Légkalapács és zongora

Azon a délutános az iskolában valami felújítást végeztek!
Éppen hogy elkezdtük a hittanórát, az alagsorban megszólalt a légkalapács brutális durva zaja.
Nem adtuk fel és megpróbáltunk hangosabban, szinte kiabálva beszélni.
Néhány perc múlva csend lett, majd arra lettünk figyelmesek, hogy a szomszéd teremben valaki leült a zongorához.
Ekkor egy gyönyörű dallam melegítette át mindannyiunk szívét!

Döbbenetes volt a kontraszt!
Egymásra néztünk! Megálltunk a beszédben, és lenyűgözve hallgattuk ezt a váratlan csodát.

Példázza ez az életünket is.
Valahogy ilyen durvák vagyunk Isten nélkül, csak kibírhatatlan hangon tudunk megszólalni, Ameddig a nyers istentelen erő dominál bennünk, ilyen érzéketlenül durva és fülsértő minden megnyilvánulásunk.
De, ha engedjük, hogy Isten kézbe vegyen minket, a lélek megtalálja nyugalmát. Más hangot:- a menny dallamát adhatjuk tovább.


"... hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt.- 1 Timóteus 2, 2-3

Trencsényi László

református lelkipásztor