Ünnepeink: Amit a Virágvasárnapról tudni kell

„Áldott, aki jön az Úr nevében!"

Zsoltár 118,26

 

Virágvasárnapot az Úr Jézus jeruzsálemi bevonulásának az emlékére ünnepeljük.
Ezen az Ő kereszthalálát közvetlenül megelőző vasárnapon sok fontos esemény történt Jeruzsálemben.
Éppen ezeknek az eseményeknek kapcsán derült ki, hogy ki milyen közel került a Megváltóhoz az azt megelőző időben.
Kinek van valóban közössége vele, ki kötelezte el magát mellette,
és ki az, aki csak ott volt, hallott egyet-mást, de ez nyomtalanul múlt el az életében,
és minden maradt úgy, mint régen volt.

Jellemző, hogy milyen sokan tolongtak az Úr Jézus körül ezen a napon,
és milyen kevesen maradtak ott mellette mindvégig, amikor Nagypénteken meghalt a kereszten.

Ez az igeszakasz arról tudósít minket, hogy ott és akkor lázas készületek voltak Jeruzsálemben.
Minden évben hatalmas tömeg érkezett mindenfelől a Pászka ünnep megszentelésére, megünneplésére.

Ezen a napon a nép között futótűzként terjedt el a hír és az egész Jeruzsálem izgalomba jött amikor megtudták, hogy az Úr Jézus érkezik az ünnepre.

A Bibliából tudjuk, hogy ekkor felgyorsulnak az események és az emberek saját szemükkel láthatták,

amint a Messiásról szóló próféciák szó szerint beteljesedtek:

- A Messiás Király szamárháton érkezik:

„Örvendj nagyon Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán..." (Zakariás 9,9)

- A Messiás Királyt hozsannával köszöntik:

„Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó előmenetelt! Áldott, a ki jő az Úrnak nevében; áldunk titeket, a kik az Úr házából valók vagytok!" (Zsoltár 118,25-26)

A sokaság felismerve ezeket a jeleket, kifejezi háláját és hódolatát. Őszinte tiszteletük jeléül királyként, pálmaágakkal fogadják és a felsőruháikat terítik le elé!

„Az emberek az útra terítették felsőruhájukat."
„A tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent
mindazokért a csodákért, amelyeket láttak."

Látjuk azt is, hogy az ünneplő sokaságban nem mindenki örül, és nem mindenki ünnepel. Ott vannak a kárörvendők is szép számban és bántják az Úr Jézust. Ők nem tudnak örülni ma sem.

„A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: „Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!" De Ő így válaszolt: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani."

Az Olajfák-hegyéről a hozsannázó tömegtől körülvéve a keleti Király-kapun át érkezik Jeruzsálembe. (Aki ma Jeruzsálemben jár, szemével megcsodálhatja ugyan azt a gyönyörű „Ékes" kaput, de átmenni rajta nem tud, mert évszázadok óta be van falazva. Aki ismeri a Bibliát, annak ezzel a kapuval kapcsolatban eszébe jut az Ezékiel próféta könyvéből a beteljesedett prófécia.)
...

„Azután visszavitt engem a szent terület keletre néző külső kapujához, de az zárva volt.
Akkor ezt mondta nekem az ÚR: Ez a kapu zárva marad, nem nyithatja ki senki,
és nem mehet be rajta senki, mert az ÚR, Izráel Istene ment be rajta, ezért marad zárva." (Ezékiel 44, 1-2)


Az Úr Jézus útja egyenesen a templomba vezet, hogy megtisztítsa azt.
„Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat, ezt mondva nekik:
Meg van írva: „Az én házam imádság háza", ti pedig rablók barlangjává tettétek."

Jeruzsálem város falain belül az Úr Jézust már egészen más hangulat fogadta.
Ott az éneklő tömeg hamar elnémult.
Látván az Úr Jézus indulatát, amikor kiűzte a templomból az árusokat, az ujjongó tömeg gyorsan eloszlott.
A Biblia arról tudósít, hogy csak az ott lévő gyermekek énekeltek tovább, hangos szóval dicsérve az Istent!
A gyermekek tovább hozsannáznak, mert őket nem lehet elnémítani.


