Ma már semmi sem szent?

***

A Szent Biblia komolyan és nyomatékosan figyelmezteti a keresztyéneket!

• „Mások bűneiben ne légy részes! Tisztán őrizd meg önmagadat!" (1Tim 5:22)
• „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen." (Ef 5:15)
• „Vigyázzatok,álljatok meg a hitben,legyetek férfiak,legyetek erősek"1Kor 16,13
• „Mindent megvizsgáljatok; ami jó, azt megtartsátok! (1Thesszalonika 5,21)

***

"Senki el ne hitessen benneteket."
"Senki ne vezessen félre titeket."
"Senki ne tévelyítsen el titeket."
"Senki meg ne csaljon titeket."

(1János 3,7)

***

„Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.  Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak." (Ef 6,11-12)

***

SZINTE HIHETETLEN

1.

Megfigyelhető, hogy amikor az Úr Jézusról beszélnek, nemcsak a hitetlen kívülálló világi személyek, de még a keresztyén egyházi vezetők is csupán egy rang nélküli  "Jézust"  emlegetnek. Mintha a Megváltó Úr Jézus Krisztus személyét szégyellnék, vagy egyenesen tilos lenne az Őt megillető rangjával és méltóságával együtt világosan és közérthetően megvallani.

...

2.

Szinte hihetetlen, de mégis igaz, hogy ma már az újabb bibliakiadások borítóján csupán a BIBLIA szó szerepel.  Ma már SZÁNDÉKOSAN, TUDATOSAN lehagyják a SZENT jelzőt. (Lehetséges, hogy ma már nemcsak a Biblia borítójáról kopott le a SZENT jelző, hanem a szívekből is kikopott?)

...

3.

Szinte hihetetlen, de mégis igaz, hogy ma már egyes keresztyén felekezetek, nem is titkolva a "REFORMÁLT evangéliumról" beszélnek. Ez a kijelentés pedig arculcsapása a Krisztus örök evangéliumának. (Aki az Úr Jézus Krisztus örök evangéliumát akarja megreformálni, az bizony veszélyes bibliahamisító.)

...

4.

Szinte hihetetlen, de mégis igaz, hogy a lelki zavarkeltés érdekében ma már a legkülönfélébb elnevezésű Biblia kerül forgalomba: Tűzbiblia, Scofield magyarázatos Biblia, Tükör Biblia, Jézusbiblia, Biblianeked, Szentírás új világ fordítás,  Új élő fordítás, "A puszta létnél többet..." fordítás, stb. Érthetetlen, hogy miért, pedig csak arra az egy SZENT BIBLIÁRA lenne szüksége az emberiségnek, amely az eredeti Ó és Újszövetség, amely a 66 könyvet tartalmazza, - nem többet és nem kevesebbet- , amely Isten teljes és tökéletes írott kijelentése.

...

5.

Ma már szinte fel sem tűnik, amilyen természetességgel hagyják ki korunk bibliafordítói a Szent Biblia szövegéből a János apostol első levele ötödik fejezetéből a 7. és a 8. verseket, a Szentháromsággal kapcsolatos Igéket.      7. vers: "Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Íge és a Szent Lélek: és ez a három egy."   8. vers: "És hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a földön..."  (Jól ismerjük a "tudományos" magyarázatot, de ahhoz  már elképesztő merészség kell, hogy sokszor még zárójelbe téve sem idézik, de az is előfordul, hogy még a lábjegyzetbe sem kerül be.)

...

6.

Ma már szinte fel sem tűnik, amilyen természetességgel torzítja el és teszi szinte értelmezhetetlenné korunk néhány bibliafordítója, az Úr Jézus Krisztus Istenségét világosan bemutató egyik Igét, Pál apostol római gyülekezethez írt levele. 9. fejezetének a 5. versét.
A kinyilatkoztatás eredeti értelme ez:
"...Krisztus, aki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen."
"...Krisztus, aki mindenek fölött áldott Isten mindörökké. Ámen."

...

7.

