünk tehát nekünk is az Atyai hajlék felé vezető útra, mert eljön a nap amikor az Úr Jézus hazaszólít innen.

Az Úr szólt így Jákobnak: „ Térj meg atyáid földjére, én veled leszek" Ez nagyon egyértelmű kijelentés volt az Úrtól, Jákob mégis megkonzultálja feleségeivel. Bevonja őket az Istennel kapcsolatos titkaiba, és rajtuk keresztül is megbizonyosodik az indulásról: „ Valamit neked az Isten mondott, azt cselekedjed." I. Mózes 31,16

Vannak-e hívő testvéreink, családtagjaink akikre számíthatunk és őszintén bevonhatjuk őket lelki dolgainkba? Ha igen adjunk most hálát érte Istennek!

Testvér, ne csüggedj akkor sem ha esetleg olyan helyzetbe kerültél, hogy senkivel nem tudod megosztani gondjaidat. Ne feledd az Úr Jézus mindig veled van. Ahogyan Ő tanít és vezet téged, csak úgy cselekedj, mert Jézus Krisztus jót akar neked. Ez legyen mindig szemed előtt!

 

JÁKOB GYÁSZA

"Sírva megyek fiamhoz a sírba és siratá őt az atyja"I Mózes 37,5

 

Már csak egy maradt hátra a testvérek részéről: eltüntetni a nyomokat és hitelessé tenni ártatlanságukat. Amint tudjuk nagyon értenek hozzá. Miután mindenki megkapta a maga jussát, két ezüstjét, elküldték apjukhoz a József vérbe mártott megszaggatott köntösét.

Jákob gyásza leírhatatlan volt " vadállat tépte szét" fiamat, mondja. Borzalmas lehetett a tudat, hogy felesége után, most szeretett fiát is elveszítette. Ebben a reménytelenségben a vigasztalhatatlanság sötét mélysége szakadt rá. Neki már csak az a cafatokban lógó véres köntös maradt. Olyan beszédesen kifejező volt ez ebben a tragikus helyzetben, ami csak  az ő fájdalomban vérző szívéhez volt hasonlítható.

 

Szerettei próbálták őt emberileg megvigasztalni, de nem lehetett. Milyen jellemző az elvetemült fiaira, hogy képmutató módon mint ártatlanok, ők is elmennek apjukat "vigasztalni". A Jób könyvében van egy igen ideillő kijelentés ezekre a álszent emberekre: " Nyomorult vigasztalók vagytok, ti mindnyájan."  Jób 16,2

Testvérek, mi is juthatunk ilyen tragikus helyzetbe. Minden híreszteléssel ellentétben, nem szégyen az ha hívő ember gyászol. Jákob mélyen hívő ember volt, mégis gyászolt, de ő ismerte Istenét is az élet Urát, akinél nincs semmi lehetetlen. Ugyanis később az Úr vigasztalta meg őt és nem ember. Milyen jó tudni azt, hogy bármilyen nagy volt a fájdalma mégsem roppant össze. Adjon nekünk is erőt ez a tudat, hogy Isten a gyász sötétségében sem hagy el!

 

Amint láttuk a József szörnyű véres köntöse önmagáért beszélt, nem kellett ott semmilyen magyarázat.  Mi a Bibliánkból tudunk egy sokkal nagyobb fájdalomról beszélő köntösről is. Mégpedig arról, amikor a mi Urunk Jézus Krisztus értünk áldozta az életét, durva kezek leszaggatták ruháit és köntösére sorsot vetetek. Nem akármilyen köntös volt az, véres és korbácsütésektől szétszaggatott. Azt valóban "vadállat" tépte szét, mégpedig nem akármilyen "vadállat"- úgy hívják, hogy ember.  Testvér, mi voltunk azok, a mi bűneink! " A mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze, Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen és az ő sebei árán gyógyultunk meg! Ézsaiás 53,5 Aki egyszer is megértette ezt a kibeszélhetetlen áldozatot amit Jézus értünk vállalt, az csak áldani tudja Őt ezért örökké!

 

AZ ÉLET NAGY NAPJAI

"     Jákob pedig szent oszlopot állított azon a helyen, ahol beszélt vele

( az Úr): kőoszlopot, és italáldozatot mutatott be rajta..." I Mózes 35,14

Vannak olyan kimagasló napok az életünkben, melyre különösen nagy gonddal szoktunk felkészülni. Így volt ez a Jákob életében is! Az Úr kegyelméből visszatérhetett arra a helyre ahol életében először találkozott az Úrral, ahol annak idején, Isten színe előtt fogadalmat tett.

A Szentírás szerint ez az első eset, amikor Jákob áldozott az Úrnak. Bizony nagyon hosszú volt az út Bételtől- Bételig. Azóta, a húsz év alatt nagyot változott a világ. Az ő élete is gyökeresen megváltozott. Már nem mint Jákob (csaló), hanem mint Izrael (Isten harcosa) térhetett vissza, és ez idő alatt mélységesen megtapasztalta Isten áldását, szeretetét, hűségét, vezetését és  segítségét. Jákobnak meg kellett látnia, hogy bár minden megváltozott körülötte, de az Úr, az élő Isten ugyanaz maradt! " Én vagyok a mindenható Isten, neked adom ezt a földet.!" I Mózes 35,11

 

Testvérek, a mi életünkben is vannak olyan jeles napok melyeket nagy odafigyeléssel számon tartunk. Én mint Jézus követője hiszem, hogy nincs kiemelkedőbb nap az életünkben, mint amikor Istennel találkoztunk. Ennek a napnak örökre felejthetetlennek, kell maradnia.

Jákob Bételben bemutatta élete első áldozatát. El tudom képzelni, hogy milyen izgalmak közepette készült erre. Én vallom, hogy nincs nagyobb áldozat amit ma adhatunk az Úrnak mint az, amikor átadjuk neki teljesen az életünket. Nincs olyan értékes emlékoszlop mely kedvesebb lenne az Úrnak, mint a neki átadott élet! " Adjad fiam, a te szívedet nekem és a te szemeid az én útiamat megőrizzék"  Példabeszédek 23,26

 

Testvérek, be kell látnunk, hogy az idők folyamán mi is folyton változunk, de ne feledjük, hogy Istennél "nincs változás, vagy változásnak árnyéka" Jakab 1,17, mert Ő mindig ugyanaz marad! A feltámadott Úr Jézus Krisztus, Aki a Golgotán közel kétezer éve bemutatta értünk a tökéletes áldozatot, ma minket is meg tud menteni minden bajtól, ha hittel rábízzuk magunkat!

 

 

JÓZSEF ÉS TESTVÉREI

" Amikor testvérei látták, hogy apjuk jobban szereti őt minden testvérénél, úgy meggyűlölték, hogy egy jó szót sem tudtam hozzá szólni." I Mózes 37,4

 

Amikor a szó szoros értelmében valaki körül megfagy a levegő, az egy leírhatatlan érzés. Ezt József otthonában, családi körben, a saját bőrén megtapasztalta. Világosan látható, hogy a Jákob családjában valami nagyon elromlott. Teljesen hiányzott a békesség, a testvéri szeretet, sőt éppen ennek az ellenkezője, a gyűlölet uralkodott. Vajon milyen okok játszhattak közre, hogy  idáig  fajult a helyzet?

Véleményem szerint, Jákob nagyon rossz pedagógiát választott azzal, hogy nem rejti véka alá, hogy megkülönböztetett szeretettel szereti Ráheltől született fiát Józsefet, aminek sajnos számos külső jelét is adta. Ez a tény váltja ki a testvérekből az irigységet, és ezzel viszont egyenes arányban növekszik bennük a gyűlölet, majd a kiközösítés után ezek a "jó testvérek", végül  a bosszú mellett döntenek. Bár József elfogadja apjától ezt a különleges, de nehéz élethelyzetet, továbbra is őszinte marad testvéreihez, olyannyira, hogy még álmait is elmondja nekik. A helyzetet éppen ez feszíti pattanásig, hiszen itt már a testvérek önérzete van sértve.

 

Tanuljuk meg, hogy nem tehetünk ilyen kivételezéseket soha senkivel mint Jákob. Ugyanakkor ne is fogadjunk el ilyen megkülönböztetést senkitől. Ne engedjük, hogy emberek elkábítsanak minket kivételezésük tömjénfüstjével, mert valószínű, hogy később keserű tapasztalatokban lesz részünk! Mindenkor legyünk tisztában azzal, hogy az Úr előtt egyenlőek vagyunk

Talán mi is éreztük már a kiközösítésnek ezt a lesújtó hatását, ahogy megfagy körülöttünk a levegő, ahogy Illyés Gyula mondja, az Egy mondat a zsarnokságról című versében: "Ott zsarnokság van... az utcán oly szokottan ismételt hogy-vagy-okban, a hírtelen puhábban szorított kézfogásban."

Ha ebben mi vétlenek vagyunk, akkor bármennyire fáj is, viseljük türelemmel és bízzuk ezt is az élő Istenre imádságainkban! Vigasztalásként csak annyit: ne feledjük, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus, akiben az Atya gyönyörködött, nem volt semmiben kedvezményezett. Őt is sokszor irigység, gyűlölet és némaság vette körül, és elhagyták sokan! Mert utált és az  emberektől elhagyatott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője!" Ézsaiás 53,3

Ez legyen vigasztalás az Úrtól minden igazságtalanul szenvedő testvér számára!

 

 

 

AKIT ELADTAK

" Eladták Józsefet húsz ezüstpénzen."    I Mózes 37

 

Robbanásig feszült lett a helyzet József és testvérei között. Nagyon elgondolkodtató az, hogy egy ilyen mélyen hívő embernek mint Jákob, a saját gyerekei meghoznak egy halálos ítéletet a testvérük felett. Hát idáig jutottak az irigység következményeként. A testvérek tanácsa gyors döntést hoz és az eredmény - halál. Végül is egy kiszáradt kútba dobják Józsefet.

 

Micsoda zuhanás lehetett József életében ez, nemcsak fizikai értelemben, hanem lelkiekben is. Mégis megcsillan egy pici remény, amikor erős kezek ragadják meg és kihúzzák a kútból -gondolhatta magában: meg vagyok mentve! De nem, - idegenek teszik rá kezüket, majd leszámolják a húsz ezüstpénzt és rá kell döbbennie a borzalmas valóságra: el vagyok adva!

 

Ferenczy Károlynak van egy festménye: Józsefet eladják testvérei. A kép tengelyében a gyermek József áll, az egyik oldalon a gonosz  tekintetű kereskedők, a másikon a még gonoszabb érzéketlen "testvérek". József arca az égre tekint mintha azt mondaná: "Istenem elhagytál". A fájdalom a szívében valóban leírhatatlan lehetett. De mi már tudjuk, hogy bár az emberek mind elhagyták, de az Úr nem hagyta el őt, sőt vele ment le Egyiptomba és ott nagyon megáldotta őt!

 

Tudjátok testvérek, hogy miért nagyon aktuális ez a történet? Mert a  kutak, a vermek melyekbe ma is eshetünk nagyon mélyek, szörnyűségesek és sokszor reménytelennek látszanak! A mi életünkben is lehetnek ilyen mélypontok, ekkora zuhanások. Lehet, hogy átéltünk már szörnyű perceket amikor olyan sötét lett a világ, hogy azt hittük elhagyott az Úr, de ez nincs így. Isten nem hagyja el az övéit soha.

Testvér, halld a vigasztalás szavát. Bármilyen kútba estél, bármilyen mélységbe jutottál, most nézz fel az égre.  József a nagy mélységből, a kútból csak egy tenyérnyi eget láthatott, de onnan várta a segítséget! A mi életünkben a problémáinkra a segítség csakis felülről, Jézus Krisztustól jöhet.

 

Nincs olyan mélység ahonnan az élő Isten ne tudna téged kimenteni. Testvér, nézz fel most hittel a keresztre és reménykedhetsz a szabadulásban! Mert akkor azt a Jézust látod, aki teérted elszenvedte a borzalmak- borzalmát. Akit érted elárultak, és eladtak, megcsúfoltak és keresztre feszítettek, azért, hogy te ma szabadon és boldogan  élhess ezen a földön, és Ő feltámadt a halálból, hogy te reménykedhess az örök életben, ahol majd Ővele élhetsz!

 

 

A MEGRENDÍTŐ ÖRÖM

" Én lemegyek veled Egyiptomba és bizonnyal fel is hozlak"I Mózes 35,2

Milyen megrendítő lehetett a hír, hogy József él? Jákob a váratlan örömre különösen reagál. Azt mondja a Biblia, hogy a szíve elalélt. Egyfajta rosszullét volt ez, nem csoda, hiszen annyit csalódott már élete során, és akit eddig halottnak hitt, szeretett fia József, él. Végül is a tények győzik meg, amint maga előtt látja az Egyiptomból hozott szekereket, és kincseket. Ekkor feléledt a lelke, és kimond egy mondatot amely talán furcsán is hangzott ott az Egyiptomból kapott kincsek között." Elég nekem, hogy József él!"

Örömében, repülne már fiához az öreg Jákob, de még mielőtt elhagyná az országot, atyái földjére megy Bérsebába áldozni. Isten ezúttal sem hallgat, sőt micsoda bátorító és megerősítő kijelentéseket ad Jákobnak: " Én le megyek veled Egyiptomba és én bizonnyal fel is hozlak,  és József fogja le  a te  szemeidet." I Mózes 46,4

 

Én vallom, hogy minden keresztyének ilyen öröme van, a legnagyobb a világon. Azért, mert nincs ennél megrendítőbb örömhír, hogy Jézus Krisztus aki értem áldozta az életét, feltámadt a halálból és ma is él. Tulajdonképpen örömünk kiapadhatatlan forrása ez: Elég nekem, hogy Jézus él!

 

Nem csoda hát, hogy a megtért ember, aki Isten gyermeke lett ennyire tud örülni. Lehet, hogy mi sem hittük el azonnal, hogy van örök életünk. Mi nem vagyunk hiszékenyek, minket is csak a tények győzhetnek meg, hogy Jézus valóban feltámadt a halálból!

Amint Jákobhoz szólt az Úr, hozzánk is szól az Ő Szent Igéjén keresztül. Nemcsak őt, hanem minket is elkísér minden utunkon, és lemegy velünk is e bálványokkal teli élet bűnös nagy "Egyiptomába" és ott is velünk lesz. Nem kell tehát félnünk. Ő az akinek van hatalma fel is hozni onnan, de minket nem a Kánaán földjére, hanem a mennyek dicsőségébe. Nem kell aggodalmaskodnunk a felől sem, hogy ki fogja le a szemünket. Ő az Úr, aki ott volt a formáltatásunknál, ott lesz akkor is, ha utolsót dobban a szívünk!

 

Ilyen áldott Ígéretei csak az élő Istennek lehetnek! Testvérek, mi már tudjuk, hogy a Jákob életében mindezek sorra beteljesedtek. Miért aggódnánk tehát? Bízzuk bátran életünket a mi áldott Istenünkre fenntartás nélkül!

 

TISZTÁNAK MARADNI

" Hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és hogyan vétkezném az Isten ellen?" I Mózes 39,9

 

Minden jel azt mutatta, hogy az istenfélő Jákob legkedvesebb gyermeke, József a legnagyobb bajban van, mivel a rabszolgapiacra került. Mindenkitől elhagyatva és teljesen kiszolgáltatva bár de még sincs egyedül, mivel Isten itt sem hagyta el őt!

Potifár háza kitűnő helynek ígérkezett. A gazda is észrevette Józsefben Isten áldását és bátran mindent rábízhatott. Mindenkinek parancsolt és mindene megvolt, csak egy nem:- a lelki nyugalma. Potifárné ugyanis naponta zaklatta és bűnre csábította. Ez az asszony csak az embert nézte és valamivel nem számol,- mégpedig Istennel! József sokszor végiggondolhatta minden veszélyével ezt a kényes helyzetet, és fel volt készülve arra, hogy ő nemet mond, történjék bármi is. Az ő szemében ugyanis a paráznaság nagy gonoszságnak számított, mégpedig Isten elleni súlyos véteknek.

A mi szemünkben vajon minek számít a  paráznaság?

