Nyomtat Elküld Olvasási nézet

(Rém)emlék

Kishutai (RÉM)EMLÉK 1997

"Egy kevés idő még és nincs gonosz, nézed a helyét és nincsen ott!" Zsoltár 37,10

Még vígan ropogott a tábortűz amikor a hold felkúszott az égre a kishutai hegyek mögött és a fák között kedves bújócskát játszott velünk, szinte felelgetve vidám, Istent dicsérő énekünkre: "Szorongat a Sátán, de Te velem vagy, hű Szabadítóm aki el nem hagy!" , de ekkor még nem tudtuk, hogy mi vár ránk éjszaka.
Lassan elcsendesedett a tábor. Amikor végre mind a 28-an ágyba kerültünk volna, már éjfél is elmúlt. Ekkor, valami leírhatatlan szörnyű zaj hallatszott az ajtó felől. A gyerekek riadtan rezzentek össze, néhányan a fiuk közül rémületükben igyekeztek az ajtót becsukni.
Kint három fiatalember ordítozott, rugdosva és ököllel ütve a bejárati ajtónkat. Az üvegen át egészen közelről lehetett látni az alkoholtól eltorzult arcukat, vérben forgó szemeiket, melyek vadak és félelmetesek voltak. Borzalmas, brutális káromkodások ömlöttek ki szájukon, majd ami még rettentőbb volt, egyes szám első személyben beszéltek a Sátánról.
Szinte egymást multák felül a pokoli ordítozásban és azzal fenyegettek, hogy ránk gyújtják a házat. A lelkészünk, a helyzetet átlátva csak egyet tehetett, kérte, hogy hívjuk telefonon a rendőrséget és kiment közéjük megtudni miért e váratlan "megtiszteltetés" részükről. Szavaik az alkohol hatásától alig voltak érthetőek, valahogy azért ki lehetett venni, hogy közülünk valakit meg akarnak verni. A lelkészünk elmondta nekik, hogy ez valami tévedés lehet, mivel mi egy egyházi csoporttal jöttünk ide pihenni Kishutára. Elmondta azt is, hogy meghallgatja őket, hogy miben segíthet. Előlegben még azt is megtette, hogy ha valaki esetleg közülünk megbántotta volna őket, akkor ő kér bocsánatot, de ekkor már lehetetlen volt velük beszélni, mert nem voltak "fülek" a hallásra, csak hadonászó fenyegető kiszámíthatatlan mozdulatok durva káromkodások kíséretében, melyeken a maguk ördögi módján nagyokat mulattak.

Ennek ellenére a lelkész beszélt nekik a faluban látható keresztről, rajta kiszögezve Valakiről, akit Jézusnak hívnak, aki arra tanított minket, hogy ha megütnek jobbról, tartsuk oda a másik arcunkat is. Ekkor úgy tűnt, mintha ez a "rendkívüli evangélizáció" meglepte volna őket, mert szemmel láthatóan percekre elbizonytalanodtak, de nem sokáig, mert ezután a szenny továbbra is ugyanúgy ömlött ki szájukból mint azelőtt, majd újra nekivadulva rugdosni kezdték a kaput. Közben bent a házban leírhatatlan volt a kép: félelem, reszketés, hangos sírás. Sokan remegve hangosan könyörögtek az Úrhoz. Néhány perc múlva "látogatóink ", már ismét betörték a kaput és mind a hárman újra ott teremtek az ajtónkban. Minden kezdődhetett tehát előlről.

Az ijedelem akkor hágott a tetőpontjára amikor egyikük befejelte az ablakunkat! Ekkor a lelkész ismét kiment a már teljesen megvadult emberek közé. Még egyszer megpróbált szót érteni velük, és amikor meglátta, hogy a tettesnek nagyon vérzik a homloka, felajánlotta, hogy bekötözi. Ekkor az ellökte és a nyitott ajtón át ( 01h- kor ) berontott az egyik szobába, de mivel nem találta azt akit keresett, ordítva, mocskos káromkodások közepette mindenkibe belekötött.

