A Krisztus élő evangéliuma megérkezik Európába

„Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.
Mi pedig, miközben fedetlen arccal,
mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan,
ugyanarra a képre formálódunk át az
Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre."
(2 Korinthus 3,17-18)

***

..........................................................................................

Elhangzott

2024. július 21-én
a Budapest, Pestújhelyi Református Templomban

Igehírdető:
Trencsényi László
református lelkipásztor

............................................................................................

 

Problémák Efezusban 2.

(Visszaélések az Úr nevével)

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 19, 8- 17)

• 8 Azután eljárt a zsinagógába, ahol három hónapon át bátran szólt, vitázott, és igyekezett meggyőzni őket az Isten országának dolgairól. 11  Isten pedig nem mindennapi csodákat tett Pál keze által; 17Tudomására jutott ez minden Efezusban lakó zsidónak és görögnek, úgyhogy félelem szállta meg mindnyájukat, és magasztalták az Úr Jézus nevét.

***

Két év nagy idő. Mire használta az apostol?  Természetesen a zsidók Efezusban is ellentmondtak és elutasították az evangéliumot. Az apostol kénytelen volt bérelni egy épületet, ahol naponta tanított az Isten országának dolgairól.

Számunkra is ez legyen a legfontosabb.

Mindent az Úr Jézus evangéliuma határoz meg. Isten országának dolgairól mindenkinek hallani kell, ezt érteni és élni kell.

 

Mire volt elég ez a két év?

Az apostol áldott szolgálata nyomán, megalakult az efezusi gyülekezet és vonzáskörzetében sorban még másik hat is Ázsiában. Efezus, Szmirna, Pergamon, Thiatira, Szárdis, Filadelfia, Laodicea.

Voltak Efezusban, akik tisztán hittek az Úr Jézus Krisztusban.

Voltak, akik nem hittek, sőt makacsul ellenálltak.

Voltak, akik megpróbáltak kettős életet élni és a hit mellett megtűrték a babonaságokat is.

Voltak, akik visszaéltek az Úr Jézus nevével és hasznot próbáltak húzni belőle.

Voltak, a helybeli görögök, pogányok közül, akik csak az alkalmat keresték arra, hogy lázadást szítsanak.

Mi is érintettek vagyunk. Mi hogyan viszonyulunk az evangéliumhoz. Vajon mi melyik csoportba tartozunk?

 

Pál apostol ottani szolgálatával kapcsolatban, az Ige csodálatos gyógyulásokról is beszámol.

Világos, hogy a gyógyulások forrása Isten, nem pedig az apostol. „Isten pedig nem mindennapi csodákat tett Pál keze által."

Isten hatalmas módon volt jelen és a meggyőző jelek hitelesítették, igazolták Pál apostol szolgálatát.

 

Ezzel egyidőben sorra jelentek meg a gyógyítási hamisítványok, az utánzások, a hitvány másolatok.

Ebben a fejezetben, több ponton is beszámolót hallunk egészen szélsőséges, szinte bizarr babonás szokásokról.

Furcsán hangzik, amikor arról hallottunk, hogy különböző tárgyakhoz milyen hiedelmek kötődtek.

(Pál apostol kendői, kötényei.)

Teljesen egyértelmű, hogy nem Pál apostol használati tárgyainak, ruhadarabjainak volt varázserejük, hanem a pogányoknak volt merész KÉPZELŐEREJÜK.

Az ereklyetisztelők, és relikviaimádók ma is erre az igére alapoznak. Pedig súlyosan tévednek.

Tudjuk, hogy az ereklyék vallásos tisztelete nagy jelentőséggel bírt   a szentek kultusza   kialakulásában.

Katolikus rituális törvény, hogy minden oltár kövében, valamely szent ereklyének kell lenni.

Már a korai pápaság kezdetétől alapkövetelmény volt, hogy minden oltár - lett légyen az kápolnában vagy templomban - magába foglaljon valamilyen ereklyét is. A legtöbb esetben természetesen nem egy teljes testereklyéről van szó, hanem annak csupán egy-egy részéről. A relikviák közé sorolják a csodatévő képeket is.

 

E tekintetben is sziklaszilárd és változatlan a református álláspont. Nem hiszünk az ereklyék varázserejében SOHA!

Kálvin János írja magyarázatában: „Ízetlen a pápisták gyakorlata, akik a relikviák tiszteletére hívnak fel, hogy azokat csókolgassák a hódoló emberek, mint ahogy a pápaságban Szent Ferenc saruját és nadrágját,

Szent Róza övét, Szent Margit fésűjét és hasonló kacatokat imádnak."

Mi reformátusok a bálványok közé soroljuk, a szerencsehozó tárgyak, amulettek, kabalák, szobrocskák, zarándok utakon vásárolt csodatárgyak, ereklyék, szentek szobrainak, szentképeknek sokaságát, melyektől az emberek csodákat, gyógyulást, segítséget várnak.

Sajnos a sok babonás vallásos misztika, így az ereklyekultusz a mai napig igencsak virágzik, mondhatni burjánzik.

Óvakodjunk tőle!

A fölolvasott Igében teljesen világos, hogy Pál apostol nem küldött magáról semmiféle tárgyakat SENKINEK, SEHOVA.

A szövegből kiderül, hogy nem ő találta ki, nem ő kezdeményezte, nem ő szorgalmazta, nem ő küldte. És a nevét sem adta hozzá! Ő nem tett ilyet. NEM TÁPLÁLTA A BABONASÁGOT, A VALLÁSOS MISZTIKÁT SOHA.

 

Mindezeket a hiedelmeket egyértelműen a hitetlenek, a babonás pogányok találták ki.

