Légkalapács és zongora
Azon a délutános az iskolában valami felújítást végeztek!
Éppen hogy elkezdtük a hittanórát, az alagsorban megszólalt a légkalapács brutális durva zaja.
Nem adtuk fel és megpróbáltunk hangosabban, szinte kiabálva beszélni.
Néhány perc múlva csend lett, majd arra lettünk figyelmesek, hogy a szomszéd teremben valaki leült a zongorához.
Ekkor egy gyönyörű dallam melegítette át mindannyiunk szívét!
Döbbenetes volt a kontraszt!
Egymásra néztünk! Megálltunk a beszédben, és lenyűgözve hallgattuk ezt a váratlan csodát.
Példázza ez az életünket is.
Valahogy ilyen durvák vagyunk Isten nélkül, csak kibírhatatlan hangon tudunk megszólalni, Ameddig a nyers istentelen erő dominál bennünk, ilyen érzéketlenül durva és fülsértő minden megnyilvánulásunk.
De, ha engedjük, hogy Isten kézbe vegyen minket, a lélek megtalálja nyugalmát. Más hangot:- a menny dallamát adhatjuk tovább.
"... hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt.- 1 Timóteus 2, 2-3
Trencsényi László
református lelkipásztor
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 78, összesen: 473296