Ma már szinte fel sem tűnik, amilyen megtévesztő ravaszsággal gondoskodnak egyesek arról, hogy a lelki irodalomban ISTEN LELKE helyett  a "szellem" fogalom szerepeljen.  ( A teológiában uralkodó ökumenikus szemlélet miatt. ) Pedig a magyar nyelvben a szellem szó nem Istenre, hanem a démonokra, vagy túlvilági lényekre utal, tehát legtöbbször okkult jelentést hordoz. (pl. halottak szelleme, szellemjárás, szellemidézés).

...

8.

Ma már szinte természetesnek tűnik, hogy az egyházakban általános és elfogadott lett az "ökumenikus szemlélet". Pedig a világökumené tagegyházai közül sokan elfogadják és törvényesítik az olyan bibliaellenes elveket, mint:
A gender ideológia támogatása, a homoszexualitás egyházi legalizálása, a biblikus házasság intézményének feladása, saját hitvallásuk megtagadása vagy elhallgatása, a keresztyének jövőbeni elvtelen, szervezeti és ál-hitvallásos újraegyesítése.
Mindezek a biblikus hitvalló keresztyének számára elfogadhatatlanok.

A hívő embert ne vezessék félre, ne legyen balek, HANEM LEGYEN RÉSEN, és ne a konkolyt próbálja mindenáron evangélizálni, hanem alaposan vizsgálja meg a lelkeket az 1János 4,1 alapján  „Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba."

...

9.

Ma már szinte fel sem tűnik, hogy az uralkodó ökumenikus szemlélet kedvéért, törölték az Apostoli Hitvallás szövegéből a "KERESZTYÉN" jelzőt. Akik ezt képviselik, ők már tudatosan nem egy keresztyén (Krisztusi, Krisztushoz tartozó) anyaszentegyházról tesznek hitvallást, hanem csupán egy keresztyénség nélküli egyetemes anyaszentegyházról.

...

10.

Korunkban az Úr Jézus Krisztus Szent Egyházát leértékelik. Manapság sokan képviselik azt, hogy: „Az én egyházam nem üdvözíthet engem, és a te egyházad sem üdvözíthet téged...” (Reinhard Bonnke) Sokak szerint az Egyház csupán egy közjáték a történelemben. A keresztnél kezdődött, és a millennium kezdetén véget fog érni.  Mi pedig meggyőződéssel valljuk, hogy a keresztyén Anyaszentegyház Krisztus DICSŐSÉGES TESTE, ezért legyőzhetetlen és megsemmisíthetetlen, mert: „Az élő Isten egyháza – az igazság oszlopa és biztos (erős) alapja” (1Timótheus 3,15).

„Hiszem, hogy Isten Fia a világ kezdetétől fogva annak végéig, az egész emberi nemzetségből, Szentlelke és Igéje által az igaz hit egységében, magának egy kiválasztott gyülekezetet gyűjt egybe, azt oltalmazza és megőrzi. Hiszem, hogy annak én is élő tagja vagyok és örökké az is maradok." Heidelbergi Káté 54.kérdés-felelet:

...

11.

Szomorú, hogy nem minden istentiszteleten az Úr Jézus Krisztus személye áll a középpontban. A manapság uralkodó liberális, emberközpontú teológia miatt, sok templomban csupán Krisztus nélküli humán szólamok hangoznak, vallásos mázzal leöntve. És hazamegy a gyülekezet üresen.
Sajnos a posztmodern kor humanizmusa és racionalizmusa elképesztő erővel hatolt be az egyházakba és fertőzi azt.

Így válik például fokozatosan a krisztocentrikus igehirdetés antropocentrikussá, mert Isten helyett a főszereplő az ember lett, mégpedig az az ember, akinek kívánságát mindenben keresni és kielégíteni (szórakoztatni) kell az egyházban is.

TERMÉSZETESEN EZ A SZEMLÉLET A SZENT BIBLIÁTÓL ABSZOLÚT IDEGEN! Nekünk ezt soha nem szabad megszokni, nem szabad beletörődni, sőt tiltakozzunk ellene

...

12.

Szomorúan halljuk korunk modernitást képviseló egyházi véleményét, miszerint az evangelizálás már egy letünt világhoz tartozó retro fogalom és "kiment a divatból".

