In memoriam:JUHÁSZ LÁSZLÓ
"Vigasztaljátok tehát egymást,
és építse egyik a másikat, ahogyan teszitek is.
Kérünk titeket, testvéreink, hogy becsüljétek meg azokat,
akik fáradoznak közöttetek, akik elöljáróitok az Úrban,
és intenek is titeket, és munkájukért nagyon becsüljétek őket.
Éljetek egymással békességben." 1Thesszalonika 5,11-13
Nyíregyháza-Széna tér,
Kicsi templom.
Előtte egy ember áll.
Annyiszor ajtót nyitott előttünk
s egyúttal a szívét is mindig kinyitotta.
Mindenki ismerte szelíd mosolyát.
Talán ő az egyetlen
akit mindig mosolyogni láttam.
Mosolyával prédikált
a mi Laci bácsink.
Kezet fogott és átölelt:
"Isten gondoskodik arról,
hogy mindig legyenek hallgatói"
- mondogatta annyiszor.
Együtt sírtunk és együtt örültünk.
Akkor is amikor csak néhányan voltunk,
akkor is amikor megtelt a templom.
Szívébe zárt valamennyiünket.
Ha valakit bántottak, neki jobban fájt
és vele szenvedett.
Hogy szeretett
a mi Laci bácsink!
Kicsi ház ott az Árok utcán
akácokkal tele.
Itt volt egyszerű földi otthona.
Sok gond között mégis boldog volt itt,
mert Isten volt Ura és Vigasztalója!
És nem panaszkodott,
hogy milyen keservesek a napok
nyugdíjtól-nyugdíjig
és könnyezett hogyha segítettünk rajta.
Ő nem gyűjtött földi kincseket
Csak lelkieket, mennyeieket!
Ma is látom,
amint megy öreg kerékpárján ki a tanyára.
Várták s szerették a méhek is.
Egyszer én is kimehettem vele.
A kórházból jöttünk éppen haza.
Tavaszodott.
Hogy örült, hogy ébred az élet!
Idén újra megjött a tavasz
Gólyákkal, tavaszi virágokkal.
A méhek is kiteleltek szépen, csak ő nem!
Nem jön már közénk soha többé.
A tavaszi virágok a sírján nyílnak majd.
Ma is látom, ahogy vár rám
tekintetemmel önkéntelenül is keresem
ahogy ott áll
rendületlen hűségben
ott a templom kapujában
és mosolyog.
Mosolyogva ment el
akkor is mikor búcsúzott
ahogy felállt csendesen és kérte,
hogy imádkozzunk érte a műtét alatt.
A műtét hosszú lett és végleges.
Mozdulatlan hetek, hónapok teltek el
míg jött a hír,
Hogy eltávozott
H A Z A
A mi Laci bácsink!
Igen, Ő
előre ment mint mindig
Ő az ELÖLJÁRÓ
Ő, akire felnézhettünk mind,
akik ismerhettük őt.
Ő, aki nem tudott és nem is akart
Jézus nélkül élni
Ahogy kérte mindig kedves énekét.
Példát mutatva járt az élen.
Míg bírta, beteg szívével
szolgálta Urát, Istenét.
Most átadta helyét nekünk,
hogy mindhalálig hűek legyünk
azon, ami ránk maradt.
Mi, akik örökébe léphetünk
szolgáljuk így
ilyen örömmel,
ilyen egyszerű, tisztán
mindig mosolyogva
a Mindenség Urát!
Nyíregyháza, 2000. április 18.
Trencsényi László
református lelkipásztor
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 52, összesen: 648058