Ezt a tévelygést ők táplálták, ők népszerűsítették és ők vitték be a köztudatba. Mindig is voltak erre kapható emberek.

Ezek a babonás elképzelések, azóta sem haltak ki. Az ereklyetisztelet, úgy tűnik, hogy KIÍRTHATATLAN.

MÁSODIK HELVÉT HITVALLÁS 5. fejezet: A szentek ereklyéiről:

„Nem hisszük, hogy a szentek ereklyéit imádnunk vagy tisztelnünk kellene.

Elődeink a legnemesebb ereklyéiknek, az ősök erényeit, tanítását és hitét tartották!

TISZTA HIT NÉLKÜL AZ EMBER, MINDEN TÉVELYGÉSRE, MINDEN ROSSZRA   HAJLAMOS ÉS  KÉPES!

Micsoda zavar volt a fejekben Efezusban?

Szinte ide kapcsolva, közvetlenül-e babonás hiedelmek után Skéva főpap fiainak gyalázatos tettéről olvasunk.

(Tudjuk, hogy egy másik főpapnak, Élinek a fiai is hasonló sötét alakok voltak: Hofni és Fineás.)

Arról számol be a Szentírás, hogy Efezusban sorra jelentek meg a lézengő, csavargó, semmirekellő önjelölt ördögüzők és végezték gyalázatos praktikáikat. Skéva főpapnak hét fia is ilyen sötét módon művelte ezt a sötét mesterséget.

Ez az istentelen akció látványos megszégyenüléssel zárult.

Elképesztő volt már a tervük is, mivel az Úr Jézus nevét akarták felhasználni anélkül, hogy személyesen hittek volna benne. De nemcsak vissza akartak élni illetéktelenül a Jézus nevével, hanem jól jövedelmező haszonszerzésre is akarták használni. Megállapíthatjuk, hogy az olcsó megélhetés reményében kísérleteztek, - NULLA sikerrel.

A zsidó ördögűzők látványosan csődöt mondtak.

Isten itélete volt rajtuk. Az ördög rájuk támadt, leteperte őket és megsebesülve pánikszerűen menekültek el.

***

TESTVÉREK, A SZENT EVANGÉLIUM, NEM HÉTKÖZNAPI DOLOG.

A hozzá való viszonyulásunk sem lehet az.

Vagy tiszta, őszinte, szent indulattal viszonyulunk hozzá, vagy mi is életveszélyes játékot űzve csak kísérletezgetünk.  AZ EVANGÉLIUM NEM JÁTÉK!

Ne próbáljon meg senki visszaélni az Úr Jézus nevével.   Csak akkor vegye a szájára, ha tisztességesen akar róla beszélni.

Aki Istent kísérti, annak még soha nem lett jó vége. Erre számtalan példát lehetne hozni a történelemből.

Gondoljuk csak a diktátorok működésére, földi életére:  hitványságaikra, istentelen kegyetlenkedéseikre,

de szörnyű végükre is,  - halálukra, emlékezetükre, történelmi megítélésükre.

Kivétel nélkül mindannyian úgy végezték, ahogy a Malakiás próféta könyve 2. fejezetének 2-3. versében van megírva.

Aki Istennel szembe megy, az megítéltetik, könnyűnek találtatik és a történelem szemétdombjára kerül.

***

AMINT MONDOTTUK: AZ EVANGÉLIUM NEM JÁTÉK!

FONTOS ÜZENET SZÁMUNKRA!

Nemcsak emlegeti kell tudni az Úr Jézus Krisztus szent nevét, hanem közvetlen, személyes kapcsolatban kell vele lenni.

„Nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk." Apostolok cselekedetei 4,12

Nincs más erő, csak az Úr Jézusé, amely által a sötétség ereje és hatalma legyőzhető.

Mi is csak Ővele és Őáltala győzhetünk. Mert Ő a halálon is győztes Király! Ezért mondja nekünk az Ige: „Vegyétek fel a hitnek pajzsát, és a Lélek kardját!"

***

Skéva fiainak kudarca, csúfos bukása, látványos megszégyenülése, elrettentő példa volt Efezusban.

Gyorsan közismertté vált. Sokakat elgondolkodtatott. Félelem szállta meg őket, és az Úr Jézus nevét kezdték el magasztalni.

„Tudomására jutott ez minden Efezusban lakó zsidónak és görögnek,

úgyhogy félelem szállta meg mindnyájukat, és magasztalták az Úr Jézus nevét."

***

Nemcsak magasztalták az Úr nevét, de cselekedtek is. A tettek mezejére léptek.

Megdöbbentek, megrendültek és belátták, hogy nem mehet így tovább.

Kézzel fogható lett a bűnbánat, a bűnvallás, és látványos lett a beismerés, mert ők maguk is lelepleződtek.

Belátták, hogy minden, ami sötét, mágikus, misztikus, az a SZEMÉTRE VALÓ.

Azonnal elkezdték kidobni istentelen tárgyaikat, dolgaikat.

 

Rádöbbentek, hogy Isten szentsége kötelez és mindent fölülír.

Nem keveredhet,   a tiszta a tisztátalannal,   a hívő a hitetlennel.

Nem lehet tovább felemás igában élni.

Nem lehet ötvözni azt, aminek kétségtelenül más a természete. Nem keveredhet a tűz a vízzel.

Más a természete a vasnak és a fának. A sziklának és a hamunak.

Más a szent és más a szentségtelen. Más a templom és más a szórakozóhely.

Nem férhet meg egy szívben, egy házban, egy otthonban a krisztusi és a démoni.

 

Ezt mindennél előbb nekünk is teljes határozottsággal TISZTÁZNI KELL.

Erre figyelmeztet az Ige: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen." (Efezus 5,15)

 

Az Úr elvárja, hogy tegyük meg a tőlünk telhetőt! Mi is sürgősen rendezzük életünket.

