Amit az Úr Jézus mennybemeneteléről tudni kell

***

ÁLDOZÓCSÜTÖRTÖK = Az Úr Jézus Krisztus mennybemenetelének ünnepnapja.

„Ezután kivitte őket Betániáig, felemelte a kezét, és megáldotta őket. És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe. Azok pedig leborulva imádták őt, majd nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe; mindig a templomban voltak, és áldották Istent."

(Lukács 24, 50-53)

 

Az apostoli ősegyház az Úr Jézus Krisztus mennybemenetelének napját úgy nevezte: ASCENSIO DOMINI (az Úr felemeltetése)

.„Ez volt a legfenségesebb győzelmi bevonulás, melyet Isten készített, amikor Krisztus legyőzve a bűnt, legyőzve a halált, a Sátánt megfutamítva, megdicsőülve az egekbe emeltetett, hogy az Ő egyházát, mintegy dicsőséggel megkoronázott Király kormányozza." (Kálvin János)

 

„ Felemelte a kezét, és megáldotta őket..." Lukács 24,50

Áldozócsütörtökön a tanítványok különleges eseményt éltek át, különleges helyzetben voltak.

A tanítványaitól búcsúzó az Úr Jézus képe felejthetetlenül megindító volt és marad örökké.

Rejtsük el most mi is a szívünkbe, ezt a drága, soha meg nem fakuló, örökké

elevenen élő fényképet az Úrról!

Különleges volt az esemény mert az Úr Jézust itt a földön, ők láthatták utoljára! Kivitte őket egy hegyre, még az utolsó pillanatokban is tanította őket, majd felhatalmazta őket az Ige hirdetésére!

 

Különleges volt a helyzet, mert az Úr Jézus úgy szakadt el tőlük, hogy közben áldotta őket. Azok az átszögezett kezek még akkor is áldva takarták be a szeretett tanítványokat.

 

Különleges volt a búcsú is, mert az Úr Jézus bár elszakadt tőlük, de nem szakított velük, ezért olvashatjuk így a Szentírásban, hogy ők nem sírva, hanem "örömmel" térhettek haza!

 

Ma is, annyi különleges élményben lehet részünk ha az Úr Jézus útján járunk!

Minket is, az Úr Jézus szinte kézen fogva vezet és az Ő felhatalmazásával indulhatunk útnak hirdetni az evangéliumot!

Mi is ugyanúgy a Jézus Krisztus áldó kezeiből az Ő védő oltalma alatt kapjuk naponta a kimeríthetetlen áldásokat!

Mi is örömmel élhetjük az életünket, mert tudjuk, hogy a mi Úrunk nem szakadt el tőlünk. Bár földi szemeinkkel nem láthatjuk Őt, de tudjuk, hogy egyszer „elvétetik a felhő" és akkor Őt színről színre megláthatjuk és leborulva áldhatjuk.

 

Budapest, 2021.

Trencsényi  László

református lelkipásztor

 

 

***

Heidelbergi Káté 49.

Mit használ nekünk Krisztus mennybemenetele?

Először, hogy ő a mennyben Atyja színe előtt értünk könyörög. Másodszor, hogy a mi testünk ővele már a mennyben van, s ez biztos záloga annak, hogy ő, mint a mi fejünk, minket, tagjait is fölemel magához. Harmadszor, hogy ő viszontzálogul az ő Lelkét küldi le nekünk, akinek ereje által nem a földieket keressük, hanem az odafenn valókat, ahol Krisztus ül Istennek jobbján.

 

Heidelbergi Káté 50.

Miért teszed hozzá: „ül a mindenható Atya Istennek jobbján"?

Krisztus azért ment fel a mennybe, hogy nyilvánvalóvá legyen: Ő az anyaszentegyház feje, Aki által az Atya mindeneket kormányoz.

 

Heidelbergi Káté 51.

Mit használ nekünk Krisztusnak, a mi Fejünknek ez a dicsősége?

Először azt, hogy Szentlelke által mibelénk, tagjaiba mennyei ajándékokat áraszt. Másodszor, hogy hatalmával minden ellenség ellen oltalmaz és megtart minket.

 

 

***

Második Helvét Hitvallás

KRISZTUS VALÓSÁGOS MENNYBEMENETELE

Hisszük, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus ugyanebben a testben ment fel a minden látható egek fölé, a legfelsőbb mennybe, Isten és a boldog lelkek lakhelyébe, az Atya Isten jobbjára...

És majd ő maga jön vissza a mennyekből ítélni, akkor, amikor a világon a legjobban elhatalmasodik a bűn, és az Antikrisztus, az igaz vallást megrontva, babonasággal és istentelenséggel áraszt el mindent, s vérrel és tűzzel kegyetlenül pusztítja az egyházat (Dán 11).

Krisztus pedig vissza fog jönni, hogy övéit megszabadítsa, hogy eljövetelével megsemmisítse az Antikrisztust, és hogy ítélkezzék elevenek és holtak fölött (ApCsel 17,31).

Mert a halottak feltámadnak (1Thessz 4,14-17), és akik azon a napon (amelyet egyetlen teremtmény sem ismer, Mk 13,32) még életben lesznek, egyetlen szempillantás alatt elváltoznak;
a hívők pedig mindnyájan Krisztus elé ragadtatnak az egekbe, hogy onnan vele együtt menjenek be boldog lakhelyükre, hogy örökké éljenek (1Kor 15,51-53).
A hitetlenek vagy az istentelenek viszont alászállnak az ördögökkel a poklokra, hogy ott örökké égjenek, és a gyötrelmektől soha meg ne szabaduljanak (Mt 25,46).

Második Helvét Hitvallás XI. fejezet