Sajnos, ha körültekintünk a világban, azt látjuk, hogy ez a sátán nyílt vadászterülete. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az érzékiség és a pornográfia, elárasztotta világunkat, hiszen szinte minden forrásból árad a szenny. Isten ellensége a sátán az irodalom, az újság, a tv, a videó világát felhasználva, az emberiség túlnyomó részét már érzelmileg szerencsétlen koldussá tette és mondjuk ki nyíltan „állatiassá" is. A fiatalok, kevés kivétellel annyira fertőzöttek már, hogy a szabad szexualitást tartják természetesnek!

 

Testvérek, mi tudjuk, hogy a „Ne paráználkodj!" parancsolat nincs felfüggesztve és nem is lesz soha! Nekünk tudnunk kell azt is, hogy Isten előtt, minden házasságon kívüli testi kapcsolat bűn!  Mit tett József?

 

Kitépte magát a gonosz nő karmaiból és elmenekült onnan, de tiszta maradt és mindent vállalt. Ennyi a mi dolgunk is. Tisztának kell maradnunk, ha kedves számunkra a mennyek országa, mert mi tudjuk, hogy:„.paráznák.. nem örökölhetik a mennyek országát" .I Korintus 6,9 Adjon az Úr erőt minden testvérnek és kitartást ebben az szennyes világban, hogy még gondolatban se kövessünk el ilyen nagy gonoszságot Istenünk ellen!

 

 

 

 

 

JÓZSEF FELMAGASZTALTATIK

" És levette a fáraó a pecsétgyűrűt  a kezéről és József kezére tette, Gyolcsruhába öltöztette, és aranyláncot tett a nyakába...Így tette őt egész Egyiptom felügyelőjévé."  I Mózes 41,42

 

József ezúttal is ártatlanul szenved, de mégis nagy alázatban és türelmesen viselni. Nem esik depresszióba, nem nyalogatja sebeit, nem kesereg, hanem teszi a dolgát, - munkálkodik! A börtönben is áldás lett az élete, mert Isten ide is elkísérte őt.

Ezen a helyen találkozik két emberrel a fáraó szolgái közül és megfejti álmukat. Jó azt észrevenni, hogy ebből ő nem akart hasznot húzni, vagy megélni, különösen, nem akart soha vele visszaélni. József nem álomfejtő csodamágus volt, hanem Isten kiválasztottja!

A főpohárnok szabadulása után tökéletesen megfeledkezett Józsefről, de Isten nem. Bár továbbra is börtönben kellett maradnia és hosszú évek teltek el, de ő ezt a „próbát" is kiállta.

 

Isten úgy alakította a körülményeket, hogy eljött a nap, amikor Józsefnek át kellett öltözni és a király elé kellett állnia. Az Istentől kapott bölcsessége napnál világosabb volt mindenki előtt. József a legfőbb méltóságba emeltetett. Megkapta a fáraó gyűrűjét, aranyláncát, gyolcsba öltöztették és körülhordozták az országban. Micsoda karrier,- gondolhatnánk, de Józsefet nem szédítette meg a hatalom. Megmaradt annak aki volt, Isten szolgájának.

Testvérek, feltétlenül tanuljuk meg a szenvedésben is az Úrra bízni magunkat, mert az ártatlanul való szenvedés bizony hozzátartozik a keresztyén ember életéhez. Ne feledjük egy pillanatra sem, hogy rólunk is megfeledkezhetnek az emberek, de az Úr soha nem felejt el minket, és ő készíti el számunkra is a szabadulás útját.

Tudjuk, hogy József a legnagyobb kitüntetésben részesült. Testvér, neked még ennél is nagyobb méltóságod van, ha hiszel Jézus Krisztusban, mert akkor te elérted a rangok- rangját és Isten gyermeke lettél.(János 1,12).

A fáraó Józsefnek adta a felbecsülhetetlen értékű aranygyűrűjét és aranyláncát. Neked, a te Urad Jézus Krisztus, a saját életét adta, Aki téged nem fehér gyolcsba akar öltöztetni, hanem tündöklően ragyogó mennyei ruhába. Neked nem földi országot adnak ajándékba, hanem mennyei országot, örökkévaló királyságot kapsz Istenedtől. Testvér, ez a megjutalmazás legyen a te legnagyobb vágyad is, amint meg van írva a zsidókhoz irt levélben:„Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett!" Zsid. 11, 26

 

 

 

 

 

AZ  ŐSZINTE MEGBOCSÁTÁS

"Mit néztek itt egymásra, van gabona Egyiptomban, menjetek le oda. I Mózes 42,2

A Jákob családja tulajdonképpen a teljes szétesés szélén, az idegen népekbe való beolvadás előtt áll. Szétszóródtak, külön utakon járnak, ki-ki a maga családjával él. De az éhség nagy úr, ahogy szokták mondani és újra összeverődnek tehetetlenségükben és tanácstalanságukban. A Biblia azt mondja, hogy nézték egymást. Ez egy eléggé gyanús nézegetés vagy inkább méregetés lehetett, mivel ha egymást látták, akkor valószínű, hogy a gonosz lelkiismeretük miatt újra és újra a József fájdalmas könnyei jutottak eszükbe.

Az életben megtört, de még mindig határozott Jákob, döntő lépésre szánja el magát. Menni kell Egyiptomba, mert ott van kenyér. Bármennyire is kényelmetlen volt a testvéreknek, mégis indulniuk kellett Egyiptomba.

 

József azonnal megismeri őket, de őt nem a bosszúvágy irányítja, hanem a megbocsátás lelkülete. A próbatételekben is azt akarja megtudni, mennyit változtak azóta testvérei a tisztesség területén.

Bizony nagyon megváltoztak, sőt Juda még bűnvallást is tesz. Mekkora lehetett a csodálkozás, amikor József felfedte előttük igazi kilétét? Nagylelkű viselkedésében a Biblia tanítását láthatjuk meg, miszerint „a szeretet nem rója fel a gonoszt" I Korintus 13,5. Ő nagyon is tisztában van azzal, hogy itt az Úr alakította a körülményeket így. „Ti gonoszt gondoltatok ellenem, de Isten azt, jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy amint ma, hogy sok nép életét megtartsa! I Mózes 50,20

 

Testvérek, legyen példa számunkra a József viselkedése. Ő visszaélhetett volna hatalmával, de nem ezt tette. Bizony milyen gyarló is az ember, ha valaki jó pozícióba kerül mennyire megváltozik. A megszerzett hatalom mennyire meg tud szédíteni, el tud vakítani sokakat és milyen könnyű visszaélni különböző beosztásokkal. De ez a magatartás nem illik a Krisztus követőkhöz. Legyen számunkra- e tekintetben is példa József. Ilyen szörnyű tett után, amit vele szemben elkövettek, nincs harag a szívében.

Testvérek, bármit követtek is el ellenünk, nem lehetünk irgalmatlanok senkivel szemben. A mi drága Megváltónknál, Jézus Krisztusnál nem élt hatalmasabb személy ezen a földön, mégis milyen szelíd és alázatos tudott maradni. Sőt éppen Ő az, Aki mindig az elesettek, nyomorultak mellett áll, és ma is gyámolítója, vigasztalója a szenvedőknek. Ezt várja tőlünk is!

 

 

 

MÓZES ELHÍVÁSA

" És megjelenék neki az Úr angyala tűznek lángjában egy csipkebokor közepéből." II. Mózes 3,2

 

A pásztor Mózes hosszú évekig tartó hétköznapjairól semmit sem ír a Biblia, de életének egy rendkívüli napjáról igen. Amikor Mózes a pusztán túlra hajtotta a  nyájat, eljutott Isten hegyéig a Hórebig, az Úr angyala itt égő csipkebokorban megjelent neki. Nagy megdöbbenésére, nem égett el a csipkebokor, sőt a saját nevét hallotta:" Mózes, Mózes. ne jöjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról, mert  a hely amelyen állsz, szent föld" II. Mózes.3,5

Akkor, levetett sarukkal, leborulva az élő Isten színe előtt, megkapta azt a küldetést, mely a hátralévő életét teljes egészében meghatározta.

 

Minden embernek vannak kiemelkedő napok az életben. De az a nap, amelyik napon találkoztunk az élő Istennel, és megértettük, hogy Isten nélkül nem élhetünk tovább, amikor átadtuk neki magunkat, annál nincs kiemelkedőbb nap soha senkinek az életében. Ha ez megtörténik velünk, ettől kezdve mi is küldetésben járunk, mint Isten gyermekei.

 

Testvérek, ma is van lehetőségünk az Úrral való találkozásra. Nekünk nem égő csipkebokorban jelent meg, hanem ott a betlehemi istállóban. Ezért mi nem várunk sem csodákat, sem jeleket, mint annyi mai szekta. Mi ismerjük a legnagyobb jelet, a Golgotai keresztet, mely soha nem veszti el tündöklő ragyogását.

 

Mózes életében az Úrral való találkozás napja a legmélyebb nyomot hagyta,  és a mi szívünkben a kereszt milyen nyomot hagyott?

Mózes tudott levett sarukkal leborulni, Tudunk-e ma leborulni, és mit kell ma nekünk levetni ahhoz, hogy az Úr használni tudjon? Le tudunk-e ma lelkileg levetkőzni, minden gőgöt, nagyképűséget, szenvedélyt, mindent ami az Úr utjában áll?

 

Testvér, tégy te is lépéseket az Úr felé mint Mózes. Ismerd meg az élő Istenedet, aki ma személyesen a neveden szólít téged is. Szentségének fényében könnyű lesz térdre borulni és meglátni a hatalmas Isten előtt, kicsinységedet. A kereszt alatt, könnyű lesz levetni az istentelenség kérges saruit és megalázva magad új életben felkelni és elindulni, de most már végre arra, amerre Urad vezet, mert nagy feladatok várnak rád.  Mondj bátran igent Isten hívó szavára!

 

ÜLDÖZTETVE, DE EL NEM VESZVE

"Kegyetlenül dolgoztatták az egyiptomiak Izrael fiait." II. Mózes 1, 13

Az évek múlásával korszakváltás következett be Egyiptomban, de a zsidó nép életében is. Az új király félelmetes intézkedéseket vezetett be a zsidók ellen. Az első megszorítás az volt, hogy egy rendelettel rabszolgasorba taszította őket. Munkafelügyelőket rendeltek föléjük és kegyetlenül dolgoztatták őket. Ennek ellenére mégis sokasodott a nép, és így még inkább féltek tőlük. A fáraó következő terve egy aljas megvesztegetési kísérlet volt a héber vezető szülésznőkkel kapcsolatban. De ők nem voltak hajlandók teljesíteni a gyilkos parancsot, mivel félték az Istent, és életben hagyták a fiúgyermekeket. Amikor ez sem hozott "eredményt", a fáraó a nyílt terror útjára lépett, és feltett szándéka volt a zsidók teljes kiirtása.  Ezt a gyilkos programot már a saját népére bízza: "Minden fiút, aki születik vessetek a folyóvízbe." Ez a nyomorúságos helyzet a zsidó nép katasztrófáját jelenthette volna, ha az Úr nem sietett volna segítségükre, de Ő "meghallotta kiáltásukat"

Vajon, mi váltotta ki a fáraóból ezt az ellenszenvet? A zsidó nép mássága, azzal, hogy szokatlanok tudtak maradni ebben az idegen környezetben is. Nem voltak hajlandóak asszimilálódni, sőt inkább vállalták a megkülönböztető intézkedéseket is, de őrizték az atyáiktól örökölt hitüket.

 

Mi is juthatunk hasonló helyzetbe, amikor meggyűlöl minket a világ a Jézus nevéért. Amikor különböző megszorító intézkedéseket hoznak ellenünk, de mi ne keseredjünk el, mert az Úr meghallgat minket is. Hányan akarták már a történelem folyamán a keresztyén hitet elfojtani az emberek szívében? Mennyi üldöztetés érte már a Krisztus követőket, mennyi vértanúja van ennek a hitnek.

 

 

Testvérek, ne csodálkozzunk, ha hitünkért üldöztetésben lesz részünk.

Nekünk az Úr Jézus soha nem ígért könnyű életet, de üdvösséget igen! A mai "kiskirályok" lehet, hogy nem ilyen brutálisan fognak fellépni ellenünk, de ezután is fogják hallatni hangjukat, sőt nem fognak visszariadni a legnagyobb gonoszságoktól sem!  Lehet, hogy üldöztetve kell élünk, de el nem veszve, mert él az Úr!  Ha viszont nem tudunk Jézusért szenvedni, akkor mit ér a hitünk?

Válasszuk mindig az életet, még akkor is ha nagyon fáj, mert tudjuk, hogy velünk  Isten  fog  jót tenni, ha hűek maradunk Hozzá!

 

 

 

 

 

 

ÉLETBEN MARADNI

" Amikor már nem tudta tovább rejtegetni, fogott egy gyékénykosarat, bekente szurokkal és gyantával, majd beletette a gyermeket, és kitette a Nílus partján a sás közé" II. Mózes 2,3

Nagy ünnep van minden  zsidó családban ha fiú gyermek születik, de a Mózes szülei valószínű, hogy inkább szomorkodtak, mert közben életbe lépett a fáraó gyilkos rendelete! Úgy döntöttek, hogy inkább életüket kockáztatják, de semmiképpen sem szolgáltatják ki a gyermeket az ellenség kezébe. Ameddig csak lehetett, három hónapig "hit által rejtegették", majd édesanyja az Úr kegyelmére bízva, gondosan elkészített kosárkában kitette a sás közé

A fáraó lánya, aki észrevette, azonnal megtudta állapítani, hogy ez a héberek gyermekei közül való, mégis gondoskodott róla, sőt a fiává fogadta.

 

Hit nélkül a Mózes szülei nem tudták volna rejtegetni gyermeküket. Hála az Úrnak, ma senkinek sem kell rejtegetnie gyermekét, de tanítson meg minket ez a történet, hogy nekünk minden körülmény között az életet kell választanunk. Mennyi meg nem született gyermekről tud ma a statisztika, mert a szülei "nem vállalták"! Hány millió gyermek már a anyaméhben sem rejtőzködhetett! Testvérek, nekünk tudnunk kell, hogy a Krisztusba vetett hit nélkül semmit jót sem tehetünk. Milyen boldogok lennénk, ha minden dolgunkat áthatná az Isten szeretete. Mennyire más lenne ma a világ!

 

Mózes anyja letette a gyermekét a folyóra a sás közé, de mi tudjuk, hogy akkor és ott, mást is letett. Ez az anya ott letette ( kitette )a szívét is, a hitét, a bizalmát is egész lelkét az Úr kezébe. Testvérek, tudunk-e mi is így, ezzel a hittel feltétel nélkül Isten ígéreteire hagyatkozni? Ha még nem tettük le a életünket ezzel a rendíthetetlen bizalommal az egek Urának kezébe, akkor hogyan remélhetünk gyógyulást?   Ő nemcsak hogy  "észrevesz" hanem még a halál torkából is képes megmenteni.  Soha ne feledjük, hogy minket nem a fáraó lánya, hanem a Királyok királya és Uraknak Ura, Jézus Krisztus, az Ő vére által mentett meg.

 

Mózest a fáraó lánya még fiává is fogadta, ami nem akármilyen rang és megtiszteltetés volt abban az időben. Minket, ha hiszünk a mennyei Atya fogad fiává a Jézus Krisztus drága véréért, melyet értünk hullatott a Golgotán!

Testvér, mit jelent számodra ma Jézus Krisztus? Ha még nem tudsz hálát adni neki  a szabadulásodért, akkor még nem ismered Őt!  Ha valóban életben akarsz maradni akkor nem élhetsz nélküle egy percet sem. Ha hiszel benne, nem vagy egyedül és senki sem szakíthat el téged az ő szeretetéből! Ha övé a szíved, bárhol is leszel, Neki gondja lesz reád minden körülmény között!

 

A PUSZTA CSENDJE

" Elfutott Mózes a fáraó elől és lakozott Midián földjén ."  II. Mózes 2,15

 

Mózes bár a fáraó udvarában nőtt fel, "otthonában" a palotában mégis idegen maradt. Tudta hová tartozik, ismerte övéit, együttérzett velük és rendszeresen kijárt hozzájuk. Semmi sem tudta népétől elválasztani, mindenről tájékozott volt és látta elviselhetetlen szenvedésüket.

