Amor est catharsis vitae

***

A lelki fájdalmak

minden más szenvedésnél elevenebb

sokkal érzékenyebb és mélyebb sebet

marnak az emberben.

(T.L.)

***

***

IN MEDIO UMBRAE MORTIS

"Még ha a halál árnyékának völgyében..."

Zsoltár 23,4

***

"Egy rövid szempillantásig elhagytalak, és nagy irgalmassággal egybegyűjtlek; Búsulásom felbuzdultában elrejtém orczámat egy pillantásig előled..."

Ézsaiás 54, 7-8

***

 

AMOR EST CATHARSIS VITAE

***

Viam viri in adulescentula

(Példabeszédek 30,19)

***

"Egy rövid szempillantásig elhagytalak, és nagy irgalmassággal egybegyűjtlek; Búsulásom felbuzdultában elrejtém orczámat egy pillantásig előled..."
Ézsaiás 54, 7-8

AZ A RÖVID SZEMPILLANTÁS

Egyetlen pillanat
dermed az időben
a lelki szinuszgörbe
kifeszítve
sarkig kitárulva
pattanásig szétnyílva
tátong a seb

Amikor ugyanabban a
szempillantásban
tünnek fel
a lelki CATHARSIS
Zenit és Nadir
lecsupaszított pólusai

Akkorra már hirtelen
érintve van minden
a krízisen innen
csak egy lépés a szakadék

Amikor már nem hiányoztam senkinek
kimenekülve azonnal
elmaradt az időben
akit szerettem
család
barát
otthon
haza
szerelem
hirtelen ért véget

IN MEDIO UMBRAE MORTIS

Amikor minden
KEGYELEM

A catharsis múlhatatlan
mindörökre nyílt seb
vérző
eleven
felkavaró
szívszorító
porba roskasztó
kegyetlen
leírhatatlan
elmondhatatlan
csillapíthatatlan
robbanásig felfutó fájdalom

És akkor ugyanabban a
szempillantásban
minden más idősíkba kerül
AZONNAL és
MINDÖRÖKRE!

Trencsényi László
Anno Domini Nostri Jesu Christi, 1976.

***

IN MOMENTO INDIGNATIONIS ABSCONDI FACIEM MEAM PARUMPER A TE
"Egy rövid szempillantásig elhagytalak, és nagy irgalmassággal egybegyűjtlek; Búsulásom felbuzdultában elrejtém orczámat egy pillantásig előled, és örök irgalmassággal könyörülök rajtad; ezt mondja megváltó Urad." Ézsaiás 54, 7-8

***

NAM ET SI AMBULAVERO IN MEDIO UMBRAE MORTIS NON TIMEBO MALA QUONIAM TU MECUM

"Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy." Zsoltár 23,4

***

...Sőt  mindazt a rosszat, amit e siralomvölgyben rám bocsát, javamra fogja fordítani. Mert megteheti azt, mint mindenható Isten. És meg is akarja cselekedni, mint hűséges Atya."

(Heidelbergi Káté 26.)

***

QUIA MISERICORDIA TUA MAGNA EST SUPER ME

ET ERUISTI ANIMAM MEAM EX INFERNO INFERIORI

"Mert nagy én rajtam a te kegyelmed,

és kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból."

Zsoltár 86,13

***

...

QUIA AMORE LANGUEO

(Canticum Canticorum 5,8)

 

***

CANTICUM AMORIS

***

QUIA FORTIS EST UT MORS DILECTIO

„Mert erős a szeretet (szerelem), mint a halál."

(Énekek Éneke 8,6)

 

 

VOLTUNK egymásnak

 

Akkor még szinte gyerekek voltunk,

mélyen őszinték, tapasztalatlanok

és minden tekintetben tökéletesen védtelenek.

Ő tizenhat éves volt,

mint frissen kibomlott rózsa.

Én tizenkilenc.

Ő nem változott,

én folyton változom.

Ő megmaradt fiatalnak.

Akkor is az volt,-

tizenhat éves-

amikor utoljára láttam.

 

 

Öt boldog, felejthetetlen hónap adatott.

És mi meghatódottan ott lehettünk egymás örömére.

Sietve írtuk lázas szerelmünk napjait.

Finom érzékenységgel osztottuk meg álmaink.

Buzgón, nagy lelkesedéssel terveztük közös jövőnk.

Körültekintő meghittséggel ápolgatva zsenge kapcsolatunk,

vigyázván vigyázva, féltőn féltegetve,

hogy jaj, csak megmaradjon,

és ki ne kezdjék a csalódások rozsdafoltjai.

