Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Vallomások 1. 2. 3.

VALLOMÁS 1.
A VALÓDI BOLDOGSÁGRÓL BOLDOGAN

É r d e k l ő d ő k n e k
A közelmúltban szemtanúja voltam egy megrázó jelenetnek. Az egyik általános iskola tanévnyitóján, a nagy tülekedésben egy óvodás korú kisgyerek elsodródott az édesanyjától. Amint tudatára ébredt a nagy bajnak, hogy elveszítették egymást, kétségbeesetten jajveszékelni kezdett. Ekkor nagy kör támadt körülötte, amitől még jobban megijedt. Néhány közelben álló szülő feltalálta magát és próbáltak segíteni rajta: megsimogatták, nevét kérdezgették, ajándékokkal próbálták vigasztalni, de mindhiába. Ő csak tovább ordított vigasztalhatatlanul, és egész testében remegett. Az egész jelenet csak néhány másodpercig tartott, mert oda rohant VALAKI, az EGYETLEN, akinek a karjaiba bújva végre megnyugodhatott.

Ennek a gyereknek a viselkedése jól példázza a mi sorsunkat, csak annyi különbséggel, hogy mi szégyellünk sírni, és úgy teszünk mintha minden rendben lenne körülöttünk, pedig csak annyi a baj, hogy valójában mindannyian el vagyunk veszve. Néhányan a mindentudó "idegenek" közül megszánnak ugyan minket és próbálnak "jó" tanácsokat adni, csak éppen nekünk nem erre van szükségünk. Nekünk arra a VALAKIRE, arra az EGYETLENRE van szükségünk, Akinek a karjaiban végre teljesen megnyugodhatunk. Ne szégyelljük bevallani, hogy elveszettek vagyunk, és szükségünk van az elrontott életünk borzalmas útvesztőjéből kivezető EGYETLEN ÚTRA. A képmutató hazug világban az EGYETLEN IGAZSÁGRA. A bűneink miatt megmérgezett életünkből, a gyógyulásra, a VALÓDI, TISZTA ÉLETRE!
Tudom, manapság kissé gyanúsan fogadják azt, aki ilyen nagy szavakat emleget, mint BOLDOGSÁG. Mielőtt az olvasóban az ilyenkor szokásos természetes elutasítás védekező mechanizmusa életbe lépne, szeretném megragadni a figyelmet egy történettel.
Egyszer valaki a megszokott módon megkérdezte tőlem: hogy vagyok. A válaszom az volt, hogy köszönöm, BOLDOGAN. Ma is emlékszem az arcára, hogy milyen furcsának, szokatlannak találta válaszomat.

• Ebben a kis írásban azt szeretném részletesen kifejteni, hogy miért is vallom magam a világ legboldogabb emberének. Megpróbálom szavakba önteni a leírhatatlant, elmondani az elmondhatatlant arról a boldogságról, melyet már közel húsz éve tapasztalok.
Elöljáróban még csak annyit: távol áll tőlem az, hogy valamiféle befolyásolást gyakoroljak az olvasókra. Egyszerűen csak az a cél motivált, hogy ebben a boldogtalan világban, miért ne tapasztalhatná meg más is azt a boldogságot, amit én élek át naponta. Megpróbálom egyszerűen és természetesen elmondani érzéseimet, hogy ezáltal is segíthessek felebarátaimon.
• Én, mint gyakorló tanár és lelkész, fájdalommal szemlélem nap mint nap a körülöttem élő, rohanó, önmagukat reménytelenül felemésztő embertársaimat. Sokan közülük csalódottak, becsapottak, akikkel nem törődnek, akiket magukra hagytak és az élet szabad prédaként sodorja őket, Babitssal szólva:
"..mint a tévelygő ár az elszakadt sövényt, jelzőkarókat, gátakat."
Azt hiszem nevezhetjük ezt az érzést részvétnek is, mert én is ilyen voltam Isten nélkül. Talán éppen ezért áll most módomban szólni azokhoz a megszomorodott emberekhez, akik eddig még nem tartották fontosnak azt, hogy elgondolkodjanak az élet egyik legfontosabb kérdéséről, a valódi boldogságról.