Hirtelen természetére jellemző, hogy jóllehet még nem volt elhívása, felhatalmazása az Úrtól, mégis cselekvésre szánta el magát. Türelmetlenségében meggondolatlan akcióba kezdett, melynek következtében megölt egy egyiptomit. Így vált egyik napról a másikra üldözötté, otthontalanná, menekültté. Micsoda csalódás lehetett számára, amikor belátta, hogy nem tudja megváltani Izraelt. Ő ugyan elmenekült, de népe ott maradt a szolgaság házában és a szenvedésben.

Ekkor Mózes még semmit sem értett, még nem tudhatta, hogyan fog Isten gondoskodni róla, de az Úr a pusztába is elkísérte őt. Jetró házában menedékkel várta, családdal, feleséggel, gyermekekkel, nyugalommal és negyven év csend után egy különleges küldetéssel.

Az első kérdés ma az, hogy tudunk- e együtt érezni a szenvedőkkel, vagy mi is belefáradunk és beletörődünk a "megmásíthatatlanba" a körülöttünk lévő embertelenségbe, igazságtalanságba? Tudunk-e  szokatlanok maradni mint Mózes? Ő nem tudta megszokni a kényelmet kínáló istentelen életet, hanem: " Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig- óráig való gyönyörűségét. Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván a Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett." Zsidók 11, 25-26 Mi, ha az Úr gyermekei vagyunk, tudjunk együttszenvedni Isten népével, mert  a jutalmunk a mennyben van, nem ezen  a földön.

Nagyon fontos még itt az elhívás kérdése! A megtért embereket az Úr, küldetésre, az evangélium hirdetésére hívja el, melynek tiszta hirdetése által az emberek a bűn szolgaságából az örök élet szabadságába juthatnak.  Van- e már ilyen elhívásunk, felhatalmazásunk, küldetésünk az Úrtól? Ameddig ebben bizonytalanok vagyunk, addig ne bocsátkozzunk magán harcokba. Az evangelizálást csakis az Úr felhatalmazásával felkészülten, nagy alázattal, tapintattal, a legkörültekintőbben szabad végezni. ( Nem úgy mint a szekták!)

 

Mózes a negyven évi  pusztai tartózkodása során teljesen megváltozott. Itt készítette fel a nagy feladatra. Kellett a puszta negyven éves csendje, amíg ez a természetében indulatos ember, a Szentírás szerint, a világ legszelídebb emberévé vált. Mi se féljünk a "pusztától" ahol minket is formálni akar a mi áldott Istenünk. Ő tudja egyedül, hogy mire, "mennyi szenvedésre" van szükségünk ahhoz, hogy felkészültek legyünk. Legyen áldott mindenért az Ő szent neve!

 

MÓZES ÉNEKE

" Erősségem az Úr és énekem, szabadítómmá lőn nekem ez az én Istenem, Őt dicsérem atyámnak Istene,  Őt magasztalom." II. Mózes 15,2

Mikorra megvirradt,  mély félelmetes csend borult a táborra. A döbbenet némasága után alig tudtak felocsúdni Izrael fiai! Pedig mindent szemeikkel láttak. Átélték a csodát, és valamennyien megmenekülve, ott álltak a túlparton. Ami emberileg teljesen lehetetlennek látszott, most valósággá vált. Ellenségeik mind odavesztek, ők pedig szabadon nagy hálával elmondhatták, hogy Isten nagyon szeret minket.

Amikor a szabadulás öröme betöltötte mindenki a szívét, felhangzott az ének a táborban, Mózes éneke: Mély, szívből fakadó istendicséret volt ez:

"Erősségem az Úr és énekem: szabadítómmá lőn nekem: ez az én Istenem, őt dicsérem, atyámnak Istene, őt magasztalom!"

"Kicsoda olyan mint Te, szentséggel dicső, félelemmel dicsérendő, és csodatevő!" II. Mózes 15 11

Csak a megszabadultak tudnak ilyen erővel, és szívvel énekelni!

Milyen kevesen vannak ma ilyen örülő emberek, és milyen néma a világ istendicséretre. Pedig olyan zajos az élet, hogy szinte már elviselhetetlen,- mégis döbbenetesen némák az emberek istendicséretre! Mintha készakarva menekülnének az emberek a csend elől a zajba, nemcsak a farsang, és a karnevál idején, hanem szinte szünet nélkül!

Miért? Mert még nem élték át a bűnből való szabadulás örömét és nincs a szívben hála és öröm. Kiről is énekelhetnének azok, akik csak embereket tudnak magasztalni? Pedig így hiába vagyunk hangosak ha csak hitványságokról, mulatozásról, istentelenségekről énekelünk. Hiszem, hogy csak az az ember nem néma, aki már szívből tudja az Urat dicsérni! Annak már megérte, hogy megtanult beszélni.

Az én szívem örömmel és hálával van tele, mert engem is annyiszor megmentett már az Úr: életveszélyes helyzetekből, fenyegetésből, rablótámadásból, súlyos balesetből. De megmentett hamis tanítóktól, áltestvérektől, rágalmakból, úgy mint gonosz szokásaimtól, szenvedélyeimből, s minden bűnömből. Felsorolhatatlan mennyi mindentől megvédett már Isten, ezért én is örömmel hirdetem, hogy nekem is "erőm és énekem az Úr"!

Testvérek, dicsérjük a mi áldott Istenünket örömmel, aki megalkotott, és beszélni tanított minket, Őt akinek köszönhetjük, hogy még élünk, és szabadon, megmenekülve a bűneinkből és a halálból szolgálhatjuk Őt!

 

A TIZEDIK CSAPÁS

Nagy jajveszékelés támadt Egyiptomban, hiszen nem volt ház ahol ne lett volna halott" II.Mózes 12,30

 

A tíz csapásból egyértelműen kiderült, hogy Isten megkülönböztetett szeretettel szerette a népét, Izraelt. Ez abban is megmutatkozott, hogy a csapások sora a zsidó nép területén nem érvényesült. Egyre feszültebb és tragikusabb lett viszont az egyiptomiak helyzete. Akik ki akarták irtani Izraelt, ekkor szembesülniük kellett Úr rájuk nehezedő kezének súlyával. A tizedik csapás volt, a szülői szívet érte. "Éjfél körül kimegyek, és meghal minden elsőszülött." Minden egyiptomi családot érintett, és elképzelhetetlenül szörnyű hatása volt. Nem csoda, hogy ezután beigazolódott az Úr kijelentése. " Űzve bocsát el a fáraó. Nagy jajgatás lesz, melyhez hasonló nem volt.

Az Úr népe iránti mentőakciójának első lépése a Páska vacsora elrendelése volt: Vedd meg a bárányt, hím és egyéves legyen! A hónap 14. napján öljétek meg, és vegyetek a vérből. Hintsd meg a két ajtófelet és a szemöldökfát. Ezen az éjszakán: Legyen derekatok felövezve, saruitok a lábatokon, pálcátok a kezetekben. A nép meghajtotta magát és leborult, vagyis elfogadta Isten rendelkezéseit! A PÁSKA szó jelentése:  elmenni mellette, nem bántani

Mi már tudjuk, hogy a zsidó családokat, ez a feltétel nélküli hit, és az Isten parancsának való engedelmesség, mentette meg. Hinni kellett, hogy ahol a páska bárány vére az ajtón van, ott nem lesz csapás. Aki bement a házban az a vér" alatt" védve volt.

Mi, akik hiszünk Jézus Krisztusban tudjuk, hogy minket is a vér mentett meg, amikor Jézus meghalt a mi bűneink miatt a kereszten. Ez az áldozat örök hálára kell, hogy késztessen minket, mert ezáltal kaptuk bűneink bocsánatát. "Jézus Krisztusnak vére megtisztít minket minden bűntől." I János 1,7

Isten ma ezt az egyetlen lehetőséget kínálja fel nekünk. A saját érdekünkben vegyük ezt a kegyelmi ajándékot a legkomolyabban, ugyanis csak azok menekülhetnek meg, akik már "a vér alatt biztonságban vannak."

 

 

 

A SZABADULÁS

"Az Úr pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel meg tűzoszlopban, hogy világítson nekik és éjjel-nappal mehessenek." II. Mózes 13,21

 

Eljött a várva várt nap, a nagy remények beteljesedése, a régen óhajtott szabadság édes érzése. Eufórikus volt a hangulat a héberek között, ugyanakkor egész Egyiptom mély gyászban állt a tizedik csapás miatt. Még fel sem ocsúdhattak a megrendülésből, csak a temetés és a gyász nyomta rá bélyegét a hangulatra, amikor megkezdődött az exodus, a kivonulás. A megrémült egyiptomiak, még küldik is a zsidókat, ajándékokkal látják el őket, csak menjenek!

Nem a saját fejük után mentek, mert a vezetőjük az Úr volt. Nappal mint felhőoszlop, éjjel mint tűzoszlop volt velük. Isten jelenléte, nagy biztonsággal töltötte el őket. Ők jól ismerték Egyiptomot, ismerték a legrövidebb utat is Kánaán felé, de az Úr más úton vezette őket. A két karavánút közül az Úr, Ramszesz, Szukkót, Éthám irányába vezette őket, de itt történt velük valami. Vissza kellett fordulniuk Egyiptom belseje felé, mintha eltévedtek volna.

A fáraó közben meggondolta magát, és válogatott hadseregével nyomukba eredt és hamarosan utol is érte őket. A félelem leírhatatlan volt, de az Úr Mózesen keresztül megnyugtatta őket:

"Ne féljetek, Nézzétek az Úr szabadítását, Az Úr hadakozik értetek."

A "szolgálat házát"-  ma nem Egyiptomnak hívják, hanem bűnnek! Aki ma szabadulni szeretne ebből a szörnyű szolgaságból, azon az Úr ma is segíteni kíván. Az Isten szerinti kerülőutak mindig a legjobbak és a legrövidebbek. Sokszor az emberileg legrövidebbnek látszó utaknak beláthatatlan következményei lehetnek. Az Isten szerinti kerülő utak, mindig a hasznunkra válnak, bármennyire is fájnak és érthetetlenek is sokszor! Jó tudni, hogy Isten nem kirándulásra hívja el az embereket, bár sokan annak tekintik és inkább a legrövidebb úton szeretnének begyalogolni a mennyek országába, de ez nem fog menni, mert hamarosan eltévednek.

Testvér, Isten élére akar állni a te életednek is és vezetni akar a mennyei úton. Meghajtod-e magad előtte? Isten jobban tudja az irányt, ezért bátran rábízhatod magad! Soha ne vedd le a tekinteted az Úr Jézusról, aki most is veled van. Ő nem hagy eltévedni, ezért ne rettentsenek meg a félelmetes élethelyzetek. Jézussal a legjobb úton haladsz és biztosan meg fogsz érkezni.

 

 

 

 

 

 

ÁT A VÖRÖS - TENGEREN

" Mózes kinyújtotta a kezét  a tenger felé, az Úr pedig egész éjjel visszafelé hajtotta a tengert, úgyhogy a víz kettévált."  II. Mózes 14,21

 

A Vörös tengerhez érve a lehető legszorultabb helyzetbe került a menekülő nép. Két tűz között vannak, előttük a tenger, mögöttük az ellenség. Nem csoda, hogy a félelem leírhatatlan volt. Feltehetnénk a kérdést, hogy miért választotta az Úr mégis ezt a helyzetet, hiszen Ő vezette őket? Véleményem szerint azért, hogy soha ne feledjék el ezt  a csodát!  Isten ezzel a szabadító cselekedetével örökre be akarta írni az Izraeliek emlékezetébe ezt a napot! Isten az Úr, aki az eget és a földet és a tengert alkotta, megmutatja nekik hatalmát és a  lehetetlen szemük láttára lehetségessé válik és átkelhetnek a Vörös tengeren.

Az Úr erős keleti széllel a sekély tengert kiszárította előttük.

Valamennyien biztonságban átérnek a túlpartra.

Ellenségeik mind elvesznek.

Testvérek, Isten elkészítette az utat népe számára a vörös tengeren, de elkészítette számunkra is az utat a mennyei hazába Jézus Krisztus által! Az Úr szavára ma bárki elindulhat, és nem fog csalódni, mert Isten csodákat tesz ma is! Az élő út ott van a szívünk ajtajában, csak rá kell lépnünk. Isten ma is kiadja népének a parancsot "Induljatok el!" Ne táborozzatok tovább egy helyben, a jövőtől való félelem és a rettegés sivatagában! Ha szabadon akartok élni, most azonnal induljatok az Ő nyomába

Ha a jelenlegi bűnös világot számunkra a Vörös tenger jelképezi, akkor nem  kell félnünk, mert amint a víz, úgy a kárpit is kettéhasadt, Jézus halálakor! A bűneink szörnyű ingoványán pedig át kell jutnunk, de nincs más "átjáró" csak Jézus Krisztus! Bár mindenütt halálos veszély leselkedik ránk, de ne féljünk, mert az Úr velünk van.

A mi nyomunkban járó ellenség bár, első látásra igen félelmetes, de tehetetlen Isten szabadító hatalmával szemben! Ha az Úr rá tekint az istentelen ellenségünk táborára, egy sem marad meg közülük!

Ma is van túlpart! Ha emberileg elképzelhetetlennek és lehetetlennek látszik a halál utáni élet, de mi tudjuk, hogy létezik, mert Krisztus meghalt és feltámadott! Az Izraeliták is a szabadulás csodálatos valóságáról, csak akkor győződhettek meg, amikor már ott álltak a túlparton.

Amint a zsidó nép ezt az éjszakát soha nem felejtette el, nekünk sem szabad elfelejteni azt az áldozatot, amit Jézus Krisztus értünk meghozott a Golgotán, amikor a kereszten értünk áldozta az életét, mert általa szabadultunk meg!

 

 

 

 

 

HARCBAN IS AZ ÚRRA NÉZVE

"Valahányszor Mózes felemelte a kezét Izrael volt az erősebb"II Móz. 17, 11

A sokat próbált vándorló nép a kenyér és víz gondok után egy újabb problémával találja magát szemben. Ezúttal egy ellenség, az Amálekiták orvul hátba támadják őket. Megverték ugyanis a nép hátul lévő részeit, az erőtleneket, gyengéket, kimerülteket.

Mózes, válaszlépésként Józsuét bízza meg a sereg  vezetésével, ő pedig egy dombra  áll, Áronnal és Húrral. A harc eleinte egyenlő felek küzdelmének látszik. A történet elbeszélésében az a megkapó, ahogyan Mózes, feltartott karjaival (Áron és Húr segítségével) győzelemhez segíti népét. A feltartott kar, az imádság jelképe, és jele annak, hogy Istentől várja a segítséget. A győzelem emlékére Mózes oltárt épít és nevet is ad neki: "Az Úr az én hadijelvényem"

Nekünk ma nyilvánvalóan nem Amélek ellen van harcunk, még csak nem is test és vér ellen, "hanem hatalmasságok ellen, a  gonoszság lelkei ellen amelyek a magasságban vannak" Efezus 6,12 Az eszközökben, alattomosságban nem válogató ellenség, most is súlyos sebeket tud ejteni rajtunk. Hogyan küzdjünk ellene? Semmiképpen sem karddal, kézi fegyverekkel, hanem a " világosság fegyvereivel" Ahogyan azt az Úr Jézus nekünk a nemes harc lehetőségében adta. Pál apostol az Efezusi levél 6.-ban világosan ír erről:

A hivő ember "fegyverzete": öve az igazleküség, mellvasa az igazság, saruja a békesség evangéliuma, pajzsa a hit, sisakja az üdvösség, és számára az Isten Igéje a Lélek kardja!

Testvér, te hogy bírod a harcodat? Van-e már ilyen fegyverzeted? Látod-e Úradat a kemény küzdelmeidben is? Ha ilyen védelmet biztosító fegyverzeted nincs, akkor ne csodálkozz a sorozatos kudarcokon,  vereségeken.

