Nyomtat Elküld Olvasási nézet

A Szent Sátor

A SZENT SÁTOR

"....beborította a felhő a kijelentés sátrát és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot."
2 Mózes 40,34

Isten népe a szövetségkötéskor, nemcsak a tízparancsolat két kőtábláját kapta, hanem a központi kultuszhely aprólékos leírását is. (A Szent Sátor részletes bemutatását a 2 Mózes könyv 25. fejezetében találjuk.) Ez a kijelentés sátra volt, mely Isten közvetlen jelenlétét szimbolizálta. A pusztai vándorlás során, mindig a szent sátor állt a tábor középpontjában, melyet a léviták sátrai öveztek, szép rendben. Mózes először is a népet adakozásra szólította fel és így nagyon sok érték összegyűlt. Másodszor, Isten név szerint olyan embereket választott ki, akiket Szentlelke által alkalmassá tett arra, hogy mindent jól elvégezhessenek.


A szent sátor
A sátor egy 25x50 m alapterületű udvaron állt, melyet 2m magas lenvászonból készült hófehér "kerítés- vett körül, melyet 60 faoszlop tartott. Kelet felől volt egy 10 m széles gyönyörű szőttesből készített kapuja. A sátor díszítéséhez használt színeket is maga az Úr maga adta meg: Fehér, kék, bíborpiros és karmazsin.
• Az udvaron volt a fából készült, vörösrézzel bevont nagy áldozati oltár: 1,5m magas és 2,5x2,5m volt. Itt áldozták fel a papok az áldozati állatokat.
A sátor ajtaja előtt volt a mosdómedence, melynek méreteit nem ismerjük, csak azt, hogy a szolgáló asszonyok "réz- tükreiből készült. Csak azután léphetett be a pap a templomba, ha itt megmosta kezeit és lábait. .(2 Mózes 38)
• A sátor maga valójában egy 15x5m alapterületű 5m magas, két részből álló "ház- volt. A váza 48db aranyozott akácfadeszkából állt, amelyeket egymással tökéletesen összeillesztettek. Minden egyes aranyozott deszka, két ezüsttalapzaton nyugodott. A tetőzetet, négy különböző színű sátorlap borította.

A Szentek Szentje: .(2 Mózes 25,10-22)
Ez volt az Izraeliták számára a legszentebb hely, mely egy 5x5m-es alapterületű zárt helyiség volt, ahova csak a főpap léphetett be évente egyszer, hogy bemutassa népének bűneiért az engesztelő áldozatot. Itt volt a Szövetségláda, benne a Tízparancsolat két kőtáblája. A fedélen két kiterjesztett szárnyú kerub volt mintázva.
Ezt a helyiséget egy gyönyörű kárpit választotta el a szentélytől, melyre kerubok voltak hímezve.
(2 Mózes 26,31-37)

A Szentély felszerelési tárgyai: .(2 Mózes 37)
Amikor a pap belépett a Szentélybe a következő tárgyakat látta:
1. Balról, vagyis dél felől állt a hétágú, színaranyból készült gyertyatartó (menóra), melyek olajmécseseit a szolgáló papok minden reggel és este rendbe hoztak.(2 Mózes 25,31-40)
2. Jobbról, tehát észak felől állt a szent kenyerek asztala, szintén arannyal bevont fából készült. Ezen kellett elhelyezni a nép hálájaként minden héten az áldozati kenyereket. Izrael 12 törzse nevében, melyeket a papok szombatonként cseréltek.(2 Mózes 25,23-30)
3. A kárpit előtt, középen állt az 1m magas 0,5x0,5m- es kis illatáldozati oltár arannyal bevonva, melyen minden reggel és este jó illatot gerjesztettek. .(2 Mózes 30,1-10)

Az elkészült sátor csodálatos látvány lehetett, mert itt minden a Mindenhatónak a dicsőségét szolgálta: a gyertyatartó, a szent kenyerek asztala, a szövetségláda. Boldog ember volt, aki oda bemehetett és láthatta mindezeket.
Nekünk viszont, akik hiszünk Jézus Krisztusban mindennél nagyobb az örömünk, mert Őbenne, Isten jött el a földre, hogy megmentsen minket!
Ezért számunkra az a gyertyatartó Őt jelképezi, mert Ő a VILÁG VILÁGOSSÁGA, Aki beragyogja az életünket.
Jézus mondja: "Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.- János 8,12
"Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból; hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára." Lukács 1,78-79

Számunkra a szent kenyerek asztala is Őt jelképezi, mert Ő az ÉLET KENYERE, Aki értünk adta megtöretett testét. Jézus mondja: "Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.- János 6,35

Ő az ÚJ SZÖVETSÉG szerzője, melyet nekünk örök szövetségül szent vére árán adott, és Ő általa van szabad utunk a Atyához. Számunkra a Jézus Krisztus dicsősége, minden templomnál nagyobb, mert Ő az Isten Szentje.