Milyen egyszerű és mégis milyen különös ez a szó, BOLDOGSÁG. -..úgy kell a boldogság mint egy falat kenyér-, mondja József Attila, és igaza van. A kérdés csupán az, hogy a körülöttünk örvénylő, félelmetesen felgyorsult világ szüntelen történéseivel, mérhetetlen információáradatának szőnyegbombázása alatt, megtudjuk-e találni az EGYETLENT és HAMISÍTATLANT?
• Menthetetlenül vágyunk rá, de átélhető-e egyáltalán a szó legigazabb értelmében a boldogság? Sajnos ezen a téren, nap-nap után mérhetetlen csalódásokat szoktunk átélni, s így a boldogság utáni vágyunk, mindig csak vágy marad. Ezért félelmetes a világ, mert Reményik Sándorral szólva, rendszerint: A lehetetlenség konok falán zúzzuk véresre koponyánk és azt mondjuk:nincsen, nincsen menekvés.

Ma az emberek arra a látszólag egyszerű kérdésre, hogy mi a boldogság, igen sokféle választ adnak. Sokan felelnek meggondolatlanul, vagy elhamarkodottan, attól függően, hogy ki mit tart annak.
Hol is keresik általában az emberek a boldogságot? A szerelemben, családban, gazdagságban, alkotásban, tanulásban, munkában, szórakozásban, zenében, táncban, italban, baráti társaságban, stb. Pedig ezek csak pótlékok: a valóságnak csak árnyképei, a tükörnek csak cserepei, a képnek csak színei, a szimfóniának csak hangfoszlányai, a teljességnek csak részei. Olyanok ezek mint szívdobbanások között a szünetek, emiatt pedig természetszerűen a csalódások végtelenek.
Jó lenne megtanulni végre, hogy ne nevezzük boldogságnak azt, amit csak mi képzelünk annak, és holnapra mint a füst elmúlhatnak, mert:"a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók" II.Kor. 4,18 Minden embernek tudnia kellene, hogy a csalódásokkal teli részboldogságokon és a naponkénti fájdalmak, viharok sötétségén túl, valami mégis mint a világítótorony reménykeltő halvány pici fénye, rendületlenül üzen, sugárzik felénk, hogy "itt vagyok-, közel vagyok hozzád, keress meg!

Az én életemben ez a reménysugár akkor kezdett felderengeni, amikor az élő Isten hívó szavát egyszer meghallhattam és mertem elindulni felé. Hátra tudtam hagyni mindazt, amely életem viharos, hányódó tengerén eddig lehúzott, visszatartott. Így végre révbe érhettem, és létrejöhetett az a meghitt és boldog találkozás mely azóta is meghatározza életemet. Azóta meg vagyok győződve arról, hogy MINDEN BOLDOGSÁG FORRÁSA AZ ÉLŐ ISTEN! Aki ma nem Tőle várja a boldogságot, az csalódott emberként él és kiábrándult, boldogtalan emberként fog meghalni. Azért vagyunk kétségbeesettek, mert Isten jelenvaló hatalma nélkül nem érzékelhetjük a biztonságot, a védettséget, a békességet, vagy a bennünket körülvevő csodákat. Akik megismerték az Urat és az Ő áldott beszédét, mely a lelkük nyugalomkertjében naponta kivirágzik, szabadon rácsodálkozhatnak Istenünk hatalmára, nagyságára, tökéletességére, békességet árasztó szeretetére, áldásaira. Ma már pontosan tudom, hogy velem együtt sokan átélték már ezt a csodálatos találkozást Istennel. Így talált örömet például Ady Endre is: "Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem, csöndesen és váratlanul átölelt az Isten."
Az Istennel való találkozás csodája, ma is megtörténhet bárkivel. Isten a Bibliát éppen ezért íratta meg, hogy minket bűnös embereket megmenthessen. Ő minden ember számára megadja ezt az esélyt. "Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek." Máté 7,7

Az egész Biblia arról beszél, hogy Jézus Krisztusban minden ember megtalálhatja gondjaira a megoldást, azt a boldogságot, amire mindig áhítozott.
Jézus mondja: "Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet, senki sem mehet az Atyához csakis én általam.-János 14,6

