Légkalapács és Chopin

LÉGKALAPÁCS ÉS CHOPIN

Azon a délutánon az iskolában valami felújítást végeztek!
Éppen elkezdtük a hittanórát, amikor az alagsorban
megszólalt a légkalapács brutálisan durva zaja.

Nem adtuk fel és megpróbáltunk hangosabban beszélgetni.
Néhány perc múlva csend lett, majd arra lettünk figyelmesek,
hogy a szomszéd teremben valaki leült a zongorához.
Ekkor egy gyönyörű Chopin dallam melegítette át mindannyiunk szívét!

Döbbenetes volt a kontraszt!
Megálltunk a beszédben és lenyűgözve hallgattuk ezt a váratlan csodát.

Példázza ez az életünket is.
Valahogy ilyen durvák vagyunk mindannyian hitetlenül.
Amig a gonosz nyers istentelen erő dominál bennünk, addig bármikor ilyen
durván, érzéketlenül, kibírhatatlanul „fülsértő módon” tudunk megnyilvánulni.
Amikor viszont az Úr Jézus Krisztus kézbe veszi életünket,
már egészen más hangon fogunk beszélni.
Ővele a lelkünk megtalálja békességét, nyugalmát.
Boldogan fogadjuk és zárjuk szívünkbe Isten beszédét.
Attól kezdve más dallamot, mennyei harmóniát rejt a szívünk,
és mint ÉLET BESZÉDÉT adhatjuk tovább.

„Szívembe zártam beszédedet.” (Zsoltárok könyve 119,11)

Trencsényi László
református lelkipásztor
Nyíregyháza,1993.