Mit tanít a Szent Biblia a hamvasztásról?

Mit mond a Szent Biblia a HAMVASZTÁSRÓL?

„A halottégetés nincs harmóniában a Református Egyház elveivel, mert a temetés ősi bibliai gondolat és keresztyén szokás, a halottégetés pedig pogány eredetű." Dr. Sebestyén Jenő

***
„Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezetni."( Zsidókhoz írt levél 13,9) A Szent Biblia a gyalázatos bűnöket sújtja a tűzzel való megégetéssel.
„Hogyha valamely papnak leánya paráznaságra vetemedik, megszentségteleníti az ő atyját, azért tűzzel égettessék meg." (3Mózes 21:9)

***
Józsué könyvében a tolvaj Ákánnak és családjának ez volt a büntetése.
„Aki az Istennek szentelt dologban bűnösnek bizonyul, azt mindenével együtt meg kell égetni, mivel megszegte az ÚR szövetségét, és mivel alávaló dolgot cselekedett Izráelben." (Józsué 7:15)
„És azt mondta Józsué: Miért rontottál meg minket? Rontson meg téged e napon az ÚR! És elborította őt egész Izráel kövekkel, majd a megkövezés után megégették őket tűzzel." (Józsué 7:25)
Az engedetlen Saul királynak és fiainak holttestét megégették.
„És levették Saul testét és az ő fiainak testeit Bethsán kerítéséről, elmentek Jábesbe, és ott megégették őket;" (1Sámuel 31,12)
A Szent Biblia tiltja a pogány halottégetést.
„Ne cselekedjél így az Úrral, a te Isteneddel, mert mind azt az utálatosságot, amit gyűlöl az Úr, megcselekedték az ő isteneikkel; mert még fiaikat és leányaikat is megégetik vala tűzzel az ő isteneiknek." (5Mózes 12,31)
„És magaslatokat építének a Baálnak, hogy megégessék fiaikat a tűzben, égőáldozatul a Baálnak, amit én nem parancsoltam, sem nem rendeltem, és a mire nem is gondoltam." (Jeremiás 19,5)
Az emberi csontok elégetése megszentségtelenítette az oltárt.
„Majd körültekintett Jósiás, és meglátta a sírboltokat, amelyek ott voltak a hegyen és elküldött, és kihozatta a csontokat a sírokból, megégette az oltáron, és megfertőztette azt az Úr beszéde szerint, amelyet Isten embere mondott, aki e dolgot megjövendölte." (2Királyok 23:16)

***
Koporsós temetés vagy hamvasztás?
Pár évtizeddel ezelőtt ez a kérdés még fel sem vetődhetett.
A bibliai időkben a test eltemetése volt elterjedt, rendszerint sírba, barlangba vagy a földbe temették el a holttestet, visszaadva így az anyaföldnek, tudván, hogy Isten porból teremtette azt. (1Mózes 23:19; 35:4; 2Krónika 16:14; Máté 27:60-66).
Bár a hamvasztást az ószövetségi időkben is ismerték, de az izraeliták és később az újszövetségi keresztyének körében ezt egyáltalán nem gyakorolták.
A zsidóknál a földbe való temetés volt a szokás, mivel a hamvasztás büntetés és megbélyegzés volt.
Az elégetés csak rendkívüli körülmények között, büntetés céljából fordulhatott elő (1Sámuel 31,12; Ámos 6,10; Józsué 7,25), mivel az Ószövetség a holtestek elégetését a gonosztevők halálos ítéletének megszégyenítő súlyosbításaként írja elő. (3Mózes 20,14)
Az Ószövetségben tudunk olyan esetekről is, amikor emberek tűzben lelték halálukat, de ezek alapján egyáltalán nem igazolható a test elhamvasztása.