1. Minden eltévedt, tanácstalan embertársamnak szeretném elmondani, hogy a boldogtalanságból kivezető utat nem tudja ember megmutatni, (amint azt manapság annyi tévtanító hirdeti), hanem az EGYETLEN ÚT maga: Jézus Krisztus!
2. A hazug világtól megcsömörlött, kiábrándult embertársaimnak hirdetem, hogy az igazság nem csupán egy fogalom, (amint azt megtanították velünk), hanem az EGYETLEN IGAZSÁG személyesen: Jézus Krisztus!
3. Ma már tisztában vagyok azzal is, hogy a bűnök által megmérgezett emberek számára, semmit sem jelentenek a szép szavak, mert nekik csak az EGYETLENRE, a bűnbocsánatot adó,halálból is feltámadt ÉLETRE van szükségük, Aki személyesen: Jézus Krisztus!

Akik már Jézussal találkoztak és Vele élnek, azok révbe értek, mert megtalálták a VALÓDI BOLDOGSÁGOT, és Vele életük értelmét és célját. Azért imádkozom, hogy akik e sorokat olvassák, valóban találják meg az UTAT, az IGAZSÁGOT és az ÉLETET Jézus Krisztusban, és mint boldog újjászületett, hitben járó testvérek együtt dicsérhessük a mi drága Urunkat!





VALLOMÁS 2.
Istent keresőknek

"A boldogság nem bennünk van és nem is rajtunk kívül. A boldogság csak Istenben található, és amint megtaláltuk Őt, ott lesz mindenütt."
Így vallott erről az állapotról, egy hitben élő híres természettudós, Blaise Pascal:

Azt gondolom, egyetérthetünk abban, hogy a valódi boldogságot Istenen kívül hiába keressük. Azok, akik már nemcsak érdeklődés szinten, hanem tudatosan keresik Istent, és szeretnék megtapasztalni a vele való találkozás örömét, azok a lehető legjobb úton vannak, hogy ez valósággá is váljon. "Boldogok akik megőrzik az Ő bizonyságait és teljes szívvel keresik őt, és nem cselekszenek hamisságot"Zsoltár 119,2

A hitre ébredés útjáról a Bibliában ezt olvassuk: "A hit hallásból van, a hallás pedig az Isten Igéje által." Róma 10,17
• A boldogtalanságunk legfőbb oka az, hogy nem ismerjük Isten hangját, ezért mivel még nincs lelkileg kifinomult hallásunk, idegen hangokat követünk. Így aztán a zajos világ őrült hangzavarában nem csoda, hogy lépten - nyomon eltérítenek minket a helyes iránytól. Ne legyünk hiszékenyek! Isten, ma nem az emberi bölcselkedés, kitalált mesék, álmok, víziók útján szól hozzánk, hanem csak a Biblia kijelentésén keresztül.
Mennyi ember beszél arról, hogy ő szereti Istent, a nagy ünnepeken még a templomba is elmegy, de a Bibliával nem tud mit kezdeni. Ez mindennek nevezhető, csak éppen komolyságnak nem, márpedig aki Istent nem veszi komolyan, azt Isten sem tudja komolyan venni, és annak előbb vagy utóbb súlyos következményei lehetnek.
Amíg nem történik meg életünkben az a bizonyos áttörés, amit a Biblia megtérésnek és újjászületésnek nevez, addig legfeljebb egy homályos istenkép él bennünk, de nem ismerjük Őt! Így csak megszokásból járunk el a templomba és gépiesen imádkozunk, bár igyekszünk elhitetni önmagunkkal és a világgal, hogy életünkben minden rendben van, pedig ez egyáltalán nincs így.

Megpróbálom ezt az igen szomorú állapotot egy történeten keresztül érzékeltetni.
• Egy kislány ahogy nőtt, egyre inkább kezdte szégyellni az édesanyját, mivel csúnya, sebekkel borított volt az anya keze. Ezért arra kérte, hogy jelenlétében az utcán mindig viseljen kesztyűt. Egyszer vette a bátorságot és megkérdezte anyjától, hogy miért ilyen csúnya a keze. Csak ekkor tudta meg a számára döbbenetes valóságot azt, hogy amikor ő még nagyon kicsi volt, tűz ütött ki a szobában és édesanyja az életét is kockáztatva, súlyos égési sérüléseket szenvedve, mentette ki a lángokból. Amikor ezt megtudta, sírva borult anyja nyakába és így szólt: ÉDESANYÁM NEKED VAN A LEGSZEBB KEZED A VILÁGON!