Milyen jó, hogy a hívő emberek a harcban is az Úrra nézhetnek. A mi hadijelvényünk ugyanis a Jézus Krisztus keresztje. Számunkra ez a győzelem jele, mert tudjuk, hogy aki hittel feltekint rá, az meggyógyul és győz. Ne feledjük, hogy csak addig állunk győzelemre amíg látjuk Jézus értünk átszögezett, ég felé kitárt kezeit.

Segítsen, és erősítsen az Úr, Szentlelke által minden testvért, hogy elmondhassuk Pállal: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem és a hitet megtartottam. Végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, melyet megad nekem az Úr az igaz Bíró, de nem csak nekem, hanem mindazoknak is, akik vágyva vágyják az ő megjelenését." II. Tim. 4,7-8

 

 

 

 

KESERŰSÉG MÁRÁBAN

"És jutának Márába, de nem ihatták a vizet."    II. Mózes 15, 23

 

Amikor, Mózes elindította a népet, és három napi menetelés ellenére sem találtak vizet, míg végül eljutottak Márába. Micsoda csalódás és kiábrándulás lehetett amikor kiderült, hogy a víz teljesen ihatatlan. Oda a kezdeti lelkesültség, csak a panasz hallatszik mindenfelől. A nép már tűrőképessége határához érkezett. Nem akármilyen ízelítő volt ez a sivatagi életből amely rájuk vár. Erejük, és minden készletük fogytán volt.  Isten segítsége azonban nem késik, egy fát mutatott Mózesnek amely a vizet ihatóvá tette. Így lett annyi erejük, hogy tovább vonulhattak Élimbe az oázisba, ahol végre mindenki megpihenhetett és feltölthette készleteit.

 

Sok szempontból hasonlóak vagyunk a vándorló Izraelitákhoz. A kezdeti bizakodás után egyre sötétebb szokott lenni a jövő! Életünk sivatagos nagy vándorutjain nehezen viseljük a próbákat. Sokszor azért ér minket is a kiábrándultság, mivel gyakran egészen mást várunk az élettől mint amit kapunk! Csalódásaink alatt gyakran összeroskadunk, mert ránk szakadnak a terhek és a mérhetetlen keserűség. Éltünk- e már át ekkora csalódásokat, hogy amiben vagy "akiben" bíztunk és reménykedtünk, az "ihatatlan és kivetnivaló" volt? Kijelentettük-e már valaha, hogy ez a "víz" gyógyíthatatlan? Ha a csalódásaink kopár és kietlen partjain, tehetetlenségünkben mi is csak szomorkodni, zúgolódni tudunk, akkor még arra sem lesz erőnk, hogy komolyan vegyük azt, amit megoldásként személyesen Isten, a világ Királya akar nekünk mutatni.

Testvér, bármi ért ne csüggedj, mert az Úr ma is cselekszik. Isten ma neked  is mutat egy fát, amely által gyógyítani akar téged is! Ez a Jézus Krisztus keresztje. Isten ez által akarja ma elvenni minden keserűségedet. Ihatóvá akarja tenni számodra az egyetlen forrást, amely eddig talán keserű és érthetetlen volt, mert nem akartad! Isten a te gyógyítód! Azért, hogy te ma szabad légy, Jézus Krisztus kiitta a szörnyű keserű poharat azon a rettenetes éjszakáján. Majd érted adta megtöretett testét és vérét, hogy sebei árán gyógyulj meg! Testvér, a te Élimed nem nem egy oázis a sivatagban, hanem sokkal gyönyörűbb annál. A mennyek dicsősége vár, ahol az élet vize árad, gyógyít, vigasztal és örökre felüdít. Ez legyen az úti célod mindenkor!

 

 

 

 

 

 

A MENNYEI KENYÉR

"Estére húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok az úr a ti Istenetek."  II. Mózes 16, 12

 

Egy éhező tömeget féken tartani, nyugalomra inteni, vagy meggyőzni szinte lehetetlen feladat. Így járt Mózes is, amikor az Izraeliták kenyere elfogyott, és belátható időn belül lehetetlen volt vetni és aratni. Elképzelni sem tudjuk, hogy milyen nagy volt ott a feszültség a kenyérkérdés miatt. A panaszáradatnak vége- hossza nem volt. De mivel az Úr ismeri népét és szükségeit, ezúttal sem hagyja el őket, sőt gyors segítségben részesülnek. "Én esőképen bocsátok rátok kenyeret. Este húst ad az Úr és reggelre kenyeret."

Úgy gondoskodik róluk az Úr, hogy vándorló fürj madarak a Vörös- tengeren való átrepülés után kimerültségükben ellepték a tábort. Reggelre pedig apró, gömbölyű, fehér dara hullott a táborra, mely ehető volt számukra. Mivel ezt eddig nem ismerték, azt kérdezgették: "mi ez"? Olyan erőt adó táplálék volt ez, amelyet a vándorló nép negyven éven át megkapott az Úrtól.

 

Mindenki tudja, hogy táplálék és víz nélkül nincs esély a sivatagban a túlélésre, mert ha nincs erő a továbbhaladásra, akkor szörnyű haldoklás után a biztos halál vár rájuk. Isten, aki ennyire szereti az embert jól tudta, hogy éheznek és valószínű akkor is adott volna nekik kenyeret, ha nem zúgolódnak.

A mi rövid földi életünk, nehéz próbákkal teli vándorlásunk során, rohamosan fogyó erőnk ellenére, hogyan nyílik lehetőségünk ma a "túlélésre"? Mi szükséges ahhoz, hogy legyen erőnk átvészelni a földi nehézségeket?

Mennyei táplálék!

Isten jól tudja, hogy mennyire kell a lelki kenyér is az ember számára! Azért küldte el a mennyből egyszülött Fiát, hogy általa életünk legyen és bőségben éljünk. Boldog ember az aki már megértette Jézus Krisztus döbbenetes szavait: " Én vagyok amaz  élő  kenyér, amely a mennyből szállott alá, ha valaki eszik ebből a kenyérből, él örökké. És az a kenyér amit én adok, az én testem amelyet én adok a világ életéért." János 6,51

Én is áldom az Urat, hogy számomra Jézus Krisztus a mennyei kenyér. Azóta tudom mibe került a bűneim bocsánata és mit jelent a kegyelem, azóta Isten naponta táplál szent Igéjével, így gondoskodik rólam. Az Úr Jézus beszéde valóban ÉLET lett számomra, és  boldog vagyok, mert az ő szavát, az IGAZSÁGOT naponta éhezem és szomjazom. Tudom, hogy csak általa maradhattam életben. Azóta az Ige számomra olyan erőforrás lett, amelynek erejével tovább tudok menni a legnagyobb terhek alatt is. Ezt az örömet kívánom minden testvérnek. Ma senkinek nem kell elpusztulnia lelkileg, mert Isten Igéje élő és ható, és mindenki megkaphatja aki kéri.

Víz a sziklából

"Én majd ott állok előtted a sziklán a Hóreben. Üss a sziklára! Víz fakad belőle és ihat a nép."     II. Mózes 17, 6

 

Tovább kellett indulniuk Refidimbe, ahol szintén a vízprobléma volt a legnagyobb baj. A nép itt már nem is zúgolódott, hanem egyenesen fellázadt, olyannyira, hogy  Mózes élete is közvetlen veszélybe került. Az élet-halál kérdés már ez volt: „ Közöttünk van az Úr vagy nem"

Most aztán csak csodálkozhatunk azon, hogy mennyire vak az ember, hogy ez még egyáltalán kérdés volt számukra, azoknak akik saját szemükkel látták a csodákat. Mózesre támadnak és vizet követelnek tőle: „Adj innunk"

A segélykérő Mózest Isten meghallgatja, majd egyértelmű utasításokat kap.

Menj végig a nép előtt.

Végy magadhoz néhányat a vének közül.

Vedd kezedbe botodat, és menj.

Üss a sziklára, víz fakad belőle és ihat a nép.

Én majd ott állok előtted a sziklán a Hóreben.

Minden úgy történt ahogy az Úr megmondta, és elnémultak a gonosz lázadók. Nagyon feltűnő, hogy ezután a csoda után nincs leírva semmilyen hála vagy istendicséret. Ezek az emberek jöttek, ittak, és bizony szégyenkeztek. Istennel pereltek és megkísértették őt. Ezért nevezik ezt a helyet Masszának és Meribának, ami civakodást, vagy csúnya veszekedést jelent.

Ha nincs kitartásunk, mi is hasonlítunk erre a népre. Feltehetjük a kérdést, mi is ilyen nehezen kezelhetőek vagyunk Isten számára? Jogosan türelmetlenkedünk, akaratoskodunk, veszekszünk? Ne lázadozzunk, mert a túlélést jelentő "élő víz" jelen van, csak kérni és hívni kell segítségül. Nem illik a civakodás a Krisztus követőkhöz. Tanuljunk meg tűrni, és kitartani a nehéz helyzetekben akkor is, ha ezért szenvedni kell.

Csak akkor lehetünk nyugodtak, ha az Úr veheti kézbe az irányítást. Ha még mindig csak a saját erőnkre próbálunk támaszkodni és még nem vehette át az Úr Jézus életünk irányítását, akkor ne csodálkozzunk azon, ha lelkileg szomjan fogunk halni. Amennyiben hajlandóak vagyunk Istennek engedelmeskedve, rendelkezéseit pontosan tartani, akkor nem érhet csalódás. Mert Ő ma is ott áll előttünk a sziklán!

Isten kezében, Mózes csak eszköz volt, neki csak ütni kellett, de micsoda hit kellett ehhez az ütéshez?  Ha nem hisz és nem üt, akkor nincs víz, csak rengeteg halott.

Testvérek, sokszor csak ilyen hajszálon függ az életünk. Ha nincs hitünk akkor Jézus hiába szenvedte el értünk az ütések kínjait, akkor nekünk ma nincs életünk. Testvér, menj ki ma lélekben az Úr elé és nézz fel hittel arra az Istenre aki ott áll előtted a sziklán, aki ma neked is Életet akar adni.

 

 

AZ ÚR MEGJELENÉSE

"Az egész nép szemtanúja volt a menydörgésnek és villámlásnak, a kürtzengésnek és a hegy füstölgésének. Látva mindezt a nép reszketni kezdett és távolabbra állt." II. Mózes 20 18

Előre bejelentette az Úr, hogy mindenki szeme láttára megfog jelenni, de határozott utasításban adta meg Mózesnek, hogy:„szenteljék meg magukat, és mossák ki ruháikat, Legyenek készen harmadnapra." II Mózes 19 10 Elérkezett a várva várt nap, amikor:„ A harmadik napon virradatkor pedig mennydörgés, villámlás, és sűrű felhő támadt a hegyen és igen erős kürtzengés. A Sinai hegy egészen füstbe borult mert leszállt rá tűzben az Úr. Füstje úgy szállt fel mint a kemencének füstje és a hegy nagyon rengett, a kürt zengése egyre erősebben hangzott." II. Mózes 1916-19

Nem csoda, hogy nagy félelem szállta meg a népet és hátrébb álltak. Mózes próbálta megnyugtatni őket, hogy:„Ne féljetek, mert azért jött az Isten, hogy próbára tegyen benneteket, hogy őt féljétek mindig és ne vétkezzetek." II Mózes 20,20 Mózes, a nép füle hallatára beszélt az Úrral és szemtanúi lehettek a csodáknak melyet Isten a hitük érdekében meghozott. Isten megígérte hogy eljön, és úgy is történt.

Ahogyan akkor és ott Izraelnek, nekünk is felkészülten kell várni az Urat, mert Ő megígérte, hogy újra eljön. Hogyan várjuk ma? Tudunk e ezzel a lelkülettel, „szennyes ruháinkat" kimosva készen várni? Az Urat csak tisztán és szent alázatban szabad várni. Van tehát mit „kimosnunk", ami nemcsak a külsőségekben való megtisztulásra vonatkozik, hanem a bűneinktől való megszabadulásra is. Ez viszont csakis Jézus Krisztus által lehetséges. Lélegzet elállító lehetett, amikor az Úr megjelent népének dicsőségében! Nekünk vajon, hogyan jelent meg? Kétezer éve Betlehemben, egy istálló sarkában nagy alázatban jött el, emberré lett, egy szűztől születve jött el „önmagát megüresítve" a földre.

 

Testvér, találkoztál e már az Úrral? Ma téged keres. Szentlelke által személyesen hozzád akar eljönni. Ha elfogadod Őt Uradnak és Megváltódnak, ma hozzád is eljön. Lehet, hogy nem fog rengeni a föld, de a szíved igen. Nem lesznek villámlások, de a Világ Világossága fog beragyogni sötét életedbe. Nem lesz erős kürtzengés, csak egy szelíd hang, mely neked is azt mondja mint nekem, hogy minden bűnöd ellenére szeret téged. Mert Ő érted jött a földre: „Azért, hogy megkeresse és megtartsa azt ami elveszett."."És azért, hogy akik hisznek benne, azoknak életük legyen és bőségben éljenek.

JETRÓ LÁTOGATÁSA

"Most már tudom, hogy nagyobb az Úr minden istennél." II Mózes 18, 11

 

Hála legyen az Úrnak, hogy vannak példamutató családi kapcsolatok a Bibliában. Egy ilyennek lehetünk most szemtanúi, amikor Mózest meglátogatja apósa, Jetró. Mindent nyíltan, őszintén megtudtak beszélni egymással. Jetró pedig együtt "örvendezett" velük a jó hír hallatán. Megértette, hogy az egyetlen, és mindenható Isten mentette meg őket. Számára a néppel történt csodák, olyan beszédes jelek voltak, melyek egyértelműen meggyőzték őt a legfontosabb tanulságról:

„ Áldott az Úr, aki megmentett"

„ Most már tudom, hogy nagyobb az Úr minden istennél."

Bárcsak mindenkit meggyőzhetne az Úr csodáinak sokasága amelyeket ma is cselekszik velünk. Ne legyünk vakok, mert a jelek ma is beszédesek, csak meg kell értenünk őket. Ha ez megtörténik, akkor a mi szánk is megnyílik hálára és áldásmondásra, és tudunk majd együtt örvendezni a testvéri körben, azzal a közös felismeréssel, hogy nincs más Isten, csak a mi Szabadító Urunk!

Jetró, amikor látja Mózest a kimerülés határán, a rendkívüli leterheltségében, mivel egyedül végzi a roppant nagy munkát: egy testvéri intéssel, figyelmeztetéssel él: „ Nem jó, amit teszel, kifáradsz, erőn felül való, nem végezheted magad." A testvéri figyelmeztetéseket sokan nem szeretik, vagy gyakran zokon veszik még a jó szándékú intéseket is, mondván: miért szólnak bele mások a mi munkánkba. Mózes, a tekintélyes férfi, akire mindenki felnézett, mégsem sértődött meg, sőt elismerte apósa igazát.

Vajon, mi tudunk-e így mint Mózes, zokszó nélkül belátással lenni, ha mások tisztességesen rávilágítanak az igazságra. És tudunk- e változtatni életstílusunkon, vagy önfejűen nélkülözhetetlennek tartjuk magunkat egy-egy szakterületen, és nem engedünk a testvéri intésnek még akkor sem, ha a feszített munka már-már az egészségünket is veszélyezteti? Jó lenne, ha tudnánk példát venni Mózestől e tekintetben is, ezzel bizony nagyon sok kellemetlenséget meg tudnánk előzni.

 

A bölcs, Jetró nem csak figyelmeztetett, hanem jó tanáccsal is tudott szolgálni, mely megoldás volt a problémára. Ez nagyon fontos tanulság kell legyen számunkra, hogy ne csak egyoldalú kritikus szemlélet legyen bennünk, hanem ésszerű megoldási javaslataink is.

 

Testvér, téged Isten a keresztyénség nagy„családjába" helyezett, melynek része vagy. Tudd elfogadni a tisztességes testvéri figyelmeztetéseket, és jó tanácsokat, de nagy szükség van a te bölcs tanácsaidra is, melyek segítenek embereknek a Krisztus utján való járásban és megmaradásban.

 

 

MEGÉRKEZÉS A SINAI HEGYHEZ

"Ti láttátok, mit cselekedtem Egyiptomban, hogyan hordoztalak benneteket sasszárnyakon..." II Mózes 19, 4

Végre, a sok viszontagság után megérkezett a nép a Sinai hegyhez. Döntő állomás ez az életükben, de még nem a végállomás, mivel éppen félúton vannak ekkor Kánaán felé. A Sinai-hegy látványáról több szemtanú nagy csodálattal szól.