Az EVANGELIZÁLÁS soha nem megy ki a "divatból" és nem egy RETRO fogalom.
(A "retrográd" azt jelenti, hogy visszafelé tartó, hátra mutató, letünt, hanyatló, hátramozdító, a haladással ellentétes, a fejlődést akadályozó.)
Ez a hozzáállás, egy ravasz fortélyossággal átgondolt belső támadás a hitünk ellen.
Támadás azért, mert akik ezt a stílust képviselik, nyíltan szembe mennek az Úr Jézus Krisztus parancsával és mindennel, amit az anyaszentegyház, a keresztyén hit képvisel.
Az Úr Jézus Krisztus anyaszentegyházának lételeme, hogy a Krisztustól kapott legnemesebb feladatát, hivatását, mennyei küldetését hűségesen képviselje és betöltse.

Az evangelizálás nem más, mint az Úr Jézus Krisztus örök EVANGÉLIUMÁNAK tiszta hirdetése.
A Szent Lélek által az Ő isteni hívó szavának HATALMA van, mennyei EREJE van, életrehívó áldott IMPULZUSA van. "Jöjjetek énhozzám!" "Térjetek meg!"  Kövess engem!" Mindez az igeközelbe került ember számára ellentmondást nem tűrő PARANCSKÉNT HAT,
Isten garantálja azt, hogy az evangelizálás mindig AKTUÁLIS legyen. Az emberíség számára az evangelizálás soha, egyetlen korban sem lesz mellőzhető, vagy túlhaladott.

 

...

13.

Szomorúan szembesülünk azzal bibliátlan nézettel, amivel először a járvány idején találkoztunk, de sajnos azóta is találkozunk, hogy vannak, akik az „online, virtuális" úrvacsorázást, mint lehetőséget ajánlják.

Ők ma is arra hivatkoznak, ami 2020-ban több hivatalos egyházi fórumon is megjelent:  „Teremtsük meg a helyet, (otthonunkban) és rendezzük be imádságnak, istentiszteletnek a helyszínt:   legyen egy asztal, rajta egy terítő,    élő virág,    gyertya,   az énekeskönyvünk,      jó, ha ott van velünk a Bibliánk...     Készítsük oda előre az otthoni, berendezett „úrasztalára" a kenyeret és a bort, együtt mondva a   tévében / interneten  szolgálatot tévő lelkésszel.... „ (Sz.L.L. 2020. április 4.)

Mindezt igen sok református hittestvérünk sajnálattal, értetlenül, sőt megbotránkozva olvasta. Tudjuk, hogy hívő testvéreink, ezt a fajta minden biblikusságot nélkülöző otthoni „úrasztala" elkészítést, és ezt az - „online, virtuális úrvacsorázást" kezdettől fogva elutasították, mert a reformátor őseinktől azt tanultuk, hogy a szent dolgokkal szentül kell bánni! ( SANCTA SANCTE TRACTANDA) .

...

14.

Szomorúan szembesülünk azzal a változással, ahogy az egyházak átmentek a szórakoztatás területére. Ma már sokan úgy gondolják, hogy csupán az igehirdetés nem elég vonzó korunk embere számára. Így fokozatosan átkerül a hangsúly az igehirdetésről valamilyen pótszer alkalmazására (zene, dicsőítés, játék, fesztivál, bálozás stb.)
Ma már egyáltalán nem meglepő, ha ilyen egyházinak hirdetett "szórakoztató" programokat is bevállalnak egyes gyülekezetek:
"Táncház, népdalkör, beavatás az ünnepi népszokásokba, hagyományápolás, farsangozás,  fesztiválozás, mulatságok, ifi buli, dicsi suli, filmklub, "református bálozás", rockkoncert. Játék az egyházban: Játszóház, csocsó, ugrálóvár, vizibomba, trambulin, csillámtetkó, kisállat símogató, bazár, stb..."

Itt a nyilvánvaló cél az, hogy minél több embert bevonzani BÁRMI ÁRON.

Valóban válogatás nélkül mindenkit be kell vonzani? Nagyon úgy tűnik mintha ma az Egyház szereptévesztésben lenne. Mintha átvette volna a régi "kultúrházak" művelődési és szabadidőközpontok szerepét, funkcióját.        Pedig az Egyház nem arra kapott megbizást, hogy szórakoztasson, hanem, hogy az Úr Jézus Krisztust hitelesen képviselje. Nincs más felhatalmazása. A Szentírás sehol nem beszél arról, hogy az Egyház feladatai közé tartozna az emberek szórakoztatása.