Sajnos, tudatlanságunkban mi is hasonlóképen, idegenként viselkedünk Istennel szemben: csak szégyellni tudjuk Őt az emberek előtt. Amíg nem vesszük komolyan a Bibliát, honnan is tudhatnánk Isten szeretetéről! Hitetlen, hideg kő szívünkkel, hogyan is érthetnénk meg azt, hogy mit tett értünk Jézus Krisztus! Pedig az Ige azt mondja, hogy megtérés és újjászületés nélkül nem lehet örök életünk. "Az pedig az örök élet, hogy ismernek Téged, az egyedül Igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust."János 17,3
A boldogság forrása, a kereszt titka.

A keresztet, szinte minden ember már gyerekkorától kezdve látja, szemeivel érzékeli, de nem ismeri. Ezért lassan megszokja, természetesnek veszi és mivel nem érdekli, nem tudja megérteni sem, hogy miért van rajta átszögezve VALAKI.
Ha őszintén és az Ige világosságában keressük a választ, akkor a kereszt titka döbbenetes erővel szokott megoldódni. Amint az igazság mennyei fénybe kerül, azonnal rájövünk, hogy az okok- összefüggések önmagunkkal szembesítenek minket.
Valamennyiünknek személyesen közünk van a Jézus Krisztus kereszthalálához, mert a mi bűneink juttatták Őt oda. E felismerés következtében leesik végre szemünkről az értetlenség hályoga, és megértjük, hogy rólunk van szó.
• Így beszél az Úr Jézusról több száz évvel korábban a prófécia: "Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg." Ézsaiás 53,5
Olyan megrázó és egyben megható élmény ez, amit soha többé nem fogunk szégyellni, sőt bármikor boldogan vállalni tudunk.

HOGYAN IS TÖRTÉNT EZ?
Emlékezzünk most vissza arra a napra, amikor ott a Golgotán, egy vérző test függött tehetetlenül a keresztre szögezve, Aki már a felismerhetetlenségig össze volt törve. Az ütések, a köpések és a vér mindent eltorzított az arcán. Egy haldokló test vonaglott azon a rettentő kereszten, míg lenn a nép részéről csak gúny, kacaj s káromkodás vette őt körül. Végül, megrázó erővel szakad fel szívéből a sóhaj: "Elvégeztetett!-, majd csend lett, borzalmas néma csend!
Akkor az ajkakra fagyott a káromkodás. A magasba emelt, ökölbeszorított kezek mind megdermedtek. Akkor a nap elhomályosodott és a sötétség egyre félelmetesebb lett és megmozdult a föld. Omlani kezdtek a meghasadt sziklák és kifordultak a sírok és a templom kárpitja a tetejétől az aljáig középen kettéhasadt.
Akkor ott a kereszt alatt, a haldoklót gyalázó zsidó főemberek füle hallatára egy pogány római százados imája törte meg a csendet. Egy idegen ember, akinek leesett szeméről a hitetlenség hályoga és felismerte Őt, és feltört szívéből a vallomás: -Ez az ember Isten Fia volt- Márk 15,39
Igen, ő rájött arra, hogy a megfeszített Jézus, az Isten Egyszülött Szent Fia.

• Ő szeretetből, élete árán, mentett meg minket bűnösöket, azáltal, hogy meghalt értünk, helyettünk és miattunk a kereszten. Ezt a megrázó élményt nem lehet többé senkinek elfelejteni. Jézus keresztje ma is a legbeszédesebb jel a földön, és az is marad örökké! Kitörölhetetlenül ott áll az emberiség sorsának centrumában. Megkerülni senkinek sem lehet. Egyszer mindenkinek szembesülnie kell a tényekkel, hogyan viszonyul a megfeszített Jézus Krisztushoz.
"Aki hisz Őbenne, el nem kárhozik, aki pedig nem hisz immár elkárhozott, mivel nem hitt az Isten Egyszülött Fiának nevében." János 3,18

Ezek után mi sem tehetünk mást, adjunk hálát ezzel a felismert boldog hitvallással: Ó ezek a kezek, Jézus értünk átszögezett kezei, a legdrágábbak a világon!