Azonnal váljunk meg mindattól, ami megzavarhatja, megronthatja,

megmérgezheti az Úrral való áldott, szent, meghitt, szoros és élő kapcsolatunkat.

Vegyünk példát az efezusi hívő emberektől.  Mi is haladéktalanul kezdjük el kidobni, mindazt, ami a szemétre való: istentelen tárgyainkat, dolgainkat gonosz szokásainkat.  Nem leszünk szegényebbek, hanem szabadabbak és gazdagabbak!

Adjon az Úr nekünk világos látást, tiszta hitet, erős lelket, hogy tudjunk ellenállni minden kísértésben.

Adjon az Úr erőt, hogy legyünk készek és eltökéltek mindent megvizsgálni, és tudjuk megítélni, hogy mi a helyes és helytelen.

Adjon az Úr bátorságot, hogy legyünk határozottak, hogy soha ne keverjük és ne mossuk össze a rosszat a jóval senki kedvéért.

Adjon az Úr nekünk hit-stabilitást és Lelke által kellő bölcsességet, hogy merjünk és tudjunk helyes döntéseket hozni.

Adja meg az Úr, hogy tudjunk úgy élni, hogy soha senki és semmi ne zavarja meg, ne zökkentsen ki, és ne blokkoljon minket, az Urral való szent és áldott kapcsolatunk ápolásában.

 

 

 

***

..........................................................................................

2024. július 14.  Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

Problémák Efezusban 1.

(Megrekedtek a hit útján)  (Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 19, 1-8)

• „Amíg Apollós Korinthusban volt, Pál végigjárva a felső vidékeket, Efezusba érkezett. Ott néhány tanítványra talált, 2 és így szólt hozzájuk: Kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek? Ők így feleltek:Hiszen még azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek. 3 Ezután megkérdezte tőlük: Akkor milyen keresztséget kaptatok? János keresztségét - válaszolták ezek. 4 Pál ekkor így szólt: János, amikor keresztelt, megtérést követelt, de azt mondta a népnek, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban. 5 Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére. 6 És amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak. 7 Ezek a férfiak pedig összesen mintegy tizenketten voltak. 8 Azután eljárt a zsinagógába, ahol három hónapon át bátran szólt, vitázott, és igyekezett meggyőzni őket az Isten országának dolgairól.

***

A Szent Biblia sok fontos részlettel és alaposan informál minket. Pál apostol megérkezett Efezusba, Asia római provincia fővárosába. Mint mindenütt, itt is végezte áldott küldetését, hirdette az igét.

Ő talált rá néhány tanítványra, és nem fordítva. Ez jellemző és arra világít rá, hogy Ő éles szemmel járt-kelt. Ő volt a kezdeményező, ő kereste a lehetőségeket a bizonyságtételre. Ő talált rájuk. Így találkozott 12 olyan férfival, akik ugyan hívőknek tartották magukat, de mint kiderült, csak a János keresztségét ismerték.

Ők még nagyon az út elején jártak, lelkileg kezdők voltak.
Még nem kaptak tanítást Isten Szentlélekről,
nem ismerték tisztán sem az Úr Jézus Krisztus élő evangéliumát,
sem a Krisztus nevében való keresztséget.
Pál apostol azonnal észlelte a súlyos hiányosságokat, a keresztyén tanítás alapjainak hiányát,
a téves hitismeretet, melyről kiderült, hogy csupán üres lelkesedés, fellángolás volt.
Világosan látszott, hogy mind a 12-en csak félútig értek és lelki zsákutcába jutottak.
Gyakorlatilag ez helyben járás volt, mivel megrekedtek és lelki parkolópályára kerültek.

***

Krisztus nélkül, az Ő szent jelenléte nélkül, Isten Lelke nélkül UGYAN MEDDIG IS JUTHAT AZ EMBER?

Csak a látszatig.

A latinban így fogalmazták ezt meg. NON VIDERI SED ESSE = Nem látszani kell, hanem lenni!

A látszat önbecsapás és mások SÚLYOS félrevezetése, megtévesztése.
Láthatjuk, hogy a vallásos külsőség, még nem minden.
Határozottan megállapítható, hogy csak felszínes, felületes volt a hitük.
Ami nem alapos, ami nem komoly, az nem értékes, nem is tiszta és nem működőképes.
„Nem látszani, hanem lenni kell."
Nekünk azzá kell lenni, ami a VALÓSÁG.
Azzá kell lenni, ami valóban -VALÓDI: Eredeti, KRISZTUSI!

***

Ők lehet, hogy meg voltak elégedve azzal a szinttel, amelyen éppen voltak.
Ha nem találkoztak volna Pál apostollal, abban a szomorú állapotban maradtak volna.
Komoly problémájuk volt. Hiányos volt az hitismeretük, egyszerűen nem voltak képben.
Nem ismerték az Úr Jézus Krisztus evangéliumát, nem élt bennük az Ige.
Nem szentelték életüket Istennek, így nem élhetett bennük Krisztus.
Nem mondhatták el, hogy Isten országa bennük van, csupán hallottak róla.
Nem vallhatták, hogy ők a Szentlélek templomai, mivel valójában nem is voltak azok.
Csak szimpla átlag-vallásosak voltak, tiszta, meggyőződéses hit nélkül. Ez volt a probléma!
Csak a János keresztségét ismerték. Ők még a Pünkösd előtti tanítványság szintjén álltak.
Csodálkozhatunk, hogy milyen tájékozatlanok voltak. Pedig tudniuk kellett volna, hogy Keresztelő János így tanított: „Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket." (Máté 3,11)
János,  Krisztusra mutatott, elismerte, sőt látta is az Ő istenségét és dicsőségét.