Valahogy sikerült kituszkolni az ajtón. Ebben a pillanatban érkezett meg a rendőrség Sátoraljaújhelyről és tetten érték őket. Közvetlenül az ajtónk előtt írták fel adataikat, természetesen igazolványuk nem volt, majd hazug adatokat diktáltak be, amit később megbánva tettüket korrigáltak. Fél óra múlva amikor odamentünk a rendőrkocsihoz, a tettesnek már csupa vér volt a feje. Egy papirzsebkendőt kapott tőlünk, amit szó nélkül elfogadott, de már nem mert ránk nézni.

Ezután,-hajnal kettőkor mi megmenekültek közösen adtunk hálát Istennek. Felolvastuk a Bibliából a 37. zsoltárt, mely által Istentől újra erőt kaptunk úgy, hogy imádkozni is tudtunk ezekért az ellenségeinkért, majd megpróbáltunk "nyugovóra" térni. Ekkor vettük észre, hogy néhány perccel- e szörnyű "vihar" után, mintha mi sem történt volna, az egyik kislány: Tamara már elaludt! Azonnal a Jézus tanítványaira gondoltunk, mikor nagy viharba kerültek. Életüket féltve mennyire rettegtek, pedig Jézus ott volt velük a hajóban. Bizony így jártunk mi is félelmünkben, úgy könyörögtünk mint ők: "Uram, ments meg minket, mert elveszünk!" Máté 8,25.

Ezen az éjszakán is megtapasztaltuk, hogy az Úr Jézus itt volt velünk és lecsendesítette ezt az életveszélyesen háborgó "kishutai tengert" is, és nem esett bajunk! Tamara - e szörnyű vihar után, békésen tudott elaludni. Ezen az éjszakán ő volt a legbátrabb közöttünk, mert érezhetően ő vette legkomolyabban Jézus mindenkor érvényes szavait:" MIT FÉLTEK, TI KICSINYHITŰEK?"

„Jézus így szólt hozzájuk: Mit féltek, ti kicsinyhitűek?
Ekkor felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és minden elcsendesült." Máté 8,26

 

Nyíregyháza, 1997

Trencsényi László

református lelkipásztor

 

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 158, összesen: 430825

  • 2020. április 01., szerda

    „Meg kell találnunk azt a formát, amellyel újra tudunk egymáshoz közeledni.” Beszterczey Andrással, az MRE Diakóniai Irodájának vezetőjével beszélgett...
  • 2020. március 31., kedd

    Krízis és újrakezdés: munkaadót és munkavállalót, családos embereket és gyülekezeteket egyaránt érinthetnek a következő időszakban. A GLS Nemzetközi V...
  • 2020. március 30., hétfő

    Lelkesítő, fáradhatatlan, nagy műveltségű géniusz, aki óriási tudását gyülekezete, egyháza és a magyarság fejlődésére használta. Korának modern tudós-...
  • 2020. március 29., vasárnap

    Faragó Laura énekművész és népdalénekes előadása az ősi etikai norma és az igei tanítás kapcsolatáról a XV. Harkányi Szabadegyetemen.
  • 2020. március 28., szombat

    Mikor jön el a húsvét, az igazi lehetetlen lehetőség? Nem tudom. De azt tudom, hogy eljövetele az önkéntes áldozattal kezdődik. Nem karanténban vagyun...
  • 2020. március 28., szombat

    Keresztyén emberként a kialakult helyzet akarva akaratlanul eszembe juttat bibliai történeteket. A babiloni fogságot, a pusztai vándorlást, Nóé történ...
  • 2020. március 26., csütörtök

    Várakozásainkat sokszor ellentétpárokban éljük meg. Mindnek megvan a maga szerepe, ám ha megpróbáljuk őket közelíteni egymáshoz, gazdagabbnak élhetjük...
  • 2020. március 25., szerda

    Miben segíthet most a Református Tananyagfejlesztő Csoport az otthonról tanító pedagógusoknak? Pompor Zoltánnal beszélgettünk.
  • 2020. március 24., kedd

    Minden krízis magában rejti a növekedés lehetőségét. Milyen kapaszkodóink lehetnek a magány, a bezártságérzés vagy a távmunka nehézségeiben? Miként vi...
  • 2020. március 23., hétfő

    Pedagógiai reflexió