***

A virágvasárnapi történet, nagyon mai történet.
Igen elgondolkodtató az, hogy korunk embere hogyan viszonyul az Úr Jézus Krisztushoz!
Mi, akik most halljuk ezeket az Igéket, vajon hogyan tiszteljük Őt? Hogyan fogadjuk Őt?
Megilleti e szívünkben Őt a legméltóbb hely?
Mit adhat Neki a ma embere?

Mit tudunk, vagy - mit szándékozunk - ma hódolatunk jeléül letenni „leteríteni" vagy megvallani - úgy őszintén „kiteríteni"elé?

A Bibliából jól tudjuk, hogy az emberek sok mindent tettek már elé:
Voltak, akik aranyat, tömjént és mirhát.
Voltak, akik pálmaágakat és felsőruhákat.
Ő mégsem örül ezeknek úgy, mint ha valaki a szívét „teríti ki" elé.
A legnagyobb öröm számára, ha valaki Őt, valóban élete Uraként és Királyaként fogadja.

Aki ezt már megtette, arról elmondhatjuk, hogy igazán BOLDOG ember!
Mert Isten gyermekei minden körülmények között dicsérik az Urat, és soha többé nem lehet őket elnémítani!


Testvér, ma virágvasárnap gondolkodj el azon, hogy te hogyan viszonyulsz az Úr Jézus Krisztushoz.
Az élő Isten az Ő élő Igéjében ma eléd lépett.
Az Úr Jézus ebben az áldott Igében ma hozzád érkezett.

Ma a te életedbe akar bevonulni!
Minden ezen áll, vagy bukik, hogy mit jelent számodra az Úr Jézus személye?
Kinek tartod Őt?
Egy híres embernek csupán?
Talán egy tanítónak a sok közül, vagy csak egy „mesternek", mint a farizeusok?
Felismered-e, hogy Ő a Messiás, az áldott Isten Fia, a Szabadító, a Megváltó, az Egyetlen, akire szükséged van!
Elfogadod -e Őt életed Urának és Királyának?

Ismerd fel Őt és adj neki kellő tiszteletet.
A legjobb amit tehetsz, add át Neki életedet önként és szabadon, mert ma még megteheted.
Add át Neki bűnös szívedet!
Ezt ne sajnáld az Úrtól!
Ezt a döntésedet soha nem fogod megbánni!

***

Ott és akkor, az örvendező emberek részéről gyönyörű bizonyságtétel volt ez a fogadtatás:
„Békesség a mennyben, dicsősség a magasságban!
Hozsánna a magasságban! Áldott, aki jön az Úr nevében!
Áldott a mi Atyánknak, Dávidnak az országa!
Áldott az Izraelnek ama királya!"

Megtért szívvel, soha nem fogod elmulasztani Királyodat, Megváltódat dicsérni!
Mert igenis a „megtért kőszíveknek" ma is kiáltaniuk kell!
„Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani."

Óh, hányan akartak már elhallgattatni minket?

Hányan akarták már örömünket elvenni?
Az Úr Jézust is azzal bántották a gonosz, képmutató farizeusok, hogy ez a dicséret és tisztelet nem illeti meg Őt!

„Mester, dorgáld meg a tanítványaidat!"
Az Úr Jézus az istendicséretért még soha nem dorgált meg senkit, másért viszont igen:
pl: a hitetlenségért, a képmutatásért, a kétszínűségért, az elbizakodottságért,
a tiszteletlenségért, az első szeretet elhagyásáért...stb!

„Bárcsak felismerted volna ezen a napon....meglátogatásod idejét."
Boldog vagy, ha már felismerted a te meglátogattatásod idejét!
Ha rájöttél, hogy egyedül Őrá van szükséged és hogy mindened az Övé, akkor ünnep lesz hátralévő életed!

Borulj le Őelőtte és imádságban köszönd meg, amit érted tett a Golgotán.
Szent vérén váltott meg, mert annyira szeretett.
Ezután naponta adj hálát Neki, hogy Őbenne megtaláltad az életed értelmét és Őt, mint
áldott Megváltódat és Szabadítódat ismerheted,
mint élő Uradat és Királyodat tisztelheted, és boldogan, engedelmes szívvel
mindhalálig szeretheted és követheted!