***

Azt azért el kell ismerni, hogy ők mind a 12-en őszinték voltak. Megvallották, hogy nem is hallottak Pünkösdről.  Nyitottak voltak, és partnerek voltak a tiszta tanítás elfogadásában. Nem zárkóztak el, hanem elfogadták a jobbra való tanítást, sőt készek voltak engedelmeskedni.

***

Isten hűséges eszköze Pál apostol éppen időben érkezett.

Ő lendítette ki őket, ebből az elesett, lelkileg meddő, alvó állapotból.
Kész volt segíteni, azonnal aktivizálta magát és munkához látott.
Világosan látta, hogy mi a probléma, de tudta azt is, hogy mi a megoldás.
Rendezte, amit hívő emberként rendezni lehetett:
tiszta vizet kellett önteni a pohárba, tiszta információ kellett a szívekbe, hogy minden helyes irányba változzon.
Kellett ez a külső beavatkozás, a helyes és egészséges tanítás, az a szent impulzus, amely egyértelműen Krisztusra mutat.

Elmagyarázta nekik, hogy Keresztelő János, amikor keresztelt, megtérést követelt, de azt mondta a népnek, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézus Krisztusban.
János Őrá mutatott, amikor kijelentette, hogy az Úr Jézus az Isten Báránya, Aki elveszi a világ bűneit. Amikor az Úr Jézus megkeresztelkedett, hallotta az Atya hangját, hogy „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm." Máté 3,17

***

Pál apostol egyértelművé tette, hogy kit szolgál, amikor fölmagasztalta mindenek fölé az Úr Jézus Krisztus szent nevét.
Nemcsak fölvilágosította ezeket az embereket, hanem közösséget vállalva velük, kézrátétellel áldást is kért életükre.
Isten igazolta Pál apostol erőfeszítéseit, odaadó munkáját, tanítását, hűséges szolgálatát és áldást adott ezekre a tanítványokra.
Ez hatalmas erővel hatott és mindent meghatározott.
A tanítást egyértelműen elfogadták és engedelmeskedtek.
Megkeresztelkedtek, megteltek Szentlélekkel, és azonnal megtörtént a változás.
Isten egyértelmű jelekkel is igazolta szent jelenlétét.
Feltűnő, hogy minden szép csöndben történt, fegyelmezetten, kiszámíthatóan és rendben történt.
Nem volt ebben semmi önkívületi rajongás, vagy ködös misztika.
Nem érthetetlenül beszéltek, nem új kijelentéseket prófétáltak.
Nem botránkoztattak meg senkit, de jelek lettek a pogányok számára.
Minden Isten dicsőségére történt, éppen úgy, mint Pünkösdkor.

***

Az eredmény az lett, hogy Isten Lelke elkezdte áldott munkáját bennük.
Az anyaszentegyház 12 új, elhívott, igazi hívő taggal bővült.
Többé nem voltak némák, hanem megszólaltak, úgy ahogy addig nem tudtak: „Szólták Isten nagyságos dolgait."
Az egyház igehírdetőkkel gyarapodott, hisz kapták a prófétaság Lelkét is.
Az Úr Jézus mondja: „Örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén." Lukács 15,10

***

 

Láthatjuk, hogy a Krisztus helyes ismerete nélkül, hűséges követése és a kereszt hordozása nélkül: a vallásosság csupánk üres látszat, csak állóvíz, csak képmutató színjáték, és ez így ítéletes! Megreked a fejlődésben és zátonyra fut minden, annak vége pedig hajótörés, összeomlás, katasztrófa.
NEHOGY ILYEN LEGYEN A MI HITÉLETÜNK.

Amennyiben mi öntudatos keresztyénnek valljuk magunkat, imádkozzunk azért,  hogy Isten adjon nekünk Lelke által bölcsességet, hogy a lelki fronton. minden szinten helyt tudjunk állni.

Elsőszámú feladatunk, hogy figyelnünk kell a jelekre.
Nekünk is érzékelnünk kell a hit-komolyságot, vagy a hit-hiányosságot.
Ha ismerünk másokat, akik hasonló szomorú helyzetben vannak, próbáljunk meg biblikus segítséget nyújtani, ha alkalmunk nyílik rá.
Nekünk is, mint Pál apostolnak minden esetben, az Úr Jézus Krisztusra, mint egyetlen megoldásra kell mutatnunk.

 

A tapasztalat azt mutatja, hogy amikor valaki igazán Isten Lelke által, az Ő hatalmába kerül, akkortól kezdve nemcsak más lesz, hanem teljes lesz az élete.
Mivel immár Krisztusa van, teljes lesz az öröme.
Ilyenkor a legfontosabb mondanivalója az lesz, amivel csordultig van a szíve.
Ettől kezdve igyekszik hasznára lenni a közösségének.
Feltétlenül igyekszik valamilyen módon átadni a megismert hitigazságokat.
Ezután már az Ő teljességéből merít és él.

Akinek a szíve megnyílik az Úr Jézus előtt, ott a Szentlélek által új élet fakad és elkezdődhet a legszebb és legáldottabb élet.
Boldog ember az, aki ma meghallja az Úr Jézus Krisztus hívását és vállalja,  hogy Őt igazán megismeri, életét neki szenteli és eltökélt határozottsággal végig követi.
Adja meg az Úr, hogy mi ilyen boldog gyermekei lehessünk Istennek.

 

 

***

..........................................................................................

2024. július 7.  Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

Problémák Korinthusban 5.

