Az igazi segítség

"Szemeimet a hegyekre emelem, mert onnan jön nekem az én segítségem." Zsoltár 121,1

Hihetetlenül törékeny és érzékeny az életünk, annyi veszélynek van naponta kitéve, hogy elmondani sem lehet, ezért mindenkinek szüksége lenne segítségre, biztonságra, védelemre, rejtettségre.
Sokan látják úgy, hogy ma az emberiség a reménytelenségtől fuldokolva, lehorgasztott fejjel rohan a vég felé, mert korunkat a céltalanság, a létbizonytalanság, a félelem és a rettegés határozza meg!
Naponta harsog ugyan a kétségbeesett segélykiáltás a szenvedő, nyomorgó milliók ajkáról, de ezek többnyire csak tehetetlen emberi célpontok felé irányulnak, így azok rendszerint hidegen és üresen érkeznek vissza eredménytelenül, - mert nincs emberi segítség!
Ez az Ige éppen a legjobb megoldást kínálja, és arra biztat minket, hogy emeljük fel végre tekintetünket, szemeinket az élő Istenre, és ne járjunk többé lehorgasztott fejjel!

Testvér, lehet, hogy már senkire sem tudsz nézni a csalódásoktól, amiket eddig elszenvedtél és eleged volt már a hiábavaló emberi segítségből, talán biztonságra, védelemre, támogatóra, ápolóra vársz vagy talán csak egy jó szóra!

Figyelj most az Úr szavára!
Kérlek, fogadd meg a zsoltáríró tanácsát!
Próbáld meg most felemelni tekintetedet hittel a hegyek-hegyére a Golgotára!
Nem fogod megbánni soha!
Ott látod azt a keresztet, amelyen Jézus Krisztus, az Isten Fia teérted szenvedett!
Egyedül Ő oldhatja meg gondjaidat, adhat gyógyírt sebeidre, ott nyugalomra és békességre lelsz.
Onnan árad szét a segítség már kétezer év óta a világra!

Ő lehet a te őriződ, gondviselőd, támogatód, ápolód és szabadítód, úgy ahogy azt a 121. Zsoltárban olvasod: -Mostantól fogva mindörökké!-

Trencsényi László
református lelkipásztor