 

15.

Korunkat meghatározza a különböző felekezetek, egyházak összefonódása. Az ökumenikus beállítottság a saját felekezete hitvallását háttérbe helyezi a másik felekezettel szemben.
A megtévesztett emberek készek feladni mindent a látszategység, a tolerancia jegyében, akár még a hitvallásukat is.
Hívő keresztyén ember nem lehet imaközösségben azokkal, akik szerint lényegtelen a felekezeti hovatartozás. Azok, akik a hitvallástalanságot elfogadják, már egy felhigított, torzított hitet képviselnek, ez pedig lelkileg kiszolgáltatottá, védtelenné teszi őket.

...

16.

Ma már szinte természetesnek tűnik, hogy az egyházakban általános és elfogadott lett az un. dicsőítő zene. A templomokban napjainkban megjelenő dicsőítő zene alapvetően manipulatív célzatú. Ez által a bibliai kegyesség olyan támadás alá kerül, mint eddig még soha.
Az ilyen világi pop-rock-rap stílusú zenei technika megjelenésével a szentségtelenség tör utat magának és terjed. A dicsőítő zene célja a szórakoztatás, mivel itt határozottan az ember került a középpontba.Ez a módszer messze eltávolít a krisztusi engedelmes, hiteles élettől. Biblikus gyülekezetek nem használhatnak világias eszközöket az Ige tiszta hirdetésére.

...

17.

Szinte hihetetlen, da ma már a reformációval kapcsolatban olyanokat hallunk, hogy a reformáció hónapját át kellene nevezni az ÖKUMENÉ szellemiség hónapjának. (Természetesen ebbe a szektákkal való teljes lelki testvéri egységet is beleértik, hisz ezt ma már nyíltan vállalják is.)
Fájdalom, hogy ma már sok helyen neves katolikus előadókat hívnak meg a reformációs ünnepségekre, sőt ők már azt tanítják, hogy szerintük a reformáció hiba volt. Mert szerintük hiba volt elszakadni az egységes római nyájtól, vissza kell tehát mindenkit téríteni oda. 
Még nagyobb probléma az, hogy már a protestáns egyházakban is sokan a megtisztulást jelentő reformációt nem Isten ajándékának tartják, hanem „fájdalmas szakadásnak Krisztus varratlan köntösén", vagy „szomorú sebnek" titulálják az egyház testén.
„Szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban.” (2Péter 2,3)
Nem titkolt céljuk, feloldani, fokozatosan lebontani és eltörölni a felekezeti különbségeket. (Ez a globalista ökumenikus mozgalom legfőbb törekvése). Ebben az a legnagyobb veszély, hogy ez az egység nem Jézus Krisztus körül, hanem egy HUMÁN VILÁGESZME körül szerveződik. Nem meglepő, hogy ennek a mesterséges egyesítésnek nyíltan hangoztatott célja: Egy világ, egy egyház, egy akol, egy nyáj, egy vezető, egy központ: RÓMA.

...

18.

Szomorú, hogy manapság sokan azokkal is kiváló ökumenikus lelki egységet, és imaközösséget ápolnak, amely felekezet Bibliája szövegébe - Isten tíltása ellenére - nemcsak egy iótát toldottak be, hanem egyenesen hét teljes könyvvel ki is bővítették azt. (Apokrif iratok.) Így természetesen nem csoda, hogy a Katolikus Egyház következesen tagadja, sőt nyíltan el is ítéli a SOLA SCRIPTURA elvet.

...

19.

Szomorú, hogy manapság sokan azokkal is kiváló ökumenikus lelki egységet, és imaközösséget ápolnak, amely felekezet tagjai nem ismerik el, sőt következetesen tagadják az Úr Jézus Krisztus Istenségét (Unitárius), vagy kétségbevonják a Krisztus egyedüli közbenjáró tisztét (Katolikus Egyház) és teljesen bibliátlanul földi vagy égi teremtményekhez (szentekhez, angyalokhoz) is imádkoznak közbenjárásért.

...

20.