„A mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket,
és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg,
vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben." (2 Thesszalonika 2,16-17)

 

.................................................

 

A virágvasárnapi események kapcsán derül ki igazán, hogy ki milyen közel van az Úr Jézus Krisztushoz.

Kinek van valóban közössége vele, ki kötelezte el magát mellette és ki az, aki csak látta, hallotta Őt, de nem hitt benne.

Sokan tolongtak az Úr Jézus körül azon a napon, de milyen kevesen maradtak ott mellette mindvégig.

Jeruzsálembe minden évben hatalmas tömeg érkezett a Pászka ünnep megszentelésére.

A nép között futótűzként terjedt el a hír, hogy az Úr Jézus érkezik az ünnepre. Az emberek saját szemükkel láthatták, amint

a Messiásról szóló

PRÓFÉCIÁK

szóról szóra

beteljesedtek:

A Messiás Király szamárháton érkezik:

„Örvendj nagyon Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán..." (Zakariás 9,9)

A Messiás Királyt hozsannával köszöntik:

„Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó előmenetelt! Áldott, aki jön az Úrnak nevében; áldunk titeket, akik az Úr házából valók vagytok!" (Zsoltár 118,25-26)

Akik felismerték ezeket a JELEKET,

kifejezték hálájukat és hódolatukat. Őszinte tiszteletük jeléül királyként, pálmaágakkal fogadták és a felsőruháikat terítették le elé!

„Az emberek az útra terítették felsőruhájukat." „A tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak." (Lukács 19, 35-37)

De az ünneplő sokaságban nem mindenki örült, és nem mindenki ünnepelt.

Ott voltak a kételkedők, a kárörvendők is szép számban.

 

ŐK NEM TUDNAK ÖRÜLNI MA SEM !!!

 

„A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: „Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!"  De Ő így válaszolt: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani." (Lukács 19, 39-40)

Az Olajfák-hegyéről a hozsannázó tömegtől körülvéve a keleti KIRÁLY-kapun át érkezett Jeruzsálembe.

(Aki ma Jeruzsálemben jár, szemével megcsodálhatja ugyan azt a gyönyörű „Ékes" kaput, de átmenni rajta nem tud, mert évszázadok óta be van falazva. Aki ismeri a Bibliát, annak ezzel a kapuval kapcsolatban eszébe jut az Ezékiel próféta könyvéből a beteljesedett PRÓFÉCIA.)

„Azután visszavitt engem a szent terület keletre néző külső kapujához, de az zárva volt.  Akkor ezt mondta nekem az ÚR: Ez a kapu zárva marad, nem nyithatja ki senki,  és nem mehet be rajta senki, mert az ÚR, Izráel ISTENE ment be rajta, ezért marad zárva." (Ezékiel 44, 1-2)

Jeruzsálem falain belül az Úr Jézust már egészen más hangulat fogadta, mivel útja egyenesen a templomba vezetett, hogy megtisztítsa azt.

Ott, az éneklő tömeg hamar elnémult. A Biblia arról tudósít, hogy látván az Úr Jézust, amint kiűzte a templomból az árusokat, az ujjongó tömeg gyorsan eloszlott.  Csak az ott lévő gyermekek nem szüntek meg énekelni, dicsérni az áldott Istent!

Ők tovább hozsannáztak, mivel őket NEM LEHETETT elnémítani.

 

***

Ma virágvasárnap, ebben az áldott Igében az Úr Jézus hozzád érkezett.

Ma a te életedbe akar BEVONULNI!

Minden azon áll, vagy bukik, hogy mit jelent számodra az Úr Jézus Krisztus személye? Kinek tartod Őt?

Felismered-e, hogy Ő a Messiás, az áldott Isten Fia, a Szabadító, a Megváltó, az Egyetlen, akire szükséged van!

Boldog vagy, ha befogadod Őt életed Uraként és Királyaként!

Boldog vagy, ha rábízod magad, mert így ünnep lesz hátralévő életed!

Őbenne megtalálod az életed értelmét, és mint áldott Megváltódat és Üdvözítődet engedelmes szívvel mindhalálig

BOLDOGAN szeretheted és követheted!

Trencsényi  László

református lelkipásztor