***
A halottak elhamvasztásának pogány eredete van.
Hamvasztás (latinul crematio): a holttest elégetése, ősidőktől napjainkig létező temetkezési forma.
A kelták és elődeik halottaikat elégették és urnákban, nagy kiterjedésű sírmezőkön temették el, ezért nevezik műveltségüket urnamező-kultúrának.
A régi Rómában is hamvasztották a halottakat. Caesart, Pompeiust, Augustust, Nérót és más előkelőségeket holtuk után elégették.
Ott is, ahol a buddhista vallás megvetette a lábát, Indiában és Japánban, régóta a holttest elégetése a kedvelt temetkezési forma, mely napjainkig fönnmaradt.
Tudjuk, hogy Nagy Frigyes, ez a hitetlen és gúnyolódó király, meghagyta 1741-ben, hogy a rómaiak szokása szerint hamvasszák el testét. Ugyanez volt I. Napóleon kívánsága is.

***
A keresztyének az Úr Jézus Krisztus sírjára utalva
és a föltámadás reményének kifejezéséül
kezdettől fogva a földbe temetkeztek (vö. 1Kor 15,36; Jn 12,24).
Az ősegyházban mindig helytelenítették a holttestek elégetését, amelyet Tertullianus egyik írásában „rendkívül förtelmes szokásnak" nevezett.
Nagy Károly császár 782-ben kiadott rendeletében halálbüntetés terhe alatt tiltotta meg a halottégetést.
A 18. századtól a felvilágosodás hatására a feltámadásba vetett hit tagadását kezdték hirdetni.
Ilyen keresztényellenes célzattal először 1876-ban Milánóban az olasz szabadkőművesek égettek halottakat. Ők, mint a hamvasztás támogatói csináltak propagandát a holttestek elégetésének. Ennek eszméjét Európa szerte terjesztették, melynek valódi mozgatója végső soron a keresztyénellenességük volt.
• Ebből is látszik, hogy minél messzebb kerültek az emberek Istentől, annál inkább vált szokásossá a halottégetés.

***
Az első gáztüzelésű hamvasztó kemencét Friedrich Siemens 1876-ban Milánóban építette föl.
Az első hazai krematórium 1932-ben Boros József tervei szerint épült föl a debreceni Nagyerdő szélén, de Serédi Jusztinián hercegprímás és Ravasz László református püspök tiltakozása miatt nem helyezték üzembe.
Ez a krematórium csak 1951-ben kezdett működni.
A következő években a hamvasztási igény növekedésével Budapesten, a Rákoskeresztúri Új Köztemetőben újabb krematóriumot építettek.
1995: 37.797 (26,1%), 1996: 38.690 (27%) hamvasztás történt.
Azóta a temetőkben sorra jelentek meg a kolumbárium-falak és urna-kripták.
Napjainkban már egyre több keresztyén templomban és altemplomban alakítanak ki urna elhelyezésre alkalmas helyet. 1996-ban kb. kétezren választották a hamvak szétszórását mint temetési formát,
és 3250 család vitte haza hozzátartozójának urnáját, hogy lakásában őrizze, vagy a kertjében temesse el.

***
„A halottégetés nincs harmóniában a Református Egyház elveivel, mert a temetés ősi bibliai gondolat és keresztyén szokás, a halottégetés pedig pogány eredetű.
A régi zsidóság életében, mint halálbüntetés játszott szerepet, ma pedig éppen a hitetlenség és a materializmus használta fel elsősorban propaganda eszközül arra, hogy az ember teljes megsemmisülését illusztrálja.Az eltemetés ezzel szemben a feltámadást is jelképezi, mert elhelyezik a holttestet, mint egy magot a sírba, hogy azt Krisztus egykor, mint megdicsőült testet, támassza fel."
Dr. Sebestyén Jenő: Református Etika (442.oldal)