(Hamis tanítók tanításainak elfogadása)

(Olvasmány: 2Korinthus 11,4: 13-15)

• „Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek." 2Korinthus 11,4
• „Az ilyenek álapostolok, szélhámosok, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat. Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz." 2Kor 11,13-15

Pál apostol Korinthusban elvégezte áldott küldetését.  Hirdette az igét, egybegyűjtötte és megalapította a gyülekezetet,  táplálta, gondozta, őrízte, védte őket.

Az Úr Jézus Krisztus élő evangéliuma hatására, sokak szíve áldott módon megváltozott, életük rendeződött, de ezzel még nem lettek tökéletesek. Már eddig is láthattuk, hogy súlyos problémák adódtak a gyülekezetben:

1.                  Megjelent a széthúzás, viszálykodás, pártoskodás, irigység, szakadás. Ez méltatlan volt.

2.                  Megtűrték és nem orvosolták az erkölcsi kicsapongást. Ez botrányos volt.

3.                  Támadás történt Pál apostol ellen, mivel kétségbevonták apostolságát. Ez fájdalmas volt.

4.                  Súlyos visszaélés történt a lelki ajándékokkal. Ez felháborító volt.

5.                  Most pedig azt látjuk, hogy hamis tanítók jelentek meg a gyülekezetben. Ez tragikus volt.

Amikor mi az egyházban hasonló torzulásoknak vagyunk tanúi, hogyan reagálunk?

Lehet, hogy csak passzív elszenvedői vagyunk, de miként Pál apostol, mi is lelki fájdalomként éljük meg.

***

Amit láttuk a korinthusi gyülekezetben egyszerre csak hamis tanítók, rosszindulatú álapostolok jelentek meg, és ezeket nemcsak megtűrték, nemcsak szót kaphattak, taníthattak, de be is épülhettek a gyülekezetbe.

Hamarosan ezek a veszélyes emberek át is vették az irányítást. Volt tehát gond bőven Korinthusban!

Ezek más tanítást képviseltek, más Jézusról beszéltek, más evangéliumot, eretnek tévelygéseket hirdettek.

Az alapprobléma az volt, hogy a gyülekezet vagy nem érzékelte, vagy leértékelte a veszélyt.

Hogyan is reagáltak a hamis tanítókra, ebben a helyzetben?

Voltak, akik kritikátlanul tudomásul vették és megtűrték őket.

Voltak, akik ellenőrzés nélkül elfogadták a tévtanitásokat és jóváhagyták ezeket.

Voltak, akik azonosultak a tévtanítókkal, sőt támogatták, segítették őket.

De voltak olyanok is, akik leleplezték a hamisságot, figyelmeztettek a veszélyre, sőt harcoltak is ellene.

Valószínűleg ők voltak kisebbségben.  Lehetséges, hogy rövid úton el is távolították, kizárták őket a közösségből.

Pál apostol nem tűrhette és nem engedhette meg a hamisságot. Ő tisztában volt azzal, hogy az igazi evangélium megment (üdvözít), a meghamisított evangélium viszont a kárhozatba taszít. Ezért sürgősen rendet kellett tennie!

***

Tudjuk, hogy a tévtanításnál nincs veszedelmesebb, mert a valódi köntös látszata mögött sötét erők hamis tanítása burjánzik. Szomorúan kell megállapítanunk, hogy a tájékozatlanság miatt sokan nem látják mi a különbség az eredeti és a hamisítvány között. A tévelygőkkel lehetetlen a közös nevező vállalása.

A hívő keresztyének mivel jól ismerik az Igét: „Mindent megvizsgáljatok." (1Thesszalonika 5:21) és észlelik a veszélyt, az ördög alattomos csalásait, kísértéseit, ezért nem barátkoznak az ellenséggel soha.

Nem hisznek a behízelgő hamis ígéreteknek, ezért nem esnek áldozatul a vallásos csalók megtévesztő hamis tanításának, sőt leleplezik ezeket, mert felismerik a jeleket.

A hamis tanítók más Jézusról tudnak, más lelket képviselnek és határozottan más evangéliumot hirdetnek.

Ezek az emberek, bár magukat előszeretettel az igazi keresztyénség képviselőinek tartják, mégis félrevezetik hallgatóikat.

 

Árulkodó, hogy tanításuk döntő része különbözik a Szent Biblia egyetemes tanításától.

Erőszakosak, tagjaikat rendszerint szembefordítják saját gyülekezetükkel, sokszor még családjukkal is.

Kevésnek találják a Szentírást és az Úr Jézus Krisztus váltságát és sajátos tanaikkal ("szent" könyveikkel) egészítik ki.

A Bibliának egy-egy kiragadott részletét túlhangsúlyozzák, melyre tanaikat saját szájíz szerint fölépítik.

Jellemző, hogy Krisztus mellett, vagy helyett, más tanítókat is szinte szolgai tisztelettel követnek. (szektavezérek)

Általában azt tanítják, hogy csak ők az igazi hívők, hogy csak náluk van az igazság, és csak az ő híveik üdvözülhetnek.

Ezzel tökéletesen megfertőzik és meg is félemlítik áldozatukat.

Az Úr Jézus Krisztus így figyelmeztet: „Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok." Máté 7,15

***

Mindig voltak hamis próféták, akik megpróbálták a Krisztus örök evangéliumának tekintélyét

megtévesztő, fonák tanításukkal kikezdeni, aláásni, csorbítani, megrontani.

Azért támadják a Szentírást, mert Isten Igéje az abszolút igazság kősziklájára épült, Aki személyesen az Úr Jézus Krisztus.

 

Megállapíthatjuk, hogy világunkból a hamis tanítás nem halt ki.

A hamis tanítók nem fogytak el, és ártó természetük sem változott meg.

Úgy tudjuk, hogy még egyetlen hamis próféta sem vallotta be, hogy ő tévtanító.

Úgy tudjuk, hogy még egyetlen hamis próféta sem kért bocsánatot azért, hogy férevezetett lelkeket.

