Életre szóló élmény a Genezáreti- tó partján

*

Életre szóló élmény a Genezáreti- tó partján

Késő éjszaka érkeztünk meg a Genezáreti-tó (Tibériás-tava, Kineret-tó, Galileai-tenger ) partján fekvő nagyvárosba, Tibériásba, 2017. november 14-én.

Gyönyörű helyen a Club Hotel Tiberiasban volt a szállásunk. Feleségemmel együtt alig vártuk, hogy a tóra néző szállodai szoba erkélyéről széttekinthessünk. Látni nem, de sejteni azért lehetett a karnyújtásnyira lévő, éjszakai csöndben nyugvó Genezáreti-tó közelségét. Csak a szikrázó csillagok, a víztükörben megcsillanó fények és a partot érő hullámok ritmikusan lüktető, szelíd moraja jelezték, hogy az életben először ilyen közel kerültünk egymáshoz.

Kora hajnalban szokatlanul hangos és számunkra addig ismeretlen hangra ébredtünk.

Feszült kíváncsisággal léptünk ki az erkélyre. És nyomban megragadott és hálára indított minket a pazar panoráma látványa. Elénk tárult a mi áldott Megváltónk, az Úr Jézus Krisztus lábnyoma által megszentelt galileai táj, a nyugalmat árasztó tó a maga szépségében és teljességében, végtelen békességet árasztó, idilli csöndjében. A zsoltározó madarak énekében gyönyörködve, a csillámló tó aranyfényben fodrozódó tükrében láthattuk meg a kelő napot.

A pirkadat, mint látvány a hozzá tartozó nyüzsgő madárdallal ámulatba ejtő, életre szóló élményt nyújtott. Száz-meg száz madár köszöntötte a Szent Földi hajnalt és örült velünk együtt az új napnak, leírhatatlan és elmondhatatlan hangulatot teremtve.

Számunkra minden újdonságként hatott. Rácsodálkoztunk a gyönyörű tóparti pálmafákra, amint az idősebb fák elszáradt levelei védőn, baldachinként fonódtak össze. Egy-egy ilyen fa külön-külön valóságos nyüzsgő madártelep volt, tökéletes életterül szolgálva a népes madárhadnak. Soha nem láttunk, nem tapasztaltunk még ehhez hasonlót.

Istenünk gondviselő tervében úgy szerepelt, hogy ezek a fák, folyamatosan évezredeken át, ideális szállásként funkcionáljanak és tökéletes biztonságot, barátságos védett helyet nyújtsanak, mind az állandó, mind a kimerült költöző madarak számára. (A Szent Föld a vonulási útvonalon fekszik és mi éppen az őszi madárvonulás idején voltunk ott.)

A tó látványa, a pirkadatban ébredező galileai táj és a kitárulkozó roppant horizont, elmondhatatlanul lenyűgöző hangulatot keltett. Több ez, mint lenyűgöző. Ez impozáns, fenséges, bámulatos, páratlan, döbbenetes, lebilincselő, szívbemarkoló. Isten ajándékaként fogadtuk ezt az életreszóló élményt.

Természetesen nem maradhattunk némák. Mindketten hálákat adva az Úrnak, az ámulattól fel-felujjongva álltunk és fényképeztünk és zsoltárokat énekeltünk és imádkoztunk. Mi is megvallhattuk Pál apostollal együtt, hogy: "Csordultig vagyok örömmel". (2Kor 7,4)

Alig ocsúdtunk fel az ámulattól, és tudatosult bennünk, hogy közben már megvirradt, de a nyüzsgő madársereg hangja nem csitult. Ők továbbra is velünk együtt zsoltárokat zengtek, énekeltek az Úrnak, Teremtőjüknek. És teszik ezt örvendezve szüntelenül azóta is, mint mindenki, akinek van élő Megváltója, gondviselő Ura.

„Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek!" (Zsoltárok 81,2)

Trencsényi László