Nyomtat Elküld Olvasási nézet

In memoriam: CSENGERI JÁNOSNÉ

Özv. Csengeri Jánosné született Karászi Gizella Testvérünk
2006. október 17-én 84 éves korában elhunyt.
Temetése Nyíregyházán volt, 2006. okt. 25-én.

Igehirdető: Trencsényi László ref. lp.
Alapige:
"Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva.
Bizony ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól,
és az ő cselekedeteik követik őket.-Jelenések 14,13

Gyászoló Testvérek,

e ravatal mellett fel lehet tenni az egyik legnagyobb kérdést: Mi a hívő élet titka?
A választ a Szentírásban találjuk:
"A ti életetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben." Kolossé 3,3


Elhunyt Testvérünk életét ilyennek ismertük. Ilyen boldog, Istenben elrejtett élete volt.
Rendkívüli élete volt, mert Isten szentségében, hatalmában élhetett Jézus Krisztussal együtt.

1. Boldogok (áldottak)
"Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg!-
Igen ez a boldogság csak azoknak adatik, akik Krisztusban élnek.
Jézus Krisztus nélkül nincs boldog, biztonságos, elrejtett, védett élet.
Mert Jézus Krisztus az Élet! Nélküle nem élet az élet!
Ő mondja: " Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él.- János 11,25
Boldogok, akik az Úrban éltek, mert Ők az Úrban halnak meg, és az Úrral élnek örökké.
Az Ő haláluk nem halál, hanem átmenet a halálból az életbe!

2. Megnyugszanak
"Megnyugszanak fáradozásaiktól.-
Elhunyt Testvérünk földi élete során is ismerte ezt a nyugalmat és élte azt a szeretetet, és békességet, amelyet megismert Krisztusban, amióta meghallotta az Úr hívó szavát:
"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.- Máté 11,28
Ő tudta, hogy Jézus Krisztus nélkül nincs nyugalom, csak idegesség van, félelem és fájdalom.
Nélküle nincs békesség, csak békétlenség, erőszak, és harag.
Nélküle nincs szeretet, csak irigység, gonoszság és gyűlölet.
Boldog volt, mert ismerte azt a békességet, mely minden értelmet felülhalad....

3. "Cselekedeteik követik őket."
Boldog volt Krisztusban, mert Tőle mindent megkapott, ezért tudott mindig adni (cselekedni) is.
 Istentől kapott egy életet ikertestvérével együtt.
 Új életet, új szívet is kaptak mindketten még nagyon fiatalon.
 Kapott szép családot: gyermekeket, unokákat, azokat a szeretteit, akikért nem szűnt meg imádkozni.
 Kapott lelki Testvéreket: egyházat, gyülekezetet, közösséget, és ezzel együtt sorsokat, akikért nem szűnt meg imádkozni.
 De kapott Istentől kegyelmi ajándékot is, többek között a gyámolítás kegyelmi ajándékát.
Valószínű, hogy imanaplójából nem hiányzott senkinek sem a neve, aki most itt van temetésén!
Mindezeket azért tudta adni, mert kegyelmet kapott Krisztustól, és Ő ezt a kegyelmet nagyon becsülte.

4. Igyekezet mindent odaadni:
Adta a szívét, a hitét, a szeretetét, az idejét, az otthonát,- a mindig mindenki előtt nyitott otthonát. Bizonyságtételeivel hirdette az igét.
Fáradhatatlanul adta tovább a legdrágábbat, egyetlen kincsét a Biblia üzenetét.
Ki ne emlékezne Istentől kapott bölcsességgel elhangzott rövid igemagyarázataira?
Felejthetetlen milyen tömören, tisztán, határozottan, világosan csendült fel ajkáról az ige!