 

A hamispróféták által képviselt más evangélium nem mindenkinek tűnik fel, mivel használják a Biblikus fogalmakat, csak éppen más jelentéssel, tartalommal ruházzák fel.

Ami más, az nem ugyanaz, bár lehet, hogy a megszólalásig hasonló, de éppen ez benne a csalás, ez teszi roppant veszélyessé.

A kristály tisztának látszó víz nem biztos, hogy iható. Az ehetőnek tűnő gyümölcs nem biztos, hogy egészséges.

A hamis tanító más evangéliuma azért megtévesztő, mert megszólalásig hasonlít az eredetire.

Az ördög jó minőségű hamisítvánnyal akar célt érni. Nem a bizonytalanra épít, ezért egyre rafináltabban tökéletesíti módszerét.

A hamis tanító annál veszélyesebb, minél inkább ügyel a részletekre és minél alaposabban kozmetikázza termékét.

A becsempészett mérget kitűnően álcázza, sőt gyógyszerként tünteti fel.

***

Ők ma is más Jézusról tudnak, más lelket vesznek, és határozottan más, megtévesztő evangéliumot hirdetnek.

Megszámlálhatatlanul sok hamis tanítás van korunkban, az egyik ilyen például az un. reformált evangélium.

Az Úr Jézus Krisztus élő, életmentő, éltető evangéliuma, mint egyetlen örök igazság,

soha nem szorul reformálásra, soha nem szorul korrekcióra.

NINCS REFORMÁLT EVANGÉLIUM! Aki ma reformált evangéliumról beszél, az idegen tudományt tanít.

Aki a Krisztus beszédét próbálja megreformálni, felhigítani, vagy átértelmezve a korszellem elvárásaihoz igazítani,

az bizony igehamisító, vagyis más evangéliumot hirdet, ezért eretnek és veszélyes tévelygő.  Meneküljünk tőle!

***

Azt mondtuk, hogy a korinthusi gyülekezetben megjelentek ezek a tévtanítók, akik álapostolok voltak.

Megállapítottuk, hogy minden korban bőven akadtak vallásos szélhámosok, félrevezetők és tévelygők.

Nehogy azt gondoljuk, hogy ők kispályás csalók,

ők a lelki átverésnek szakképzett, profi mesterei.

A hamisítás minden hájjal megkent ügynökei.

Ők a félrevezetés elismert szakértői.

A fortélyosság megszállott képviselői.

A léprecsalás, tőrbeejtés szakavatott ismerői,

és az álcázás, titkolózás, ködösítés művészei.

„Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát."

Ők az áltudományosság doktorai.

A megtévesztés ügybuzgó élharcosai.

Az elvtelen alkalmazkodás bajnokai.

Az engedékenység, a lazaság, a keverés és összemosás fáradhatatlan elöljárói.

Káros és romboló működésük így összegezhető:

Rosszindulatból jelesek. Ravaszságból kitűnőek, Képmutatásból utolérhetetlenek,

Önteltségből, hiúságból, arroganciából felülmúlhatatlanok.

***

Ezek a veszélyes tévelygők nem szoktak fél munkát végezni.

Azoknak, akiket behálóztak, nincs sok esélyük.

Jellemző, hogy áldozatukat mindig elhitetik, félrevezetik, átverik, becsapják.

Nincs lelkiismeretük. Könyörtelenek. Ők zsigerből bárkit elárulnak és gondolkodás nélkül bárkit hátba támadnak.

Ők felelősségre vonhatatlanok, képesek mindent másokra hárítani.

A legnagyobb természetességgel, bármikor cserbenhagyják áldozatukat.

***

Veszélyes korban élünk és folyamatosan VESZÉLYBEN is vagyunk. Mivel a Krisztusba vetett hitünk miatt mi is célpontok vagyunk, ezért számolnunk kell azzal, hogy az ellenség mindig támadásra kész.

Legyünk résen, mert a farkasok kíméletlenek! A tapasztalat azt mondatja velünk, hogy

BÁRMIKOR, BÁRHOL, BÁRMILYEN ürüggyel, BÁRMILYEN eszközzel meg fognak támadni!

Ezt eddig még minden Krisztusban hívő ember tapasztalta!

Pál apostol így figyelmeztet: „Ragadozó farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat." (Apostolok Csel 20,29)

Az Úr Jézus mondja: „A farkas elragadja, és elszéleszti a juhokat." (János 10,12)

De Ő Jó Pásztor, csak Ő védhet meg!

***

Láthatjuk, hogy a hamis próféták életveszélyesek.

Mindig résen kell lennünk. A HITFIGYELEM és a HITFEGYELEM meg nem lankadhat soha.

 

Adjon az Úr erőt, hogy ebben a kegyetlen világban, tudjunk vigyázva helytállni, mindent megvizsgálni, hitben maradni és megállni.

Imádkozzunk, hogy Isten mentsen meg a veszélyes szélhámos emberektől.

Tegyük meg, amit megtehetünk. Elővigyázatosan óvakodnunk kell tőlük. Térjünk ki és kerüljük őket.

Számunkra kötelező a kellő és biztonságos távolságtartás, ha lehet ne vitatkozzunk velük, de meg kell tudni védenünk hitigazságainkat.  „A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk." (Zsidók 10,23)

Semmilyen közösségünk nem lehet velük, mert őket egészen más mozgatja, más motiválja, más erőket szolgálnak ki elvtelenül és gerinctelenül, melyhez nekünk nem lehet semmi közünk.

A veszélyek között mindig meneküljünk az Úrhoz.

Tőle kérjünk védelmet, megoldást, lelki nyugalmat, lelki békességet.