• Hálát adok Istennek, hogy az én gyarló életemben is megmutatta szabadító hatalmát, mert engem is megmentett a halálból. Már közel húsz éve, hogy én is Isten megváltott gyermeke lehetek!
• Annyi más testvérrel együtt én is, hálaáldozatul Istennek szentelhettem hátralévő életemet, amit nem bántam meg, sőt azóta vallom magam boldog embernek.
Megtapasztalhattam azt is, amit Pál apostol élt át:- Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden." II. Korintus 5,17 Azóta az Úr kegyelméből, csodák sorozatát élhettem át:
• Szenvedélyekből, szabadulást
• Próbatételekben, erőt és kitartást
• Betegségben, türelmet, gyógyulást
• Életveszélyben, megmenekülést
• Családban, kiegyensúlyozottságot
• Tanulmányokban, eredményeket
• Munkában, szolgálatokban, áldást
• Gyülekezetben, testvérszeretetet
• A napi terhek hordozásában mérhetetlen erőt és békességet
Őszintén vallom, hogy Jézus Krisztus által megtaláltam az életem értelmét: az áhított boldogságot, az egyetlen igazságot, és az örök életet. Azóta életem legdrágább kincse a hit, melyet nem szeretnék eltékozolni soha

Testvér, Isten szeret téged! Amint láthatod, Ő mindent megtett azért, hogy te is boldog lehess! Ha akarod, most egy imában elmondhatod Neki mindazt ami bánt. Ő kész segíteni rajtad! Benne nem fogsz csalódni! Őszintén valld meg bűneidet, és köszönd meg amit érted tett. Bízd rá magad és engedd, hogy maga a boldogság forrása, JÉZUS KRISZTUS elkezdhesse végre az Ő csodálatos munkáját a te életedben is.
VELE ÉLNI, MAGA A BOLDOGSÁG!





VALLOMÁS 3.
Hitben élőknek


A VALÓDI BOLDOGSÁG FORRÁSA:JÉZUS KRISZTUS!
Kedves testvéreim, már mint megtért és Krisztusban újjászületett boldog ember adhatok hálát a mi Urunknak, drága Megváltónknak, Jézus Krisztusnak, Aki kimondhatatlan szeretetében részeltetett engem is azáltal, hogy szent vére árán megváltott a halálból:
• "Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtelen Bárányén a Krisztusén." I. Péter 1,18-19
Hálát adok az Úrnak, hogy megismerhettem Őt és az értem hozott legdrágább áldozatot. Elmondhatom, hogy a megtérésem óta mindenhez Tőle kérek és kapok erőt. Tudom, hogy milyen nagy ára volt az én békességemnek és boldogságomnak: a KERESZT áldozata kellett hozzá! Ott nyertem el én is bűneim bocsánatát, ezért lehetek végtelenül boldog gyermeke az Úrnak, már közel húsz esztendeje. Hálás vagyok Jézus Krisztusnak, hogy én is tanítványa lehetek és azóta életem célja lett az Úr küldetésében járva: az evangélium hirdetése a lelkek MENTÉSE!. Boldog vagyok, hogy azzal a felelősséggel tehetek bizonyságot Róla, amit Ő mondott: "Aki titeket hallgat,engem hallgat- Lukács 10,16

Meggyőződésem, hogy: -Isten Igéje élő és ható.- Zsidók 4,12 Csodálatos az, hogy Krisztus Evangéliuma minden korban mennyire friss és mindig új marad, ma is dacol idővel, ideológiákkal. Életmentő szerepe, életformáló ereje, pótolhatatlan hatása nélkül, egyszerűen nem lehet boldog, kiegyensúlyozott, tisztességes életet élni!
Hittel vallom, hogy akik az Úr Jézust igazán megismerik és teljes szívvel befogadják, ott a Szentlélek által ÚJ ÉLET fakad. Aki ma:
• bűnbocsánatra,
• áldásra,
• békességre,
• boldogságra,
• nyugalomra,
• biztonságra
• üdvösségre
vágyik, az egyszerűen nem élhet Jézus Krisztus nélkül, mert mindezeket egyedül csak Ő adhatja meg! Ezért hirdetem mindig azt, hogy Jézussal élni kell, mert aki vele nem gyűjt az mind tékozol.( Máté 12,30 )

Isten kezében biztonságban vagyunk!

