Tisza parti áhítat Tokajban

TISZA PARTI ÁHITAT TOKAJBAN

„Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk." (Zsoltár137,1)

Mintha a mienk lett volna, oly otthonosan telepedtünk le a kis „kikötő" deszkáira Tokajban. A lábunk alatt szelíden sietett a Tisza. Mi az Életforrás táborból jöttünk, ő pedig a Kárpátokból érkezett.

Itt találkoztunk, amint ő éppen igyekezett haza a Dunába, tengerbe, óceánba, mi pedig az örök mennyei hazába készülve tartottunk itt csendeshetet.

Sokáig csendben figyeltük a nagy folyó ősi életjeleit, szelíd csobbanásait, pici örvényeit.

Mennyi mindent hozott magával?

Sok felesleges terhétől itt vált meg végleg Tokajban, mert szilárdan elhatározta, hogy a sok „szemétségét" itt rakja le, nem hordozza többé, hanem megtisztulva megy tovább.

A nagy folyó és életünk folyója vajon merre megy tova?

A múlt és a jelen ölelték át egymást itt a hegy lábánál beleölelve minket is.

Amikor kinyitottuk a Bibliát, a két és fél ezer év távlatából elevenen felzengő hűség és kitartás hitvallása a 137. Zsoltár megrendítő, szavai mély nyomot hagytak bennünk.

Már csak egy nap volt hátra a táborból.

Gondolatainkba merülve, csendben ültünk a mólón, amint egykor Isten népe Babilon vizeinél.

Ott hetven esztendő volt a „gondolkodási idő" itt csak hét nap, de ez a hét az Élet Forrásával, az Úr Jézus Krisztussal telhetett el. Ő mondja: „Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne." (János 4,14)

Ő ismer egyedül, Ő tudja csak, hogy itt tudtuk-e hagyni bűnös életünk minden szennyes hordalékát, hogy megtisztulva szabadon haladhassunk tovább az általa megszabott mederben a mennyei keskeny úton!

Lehet-e elfelejteni ezt a hetet, amit itt tett értünk a mi Istenünk?

Hiszem, hogy mi, akik itt lehettünk, nem fogjuk elfelejteni soha a IV. Életforrás tábort, ahova már életünk, szívünk egy közös darabja fűz.

Kitörölhetetlen emlékként üzen számunkra a hely ezután.

Már végleg ide köt minket a Tokaj főterén álló Sztéhló Gábor Otthon meghitt csendje, ahol Isten előtt, örömkönnyek között valóban otthon lehettünk a mi áldott Istenünk kegyelmes karjaiban.

Tokaj, 1998. július 31.

Trencsényi László

református lelkipásztor