Kérjünk védelmet, hogy soha senki és semmi meg ne ronthassa, meg ne mérgezhesse az Úrral való áldott, meghitt, élő, szoros és szerves kapcsolatunkat.

Soha senki és semmi ne zökkentsen ki, ne fékezzen, ne keserítsen meg és ne blokkoljon minket szent küldetésünkben. Soha senki és semmi el ne szakítson minket a mi áldott Megváltónktól, az Úr Jézus Krisztustól.   Ámen!

 

***

..........................................................................................

2024. június 30.  Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

Problémák Korinthusban 4.

(Visszaélés a kegyelmi ajándékokkal )

(Olvasmány: 1Korinthus 14, 20-23: 33   1Korinthus 13, 8-10)

• 14, 20  Testvéreim, ne a gondolkodásban legyetek gyermekek, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, a gondolkodásban ellenben érettek legyetek. 21A törvényben meg van írva: „Idegen nyelveken és idegenek ajkával fogok szólni ehhez a néphez, de így sem hallgatnak rám", ezt mondja az Úr. 22Úgyhogy a nyelveken szólás jel, de nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek, a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek szól. 23Ha tehát összejön az egész gyülekezet, és mindnyájan nyelveken szólnak, és közben bemennek oda az avatatlanok vagy a hitetlenek, nem azt fogják-e mondani, hogy őrjöngtök?
• 14, 33 Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene.
• 13, 8 A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. 9Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk. 10Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes."

***

Pál apostol Korinthusban elvégezte az áldott küldetést.
Hirdette az igét,
egybegyűjtötte és megalapította a gyülekezetet,
táplálta, gondozta, őrízte, védte őket.
Az Úr Jézus Krisztus élő evangéliuma hatására, sokak szíve áldott módon megváltozott, életük rendeződött, de ezzel még nem lettek tökéletesek. Már eddig is láthattuk a súlyos problémákat a gyülekezetben:

·         Jelen volt a megosztottság, széthúzás, viszálykodás, pártoskodás, irigység, szakadás. Ez méltatlan volt.

·         Megtűrték és nem orvosolták az erkölcsi kicsapongást. Ez botrányos volt.

·         Támadás az apostol ellen. Ez fájdalmas volt.

Visszaélés a lelki ajándékokkal. Ez felháborító volt.

Az Anyaszentegyháznak Krisztustól kapott lelki hatalma van, és ezt a felhatalmazást lelki módon az Ő nevében kell gyakorolni.  A kegyelmi ajándékokat Isten szuverén döntése és akarata alapján az Anyaszentegyház újjászületett tagjai kapják szolgálat céljára

"Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint SZOLGÁLUNK is." (Róma 12:6)

Kegyelmi ajándékok csoportosítása: (Róma 12;  1Korinthus 12;  1Korinthus 14;  Efezus 4).

I.  Az Ige hirdetése
II. Tanítás
III. Kormányzás
IV. Könyörületesség gyakorlás
V.  Jelajándékok

A Szent Biblia az alábbi lelki ajándékokat sorolja fel:  (Apostolok, próféták, evangélisták,  nyelvek nemei, csodatevő erők. Bölcsesség beszéde, ismeret igéje, hithűség, lelkek megkülönböztetése.  Pásztorok, elöljárók, egyházkormányzók, püspökök, presbiterek.  Sáfárok, szolgálók, gyógyítók, gyámolítók, buzdítók, adakozók, könyörülők.)

„Amilyen lelki ajándékot kaptatok, úgy SZOLGÁLJATOK azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen." (1Péter 4,10-11)

***

A jelajándékok között  meg volt említve a nyelvek nemei, csodatevő erők, gyógyítások.

A nyelvekenszólás helytelen gyakorlata botrányos volt Korinthusban. Visszaéltek vele, ezt tették az első helyre, és bibliátlanul gyakorolták.
Ez a probléma, az értelmetlen beszéd, önkívületi állapot, extázis a pogányságban is megtalálható volt.
Mivel nem helyesen, biblikusan, világosan, érthetően, építően használták, így sokakat megtévesztettek.

„Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak majd, nagy jeleket és csodákat tesznek, hogy így megtévesszék, ha lehet, a választottakat is."(Máté 24,24)

 

Napjainkban igen sok hamis tanító szektavezér működik. Minden további nélkül visszaélnek a Bibliával, így a kegyelmi ajándékokkal is. Tudjuk, hogy a nyelvekenszólás pünkösdkor érthető, építő hitre segítő beszéd volt.  Korinthusban visszaéltek vele, úgy és olyan célra használták, ami nem egyezett a Bibliával. Ez a megtévesztés ma is világosan felismerhető a különböző szekták, elsősorban, a karizmatikus mozgalomban, pünkösdizmus képviselőinek hozzáállásában, viselkedésében, tanításában.

Egy leírás így számol be erről:

• „Ilyen karizmatikus csoport például a Hit Gyülekezete, ahol szinte sokkolják, fanatizálják híveiket. Siker evangéliumot hirdetnek. Hisznek a szellemkeresztségben. Bibliaellenesen nyelveken szólnak. Nyelveken szólva ördögöket űznek. Ez a NYELVEKEN SZÓLÁS nem felel meg a bibliai normáknak, attól idegen, olyan misztikus jelenség, mely a pogány vallásokban lelhető fel. Ha üzenetet közvetít, az nem Istentől való, mivel a nyelveken szólás Istenhez szóló beszéd és nem emberekhez szóló beszéd (1Kor. 14,2 ).   Prófétikus látomásokban hisznek, gyógyítanak, kézrátételekkel adják tovább a "Szellemet".  Gyakorolják pl. a torontói áldásnak nevezett gyülekezeti nevetést. Összejöveteleiken előszeretettel használják a rock zenei elemeket, amely így inkább egy Show műsorhoz hasonlit. A Szent Biblia világosan tanítja: „Legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni."