Szomorú, hogy manapság sokan szélsőséges szekták tagjaival is kiváló ökumenikus lelki egységet, és meghitt testvéri imaközösséget ápolnak, amely felekezetek tanítása szerint a Szent Biblia nincs lezárva, (Pünkösdisták, karizmatikusok) hanem isteni kinyilatkozásként kezelik a mai extatikus élményeiket, álmaikat és látomásaikat is.

...

21.

Szomorú, hogy manapság az egyházban alig, vagy egyáltalán nem beszélnek arról a veszélyről, amiről az Úr Jézus tanít: a tévtanítókról, szektákról, gonosz farkasokról. Számukra ez nem szimpatikus. Az Igében viszont azt halljuk, hogy Pál apostol egyértelműen fejezte ki magát: „Távozásom után bejönnek közétek gonosz (ragadozó) farkasok." Vagyis ilyen farkasok az egyházban is bent lesznek.   „Efezusban vadállatokkal (fenevadakkal) viaskodtam." 1Korinthus 15,32  Ezek bizony két lábon járó farkasok voltak. Tudjuk, hogy ők az álcázás nagymesterei, nyájasan érkeznek, de a jelmez alatt, az ereikben farkasvér folyik, ezért hitünkre nézve életveszélyesek.

A Szent Biblia minden korban nyomatékosan figyelmezteti a keresztyéneket. Az Úr Jézus mondja: „Vigyázzatok, hogy valaki el ne hitessen titeket!" (Máté 24,4)   A tévtanítók és a tévtanítások nem haltak ki! Korunkban szinte hemzsegnek az ÁLPRÓFÉTÁK, a vallásos SZÉLHÁMOSOK, az álnok-csaló HITETŐK. A tévelygésnek, a tévtanitásnak, a lelki átveréseknek se szeri se száma.  A keresztyének elsőszámú kötelessége, hogy a legkomolyabban vegyék a Biblia egyik legalapvetőbb, legvilágosabb és leghatározottabb figyelmeztetését: „Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy azok az Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba." (1János 4:1)

...

22.

Szomorúan halljuk, hogy egyre több gyülekezet kezd el világi (pogány) módszereket, stílust, eszközöket alkalmazni.
Ők bevállalják a "egyházidegen" utakat, és a legkülönfélébb világi módszerekkel, eszközökkel ügyeskednek, próbálkoznak látható eredményeket elérni.
Lehet, hogy egy-egy ilyen gyülekezet rövíd úton nagyon népszerű, tömegeket vonzó felkapott hely lesz, ahol lenyűgöző a látvány és a külsőség. Így a kívülállók számára érdekes, stílusos programokkal telezsúfolt, a legmodernebb eszközöket alkalmazó kreatív közösség benyomását kelti.
Az ilyen világi, bibliátlan mesterséges módszereket népszerűsítők semmiképpen sem az Úr útján haladnak.
Az igaz Egyházban egészen más szempontok a mérvadók. Az igaz egyházban csak a Szent Ige tiszta hirdetése, tiszta hallgatása és komolyan vétele számít.
Az igaz egyházban minden földhözragadt emberi ötletelés, erőlködés a teljes csődöt jelenti.
Tudjuk, hogy Isten a hamisítványokra nem adhat áldást. Egy gyülekezet Igéhez való viszonyúlása MINDENT ELÁRUL
Az igaz egyházban nem az a cél, hogy létszámban gyarapodjanak, hanem, hogy minél többen az Úr Jézus Krisztushoz megtérjenek és higgyenek. Az igaz egyházban nem a statisztika számít, hanem az új életre jutás, az ÉBREDÉS hitelessége.

***

„Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.  Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak." (Ef 6,11-12)

***

"A teológiatörténetből ismerjük azt a tézist, hogy minden eretnekség egy bibliai idézettel kezdődik. Nincs olyan eretnekség, amelyik ne a Bibliából indulna ki." (B.G.)