„A csúcs, amely irtóztatóan nagy oltárként az egész síkság előtt kiemelkedik, a síkság egyik végétől a másikig nagyon jól látható, éppen annak a hegyképnek felel meg, amelyről Isten hangja lent a síkságon mindenfelé hallható volt. A félsziget bármely más helyével összehasonlítva itt fekszik oly messze az a Hozzáférhetetlen, mintha egy másik világból való volna, távol minden földi izgalomtól és zavartól"

A megérkezés után először Mózes felmegy a hegyre, mivel Isten üzenetét kell átvennie, majd átadnia népének. Az Úr először emlékezteti őket: „Ti láttátok, mit cselekedtem, Sasszárnyakon hordoztalak, Magamhoz bocsátottalak titeket." Másodszor megkérdezi őket:„Ha figyelmesen hallgattok szavamra, megtartjátok szövetségemet, enyéim lesztek, papok birodalma, szent nép."A nép válasza szinte közfelkiáltással, egy akarattal történik:" Valamit rendel az Úr, mind megtesszük." II Mózes 19,8

Mi tudjuk, hogy ma csak lélekben lehet az Úr színe elé járulni. Ha ez megtörténik, akkor mi is szembetaláljuk magunkat az Ő figyelmeztetéseivel, amint emlékeztet minket életünk felejthetetlen eseményeire!

Testvér, ha egyszer is voltál már „sasszárnyakon" magasztald a te Uradat adj hálát azért, mert téged is azért bocsátott magához közel, mert szeret. Megláttad e Isten valóságos tetteit, csodáit életedben, otthonodban, családodban? Örültél-e a sasszárnyakon való hordoztatás csodájának? Vagy a magad „szerencséjének" tulajdonítottad, ha életveszélyes helyzetekből, lehetetlen körülményekből szabadultál meg?

 

Testvér, az élő  Isten veled is örök szövetségre akar lépni. Ma téged is megkérdez, hogy akarod e? Ha meggondolod, hogy Istent visszautasítani a legnagyobb szemtelenség, és az is lehet, hogy soha vissza nem térő alkalom. Most, így ezzel a felelőséggel kell válaszolnod az Úr hívó szavára. Akarsz-e szövetséget Istennel? Akarsz-e a szent nép tagjává válni, és akarod-e, hogy ezután Isten tulajdona legyen az életed? Ha igen, megígéred e, hogy ezután mindenkor figyelmesen hallgatsz az Ő szavára és megtartod becsülettel azt a drága szövetséget, melyet Jézus Krisztus az Ő szent vére által kötött veled is  a Golgotán.  Ne félj, te leszel a legboldogabb, ha te is kijelented, hogy bármit kér az Úr, igyekszem  megtenni és megtartani mindenkor. Nem fogsz csalódni, ha Istennek szenteled az életed, mert Ő neked örök életet fog adni!

 

 

 

 

AZ  ELSŐ KŐTÁBLA ÜZENETE

" Szeresd az Urat a te Istenedet, telje szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből." Máté 22, 37

Létrejött a Sinai hegyen a szövetségkötés Isten és a választott nép között. A törvény, két kőtáblára íratott, melynek pontjai mindenkor zsinórmértékül szolgálnak. Az Istentől kapott rendelkezések örök érvényű parancsok, azokat felfüggeszteni, azoktól eltérni vagy értékrendszerünkből kiiktatni, katasztrofális hatással járna. Nincs tehát eltörölve egyetlen parancsolat sem, és azok mindenki számára  kötelezőek. Az Úr Jézus mondja:„nem eltörölni jöttem a parancsolatokat, hanem betölteni."

Isten nem önkényes utasításokat adott, hogy életünket kellemetlenné tegye, hanem jótékonyan azokat a mi védelmünkre. A hívő ember számára Isten parancsolatai kedvesek. Mert azért kaptuk, hogy tisztán lássunk és ne legyünk védtelenek, parttalanok, zabolátlanok. Milyen csodálatos lenne ma a világ, ha az emberek igyekeznének betartani Isten törvényét, mert minden parancsolat ma is különös aktualitással bír.

Én vagyok az Úr a te Istened..!

Az első parancsolatban az Úr kijelenti önmagát, és ma is azt mondja, hogy „ÉN VAGYOK„ neked. Mert akinek van Istene, az tudja mit jelent a szabadulás. Minket nem Egyiptomból hozott ki az Úr, hanem a bűneink szolgaságából. Aki nem hisz Istenben, az csak látszólag szabad, a valóságban viszont egy szerencsétlen megkötözött ember, aki Isten helyett kénytelen valami mást imádni. Nézzük meg ezeket az „álszabad" embereket. Pl: Az emberiség nagy része számára a pénz jelenti az imádat tárgyát, mások tehetetlenül vergődnek a különböző szenvedélyek (alkohol, dohány, kábítószer, zene, sex, stb.) béklyójában. Megint másokat gonosz babonaságok tartanak fogva, de ne felejtkezzünk meg a napjainkban leginkább hódító önimádatról sem. Márpedig Isten azt mondja, hogy ne legyen más istened rajtam kívül.

Ne csinálj magadnak faragott képet!

Testvér, mi tölti ki teljesen életedet? Mit tartasz a legfontosabbnak életedben? Mire fordítasz legtöbb energiát? Mire áldozol idődből, pénzedből, erődből a legtöbbet? Ameddig nem az élő Isten az Ura és egyedüli meghatározója életednek, addig idegen erőknek vagy a tehetetlen bábja, kiszolgáltatottja! Rettenetes az is, hogy milyen torz istenképek élnek az emberek tudatában, addig amíg nem ismerik meg az egy örök Istent, az Úr Jézus Krisztus által. Jó ha tudjuk, hogy az ember nemcsak a kezével tud bálványokat faragni magának, hanem bizony a szívével is. Istentelenül ezt gyakorolja, egy életen át, hacsak nem találkozik az egyetlen Szabadítóval Jézus Krisztussal, Aki képes megmenteni minden bűnből és minden szenvedélyből, hiszen ezért áldozta fel életét értünk a kereszten. Testvér csak akkor leszel valóban szabad ember, ha engeded megmenteni magad azzal, hogy hiszel Jézus Krisztusban. Tedd meg ezt amíg nem késő!

Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd...!

Aki tisztán hisz az élő Istenben megismerve végtelen szeretetét, annak nem nehéz a harmadik parancsolat megtartása, mert csak mély tisztelettel,  és hálaadással fog beszélni az Úr szent nevéről. Milyen fájdalmas még hallgatni is azt a sok káromkodást, átkozódást, esküdözést vagy azt a semmitmondó üres beszédet, mely a mi Istenünket bántja. Érthetetlen az, hogy miért bántják is azt akit nem is hisznek. Az ilyen emberekért is imádkozik Jézus, amikor azt mondja: „ Atyám bocsásd meg nekik mert nem tudják mit cselekednek." Bocsássa meg az Úr a mi bűneinket is amikor még hitetlenek voltunk és így vétkeztünk.

Megemlékezzél a nyugalom napjáról és megszenteljed azt...!

A negyedik parancsolatban Isten arra kér minket, hogy tartsuk meg a nyugalom napját. Áldásul adta ezt a napot az emberért, hogy egész heti munkánk után végre megpihenve testileg és lelkileg feltöltődve, tudjunk tovább menni kiszabott utunkon. Ó hányan értik félre ezt a parancsolatot és csak testi tétlenséggel, lustasággal töltik szabad perceiket, a lelkükkel pedig nem törődnek. Pedig a parancs célja éppen az emlékezés. A Jézust követő ember számára azért öröm a vasárnap, mivel az Úr ezen a napon támadt fel a halálból. Legyen hála azért, hogy a megváltatásunk csodájára szüntelenül emlékezhetünk, mert nagy dolgokat cselekedett velünk az Úr.

 

 

A MÁSODIK KŐTÁBLA ÜZENETE

" Szeresd felebarátodat mint magadat." Máté 22, 39

Tiszteld apádat és anyádat!

A második kőtábla az embertársainkkal kapcsolatos törvényekkel foglalkozik. Az ötödik parancsolatban a tökéletes családvédelmet látjuk. Isten alkotta az ember számára a családot, melybe védelmet, biztonságot, megbecsülést és törődést tervezett. Ezt láthatjuk amint a szülők iránti szeretetre és tiszteletre tanít minket. Korunkban, amikor a családok válságát, félelmetes arányokban való széthullását tapasztaljuk, megláthatjuk Istenünk bölcs előrelátását, és hálát adhatunk szüleinkért, testvéreinkért, mindazokért ahova helyezett minket az Úr!

Ne ölj!

A hatodik parancsolatban Isten a másik ember életének védelmében lép fel, amikor az ölés csiráját is tiltja, és a gyűlöletet, haragot, bosszúvágyat is ki akarja irtani a szívünkből. Ó hányszor figyelmen kívül hagyták már ezt, erről beszél a történelem minden lapja. Ma is úgy él az emberiség túlnyomó része, hogy gátlástalanul szegik meg ezt a parancsolatot: beszédükkel, gondolataikkal, mulasztásaikkal, vagy tetteikkel. Az ölés minden formája kegyetlen, nemcsak a háborúk borzalmai, hanem ide sorolható az abortusz, és az euthanázia is. Testvér, ha hiszel Jézusban, akkor te lehetsz mindenkor az élet tisztelője.

 

 

Ne paráználkodj!

A hetedik parancsolatban Isten, a tiszta erkölcsi életet védelmezi. A tiszta szerelem olyan kincs, mely Isten drága ajándéka. Aki ezt eltékozolja, az bemocskolja éltét. A hívő emberek jól tudják azt, amit a hitetlenek nagyon nem szeretnek hallani, hogy nemcsak a házasságtörés számit paráznaságnak, hanem minden házasságon kívüli nemi kapcsolat is. A paráznaság annyira súlyos bűn, hogy még a Biblia utolsó lapján is ezt olvassuk:„De kívül maradnak az ebek, a varázslók, a paráznák.. mindenki aki szereti és cselekszi a hazugságot." Jelenések 22,15 Isten az emberi testet nem „árunak", nem „ruhának" teremtette, melyet eladni, vagy váltogatni lehetne. A szexualitást Isten házasságba tervezte és csakis ott lehet vele élni.

Ne lopj!

Ebben a parancsolatban Isten a felebarátunk tulajdonát védi a kapzsisággal szemben. Nemcsak a betörés, rablás számít lopásnak , hanem a mások becsületének, nyugalmának, idejének, türelmének, vagy ötleteinek az eltulajdonítása is. Sajnos a lopás tekintetében is mélypontra süllyedt a világ, mivel napjainkban már nemcsak társadalmi, hanem világméretű lopások vannak. Elég csak a környezetszennyezésre gondolnunk.

Ne tégy a te felebarátod ellen, hamis tanúbizonyságot!

A nyelv bűneiről Jakab apostol ír megrázóan levelében. A beszéddel, rágalmakkal bizony ölni lehet. A beszédünk mindent elárul arról, hogy kit szolgálunk. Azt se feledjük, hogy az elhallgatás is hazugság, mert Babits-al szólva:" vétkesek közt cinkos aki néma". Jézus, a sötétség fejedelmét a sátánt, hazugság atyjának nevezi." ...amikor hazugságot szól a sajátjából szól, mert hazug és hazugság atyja." János 8,44 Óvakodjunk attól, hogy besétáljunk felállított alattomos csapdáiba!

Ne kívánd azt, ami a te felebarátodé!

Ebben a parancsolatban Isten, a legmélyebb és legérzékenyebb pontot érinti az emberi szívben. A gonosz kívánságok szülőhelyére, minden bűn forrására tapint, mely az embert elégedetlenné, iriggyé és telhetetlenné teszi ezáltal pedig tönkre teszi. „ A kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz." Jakab 1,15 Milyen jó, hogy vannak tisztességes kívánságok is melyeket hálaadással lehet feltárni Isten előtt. Filippi 4,6  Ó bárcsak minden embernek az első és legfontosabb kívánsága lehetne, találkozni az Úr Jézus Krisztussal, hogy örök életet nyerjen. Adja meg az Úr, hogy azok aki olvasták e sorokat,  átéljék a megtérés örömét.

Imádkozzunk: Áldalak Uram a parancsolataidért. Köszönöm, hogy számomra mindenkor hasznosak, és a általa véded az én törékeny életemet is. Köszönöm hogy Jézusban megadtad a nekem is a legnagyobbat a szeretet törvényét, mely által én is kedves gyermeked lehetek! Ámen!

 

 

 

MÓZES ARCA SUGÁRZIK

" És az Izrael fiai látták a Mózes orcáját, hogy sugárzik !" II. Mózes 34,35

 

Mózes, aki teljesen fel volt zaklatva a szörnyü események miatt, hogy megnyugodhasson, a lehető legnagyobb kéréssel állt elő. Látni szeretné az Úr dicsőségét! Jól tudja, hogy a legkritikusabb pillanatokban csak ez adhat neki erőt, mert az Istennel való találkozás számára felejthetetlen marad örökre. Isten jól ismeri kiválasztottját Mózest, és látja szívének nyugtalanságát. Ezért, ha színről- színre nem is, de az elvonuló dicsőségét megláthatja.: " Megteszem, hogy dicsőségem orcád előtt menjen el. Íme van hely nálam. Állj a kősziklára! Kezeimmel betakarlak." II. Mózes 33, 21-22

Nekünk, akik református keresztyéneknek valljuk magunkat az a reménységünk, hogy majd színről- színre láthatjuk az élő Istent, de addig is ez az ige vonatkozik ránk: „Boldogok akik nem látnak és  hisznek.." János 20,29. Lélekben, bármikor ott lehetünk az élő Isten színe előtt, ha merjük venni a bátorságot és hittel, őszintén egy imában megszólítjuk Istent, a világmindenség nagy Királyát.

 

Testvér, Isten Igéje élő és ható! Ezért, ez Ige alapján biztosan állíthatjuk, hogy számodra is van hely a mennyek országában. Ha a hátralévő életedet boldogan Istent szolgálva akarod eltölteni, siess és foglald el már most azt a helyet melyet Jézus Krisztus készített az üdvösségre vágyakozók számára

Állj a Kősziklára! Ahhoz, hogy ezt megtehesd, először meg kell ismerned az " Élő Kősziklát" Jézus Krisztust, Aki élete árán váltott meg téged is a haláltól. Ha erre a sziklára alapozod meg az életedet, soha nem fogsz csalódni.

Kezeivel, téged is gyöngéden betakar. Ha Ő lesz a te Urad, akkor csodákat fogsz átélni vele. Az Ő gyöngéd kezei fognak oltalmazni, védeni ezután. Azok a szent kezek, amelyek megformáltak téged. „Bizony Te alkottad veséimet, Te takargattál engem anyám méhében." Zsoltár 139,13

 

 

Testvérek, mi akik Isten gyermekeinek valljuk magunkat és rendszeresen istentiszteletre járunk, imádkozunk és Bibliát olvasunk, vajon meglátszik-e rajtunk, az Úr dicsősége? Mert ha nem, akkor minden hiába történt! Az Ige pedig ezt mondja:"...de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad." Ézsaiás 60,2. Aki egyszer megismerte az Urat, annak ragyognia kell Őt ezután! Adjon hozzá az Úr, Szentlelke által erőt valamennyiünknek.

 

TÁNC AZ ARANYBORJÚ KÖRÜL  I.

" És amikor közeledett volna a táborhoz, látá a borjút és a táncolást, és felgerjede Mózesnek haragja és elveté kezéből a táblákat, és összetöré azokat a hegy alatt." II. Mózes 32,19

 

Ésszel felfoghatatlan, hogy mi történt, az Istennel szövetségre lépett néppel, akik Egyiptomból csodák sorozata által megszabadultak meg.  Mózes távollétében bálványistenséget, aranyborjút készítettek maguknak, és a következő napon pedig ünnepet rendeztek. Ekkor, Istenről és önmagukról is teljesen megfeledkezve, megvadulva táncolni és játszani kezdtek. Sokáig csodálkozhatnánk értetlenül az okokon, de inkább most nézzünk a jelenre.