Isten, nemcsak a sátor felszerelését mondta el, hanem a papok tisztségét, minden feladattal együtt pontosan megszabta, egészen addig, hogy az öltözetük is az Ő akaratának megfelelő legyen, különös tekintettel a főpap ruházatára. A főpap jelképesen magára ölthette Izrael fiait, mivel egyrészt vállain, másrészt szíve fölött hordhatta őket, aranyba foglalva, drágakőbe vésve neveiket. Így vihette be évente egyszer a nép bűnei miatt a Szentek Szentjébe, az engesztelő áldozat vérét, melyet a kegyelem trónusára a szövetség ládájának fedelére hintett. Boldog ember volt az, aki láthatta a saját törzsének nevét, a főpap ruháján, mert drágakőbe volt bevésve a neve, ami azt jelentette, hogy szüntelenül ott van Isten színe előtt, és az élete nagyon drága az Úr számára.

Testvér, nekünk nagyobb főpapunk van Áronnál, az élő Úr Jézus Krisztus.
"Krisztus pedig megjelenvén, nem kézzel csinált sátoron keresztül, és nem bakok és bikák vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve" Zsidók 9,11-12


Nekünk nem drágakőbe van bevésve a nevünk, hanem az Élet Könyvébe, és nem vésővel írták, hanem drága vérrel a mi Urunk Jézus által, ott a Golgotán!

Becsüljük meg örökre, ezt a legdrágább Istentől kapott ajándékot.


"Mivel pedig, atyámfiai, teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által; és mivel nagy papunk van az Isten háza felett: járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől, a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett."  Zsidók 10, 19-23

Trencsényi László
református lelkipásztor

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 106, összesen: 430773

  • 2020. április 01., szerda

    „Meg kell találnunk azt a formát, amellyel újra tudunk egymáshoz közeledni.” Beszterczey Andrással, az MRE Diakóniai Irodájának vezetőjével beszélgett...
  • 2020. március 31., kedd

    Krízis és újrakezdés: munkaadót és munkavállalót, családos embereket és gyülekezeteket egyaránt érinthetnek a következő időszakban. A GLS Nemzetközi V...
  • 2020. március 30., hétfő

    Lelkesítő, fáradhatatlan, nagy műveltségű géniusz, aki óriási tudását gyülekezete, egyháza és a magyarság fejlődésére használta. Korának modern tudós-...
  • 2020. március 29., vasárnap

    Faragó Laura énekművész és népdalénekes előadása az ősi etikai norma és az igei tanítás kapcsolatáról a XV. Harkányi Szabadegyetemen.
  • 2020. március 28., szombat

    Mikor jön el a húsvét, az igazi lehetetlen lehetőség? Nem tudom. De azt tudom, hogy eljövetele az önkéntes áldozattal kezdődik. Nem karanténban vagyun...
  • 2020. március 28., szombat

    Keresztyén emberként a kialakult helyzet akarva akaratlanul eszembe juttat bibliai történeteket. A babiloni fogságot, a pusztai vándorlást, Nóé történ...
  • 2020. március 26., csütörtök

    Várakozásainkat sokszor ellentétpárokban éljük meg. Mindnek megvan a maga szerepe, ám ha megpróbáljuk őket közelíteni egymáshoz, gazdagabbnak élhetjük...
  • 2020. március 25., szerda

    Miben segíthet most a Református Tananyagfejlesztő Csoport az otthonról tanító pedagógusoknak? Pompor Zoltánnal beszélgettünk.
  • 2020. március 24., kedd

    Minden krízis magában rejti a növekedés lehetőségét. Milyen kapaszkodóink lehetnek a magány, a bezártságérzés vagy a távmunka nehézségeiben? Miként vi...
  • 2020. március 23., hétfő

    Pedagógiai reflexió