 

Minden érzelmi kapcsolat mindvégig megmarad törékenynek.

 

Mindketten tudtuk, hogy a kívül hordott szív a legsebezhetőbb.

És mi felkészületlenek, védtelenek voltunk.

A vihar kiszámíthatatlanul, váratlanul érkezett

ismétlődő csapásai alatt egyszerre minden összeomlott.

Hírtelen minden elpattant, szétrobbant örökre.

Nyomában riasztó örvény, mély rés, szédítő szakadék, tátongó seb maradt.

És mi tehetetlenül figyeltük ahogy

a csillapíthatatlan fájdalom felkorbácsolt vad hullámain,

megsebzett életünk szilánkos, pengeéles roncsain

egymástól egyre távolodva sodortatunk tova.

 

Néha még azóta is

a széthullt szerelem

fuldokló szövetein

időnként átszivárog

a könny

és a fájdalom.

 

A meghitt szerelmi kapcsolatban az évtizedek mellékesek,

értelmezhetetlenek és elhanyagolhatóan lényegtelenné, jelentéktelenné törpülnek.

 

Ha valaha valakit igazán szerettünk,

Ő egy más idősíkba kerül.

Valahogy mindig féltve és elérzékenyülve rejtegetjük örökre.

 

Ugyan a megrendült időben és térben

feltartóztathatatlanul távolodunk,

de a lélek rejtett hullámverésein

évtizedek múlva is hajszálpontosan jelez,

és a megható mélyben érzékenyen rezonál.

Bár jól tudjuk, hogy ennek- a történtek miatt,

és annyi évtized után,

már rég halottnak kellene lennie,

mégis, - annak ellenére is,

érthetetlenül és felfoghatatlanul

valahogy mégis elevenen él.

 

Az őszinte szerelemkapcsolat emlékezete megbonthatatlan, temethetetlen és törölhetetlen.

 

Ő azóta is tizenhat éves maradt.

Ő semmiképpen sem egy a sok közül.

Ő soha nem lehet idegen, vagy közömbös.

Ő azért született, hogy megmaradjon örök tizenhat évesnek.

Ő azért született, hogy megmaradjon szépnek és vonzónak.

Ő azért született, hogy egy legyen azon kevesek közül

akik visszavonhatatlanul beléptek az életembe.

Ő azért született, hogy amit nekem Ő adni tudott, az törölhetetlen maradjon.

 

Az Énekek Énekében évezredek óta ragyogó szent, őszinte, forró,

tiszta, izzó, lángolva lobogó szerelem, addig ismeretlen volt.

Akkor váratlanul valóság és megtapasztalás lett.

Ő pedig engedte, hogy azzá legyen,

engedte, hogy szeressem.

 

Mennyire szerettem!

 

Ő szabadnak született.

Ő nem ismert megkötöttséget.

Ő nem tudott igazán elköteleződni.

Ő tisztában volt értékeivel, vonzó szépségével.

Ő egyszerűen élvezte, ha hódolat veszi körül.

Ő igényelte az elismerést, a csodálatot.

Ő tudta nagyvonalúan, felülről értékelni a dolgokat, a történéseket.

 

Már soha többé nem kerültünk közel.

 

A múló időben Ő sem tudott törölni, amint én sem tudtam.

Amikor zavartan és elfogódottan egymásra gondolunk

tudva, hogy -valahol-  még élünk, és még megvagyunk.

Több ez hideg érzéketlen tudomásulvételnél.

 

Az őszinte szerelmi kapcsolat végül

sokkal maradandóbb imakapcsolattá szépül.

 

Az imakapcsolat hervadhatatlan, időtállóbb és szilárdabb a kornál.

Végig megmarad sérthetetlennek, kikezdhetetlennek és végtelennek.

Gyógyítóan és sértetlenül ível át sebeken, könnyeken, gátakon, kétségbeesett lelki romhalmazokon.

 

Sok-sok évtized után

Ő mégis tizenhat éves maradt

frissen,

egészségesen,

szépségesen,

vonzóan,

illatosan,

kibomlott rózsaként

ezután már

ö r ö k r e.

Trencsényi László

...

***

"Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szerelem, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja." (Énekek Éneke 8,6)

***

A szépség, hogyha már kinyílt,
nem válik barna röggé;
virág, ha egy napig van itt,
egynap van itt örökké.

(Devecseri Gábor)

***

"Hangot sem ad a néma szakitás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza."

(Pilinszky János)

***