***
Koporsós temetés vagy hamvasztás?
A hamvasztás ellentmond a tiszta biblikusságnak, mivel a Teremtőnk a testi halál után újra a földbe engedi visszajutni a testet, oda, ahonnan ered.
Az eltemetés a feltámadást is jelképezi, mert elhelyezik a holttestet, mint egy magot a sírba. A Szentírás az eltemettetést egynek veszi a magvetéssel.
Az Úr Jézus Krisztus saját magára és a maga halálára ugyanezt a képet használja: „Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem." (János 12,24)
Mindenki tudhatja, hogy a földműves nem várja, hogy a hamu, amelyet elszór, terem majd, a hamu legfeljebb trágyának jó. A gabonamagtól azonban elvárja, hogy ha elveti, kisarjad és termést hoz majd.
Minden hívő keresztyén ember megvallja hitét az Apostoli Hitvallásban:
„ Hiszek Jézus Krisztusban.... ,aki szenvedett Pontius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették." Tehát mind életünknek, mind halálunknak az Üdvözítő Jézus Krisztus életét és halálát kell utánoznia, hogy a feltámadásban is Őt követhessük.

***
„A legtöbb ember az elmúlás, az enyészet hallatán vagy láttán kényelmetlenül érzi magát. A mi Istenünk a Szent Bibliában tudatja velünk, hogy nem az elmúlásé az utolsó szó.
„Így van a halottak feltámadásával is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban."
„ ...test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot."
„...és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára." (1Korinthus 15,42. 50.52.53)
Csupán hárman voltak, akik nem estek áldozatul az enyészetnek:
Énok, Illés és a mi Urunk Jézus Krisztus!
A két első elragadtatott és nem halt meg.
Megváltónkról pedig azt mondja a Zsoltár 16,10-ben: „Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson." Az Úr Jézus teste, azért nem látott rothadást, mert szent volt és a mi testünktől eltérően mocsoktalan, mert Ő bűnt nem ismert és benne bűn nem találtatott.
A hívők az elragadtatáskor úgy, miként Énok, nem fognak halált látni, hanem az enyészet helyett elragadtatnak. Azaz testük az Úr hatalma által az övéhez hasonló lesz, enyészhetetlen és dicsőséges (1Korinthus 15, 51.52: 1Thesszalonika 4,16,17: Filippi 3,20.21: 1János 3,2).
Megállapíthatjuk, hogy a Szent Biblia semmiképpen sem igazolja a hamvasztást.
Az Isten Igéjében egyetlen esetet sem találunk, mikor Isten elrendelné a halottégetést, mint ami szent akaratának megfelel. Ellenkezőleg.
A Szentírás valamennyi erre vonatkozó példája ítélet, amely súlyos vétekre való tekintettel rendelkezik így, ill. engedi meg azt. Mindig Isten nemtetszésének a jele az ilyenképpen elítélt ember irányában. Az ember számára tehát nincs megengedve, hogy akár a maga, akár a hozzátartozója holttestét elhamvasztassa. Sem ő maga, sem hátramaradott hozzátartozója nincs felhatalmazva arra, hogy az Istentől ajándékozott testet vétkes módon elégettesse...
Aki tudatosan adja át tetemét a hamvasztásnak, minden isteni tanítás és figyelmeztetés ellenére, az bűnt követ el és vétkezik saját teste ellen.
Testünk csak ránk van bízva, és a Teremtő tulajdona marad. Ő rendelkezik felette!
Aki Megváltójában, a feltámadott Jézus Krisztusban bízik tudja, hogy amikor átadja testét az anyaföldnek, rábízza magát arra, aki azt a maga dicsőséges testének hasonlatosságában majd feltámasztja. Legyen áldott Isten ezért a reménységért, amelyből valóság lesz: „ a mi Megtartónknak, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az életet és a romolhatatlanságot az evangélium által" (2Timótheus 1,10)."

Paul F. Kiene: Hamvasztás, vagy elföldelés?

***

„Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll, és miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent." Jób könyve 19, 25-26

***
Felhasznált irodalom:
Gerhard Salomon: Az utolsó idő veszélyei a hívők számára
Paul F. Kiene: Hamvasztás, vagy elföldelés?
Dr. Sebestyén Jenő: Református Etika
Dr. Masznyik Endre: A halotthamvasztásról
Polgári Szilvia: Hamvasztás Magyarországon

***
Szerkesztette:
Trencsényi László
református lelkipásztor
Budapest 2020.