***

„Ma a nagy szellemi keverések idejét éljük. Nagyon ébereknek kell lennünk, hogy el ne tévelyedjünk... Miközben minden embertársunkat egyaránt szeretjük, s mindenkinek a megadjuk a kellő tiszteletet, de azzal, ami Isten kijelentett Igéjétől eltér, nem vállalunk közösséget." (Cseri Kálmán)

***

"Minden tiszta a tisztának, de a tisztátalanoknak és a hitetleneknek semmi sem tiszta, sőt szennyes mind az elméjük, mind a lelkiismeretük." (Títus 1,15)

***

A megtért, hívő keresztyén ember új életet nyert az Úrtól, ezért többé már nem kíván részt venni a sötétség haszontalan cselekedeteiben, ami evilági: földi, testi és ördögi. (Jakab 3,15)
"Ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket." (Efezus 5,11)

Az Úr Jézus Krisztus igaz követője igyekszik mindent biblikusan megvizsgálni ezért nem fogad el semmit, ami bibliátlan, hamis, félrevezető, megtévesztő.

Az Úr Jézus Krisztus igaz követője nem lehet többé hiszékeny, babonás.

Mivel Krisztusra hagyatkozó életet él ezért, nem lehet szenvedélybeteg és egyáltalán nem jellemző rá az un. kiégés (burnout szindróma) sem.

Az Úr Jézus Krisztus igaz követője, már nem hisz a véletlenekben, a szerencsében, a sorsban, a személytelen gondviselésben. Nem fog részt venni titkos összejöveteleken, nem fog kapcsolatot tartani szektákkal, hamis tanítókkal és eltökélten óvakodni fog a hitetőktől, a vallásos szélhámosoktól.

Nem fog követni többé pogány szokásokat, nem fog gyakorolni okkult dolgokat. 
Nem kíván többé részt venni a népi hiedelmek pogány hátterű rendezvényein.
Nem gyakorolja a pogány halottkultuszt.
Nem érdekli mások misztikus látomásainak, vízióinak, álmainak a beszámolója, sőt határozottan igyekszik elzárkózni ezektől.

Az Úr Jézus Krisztus igaz követői többé már
nem szeretnének részt venni semmi istentelenségben, ezért nem adhatják,
sem a kezüket,
sem az arcukat,
sem a nevüket
az istentelen világ szennyes kínálatához.

Tisztában vagyok azzal, hogy ezek sarkos kijelentések, de biblikusak. 
Én az Úr kegyelméből már nem vagyok sem kezdő a hitben, sem frissen megtért, sem szélsőséges teológiai nézeteket valló ember, ezért ezekről a kérdésekről nem kívánok vitatkozni senkivel,
sem pszichológusokkal,
sem szupervizorokkal,
sem lélekgyógyászokkal,
sem lélekbúvárokkal,
sem terapeutákkal,
sem mentálhigiénikusokkal,
sem coachokkal,
sem kineziológusokkal,
sem motívációs trénerekkel,
sem teológusokkal,
- senkivel.

Mindezt arra alapozom, hogy aki már igazán megismerte és elfogadta az Úr Jézus Krisztus kegyelmét, megkapta bűneire a bocsánatot és átélte az evangélium életformáló valóságát, annak a Krisztus keresztáldozata árán szerzett üdvözítő HIT lesz az egyetlen és legdrágább értéke, az élete értelme.

Az Úr Jézus Krisztusba vetett kipróbált hit azért a legdrágább kincs, mert mennyei, egyedi, páratlan, igaz, hiteles és csak ez üdvözít, mert az Úr Jézus szent vérén szerezte.

"És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk." (Ap Csel 4,12)

A Szent Biblia úgy mutatja be a Krisztusban hívő embereket, mint határozott, meggyőződéses, egyenes, gerinces emberek, akiknek lelki tartásuk van. Miért?
Azért, mert Isten nagy kegyelméből a Szentlélek templomaivá lettek.
Azért, mert ők a mennybe készülnek! Készülnek a mennyei hazába, haza az Úrhoz!

Aki az Úr tulajdona, és a mennybe készül, az igenis legyen meggyőződéses ember, legyen lelki tartása. Azért, mert Krisztusban mindent megkapott, ami a boldog élethez és az örök élethez szükséges.

Az igazán megtért ember az Úr Jézus Krisztus által, nemcsak sokat, vagy nagyon sokat, hanem MINDENT megkapott. És ez nagy különbség!

„Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róma 8,32)

...

Anno Domini Nostri Jesu Christi, Budapest, 2026.

Trencsényi László
református lelkipásztor