 

Félelmetes értékválságban, és értékvesztésben szenved ma a világ, állapítjuk meg naponta, mi akik Isten Igéjét szentnek tartjuk és szemeinkkel látjuk, amint az emberiség túlnyomó része hihetetlen megszállottsággal táncol a mai modern aranyborjúk körül. Mindenki világosan láthatja, hogy az emberiség milyen őrült tempóban távolodik, szakad el Istentől. Néhány jellemző példán keresztül nézzük meg az arányokat, hogy mindannyian tisztában lehessünk a valósággal.

 

Mennyi hálaadás hangzik el naponta a földön, és mennyi káromkodás?

Hány templom, vagy imaház épül ma, és mennyi szórakozóhely?

Napjainkban mennyi, Istent dicsérő ének születik, és hány istentelen?

És egy személyes kérdés: Mennyi időt töltünk naponta a Biblia fölé hajolva és mennyit a Tv előtt?

 

Így már nyilvánvaló, hogy Istennek mennyi fájdalmat okozunk mi emberek, akiket a maga képére és hasonlatosságára teremtett.

A világ egyre inkább elvadul, állapíthatjuk meg. Nagy Lászlóval szólva, ma már káromkodásból "katedrálisokat" lehetne állítani, annyian bántják a szent Istent. A statisztika azt mutatja, hogy sajnos mi magyarok ebben is világelsők vagyunk. A szórakozóhelyek gomba módra szaporodnak, mert erre van igény. Az egyik ilyen reklámszöveg így hívogat: „Miénk az éjszaka"

Igen a sötétség fejedelméé, ahol a mulatozás, a féktelenség, az erőszak, és az erkölcstelenség az úr. Ma már szinte minden településen ezrek őrjöngnek a felállított bálvány "disco oltárok" körül, csak "ártatlan" kikapcsolódást kínálva, pedig bent elvadítják és minden tekintetben kifosztják a fiatalokat: (borzalmas zene, szánalmas, vagy brutális szöveg, őrült hangerő, vibráló fények, ital, drog, stb.) " Ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket." Efezus 5,11

TÁNC AZ ARANYBORJÚ KÖRÜL II.

 

A családi otthonok sem kerülhették el a fertőzést. A Bibliaolvasó emberek jól ismerik azt a veszélyes dobozt, mely ma már szinte minden lakásban ott van, melyben a kép  megszólal: (Jelenések könyve 13,15), Ez ma elkápráztatja és elhiteti szinte az egész világot és befolyásával fogva tartja, sőt irányítja a szemlélőt. ( Az egyik szociális otthon hosszú folyosóján legalább annyi TV-t láttam, ahány műholdas csatorna van, és talán soha még ennyi üres tekintetű embert.) Sokak számára az egyes TV műsorok időpontja szent, amiért mindent fel is áldoznak. Ha egyszer bekerült a lakásba, nem mozdul onnan soha többé, hogy észrevétlenül átvegye az irányítást, hogy megragadja, lekösse, majd elterelje a figyelmet, vagy éppen a "gyermekmegőrzés" kényelmes céljait szolgálja, sokszor kegyetlen és okkult "meséivel".  A modern technika beszűrődő torz kinövései, az istentelenségeket hirdető eszmék, vagy a "kényelem és jólét minden áron" szellemisége, mindent lesöpört már az asztalról amit lehetett, tegyük hozzá, először a Bibliát tette nevetségessé, majd az imádkozó kezeket csavarta ki, végül a templomba vezető utat szántotta fel. Így aztán lassan mindenki ki lesz fosztva, aki nem az élő Istenre bízza szüntelenül törékeny életét.

Számomra, ésszel felfoghatatlan és követhetetlen az istentelen világ ilyen nagyarányú térhódítása, mely már az egyházakat is megérintette. Sok helyen meghasonlások, szakadások támadnak. Az evangélium felhígul, alkalmazkodva a "kor elvárásaihoz"! A szeretet sokakban meghidegül és a hitben erőtelenek, mesterséges szeretetpótlékok után néznek. Sokan nyíltan feladják hitvallásaikat, mások a szekták kérlelhetetlen harapófogójába kerülnek. A XXI. század küszöbén jósdák nyílnak és az űrkorszak embere a horoszkópjában keres menedéket, és fórumot kapnak a nagy nyilvánosság előtt a sámánok, táltosok, ufóhívők és egyéb bálványimádók, mert ugye mi egy plurális társadalomban élünk. És a tánc a modern bálványok körül egyre csak erősödik.

Mi tehát a megoldás, hogy el ne sodorjon minket is az ár? Amit Mózes mond: „Aki az Úré, ide hozzám! És gyülének hozzá mind Lévi fiai". Aki az Úrénak vallja magát, annak feltétlenül el kell szakadnia a bűnös világ istentelen kínálataitól. Nem vállalhatunk közösséget semmi istentelenséggel, mert minden bálvánnyá válhat életünkben, amivel nem tudunk hálaadással élni. Testvér, ne add fel az Istennel létrejött szoros kapcsolatodat, és soha semmiért ne pártolj el az Úrtól. Ő ismer téged és elvárja tőled, hogy hű leszel hozzá mindhalálig. Ne okozz neki fájdalmat, mert a dicsőséges Úr Jézus Krisztus visszajön! "Boldog ember az, akit az Ura készen talál."

AZ ÚR NÉLKÜL SEHOVA!

"Bocsáss meg nekik, ha pedig nem:  törölj ki engem könyvedből melyet írtál"  II. Mózes 32,32"

 

Amit Izrael fiai az aranyborjúval elkövettek az nyílt lázadás és totális szembefordulás volt az élő Istennel! Kérdezhetnénk, hogy ilyen kiábrándítóan botrányos nyitány után, vajon milyen lehet a folytatás? Az Istennel való szövetség ilyen durva megszegésére, emberileg nézve teljesen reménytelen helyzetet teremtett, de Mózes tudott valamit, melyet nekünk is tudni kell, mégpedig azt, hogy Istennek könyörülő szíve van. Csak ez az egyetlen amire apellálhat.

 

A bűneire ébredt kétségbeesett nép Mózesre néz, akire mindig lehet számítani, mert ő ismeri egyedül az egyetlen megoldást. Elindul tehát Mózes újra fel a hegyre, hátha bocsánatot talál Isten előtt népe bűneire. Szinte odaveti magát Isten színe elé, és a legmélyebb alázattal könyörög az Úrhoz, hogy bocsásson meg népének. Odáig megy, hogy mindenben közösséget vállal a megtévedt néppel.

 

Mózes jól tudta, hogyha Isten elhagyja őket, az egyenlő a biztos halállal. Tisztában van azzal is, hogy Isten nélkül egy lépést sem szabad tenni, mert annak beláthatatlan következményi lehetnek. Ó hányan nem tudják ezt a mai világban és élik istentelenül hiábavaló életüket. Mekkora feladatot bízott ránk a mi Urunk, amikor az "emberhalász" tanítványsággal, az evangélium hirdetésével bízott meg bennünket.

Mózes tehát belekapaszkodik az egyetlen esélybe, mégpedig abba, hogy Istennek könyörülő szíve van. Aki ezt ma megteszi, az meg van mentve.

 

Testvérek, ebből az Igéből is világosan láthatjuk, hogy Istenünk végtelenül kegyelmes. Még az Isten elleni lázadás mélypontjáról is van visszaút. Ha ez a lehetőség nem lenne, akkor bűneink miatt, Isten igazságos, de halálos ítélete érne minket. Én tudom, hogy csak egyetlen esély nyílt meg számunkra, hogy megmenekülhessünk, és ez nem más mint a Jézus Krisztus keresztje. "Íme az Isten Báránya aki elveszi a világ bűneit." János 1,29

Amint láttuk, Mózes valósággal odadobta magát Isten elé, népe bűnei miatt. Jézus Krisztus pedig a keresztre ment értünk, borzalmas kínokat vállalva, hogy ne érjen minket Isten haragja. Testvérek, nekünk nagyobb közbenjárónk van mint Mózes. Mert számunkra csak az Úr Jézus az egyetlen közbenjárónk az Atyánál." Mert egy az Isten, és egy a közbenjáró, Isten és az emberek között, az ember Jézus Krisztus. Aki adta önmagát váltságul mindenekért, mint tanúbizonyság a maga idejében." I. Timóteus 2, 5-6

 

A GYÜLEVÉSZ   NÉP

"De a közöttük lévő gyülevész nép telhetetlen volt kívánságában, ezért Izrael fiai is újból siránkozni kezdtek és ezt mondták. Ki tart jól bennünket hússal?                                                     IV. Mózes 11,4

 

Itt azokról az emberekről hallunk akik nem voltak ugyan Izraeliták, de a kivonuláskor hozzájuk csapódtak. Az ő nevükhöz fűződik ez a lázadás és egyben lázítás az éhség miatt. Tegyük hozzá, ez a törekvésük tökéletesen sikerült is, mely igen súlyos következményeket vont maga után. A hangadók, milyen szánalmas érveket hoznak fel Egyiptom mellett, amikor felsorolják az ingyen ételeket, ugyanakkor elfelejtkeznek az elnyomásról a rabszolgaságról, a korbácsról a fiúgyermekeik elpusztításáról. Mekkora fájdalmat okoznak ezzel az Úrnak? Panaszukra Isten ítélettel válaszol, mert bár kaptak húst, de itt verte meg az Úr a népet igen nagy csapással a mohóságuk miatt.  Tudom, hogy nagy kisértést jelent ma a hívőnek, hogy mennyire azonosul az istentelen hangadók, bajkeverők nézeteivel. A gyülevész nép panasza mindig ragályos szokott lenni, mert belső nyugtalanságot szít, mely az Istennel való belső meghitt lelki békét igyekszik megrontani. A folytonos elégedetlenkedésük célja pedig nem más mint: éket verni, megbontani a hívő ember Istennel való szoros bizalmas kapcsolatát.

Nézzünk meg néhány ilyen mai divatos panasz témát:

Az időjárás, az egészségi állapot, az áremelkedés, a drágaság, a kevés fizetés, a szomszédok és a munkatársak, a politika, és vége nincs a mindennapi panaszáradatnak. Én nem azt mondom ezzel, hogy érzéketlenek legyünk a világ súlyos bajaival szemben, de mi soha ne felejtsük el, hogy velünk van az élő Isten, ezért panaszra soha nem is nyithatnánk a szánkat. Nekünk tudnunk kell türelemmel elfogadni bármi ér, mert olyan Istenünk van, aki Ura mindeneknek. "Akik Isten szeretik, minden javukra szolgál." Hogy minket is meg ne téveszthessenek, nézzük meg azokat az óriási különbségeket melyek a hívő ember és a hitetlen ember között vannak.

A hitetlen ember általában elégedetlen, ezért folyton panaszkodik és a rosszat nem képes elfogadni, mert neki nincs Megváltója. Ezért a hitetlennek nincs áldásos beszédtémája, a hívőnek viszont minden tekintetben erre kell törekednie. A hitetlen ember felelőtlenül és könnyen lázit, a hivőnek viszont mindig békíteni, csendesíteni kell. A hitetlen ember hiszékeny, sok mindentől fél, könnyen befolyásolható, és félrevezethető. A hivő viszont ismeri a Gondviselő Urának hatalmát, ezért bízik Istenében és csak rá hallgat és megpróbál minden helyzetben Isten Igéjének megfelelően tisztességesen cselekedni! Adjon nekünk az Úr bölcsességet, hogy küldetésünket így betölthessük

 

 

A SZENT SÁTOR LEÍRÁSA:

"....beborította a felhő a kijelentés sátrát és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot."   II. Mózes 40,34

A szövetségkötéskor, nemcsak a tízparancsolat két kőtábláját kapta a nép, hanem a központi kultuszhely aprólékos leírását is. Ez a kijelentés sátra volt, mely Isten közvetlen jelenlétét szimbolizálta. A pusztai vándorlás során, mindig a szent sátor állt a tábor középpontjában, melyet a léviták sátrai öveztek, szép rendben. Mózes először is a népet adakozásra szólította fel és így nagyon sok érték összegyűlt. Másodszor, Isten név szerint olyan embereket választott ki, akiket Szentlelke által alkalmassá tett arra, hogy mindent jól elvégezhessenek.

 

A sátor egy 25x50 m alapterületű udvaron állt, melyet 2m magas lenvászonból készült hófehér „kerítés" vett körül, melyet 60 faoszlop tartott. Kelet felől volt egy 10 m széles gyönyörű szőttesből készített kapuja. A sátor díszítéséhez  használt színeket is maga az Úr maga adta meg: Fehér, kék, bíborpiros és karmazsin.

Az udvaron volt a fából készült, vörösrézzel bevont nagy áldozati oltár: 1,5m magas és 2,5x2,5m volt. Itt  áldozták fel a papok  az áldozati állatokat.

A sátor ajtaja előtt volt a mosdómedence, melynek méreteit nem ismerjük, csak azt, hogy a szolgáló asszonyok „réz" tükreiből készült. Csak azután léphetett be a pap a templomba, ha itt megmosta kezeit és lábait.

A sátor maga valójában egy 15x5m alapterületű 5m magas, két részből álló „ház" volt. A váza 48db aranyozott akácfadeszkából állt, amelyeket egymással tökéletesen összeillesztettek. Minden egyes aranyozott deszka, két ezüsttalapzaton nyugodott. A tetőzetet, négy különböző színű sátorlap borította.

A Szentély felszerelési tárgyai:

Balról, vagyis dél felől állt a hétágú, színaranyból készült gyertyatartó, melyek olajmécseseit a szolgáló papok minden reggel és este rendbe hoztak.

Jobbról, tehát észak felől állt a szent kenyerek asztala, szintén arannyal bevont fából készült. Ezen kellett elhelyezni a nép hálájaként minden héten az áldozati kenyereket. Izrael 12 törzse nevében, melyeket a papok szombatonként cseréltek

A kárpit előtt, középen állt az 1m magas 0,5x0,5m- es kis illatáldozati oltár arannyal bevonva, melyen minden reggel és este jó illatot gerjesztettek.

A SZENTEK SZENTJE:

Ez volt az Izraeliták számára a legszentebb hely, mely egy 5x5m-es alapterületű zárt helyiség volt, ahova csak a főpap léphetett be évente egyszer, hogy bemutassa népének bűneiért az engesztelő áldozatot. Itt volt a Szövetségláda, benne a parancsolat két kőtáblája. A fedélen két kiterjesztett szárnyú kerub volt mintázva. Ezt a helyiséget egy gyönyörű kárpit választotta el a szentélytől, melyre kerubok voltak hímezve.

Az elkészült sátor csodálatos látvány lehetett, mert itt minden a Mindenhatónak a dicsőségét szolgálta: a gyertyatartó, a szent kenyerek asztala, a szövetségláda. Boldog ember volt, aki oda bemehetett és láthatta mindezeket. Nekünk viszont, akik hiszünk Jézus Krisztusban mindennél nagyobb az örömünk, mert Őbenne, Isten jött el a földre, hogy megmentsen minket! Ezért számunkra Ő a VILÁG VILÁGOSSÁGA, Aki beragyogja az életünket. Ő az ÉLET KENYERE, Aki értünk adta megtöretett testét. Ő az ÚJ SZÖVETSÉG szerzője, melyet nekünk örök szövetségül szent vére árán adott, és Ő általa van szabad utunk a Atyához. Számunkra a Jézus Krisztus dicsősége, minden templomnál nagyobb, mert Ő az Isten Szentje.

Isten, nemcsak a sátor felszerelését mondta el, hanem a papok tisztségét, minden feladattal együtt pontosan megszabta, egészen addig, hogy az öltözetük is az Ő akaratának megfelelő legyen, különös tekintettel a főpap ruházatára. A papok felkenetése is megtörtént. Áron és fiai, az Istentől kapott utasítások szerint, megmosattak, felöltöztettek és megkoronáztattak, így beiktatást nyertek Isten a szolgálatba.  A főpap ruházatához tartozott:

Az efód. Különleges, vállra akasztható főpapi ruhadarab. Négy alapszínből kellett elkészíteni: fehér, piros, kék, skarlát, melyeket aranyszálakkal díszítettek.

