Légkalapács és Chopin

LÉGKALAPÁCS ÉS CHOPIN

Nyíregyházán az egyik középiskolában azon a délutánon valami felújítást végezhettek!
Éppen elkezdtük a hittanórát, amikor az alagsorban megszólalt a légkalapács brutálisan durva zaja.
Nem adtuk fel és megpróbáltunk hangosabban beszélgetni.
Néhány perc múlva csend lett, majd arra lettünk figyelmesek, hogy a szomszéd teremben valaki leült a zongorához. Ekkor egy gyönyörű Chopin dallam melegítette át mindannyiunk szívét!
Döbbenetes volt a kontraszt! Megálltunk a beszédben és lenyűgözve hallgattuk ezt a váratlan csodát.
Jól példázza ez a mi életünket is.
Valahogy ilyen durvák, hidegek és bántóan érzéketlenek vagyunk mindannyian hitetlenül.
Amig a gonosz nyers istentelen erő dominál bennünk, addig bármikor ilyen kibírhatatlanul „fülsértő módon" tudunk megnyilvánulni.
A hitre jutáskor viszont, amikor az Úr Jézus Krisztus kézbe veszi életünket, már egészen más hangon tudunk beszélni.
Ővele és őáltala a lelkünk megtalálja békességét, nyugalmát.
Attól kezdve, boldogan fogadjuk és zárjuk szívünkbe Isten beszédét.
Attól kezdve más dallamot, mennyei evangéliumi harmóniát rejt a szívünk, és mint ÉLET BESZÉDÉT adhatjuk tovább.

„Szívembe zártam beszédedet." (Zsoltárok könyve 119,11)

***

Trencsényi László
református lelkipásztor
Nyíregyháza,1993.