Testvérek, sokszor rácsodálkozom arra, hogy milyen nagy biztonságban is vannak Isten megváltott gyermekei!
Ha Istené a szívünk, akkor soha sincs okunk elkeseredni, megijedni, félni a ránk váró nehézségektől. Nem kell kétségeskednünk a jövő miatt, mert a mi egyetlen közbenjárónk az Úr Jézus Krisztus velünk van és mi tudjuk, hogy:
-A Lélek esedezik érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal- Róma8,26 Aki tehát az Élő Istenben bízik, annak nincs oka aggódásra, mert jó helyen és jó kezekben van!
Jézus Krisztus vigasztaló szavai mindenkor gyógyírt jelentenek sebeinkre és lelkileg békességet, nyugalmat találunk Nála:
"Békességet hagyok nektek az én békességemet adom nektek, nem úgy adom én nektek amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen.- János 14, 27

Akik ismerik a mennyei Gondviselő Atyát, azok tisztában vannak földi küldetésükkel és küldőjük élő jelenlétével, hatalmával.
Így olvassuk a Jeremiás próféta elhívásában:
• "Így szólt hozzám az ÚR igéje: Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek." Jeremiás 1,5
***
Amikor egy kertész fát ültet a kertjébe, akkor biztosak lehetünk abban, hogy azt szakszerűen fogja elvégezi.
Tervezve van: Tudja hova és miért ültette.
Ki van választva: Ismeri adottságait, képességeit, várható termését.
Védve van: Mindent megtesz a kártevők ellen
Gondozva van: Minden szükséges beavatkozást a megfelelő időben fog elvégezni.
Dsida Jenő egyik versében így vall Istenről:
• "Jóságos Isten, áldott szívű kertész, ki minden reggel átsétálsz a kerten, akit csodálunk gyökereket verten.....-
Hiszem, hogy Isten minket is tudatosan ültetett el arra a helyre, ahol élünk. Ő jól ismeri a ránk váró nehézségeket, viharokat melyeket ki kell állnunk, a harcokat amelyeket meg kell harcolnunk. Bár Jézus, mint drága gyermekeit félt minket, mégsem akarja, hogy kimeneküljünk a világból, hisz itt van dolgunk, mert az Ő küldetésében járunk, ami a lehető legnehezebb, de a legnemesebb feladat is egyben.
Nem titok az, hogy a hívő emberek mindig is fokozottan veszélyes helyzetben voltak, mert Isten ellensége a "nagy kártevő-, a Gonosz, (rendbontó) lépten-nyomon támadásra kész velük szemben. Durva és alattomos módszereivel, széles és roppant gazdag eszköztárával, behízelgő, vagy brutális támadásainak csapásai alatt minden védtelen ember hamarosan összeomlik. Jézus nélkül mi is kiszolgáltatottak lennénk, de Ő tökéletes védelmet biztosít nekünk!
• "Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.- Máté 28,20
• "Álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.- Jakab 4,7
• "Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz.- Róma 12,9
Boldog ember az, akit Isten nem ültetett hiába. Isten gyermekeinek itt kell helytállnunk a nagy küzdőtéren, mindig komolyan véve a "Gazdát", rendületlenül hirdetve az örömhírt és mint só és kovász, mint a Szentlélek Temploma igyekeznünk kell betölteni nemes küldetésünket, hogy megteremhessük a megtéréshez illő, Isten számára kedves gyümölcsöket.
***
Testvérek, ha belegondolunk, hogy itt a földön, csupán a születés jogán hány nyilvántartásban szerepel a nevünk, de vajon az újjászületés jogán tudnak-e rólunk a mennyben?
Ezzel kapcsolatban szeretnék egy vallomást megosztani a testvérekkel. Jézus mondja:
• "De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben- Lukács 10, 20
Tudom, hogy sok embertársunk élete nagy céljának tekinti a diploma megszerzését. Nekem az Úr kegyelméből kettő is megadatott (egy tanári és egy lelkészi), mégis mindennél fontosabb számomra az a láthatatlan harmadik, amelyről Jézus beszél,
• Amely nem emberi kéz által íródott!
• Melyet nem egy bizottság ismert el!
• Melyet nem emberek hitelesítettek!
• Mely tudom, hogy nem az én érdemem, nem a tudásom, és nem erőfeszítéseim gyümölcse, hanem Isten végtelen nagy kegyeleme által íródott!
Megtérésem óta az lett az én örömöm, hogy ez Ige alapján tudhatom, hogy az én nevem is fel van írva a mennyben!
Ez az én legdrágább "diplomám-, az én legféltettebb kincsem, mert megtérésemkor személyesen az ÉLŐ ISTEN írta fel nevemet, mely hitelesítve Jézus Krisztus vére által van!!!
 Bűnbocsánatot adó felszabadító írás ez!
 Befogadó írás ez, a mennyei otthonba!
 Mennyei örökséget adományozó írás ez!
Ezért vallom magam boldog embernek, és ezt tartom legdrágább kitüntetésemnek, melyért érdemes volt élni. Minden más ebben az életben "csak" ráadás.
Testvérek, mi tudjuk, hogy akik hisznek az Úr Jézus Krisztusban, azoknak nevei szerepelnek ebben a mennyei névsorban!
Mi akik szeretjük drága Megváltónkat, tisztában vagyunk vele, amit Ő tett értünk a Golgotán és tudjuk, hogy csak a Tőle kapott kegyelemből élhetünk, de tudnunk kell azt is, hogy ez nem akármilyen felelősséggel jár:"...hogy dicsőségének magasztalására legyünk." Efezus 1,12
Becsüljük meg Őt úgy, hogy a hátralévő életünket az Úr dicsőségére éljük, ha kell akár életünk árán is, de meg kell tudnia a világnak, hogy Jézus Krisztus az egyetlen Úr, a halálon is győztes Király, Aki nélkül mi mindnyájan elveszettek lennénk, Általa viszont elnyerhetjük az örök életet.
Adjuk tovább amíg még lehet teljes szívünkből azt, amit Istentől kaptunk, Hirdessük bátran, hogy Jézus Krisztusra van a legnagyobb szüksége ennek a világnak, mert Nélküle nincs se boldogság, se békesség,de üdvösség sem! Az a boldogság pedig amit Tőle kaptunk mindennél nagyobb, állandó és örökké tart!
"Elértétek hitetek célját, a lélek üdvösségét" I Péter 1,