A hósen. Ez egy aranytáblácska volt, melyet a főpap a mellén viselt, melyet 3x4 sorban, 12 drágakő díszített, rajta Izrael 12 törzsének neveivel. A következő volt a sorrend: Rubin, topáz és smaragd. Karbunkulus, zafir és jáspis. Opál, agát és ametiszt. Krizolit, onix és nefrit.

Az Arany vállap: Az efód vállrészén, egy-egy onix drágakő volt, rajta szintén Izrael 12 törzsének neveivel.

Az Arany homlokkötő. A főpap süvegén kis arany táblácska volt rajta az alábbi szöveg:„ Szentség az Úrnak!"

A főpap tehát jelképesen magára ölthette Izrael fiait, mivel egyrészt vállain, másrészt szíve fölött hordhatta őket, aranyba foglalva, drágakőbe vésve neveiket. Így vihette be évente egyszer a nép bűnei miatt a Szentek Szentjébe, az engesztelő áldozat vérét, melyet a kegyelem trónusára a szövetség ládájának fedelére hintett.  Boldog ember volt az, aki láthatta a saját törzsének nevét, a főpap ruháján, mert drágakőbe volt bevésve a neve, ami azt jelentette, hogy szüntelenül ott van Isten színe előtt, és az élete nagyon drága az Úr számára.

Testvér, nekünk nagyobb főpapunk van Áronnál, az élő Úr Jézus Krisztus. "Krisztus pedig megjelenvén, nem kézzel csinált sátoron keresztül, és nem bakok és bikák vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra  a szentélybe, örök váltságot szerezve" Zsidók 9,11-12 Nekünk nem drágakőbe van bevésve a nevünk, hanem az Élet Könyvébe, és nem vésővel írták, hanem drága vérrel a mi Urunk Jézus által, ott a Golgotán! Becsüljük meg örökre, ezt az Istenünktől kapott kimondhatatlan ajándékot.

 

 

AZ IDEGEN TŰZ

".idegen tűzzel áldoztak az Úr előtt, amilyet Ő nem parancsolt nekik."   III. Móz 10,1

 

Amikor Áron bemutatta élete első áldozatát Isten előtt, még nem gondolhatta, hogy ez a nap életének a legboldogabb, ugyanakkor a legszomorúbb napja lesz. Egyrészt nagy örömteli nap volt, mert az Úr dicsősége megjelent a népnek és mindenki szeme láttára elfogadta az első áldozatot. De Áron számára a legszomorúbb nap is volt, mert ezen a napon meghalt két drága fia.  Nádáb és Abihu ugyanis hívatlanul és idegen tűzzel léptek az oltárhoz, hogy áldozzanak, amit  Isten nem parancsolt. Ekkor tűz csapott ki és mindketten meghaltak. Ebben a tragikus hangulatban Mózes kimond egy mondatot, melyet soha nem szabad elfelejtenünk: "Akik hozzám közel vannak, azokban kell nekem megszenteltetnem." III. Mózes 10,3

Sokan feltehetik a nagy kérdést: vajon miért kellett ennek a két fiatalnak így meghalnia? A válasz egyértelmű: mert az Isten szent és akik neki szolgálnak, mindenben akaratának megfelelően kell eljárniuk, de aki az "oltár mellett" elszemtelenedik és semmibe veszi Isten parancsait, azt az Úr nem hagyja büntetés nélkül! Az idegen tűz akkor és ott azt jelentette, hogy szentségtelenül, hívatlanul akartak áldozni. Istennel nem lehet játszani, mert Ő a szívek vizsgálója, aki előtt nyilván van, hogyan élünk.

Mit jelent ma az idegen tűz? Mindazt, ami Istentől idegen a világban. Nekünk tudnunk kell, hogy mi az Úr akarata. Akik közel vannak az Úrhoz, azoktól elvárja a teljes engedelmességet, és a szent életet. A hívő ember életében nincsenek kiskapuk, csak egy kapu van, és ez Jézus Krisztus!

Testvérek, hogyan élünk ebben az Istentől elfordult világban és hogyan tudunk helytállni? Mivel van tele a szívünk, és mit engedünk meg magunknak? Micsoda óriási felelősség ma keresztyénnek lenni! Pál apostol mondja az úrvacsorával kapcsolatban: "Aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úrnak testét, ítéletet eszik és iszik önmagának!" I. Korintus 11,29

Jaj nekünk, ha megalkuvó módon idegen, gonosz tüzekkel a szívünkben próbálunk meg elvtelen kompromisszumokat kötni az "idegen" világgal. Tudjuk, hogy minden megtért ember szívét az Élő Isten Szentlelke gyújtotta lángra. Márpedig egy szívben két fajta tűz nem éghet, mert így hamar elfüstöl az egész élet! Mint ahogy két úrnak sem lehet egyszerre szolgálni. Emlékszünk Péterre, aki egy kritikus helyzetben idegen tűznél próbált melegedni, melynek csúnya tagadás, kínos szembesülés, majd keserves sírás lett a vége?

Nehogy így járjunk mi is, ezért vizsgáljuk meg önmagunkat, és ha lenne olyan gonosz szokás, szenvedély vagy bármilyen bűn az életünkben, mely zavarja Istennel való meghitt kapcsolatunkat, ha lenne bármilyen tevékenység, mellyel nem tudunk hálaadással élni, akkor azt tagadjuk meg, mert az idegen tűz, és életünkre veszélyes. Legyen mindig odaszentelt az életünk, mert csak így  maradhatunk kedvesek Isten színe előtt.

 

 

 

A LELKI TESTVÉREK LÁZADÁSA

" Reggel megmutatja az Úr, hogy ki az övé és ki a szent, és kit fogadott magához." IV. Mózes 16,5

 

Egy minden tekintetben csalódott és megfáradt nép visszafelé tart a sivatagba. Ezt az elkeseredést használják ki néhányan a vezető emberek közül, (akik ráadásul léviták), hogy nyíltan szembefordulnak Mózessel.   Kóré, Dátán, Abirám és 250 fellázított társuk a Bibliával támadták Mózest:" Szent az egész gyülekezet, miért emeled magad fölé?" Mózes nem vitatkozik, hanem az Úr színe előtt arcra borulva kéri el a megoldást. Isten rendkívüli és súlyos büntetéseként meghasadt a föld és elnyelte a bűnösöket, az oltár mellett álló, hazug áldozatot bemutatni szándékozó 250 ember pedig csapás által az Úr színe előtt halt meg.

Ebből a történetből is nyilvánvaló, hogy nincs tökéletes gyülekezet.

A gyülekezeten belüli szakadások:

Mózest a ránehezedő nagy nyomás alatt, még a legközelebbi (barátai) is elhagyják. Babits Mihály mondja:„ Barátaim egyenkint elhagytak, akikkel jót tettem, megtagadtak, akiket szerettem nem szeretnek, akikért ragyogtam eltemetnek." (Ősz és tavasz között) Tapasztalatból tudjuk, hogy legjobban az fáj, ha a lelki testvérek közül érnek gonoszságok, hazugságok, rágalmak, mert ezt nagyon nehéz feldolgozni és elhordozni.

Idegen tanítások, szektásodások:

Kóré csoportja az Írást idézte, és mégis gyalázta az Istent.(IV.Mózes 16,30) Mindig is voltak nagyravágyó emberek, akik nem akarják elfogadni Istentől kirendelt helyüket, és még attól sem riadnak vissza ha kell, hogy szép szavakba foglalva, mégis gyalázatosan használják a Bibliát. Sajnos, ma is ismerünk ilyen hamis prófétákat, szektákat bőséggel! De Isten meg fogja mutatni egyszer azt, hogy ki a szent és ki az övé

Isten ítélete le fog sújtani az istentelenekre:

Fájdalmas még kijelenteni is, de igaz az, hogy nem mindenki „tiszta" aki az oltár mellett áll. Sokan, akik kétségbe vonják Isten élő és jelenvaló hatalmát még az „oltár mellett" is elszemtelenedhetnek. Lehet, hogy ma nem fog meghasadni a föld, de az biztos, hogy Isten nem felejt, és számot kell adnunk az „igaz Bíró" előtt mindenről.

Testvérek, ha mélyen belegondolunk abba, hogy a mi bűneink miatt vajon hányszor kellett volna már meghasadni a földnek! Ehelyett a templom kárpitja hasadt ketté, amikor meghalt helyettünk azon a véres kereszten az Úr Jézus. Az Ő szíve hasadt meg, hogy minket ne nyeljen el a pokol elevenen. Ó mennyire szeret, hogy élete árán mentett meg minket bűnös embereket! Adjunk hálát ezért mindenkor a mi drága Megváltónknak!!

 

 

CSALÁDI KONFLIKTUS

" Az az ember pedig, Mózes, igen szelíd vala, minden embernél inkább akik e föld színén vannak."                      IV. Mózes 12,3

 

Robbanás veszélyessé vált a helyzet a Mózes családjában. Nem volt elég a néptől elszenvedett sorozatos panaszáradat, hanem most a saját testvérei Mirjám és Áron is fellázadnak ellene, bántják őt és megkérdőjelezik elsőségét.  Tudjuk, hogy milyen nehéz elviselni ha a családi otthon melegét, békéjét, csendességét fertőzi meg az irigység, féltékenység, nagyravágyás fekélye.

 

Tanulságos ez a történet mindenki számára, akiknek családjában ehhez hasonló viszálykodás van. A Bibliában nem olvasunk arról, hogy Mózes védekezett volna, egy szó nincs leírva erről, de arról igen, hogy: „meghallá ezt az Úr!" Nyugodtan hozzátehetjük, hogy Mózes pedig nem hallotta meg, pedig nagyon fájhatott neki, az igazságtalan vádaskodás.

Vajon miért hallgatott a megsértett Mózes?

A Szentírás tanúsága szerint Mózes a világ legszelídebb embere volt.

Egy nemrég megtért fiatal tanítványom mondta el, hogy Isten hatalma által olyan csodálatos változások indultak meg életében, hogy egyszer megkérdezte önmagától: Honnan-e szeretet bennem, hogy így megváltoztam?

Igen, az indulatos Mózesből, ebből a hirtelen természetű emberből, Isten közelében a világ legszelídebb embere lett. Ebben a számára kínos ügyben is csak akkor szólal meg először, amikor imádkozik testvéréért Mirjámért, akire Isten büntetéseként, betegség, kirekesztettség és szégyen várt.

Isten ma is igazolja az övéit azzal, hogy harcol értünk. Ő az Akinek előbb fáj, ha bántanak minket. Nem nekünk kell megvédeni önmagunkat. Isten gyermekei mint újjászületett szelíd emberek sokat elbírnak.

Testvérek, a családi konfliktusoktól a hivő emberek sem mentesek. De ahol Isten Egyszülött Fia, Jézus Krisztus az Úr, ott megtanulják az emberek a mennyei viselkedéskultúrának alapszabályait. „Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd vagyok és alázatos, és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek." Máté 11,29

Adja meg az Úr, hogy akik készek az engedelmesség keskeny útján haladni, a családban is a békességszerzés kötelességét tartsák mindig szem előtt, mely által nem széthullanak, hanem együtt maradnak a családtagok.

 

 

 

A HÍVŐ MÁSKÉNT LÁT

Nézzétek meg a földet, hogy milyen az, és a népet erős-e vagy erőtelen IVM 13,19

 

Ott álltak már közvetlenül a cél előtt Izrael gyermekei, szinte karnyújtásnyira volt tőlük az Ígéret földje, mégsem lehetett csak besétálni oda. Mózes, Isten parancsának engedelmeskedve főembereket választ az ország kikémlelésére. Feladatuk volt megfigyelni az ott élő embereket, városokat, földet és volt még egy igen fontos szempont: „van-e abban élőfa vagy nincs." IV. Mózes 13,21.  A 40 napos távollét után visszajött a küldöttség, de kétségbeejtő hírrel. Nem mehetünk be. Az a hely megemészti lakóit. Anák fiai (óriások) lakják stb. A küldöttek közül tízen bár részletes, tárgyilagos hírrel szolgáltak, de mégsem mondtak igazat, így aztán kellőképen ráijesztettek a népre. Káleb viszont és Józsué mintha nem is egy úton jártak volna a többiekkel. Az ő nyilatkozatuk arról szólt, hogy: „bátran bemehetünk, mienk lesz a föld, kétség nélkül megbírunk azzal." Csak ők mondták el tisztességesen a tényeket, hogy Isten ereje által elfoglalható az ország, az eredmény mégis az lett, hogy nem hittek nekik és mindenki kétségbeesetten sírt azon az éjszakán.

A HÍVŐ EMBER MÁSKÉNT LÁT

Ezt az elgondolkodtató tényt két történettel szeretném érzékeltetni. Idézek két ember, beszámolójából akik a közelmúltban a Szentföldön, Izraelben jártak. Az egyik tele volt panasszal, hogy milyen lehetetlen ország Izrael, nagy a zsúfoltság, a zaj, kibírhatatlanok a körülmények, csalódás volt a siratófal, az olajfák hegye stb. A másik beszámolót egy lelki testvér mondta el: Életem egyik legfelemelőbb érzése volt, amikor a felhők között megpillantottam Izraelt. Nagy hála volt a szívemben, hogy azokon az utakon járhattam, ahol az én Uram, Jézus Krisztus járt stb. Csak megjegyzem: ez utóbbit egy olyan fiatalember mondta el, akit közben a szálláson ki is raboltak, és csak szűkösen tudott ott érvényesülni, de szívében mindenek ellenére nagy öröm volt.

VÁR RÁNK EGY ORSZÁG

Az Élő Isten nekünk is ígért egy országot, mégpedig a mennyek országát. Hogyan fogadjuk ezt a hírt? El tudjuk-e hinni mint egy kisgyermek, és vállaljuk-e az odavezető próbáktól sem mentes keskeny utat? Ugyanis vannak keserű tapasztalataink. Sokan gyors elindulás után a csalódások miatt hirtelen megtorpannak. Mások, akik mást vártak, az üldöztetés, a szenvedések láttán riadnak vissza és csak sírni, zúgolódni tudnak. Jaj nekünk, ha csak féligazságokat hirdető embereknek hiszünk és nem az Úr Jézus Krisztusnak! Hiszed-e hogy újjászületés nélkül nem mehetsz be abba az Országba? (János 3,3)  Az Úr, erre a legkomolyabban szólít fel ma is bennünket!

Isten, Aki a gondolatainkat is ismeri, elvárja tőlünk, hogy bárhol is legyünk, mindig a teljességre, a tisztességre törekedjünk, mert hazugságainknak beláthatatlan következményei lehetnek.

 

 

VISSZA A SIVATAGBA

"... holnap forduljatok meg és induljatok a pusztába, a Veres tenger útján. "  IV. Mózes 14,25

 

A kellőképen kétségbe ejtett, elrémített és tegyük hozzá fellázított nép, egész éjszakai sírás után úgy döntött, hogy más vezetőt választanak és visszaindulnak Egyiptomba, mert szerintük lehetetlenség elfoglalni Kánaán földjét. Istent hibáztatták és gyermekeiket siratták, hogy prédára lesznek. Józsué, még próbálta menteni a menthetőt, és Isten jelenvaló hatalmára figyelmezteti őket, de csak annyit ér el vele, hogy majdnem megkövezik. Ekkor jelenik meg az Úr dicsősége. A helyzet annyira eldurvult, hogy Isten közvetlen beavatkozására volt szükség.

Istennek jogos panasza van a nép ellen: "Meddig gyaláz engem ez a nép?„megkísértettek engem immár tízszer és nem hallgattak az én szómra. Nem látják meg a földet amelyről megesküdtem az ő atyáiknak"

A büntetés igen súlyos:„E pusztában hullanak el a ti holttesteitek" IV. Mózes 14,29.„Negyven esztendeig hordozzátok a ti hamisságotoknak büntetését és megismeritek az én elfordulásomat." IV.Mózes 14,34.  Holnap forduljatok meg és induljatok a pusztába a Veres tenger útján.„IV Mózes 14,25

Ekkor az Úr előtt, csapás által azonnal meghalt az a tíz főember, akik rossz hírt terjesztettek és fellázították az egész gyülekezetet, egyedül csak Józsué és Káleb maradt életben. Majd amikor Mózes közölte a néppel az Úr akaratát, már késő volt a megbánás, mert vereséget szenvedtek az ellenségtől.

