Bent vagy-e már?

"Egyszer valaki ezt kérdezte tőle: "Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?- Erre ő (Jézus) így felelt nekik: "Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak." Lukács 13, 23-24

Amikor Jézus ezt a példát elmondta éppen városról-városra járt. Talán egy városkapunál hangzott el ez a néhány mondat, ahol sokan vártak a bejutásra.Tudták,hogy könnyen kívül maradhatnak, ha bezárják a kapukat.

Aki előtt már zártak be ajtót az tudja milyen fájdalmas érzés kívül maradni. Ebben az esetben Jézus éppen arra figyelmeztet minket, hogy ma még be lehet lépni a nyitott ajtón. Magunkra vessünk, ha nem lépünk be rajta, mert nem mindegy, hogy milyen úton járunk! Isten országa, az üdvösség-e az úti célunk, vagy a kárhozat?
Az üdvözültek seregébe is sokan szeretnének majd bejutni, mégis kevesen lesznek! Csak azok, akik komolyan veszik Őt!

 A keskeny utat a mi Urunk készítette el a mi számunkra, Ő vágott utat előttünk a számunkra áthatolhatatlan bűndzsungelen át! Bizony Őt tépték-marták a tövisek, és értünk omlott alá szent vére.

A szoros kapun csak ebben a földi életben van lehetőségünk átmenni! Az örök élet, az üdvösség lehet hogy sokaknak szimpatikus, de az odavezető szoros kapu már nem, mert az kötelezettségekkel, lemondással jár.

Az emberek úgy viszonyulnak ehhez, mint egy utazáshoz. Az "üdvösség vonata" még bent áll az állomáson és várja az utasokat,várja az indulást. Vannak olyanok, akiket ez nem érdekel. Mások talán jegyet is váltanak, de meggondolják és nem szállnak fel és olyanok is lesznek, akik az utolsó pillanatban késik le. Csak azok cselekednek helyesen, akik időben felszállnak, mindenki más lemarad, mert egyszer bezáratik az ajtó!

Ha az Úr Jézus beszédét komolyan véve, őszinte bizalommal és meggyőződéses hittel már beléptünk ama szoros kapun, akkor meghoztuk életünk lehető legjobb döntését, mert ezzel már Isten országának állampolgáraként, a keskeny utat járjuk, mely az Üdvösségbe vezet.
Nincs fontosabb tehát, mint ezt a lépést megtenni!

Testvér, te elfoglaltad már helyedet a Krisztus gyülekezetében?
Beléptél e már a szoros kapun, vállalva a keresztet is? Bízd magad teljesen a Te hűséges Megváltódra, mert így VELE célba érkezel!

Bizalmamat Krisztusnak szent vérébe vetem.
Örök, igaz javamat csak Benne lelhetem.
E földi, gyarló létben érdemem semmi sincs.
Mit Krisztus szerzett nékem, az, az csupán a kincs!

Trencsényi László
református lelkipásztor