Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Tisza parti áhítat Tokajban

 

TISZA PARTI ÁHITAT TOKAJBAN

„Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk." (Zsoltár137,1)

Mintha a mienk lett volna, oly otthonosan telepedtünk le a kis „kikötő" deszkáira Tokajban. A lábunk alatt szelíden sietett a Tisza. Mi az Életforrás táborból jöttünk, ő pedig a Kárpátokból érkezett.

Itt találkoztunk, amint ő éppen igyekezett haza a Dunába, tengerbe, óceánba, mi pedig az örök mennyei hazába készülve tartottunk itt csendeshetet.

Sokáig csendben figyeltük a nagy folyó ősi életjeleit, szelíd csobbanásait, pici örvényeit.

Mennyi mindent hozott magával?

Sok felesleges terhétől itt vált meg végleg Tokajban, mert szilárdan elhatározta, hogy a sok „szemétségét" itt rakja le, nem hordozza többé, hanem megtisztulva megy tovább.

A nagy folyó és életünk folyója vajon merre megy tova?

A múlt és a jelen ölelték át egymást itt a hegy lábánál beleölelve minket is.

Amikor kinyitottuk a Bibliát, a két és fél ezer év távlatából elevenen felzengő hűség és kitartás hitvallása a 137. Zsoltár megrendítő, szavai mély nyomot hagytak bennünk.

Már csak egy nap volt hátra a táborból.

Gondolatainkba merülve, csendben ültünk a mólón, amint egykor Isten népe Babilon vizeinél.

Ott hetven esztendő volt a „gondolkodási idő" itt csak hét nap, de ez a hét az Élet Forrásával, az Úr Jézus Krisztussal telhetett el. Ő mondja: „Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne." (János 4,14)

Ő ismer egyedül, Ő tudja csak, hogy itt tudtuk-e hagyni bűnös életünk minden szennyes hordalékát, hogy megtisztulva szabadon haladhassunk tovább az általa megszabott mederben a mennyei keskeny úton!

Lehet-e elfelejteni ezt a hetet, amit itt tett értünk a mi Istenünk?

Hiszem, hogy mi, akik itt lehettünk, nem fogjuk elfelejteni soha a IV. Életforrás tábort, ahova már életünk, szívünk egy közös darabja fűz.

Kitörölhetetlen emlékként üzen számunkra a hely ezután.

Már végleg ide köt minket a Tokaj főterén álló Sztéhló Gábor Otthon meghitt csendje, ahol Isten előtt, örömkönnyek között valóban otthon lehettünk a mi áldott Istenünk kegyelmes karjaiban.

Tokaj, 1998. július 31.

Trencsényi László

református lelkipásztor

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 1116, összesen: 1114636

  • 2026. november 19., csütörtök

    A harag és a közöny között
  • 2026. november 18., szerda

    Takaró András tizennyolc év után köszön el a Délpesti Református Egyházmegye esperesi tisztségéből – interjú.
  • 2026. november 18., szerda

    Adománygyűjtést indít a Magyar Református Szeretetszolgálat
  • 2026. november 17., kedd

    Több mint száz fiatal járta végig a Miatyánk imasétáját – beszélgetés Győrffy Eszterrel, a Szentírás Szövetség lelkészével.
  • 2026. november 16., hétfő

    Jövőre kettős jubileumot ünnepel a Langham-mozgalom, a márciusi konferencia apropóján Christopher Wright Ószövetség-tudós, missziológus is Budapestre ...
  • 2026. november 16., hétfő

    Átadták a Gödöllői Református Líceum új épületszárnyát. A hálaadó ünnepségen elhangzott: mindenekelőtt azért az épületért hálásak az Úrnak, amely benn...
  • 2026. november 12., csütörtök

    A gyerekirodalmi szcéna ugyan köszöni, jól van, de előbb-utóbb ezen a területen is elkerülhetetlenné válik a szakmai állásfoglalások és szabályozások ...
  • 2026. november 11., szerda

    Hosszú évek imádságos küzdelme után ma lelkiekben és létszámban is gyarapodó református közösség épül Érden, a Fenyves-parkvárosi részen. A gyülekezet...
  • 2026. november 10., kedd

    Zsúfolásig megtelt az alsónémedi református templom, ahol beiktatták az egyházközség új lelkipásztorát, Király Jánost november 8-án, vasárnap.
  • 2026. november 08., vasárnap

    Életútinterjú Csuprik Lászlóval, aki tizennyolc évnyi szolgálat után köszön el a főgondnoki tisztségtől a Tolnai Református Egyházmegyében.