Sajnos az ehhez hasonló hitetlenkedéseinkkel megtorpanásainkkal sok bajt hozhatunk magunkra és másokra is. Miért buktak el oly sokan? Mert inkább embereknek hittek. Ne feledjük, ma is azok szoktak valótlan hírt terjeszteni, akik Isten ígéreteit kétségbe vonják.

Jó tisztában lenni azzal, hogy Isten számon tartja a titkos, napfényre nem hozott, megbánatlan bűneinket. „Tízszer is megkísértettek engem", mondja az Úr. Mi vajon hányszor? A bűnnek pedig következményei vannak. Ezért az egyetlen jó amit most tehetünk az, hogy rábízzuk magunkat Jézus Krisztusra. "Ha megvalljuk bűneinket, hü és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól" I. János 1,9

 

Testvérek, tudjuk, hogy nem könnyű visszatérni a sivatagba, oda amiből már amúgy is elegünk van. Nem könnyű zúgolódás nélkül vállalni a próbákat és nehéz kereszteket, de nekünk a "második mérföldútat" (Máté 5,41) is vállalni kell, ha ez Isten akarata. Bizony ezek a  visszatérések  nagyon keservesek szoktak lenni, és tapasztalatból tudjuk, hogy erre már csak nagyon kevesen vállalkoznak. Mi MÉGIS tartozzunk azok közé, akik Istentől kapnak erőt arra, hogy mindvégig kitartva a hitben, üdvözülni fognak.

 

 

A GONOSZ TANÁCSOK KÖVETKEZMÉNYEI

Amikor Izrael Sittimben tartózkodott, elkezdett a nép paráználkodni Moáb lányaival, mert ezek meghívták a népet isteneik áldozatára." IV Mózes 25,1-2

Eddig világosan látható volt, hogy Isten mennyire szerette népét, de amint kiléptek az Ő oltalma alól, azonnal megtörtént a baj. Ami nem sikerült erőből, az sikerült csellel. Bálám addig nem ment haza, amíg nem adott egy szörnyű tanácsot. Izraelt könnyűszerrel prédára vették azzal, hogy meghívták fiaikat a bálványáldozatokra, ahová ők el is mentek és gonosz dolgokat tettek. Ezeken az istentelen áldozatokon, féktelen mulatozás, kicsapongás, és kultikus paráznaság folyt. A negyvenéves pusztai vándorlás során, soha még ennyi áldozata nem volt az Isten parancsával való szembehelyezkedésnek. 24000 ember halt meg a paráznaság miatt, nem csoda, hogy  Mózes és a vének már csak sírni tudtak.

Siralmas látvány az istentelen világ.

Az ördögi cselszövés a mi világunkban szinte ugyanígy ismétlődik. A kísértés óriási, körülöttünk folyik a beetetés, csalogatás, hívogatás a gonosz vágyak felébresztése. Nemcsak az istentelen zsúfolásig telt szórakozóhelyek hívogatnak, olcsó és kecsegtető kínálataikkal. Tulajdonképpen ma már nem is kell kimenni, ott van bent szinte minden lakásban, elég csak bekapcsolni a TV-t. " A bűn az ajtó előtt leselkedik és rád van vágyódása."- figyelmezteti Isten Káint és minket is!

Nézzünk meg néhány mai elrettentő példát:

Ha valaki partnerré válik abban, hogy őrült emberek, borzalmas akció, horror, thriller, vagy pornó filmjeit végignézi, már "sikeresen" ki van csalogatva Isten védő oltalma alól. A gonosz minden eszközt fel akar használni ellenünk és ha nem vigyázunk, azon kapjuk magunkat, hogy már alattomosan be  vagyunk csapva, "kegyetlenül" ki vagyunk fosztva.

A becsapott Izraeliták a paráznaság miatt haltak meg 24 ezren. Manapság a hitetlenek számára ez már nem szégyen, hanem egyenesen „érdem". Ilyen lett az ember Isten nélkül, érzelmileg leépülve, kiégve, a nemiségben "elállatiasodva", saját sírját ásva, rohan a halálba. A nemi betegségek, az  AIDS, vérfertőzés, és borzalmak kibeszélhetetlen sorozata arról beszél, hogy milyen olcsó lett az ember, nem beszélve a szörnyű következményekről, az abortusz által meggyilkoltakról. Az ilyen, "bűnökbe kirándulókat" a megtévesztés, az értékzavar, majd a teljes értékvesztés csődje követi, és mint  örvény húzza, sodorja egyre lejjebb a hihetetlenség feneketlen  fertőjébe. Testvérek, tudnunk kell, hogy azok szegődnek oda ma is a bálványokhoz, akik tudatosan kilépnek a hit védőpajzsa, oltalma alól, vagy pedig sohasem álltak még alatta. Az eredmény pedig nem is lehet más mint- halál.   Én az Ige alapján hittel vallom, és Isten színe előtt teljes meggyőződéssel hirdetem, hogy az istentelen világ ördögi kínálataival, hivő ember nem vállalhat közösséget  soha, mert tisztátalan nem mehetett be az ígéret földjére!"De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak meglesz az osztályrésze a tűzzel és kénnel égő tóban: ez a második halál".Jelenések 21,8 Ha szeretjük az Úr Jézus Krisztust, tartsunk ki a hitben, még a nagy próbák, kisértések között is, mert a lelkünk üdvössége mindennél fontosabb!!

 

 

ISTEN MEGKÜLÖNBÖZTET

„ ..és  lesz, hogy annak a férfinak a vesszeje, akit kiválasztok, kihajt, így hárítom el magamról az Izrael fiainak zúgolódásait." IV. Mózes 17,5

Szokatlan módját választotta Isten, hogy egyértelmű jelét adja annak, hogy lecsendesítse a zúgolódást és megmutassa, hogy ki az Ő kiválasztott embere: Végy tőlük egy vesszőt. Írd fel a neveket. Tedd a gyülekezet sátrába, a bizonyság ládája elé. Most is Isten cselekszik, nem Mózes találta ki ezt a megoldást. Természetesen minden vessző, attól a pillanattól kezdve, hogy levágták, tökéletesen halott volt, az Áron vesszeje mégis kihajtott, de vajon miért?

Mert maga az Élet Ura előtt eszközzé vált, ő vette kézbe ezt a halott ágat, így indulhatott meg a szent „vérkeringést", mely Isten akaratának megnyilvánulása volt.

A csoda ott és akkor megtörtént, de most tegyük fel a kérdést a mi életünkkel kapcsolatban. Eleinte, külsőleg mi sem különbözünk más emberektől, de ha engedelmeskedünk Isten akaratának és az Ő színe előtt élünk, akkor kegyelemmel tekint ránk, mint az Ő drága eszközei megkülönböztetett gondoskodásban lesz részünk. Azzal, hogy Isten kiválasztott tulajdonai vagyunk, az előbb- utóbb egyértelműen meg fog látszani.  Isten gyermekei, az Úr élő jelenlétében, mint  kiválasztottak, "kivirulnak, és gyümölcsöt teremnek". Jézus Krisztus mondja: " ..aki hisz  énbennem, ha meghal is él." János 11,25

Testvér, nem kell kétségbe esned még akkor sem, ha pillanatnyilag reménytelennek, gyökértelennek, kiszáradtnak látod az életed. Van-e Istennél lehetetlen? Ez  a megtörtént esemény arról beszél, hogy Istennel csodákat fogsz átélni. Ha ma megtérsz és önként Istennek adod magad, akkor az ő áldott kezeiben élni fogsz!

Ahhoz, hogy végre megindulhasson, halott, kiszáradt életünkben ama "szent vérkeringés", csak egyet tehetünk, amit a Biblia mond: "Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre, alkotónk az Úr előtt!"  Zsoltár 95,6

 

Az Úr Jézus Krisztus, Aki kézbe vette Kánában a vizet, Aki kézbe vette az öt kenyeret és két halat, Aki visszaadta a vaknak a szeme világát, Aki feltámasztotta a negyednapja halott Lázárt és Aki feltámadt a halálból, Ő tud rajtad is segíteni. Engedd, hogy kézbe vehessen. A kérdés ma az, hogy van-e  már élet a szívedben, látszanak-e már a „rügyek", van-e esély arra, hogy a te életed is gyümölcsöt fog teremni?  Ha Isten elé tetted magad, akkor várható a gyümölcs, csak maradj mindig az Úr mellett, színe előtt, az Ő drága kezében, mert csak így lehetsz boldog ember.

 

 

AKI FELTEKINT, ÉLETBEN MARAD

„Az ÚR pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy rézkígyót, és tűzd rá egy póznára. Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint arra. Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt." 4 Mózes 21.8-9

A nehéz és hosszú kerülőútra kényszerült megkeseredett nép, újra Isten és Mózes ellen szólt. Ezúttal is a régi hang szólalt meg:   Miért hoztatok ide, meghalni?  Nincs kenyér és nincs víz.  A hitvány eledelt utálja a mi lelkünk.

Isten büntetése ezúttal sem maradt el. A Biblia szerint, a tüzes kígyók halálos marása miatt sokan elpusztultak. Nagy pánik törhetett ki a nép között, de tisztában voltak azzal, hogy ez Isten büntetése rajtuk, és belátták bűneiket: „Vétkeztünk. " Isten ezúttal is egy meglepő megoldást ad Mózesnek,  érckígyót kell készítenie és felemelnie. Aki erre a Mózes által fölállított rézkígyóra bűnbánó és hívő szívvel fölnézett, megszabadult a testi haláltól, melyet a zsidó népre tört mérges kígyók marása okozott. Ez a megoldás lehet, hogy sokak számára túl egyszerű volt és elvből elutasították, lehet, hogy sokan nevetségesnek tartották, vagy az is lehet, hogy egyesek "jobb" ötlettel álltak elő, de egy biztos, hogy akik nem néztek fel hittel Isten útmutatása alapján, azok mind elpusztultak.

Ma nyilvánvalóan nem ehhez hasonló kígyómarás okozza az emberiség nagy problémáját, mégis valahogyan a méreg bekerült az életünkbe!  Akik ismerik a Bibliát azok tudják, hogy mi valamennyien a bűn mérgét hordozzuk magunkban, melyből nincs más mód meggyógyulni, csak az Isten által felkínált gyógyszer által! Ez pedig nem más mint feltekinteni Jézus Krisztusra a Golgota keresztjén!!

Ő maga mondja: „És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne" János 3.14-15 Aki a kereszten függő Jézusban hisz, megszabadul a sátán (= kígyó) marása által okozott lelki halálból,  Isten őt nem ítéli el, hanem részese lesz az örök életnek Testvér, mi mérgezi a te életedet?

Földi gondok gyötörnek? Reménytelen élethelyzetben, gyászban, keservekben, szegénységben élsz? Emberek bántanak, kihasználnak, vagy feleslegessé váltál, tehetetlennek, haszontalannak érzed magad? Testi bajokban, betegségben, fájdalmak között élsz? Vagy lelkileg lettél hajótörött, bajok vettek körül, bűnök szakadtak rád,  szenvedélyek hálójába kerültél? Bármilyen keservek mérgezik életed, de most ebben az Igében Isten kereste a szívedet: nézz fel hittel a keresztre.

Ne higgy embereknek, akik más megoldást kínálnak, ne hallgass rájuk, mert nem a pénz, nem a jólét, nem a gazdagság, nem a népszerűség, nem a karrier, nem az egészség, nem egy orvos, nem egy szekta, vagyis nem ezekhez hasonló üdvözít!

Isten ismeri minden bajodra a gyógyszert, csak élned kell vele, csak hinned kell benne, csak fel kell tekintened a Golgota keresztjére, Jézus Krisztusra az érted szenvedő Isten Fiára, Aki az egyetlen megoldás, mert Ő ma leakarja venni a te terheidet, bűneidet, hogy felszabadultan és boldogan élhess! Kérlek, ne tartsd nevetségesnek az egyetlen megoldást. Hidd el, hogy Isten szeret téged, és Ő  meg akar menteni, hogy életben maradj, és Vele élhess örökké!

 

 

NEM FOG A VARÁZSLÁS ISTEN GYERMEKEIN

„ Nem fog a varázslás Jákobon, sem az igézet Izraelen." IV. Mózes 23,23

Már csak egy nép állt Izrael útjában a honfoglalás előtt, a Moábiták népe. Nem csoda, hogy félelem szállta meg őket, mivel egyértelmű volt, hogy Isten áldása velük van. Ezért Bálák, Moáb királya a legaljasabb eszközhöz folyamodott, a messze földön ismert hamis prófétáért Bálámért küldött, hogy átkozza meg Izraelt. Valószínű, hogy maga Bálám is elcsodálkozott amikor átok helyett háromszor is kimondta az áldó szavakat, de nem tehetett mást. Feltűnő, hogy mennyire kitapintható Isten oltalma ahogyan védi őket, de csak addig, amíg ők maguk tudatosan ki nem lépnek ez alól a védettség alól. Nagy tanulság az, hogy nem fog az átok és a varázslás Izraelen, pedig mennyi aljas támadás érte őket, mint ahogy minket is a ma élő hívő népet.

Valahogy hasonló biztonságban menetelünk mi is az üdvösség felé. Bár, Isten ellensége minden eszközzel megakarja akadályozni a célba érésünket, és a gonosz minden arzenálja fel van vonultatva ellenünk. Az okkult világ élesre töltött fegyverei ma is bevetésre készen, a hívő emberekre vannak irányítva, de mind célt fognak téveszteni. Mi tudjuk, hogy a mai Bálámok szerte a világon jól megfizetve, mind mozgósítva vannak ellenünk, csak éppen tehetetlenek Isten népével szemben, pedig az aljas „kínálatuk" gazdagabb mint valaha  Amíg mi Isten védőpajzsa alatt akarunk maradni és Istenbe vetjük minden bizalmunkat, addig nem kell félnünk.Akik  hívő emberek, azok nem hiszékenyek, ezért nem lehet közünk ilyen aljas praktikákhoz. Mi Isten Szentlelke által erőt kaptunk arra, hogy az élet minden veszélyzónájában helyt tudjunk állni.

Ezért, tudunk  nemet mondani minden álprófétára, a juhok ruhájába öltözött farkasok szavára, minden szekta fertőzésére. Ezért nem hiszünk a babonában és nem kutatjuk a jövőt a horoszkópokban, sem a jósoknál. Nem hiszünk a varázslók, kuruzslók, táltosok vagy mai szóval mondva természetgyógyászok, parapszichológusok kézrátételes hókusz- pókuszainak sem.

Nem veszünk részt semmilyen tudattágító idegen, istentelen sötét erőket felvonultató tréningeken: (pl: dianetika, scientologi, rózsakereszt, transzcendentális meditáció, szeretetművész, agykontroll stb.) még akkor sem ha ezek, mint korunk szektái és hamisprófétái, megtévesztésként Isten nevét is használják.

Mint hivő emberek nem akarunk a szenvedélyek oltárán áldozni egy percet és egy fillért sem, mert nem fogjuk gonosz emberek kasszáját szaporítani, sem az ital, sem a kábítószer, sem a dohány, sem a kártya, stb. függősége miatt, és  semmilyen hasonló őrültségekben nem akarunk többé részt venni, mert Jézus Krisztus által mi már szabadok lettünk ezektől.

A hívő embernek csak Jézus Krisztusra van szüksége, az Ő szeretetére, ezért nem lehet semmi közösségünk az istentelen világ sötét erőivel. "Mindentől ami gonosznak látszik őrizkedjetek."  I Thesszalonika 5,22  Akinek az ÉLŐ ISTEN a Megváltója, annak életében a gonosz nem tehet kárt, és valóban nem fog a varázslás, mert Jézus Krisztus a mi Urunk lett, Ő él a szívünkben , mert Neki adatott minden hatalom mennyen és földön. Testvérek, várjuk Őt tisztán, boldogan és felkészülten  vissza, és ne okozzunk Neki fájdalmat.

Nyíregyháza, 1995.

Trencsényi László

református lelkipásztor