Apró csodák 4.

"Szánjátok oda testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul. "  Róma 12, 1-2

Egy emlékezetes márciusi estén, egy forgalmas útkereszteződésben nagyon összetorlódott a kocsisor. Így aztán, kellemetlen motorzaj, benzingőz és füst között kellett átkelnem a zebrán, amikor a szomszédos bokor ágai között gyönyörű "ékesszólással" megszólalt egy feketerigó (Turdus merula).
Nem tudom, hogy az emberek közül ebben a nagy zajban hányan figyeltek fel rá, de számomra ez annyira szívmelengető volt, hogy szinte azonnal megváltozott a hangulatom, és már nem is bántott annyira a körülöttem lévő sok kellemetlen hatás.

Mi történt? Nagyon egyszerű!
Ebben az elembertelenedett, urbanizálódott mesterséges világunkban, torz "alkotásaink" (a szörnyű, füsttel, zajjal és benzingőzzel működő, kerekeken guruló, kifényesített de a rozsda martalékának szánt bádogdobozaink) ellentétjeként megszólalt a természetes hang. A Teremtőnek egy tökéletes kis remekműve, melyet mi emberek feketerigónak neveztünk el. Kívülről valóban szinte ünnepélyesen fekete, de a szíve nagyon tiszta. Ezért az éneke is tiszta és tudjátok:- nem "fekszik le" addig, amíg néhány strófát el nem énekel a mindennapi hálazsoltárok közül.

Ó, ha mi is egyszer így tudnánk dicsérni az Urat, ilyen természetes hangon és ilyen türelemmel és kitartással, bízva abban hogy lesznek olyanok, akik ebben a zajos, elvadult világban is meghallják majd! Ha tudnánk ilyen szelíd hangon megszólalni, ugyanakkor mégis "túlharsogni" minden emberi szörnyűséget, fegyvereket, csatazajt, rakétákat és bombákat. Mennyi gondoktól agyongyötört arcról múlna el (nemcsak egy- két percre) a kiütközött fájdalom.

Mi keresztyének nem azt valljuk, amit Rousseau: " vissza a természethez", hanem azt, hogy vissza kellene végre találni Istenhez a Teremtőnkhöz, hogy világunk szebb, békésebb legyen, hogy rövid kis életünk mennyei tartalommal telne meg, olyannyira, hogy utolsó óránkon is elmondhatnánk, hogy nem éltem hiába, mert "tudom kinek hittem".

Ma még vissza lehet találni az Úrhoz! Ezt a lehetőséget személyesen Jézus Krisztus hozta el nekünk a mennyből. Szánjuk el végre magunkat, és engedjük, hogy Ő vegye kézbe életünket, és Ő tanítson meg minket élni és "énekelni" bizonyságot tenni még a legnehezebb körülmények között is.

Trencsényi László
református lelkipásztor