Krisztusra utalva

Krisztussal gyűjteni

" Aki nem gyűjt velem, tékozol.” Lukács 11,23

Pilinszky János szavaival élve: „Menthetetlenül egymásra vagyunk utalva!” Milyen igaz ez a kijelentés az embertársainkkal való kapcsolatunkra nézve, de még igazabb Jézus Krisztusra vonatkoztatva, mert menthetetlenül Krisztusra vagyunk utalva.

Mi valamennyien gyűjtögető emberek vagyunk. Mindenki gyűjt valamit csak az nem mindegy, hogy mit.

Egy háborúból hazatért katona mondta el, hogy ameddig előre haladtak mindenki gyűjtögetett amit csak talált, sokszor felesleges dolgokat, kacatokat is. Amikor már visszavonultak, mindent el kellett dobálni, csakhogy életüket megmentsék.

Döbbenetes az, hogy hitetlenül mennyire istentelen az értékrendünk és nagyon keserves lesz a kijózanodás, amikor rá kell jönnünk, hogy mennyire értéktelen kacatok vannak birtokunkban. Megpróbálhatunk Isten nélkül élni, de garantáltan nem sokra megyünk és előbb vagy utóbb életünk romjain kell majd csalódottan belátnunk, hogy minden erőfeszítésünk hiábavaló volt.

Félelmetesen beigazolódnak rajtunk is Jézus szavai: "Aki nem gyűjt velem, az tékozol". Nélküle nincs helyes értékrendünk. Életünk arról árulkodik, hogy mennyi felesleges dolog vesz körül és mennyi szenny: a könyvespolcon, kazettákon, újságjainkban stb. Van- e erőnk kidobni azt amit Krisztus nélkül gyűjtögettünk, ami mind szemét.

Nagy fájdalom a mérhetetlen tékozlásunk is.

Jézus nélkül eltékozoljuk az egészségünket:

Mennyi beteg sóhajt fel: Ó ha kezdettől hívő életet éltem volna, nem tettem volna tönkre magam. Az egészség Isten drága ajándéka becsüljük meg nagyon és éljünk káros szenvedélyektől mentesen.

Jézus nélkül eltékozoljuk az ifjúságunkat.

"Ifjúságom, e zöld vadont szabadnak hittem és öröknek és most könnyezve hallgatom, a száraz ágak hogy zörögnek." József Attila Mennyi idős testvér belátja, hogy csak az volt élet amit Istennel töltött.

Jézus nélkül mindent csak tékozlunk

Tudjuk, hogy az a legnagyobb tékozlás, ha Jézust mellőzzük életünkből. Ilyen tékozló fiak voltunk valamennyien és azok is maradunk volna ha az Úr nem mutatta volna meg hatalmát életünkben.

Trencsényi László
református lelkipásztor