Trencsényi László
református lelkipásztor

 

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 124, összesen: 430071

  • 2020. március 28., szombat

    Keresztyén emberként a kialakult helyzet akarva akaratlanul eszembe juttat bibliai történeteket. A babiloni fogságot, a pusztai vándorlást, Nóé történ...
  • 2020. március 26., csütörtök

    Várakozásainkat sokszor ellentétpárokban éljük meg. Mindnek megvan a maga szerepe, ám ha megpróbáljuk őket közelíteni egymáshoz, gazdagabbnak élhetjük...
  • 2020. március 25., szerda

    Miben segíthet most a Református Tananyagfejlesztő Csoport az otthonról tanító pedagógusoknak? Pompor Zoltánnal beszélgettünk.
  • 2020. március 24., kedd

    Minden krízis magában rejti a növekedés lehetőségét. Milyen kapaszkodóink lehetnek a magány, a bezártságérzés vagy a távmunka nehézségeiben? Miként vi...
  • 2020. március 23., hétfő

    Pedagógiai reflexió
  • 2020. március 22., vasárnap

    Tanárok, diákok és szülők támogató együttműködése kell ahhoz, hogy a digitális távoktatás hosszú távon működőképes legyen. Körképünk az első hét után.
  • 2020. március 21., szombat

    Hatodikos gyerekek imádságai járvány idején.
  • 2020. március 19., csütörtök

    Van remény! – üzeni Nicky Cruz élete. Nyolc dolog, amit az egykori bandatag történetéből meríthetünk.
  • 2020. március 18., szerda

    Teljes munkaidős állásra keressük új kollégánkat.
  • 2020. március 17., kedd

    A protestáns spiritualitás a napi feltöltekezésre helyezi a hangsúlyt, mert az Istennel való kapcsolat életközösség. Németh Dáviddal beszélgettünk.