Legfőképpen életével SZOLGÁLT.
Igyekezett mindenkinek, mindenné lenni.
Mint Isten gyermeke, igyekezett megélni az evangéliumot.
Jól ismerte a mennyei hazát, azt a várost, a mennyei Jeruzsálemet, amit az Úr készít az Őt szeretőknek. Vágyott oda!
"Boldogok, akik megtartják az Ő parancsolatait,
hogy joguk legyen az életnek fájához,
és bemehessenek a kapukon a városba.-
Jelenések 22,14

Tudjuk, hogy aki Isten gyermeke a földön, az marad a mennyben is örökre!
Legyen áldott az emlékezete!
Isten adjon vigasztalást, minden gyászoló Testvérnek.

Trencsényi László

református lelkipásztor



***

 

 

 



Özv. Csengeri Jánosné Testvérünk
1998-as B i z o n y s á g t é t e l e



SÖTÉTSÉGBŐL A VILÁGOSSÁGRA

"Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit és megtartják azokat.-
Jelenések 1,3

Olyan volt ma is számomra ez a fenti Ige, mint a frissen szedett manna ott a pusztában Izrael népének. Felébredésemkor mindjárt a Bibliát veszem kezembe. A mannát is korán reggel kellett szedni, mert amikor már a nap felkelt, elolvadt. A másnapra hagyott mag pedig megromlott. Ezért olvasom a Bibliát 17 éves koromtól az Úr tanácsát követve, Isten kegyelméből immár 62 esztendeje.

• Én is, mint sok más fiatal, kerestem az élei értelmét, az igazi boldogságot. Szerető szülők mellett, harmonikus családi környezetben nevelkedtem. Egyetlen ikertestvéremmel is szeretetben, megértésben éltünk. A korral nőtt az érdeklődésem. Kerestem a társaságot, szórakozásokat. Érdekelt az irodalom, a politika, a sport, jártam táncolni, olykor moziba. De ezeknek a varázsa hamar szertefoszlott. Szívein igazi nyugatmál, békéjét ezek nem adták meg. Noha családban éltem, belül valójában magányos és üres voltam. Ilyen állapotomban talált meg Isten kegyelme. Előzőleg a konfirmációm alkalmából már szólítgatott az Isten, de akkor nem figyeltem úgy a hangjára, hogy engedtem volna neki, ezt utólag már fájlaltam.

A 17. születésnapomra kaptam egy köszöntő levelet testvéremtől, (ő akkor már tanítóképzőbe járt Debrecenbe). Ebben a levélben arról írt, hogy ő megtalálta az élet igazi értelmét Jézus Krisztusban. Kívánta számomra, hogy ezt a Jézust én is ismerjem meg, mert az Istennek szeretete benne jött el hozzánk. A levélből olyan erő sugárzott, mintha mágnes lett volna. Én a szobámba térdre borultam - ezt azelőtt soha nem tettem - és kértem, hogyha Ő van, akkor nekem kell ez a szeretet.

Hinni akarok benne. Már akkor csodálatos békesség járta át a szívemet. Döntésemet testvéremnek is megírtam. Ő küldött nekem lelki tartalmú írásokat, leveleiben is bátorított, erősített a továbbiakban. Vásároltam egy Bibliát, akkor nem is sejtettem, hogy életem legdrágább kincsét tartom a kezemben. Olvasni kezdtem, mohón, szomjasan és csodálatos forrást találtam benne, ami meggyógyította beteg szívemet.

Nem vonzottak már tovább az életnek azon területei, ahol ez előtt a boldogságomat kerestem. Eldobhattam a hamis gyöngyöt, mert valódit kaptam helyette. Igazzá lett számomra a fenti Ige: "Boldog, aki olvassa..."
Szívem túláradó öröme nem maradt titokban. Látták szüleim megváltozott életemet. Először tiltakoztak a Bibliaolvasás ellen, féltve a túlzásoktól, noha ők is templomba járó emberek voltak. Baráti körben is beszéltem Jézusról. Az Úr mindjárt szolgálatot is bízott rám, vasárnapi iskolát kezdtem.
Aranymondásokat tanultunk, leánykört alakítottunk, ahol bibliai témájú színdarabokat is tanultunk, előadtunk. Nem sokkal megtérésem után 1940. nyarán részt vehettem egy 3 hónapos ifjúsági konferencián. Az ott hallott igehirdetések, beszélgetések még inkább mélyítették, szilárdították hitemet. Még jól emlékszem Szikszai Béni bácsi, Zimányi József igehirdetéseire.

• Férjhez menésem folytán kerülhettem Nyíregyházán lelki közösségbe. Meleg testvéri szeretet vett körül, igazi "vendégfogadóra- találtam a Bethánia közösségeiben. Hetente többször is együtt lehettünk az Ige mellett. A világháború is nagy próbája volt a hitemnek. Férjemet a Don-kanyarból is hazasegítette Isten, így négy gyermekünk is megszülethetett. Mivel a kórházhoz is közel laktunk, örömmel látogattam a betegeket más testvérekkel együtt. Majd, amikor 1950-ben a közösségeket feloszlatták, házunkban tartottunk Bibliaórákat.

Így lettem én Istennek egy nagyon boldog gyermeke. Ma is az Ige ereje éltet, hisz annak gazdagságát kiaknázni soha nem lehet. Hogy mennyi vigasztalást, bátorítást, tanácsot kaptam belőle, azt számba venni sem tudom.

Földi életem ideje lassan lejár, de azzal a boldog reménységgel készülök letenni e földi sátorházamat, hogy odaát vár az én Uram, aki vérével vásárolt meg, törölte el bűneimet, kihozott a sötétségből az Ő csodálatos világosságára.
Elmondhatom hát én is az énekíróval:
"minden szó, mit mondasz kinccsel is felér. Éhező szívemnek éltető kenyér."

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 102, összesen: 426459

  • 2020. február 18., kedd

    Miklya Zsolt nem az a típus, aki előrefut, inkább hosszasan érleli magában a verseket, és megvárja, amíg a felszínre törnek. A Magyar Napló Kiadónál m...
  • 2020. február 17., hétfő

    Nincs is jobb a téli estéken, mint egy finom teával bekuckózni a szobába, elbújni egy jó könyvvel, gyújtani egy gyertyát, és élvezni, ha végre pihenni...
  • 2020. február 16., vasárnap

    Hitvallásaink fontosságáról, szerepéről és újrafordításáról beszélgettünk Fekete Károly tiszántúli református püspökkel.
  • 2020. február 13., csütörtök

    Biztos, hogy jól választottam? Mi, ugye, sosem fogunk elválni? Mi van, ha ijesztő felismeréseink támadnak a házasságban? Ezekről a kérdésekről is vall...
  • 2020. február 12., szerda

    „Szeretlek, de már nem vagyok szerelmes beléd.” Ez a bizonytalan állapot biztonságos kötődéssé alakulhat, ami egy életen át képes megtartani a kapcsol...
  • 2020. február 12., szerda

    A Tokaj-hegyaljai Erdőbénye ad otthont idén a Kárpát-medencei Református Szőlészek és Borászok Fórumának. A legújabb borászati trendekkel és a legjobb...
  • 2020. február 11., kedd

    Évek, évtizedek óta alázattal, csendben végzik odaadó munkájukat a betegekért, az elesettekért, az idősekért. Ezeket a gyülekezetekben vagy egyházi in...
  • 2020. február 10., hétfő

    Egykor a prédikálással volt egyenragú, ma sok gyülekezetben a kevésbé fontos szolgálatok közé tartozik. A kántori szolgálat az istentisztelet lelkiség...
  • 2020. február 09., vasárnap

    „A házasság emberhez méltó életforma, amelynek rangja van. Misztérium, titok, amelyet egy életen át fejteget az ember. A legintimebb közösség, amit ne...
  • 2020. február 06., csütörtök

    A kisgyermekes időszakról és a kamaszok útra bocsátásáról, a társas lét előnyeiről, szabadságról és tiszteletről meséltek nekünk a házasság hete idei...