***

Egy református hittankönyben így írnak erről a problémáról:

• „A pünkösdista és karizmatikus mozgalom képviselőivel ne keressük a találkozást, mivel ott hamis lélek munkálkodik.
• Az erőtelen keresztény testvéreink hamar áldozatul eshetnek e hamis lélek gyötrésének. Ne nyisson senki ajtót az extázis előtt. Példának mondjuk el - amit magunk is láttunk -, hogy egy pünkösdista összejövetelen a „lélekkereszteltek" a padlóra zuhannak, s hamarosan görcsbe merevedett testek borítják a padlót, az emberek eszméletlenül esnek el, s lesznek áldozatok.
• Egy ilyen veszélyes, hamis közösség a Hit-gyülekezete napjainkban. Ez a karizmatikus mozgalom ál-ébredést képvisel, melyben a hamis lelkek munkálkodnak. Ez a nyelveken szóló mozgalom gyökeréig romlott fa, mert ők akarják a világot megváltoztatni - miként a világ is így gondolkodik-, s azt „megoldottnak" nem Krisztus golgotai áldozatában látják.
• A nyelveken szólást sokan azzal az Igével indokolják, hogy „Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz", de némelyek elfelejtik, hogy az ugyanaz nem jelenti az ugyanazon módon való munkálkodást (Zsidók 13,8).
• Sokkal inkább megáll az, hogy a nyelveken szólás az apostoli időkre adatott, s miután betöltötte feladatát, megszűnt.  Erről szólt Pál apostol is: „a nyelvek megszűnnek" (1Kor. 13,8).
• Ez a jelajándék a zsidóknak adatott, akik jeleket kértek! (I. Kor. 14,21. 1,22. Mt. 12,34-38. 16,1. Jn. 4,48).
• Pál apostol későbbi leveleiben sincs már szó a nyelveken szólásról és az apostolok többi levelei sem tesznek említést erről a problémáról, amely teljesen háttérbe szorult.
• Sőt az egyházatyák feljegyzéseiben sem találunk utalást, hogy a nyelveken szólás szerepelt volna a gyülekezetek gyakorlatában. Ezért okoznak mindig zavart és szakadást a nyelveken szóló mozgalmak az egyháztörténelem- folyamán, mint a rajongás lelkének közösségei."  (Református hittankönyv)

***

Pál apostol, rendet tett Korinthusban ezen a téren is. „Azt fogják hinni, hogy őrjöngtök!"  „Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene!"

Az Úr Jézus így figyelmeztet a veszélyre: "Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a Te nevedben űztünk-e ördögöket és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők." Máté 7,22-23

Soha ne fogadjuk el és ne kövessük a korunk hamis prófétáinak megtévesztő tanításait.
Soha ne azonosuljunk a kontroll nélküli, -fék nélküli- érzelmi rajongó keresztyénséggel.
Soha ne hallgassunk a vallásos hitetőkre, akik látványos, show műsorhoz hasonló „rock-oltárok" előtt zenés-szórakoztató alkalmakat tartanak.
Tanítani kell, nem szórakoztatni!!!
Tudjuk, hogy sokan jól érzik magunkat ott, ahol ez a világi stílus van a középpontban. Ma már ez a menő.
Pedig ezeken a világias csatornákon beáramlik az istentelen világ szennyes kínálata is,
a maga megbotránkoztató stílusával, világi módszereivel, zajos zűrzavarával, zenebonájával,
érzelmi kitöréseivel, rajongó, kontroll nélküli önfeledt tobzódásával.

Tisztában kell lennünk azzal, hogy minden hamis próféta feltett szándéka nem más, mint befolyásolni, megtéveszteni a tudatlan és vigyázatlan kereső embereket, vagy éppen a hívőket elbizonytalanítani, köztük meghasonlást támasztani, közéjük éket verni, de mindenképpen letéríteni őket az üdvözítő által elkészített keskeny útról.
Mindez sajnos kőkemény valóság!
A Sátán fortélyos és félrevezető természetével, és mérges marásával így akarja tönkre tenni mindazt, ami szent.
Fontos tudni, hogy a Kísértő az Anyaszentegyházban különösen is a dogmatikát, a tiszta hitvédelmi rendszert utálja, ezért támadja minden eszközzel.
Legfőbb törekvése megszüntetni a hitvallásokat, átlépni a felekezeti határokat.
Feloldani és eltörölni a felekezeti különbségeket (Ez az ökumenikus mozgalom legfőbb törekvése).
Így teszi totálisan kiszolgáltatottá a hitvédelmet.
Sajnos így vált napjainkra oly tragikusan megosztottá, ugyanakkor a hitetlenek felé toleránssá,
értékeit feladva vallás-semlegessé a keresztyén világ nagy része.

Ne engedjük, hogy minket is befolyásoljanak.  Nehogy elvtelen engedményeket tegyünk.

Világos, hogy a meghasonlott, semleges, színtelen, gerinctelen, langyos keresztyénségnek NINCS JÖVŐJE.

Csak sajnálhatjuk azokat, akiket megtévesztettek, akik ilyen helyeken érzik jól magukat.
Szomorú látni, ahogy félrevezetik és kihasználják ezeket a becsapott embereket.
Keresztyén kötelességünk, hogy segítsünk, ha lehet, tegyük meg a tőlünk telhetőt, ha egyáltalán meghallgatnak minket, és elfogadnak egy-egy tájékoztató felvilágosító lelki irodalmat.
Kötelességünk felvenni a harcot minden hamisság ellen félelem nélkül, mert „nagyobb az, AKI BENNÜNK VAN, MINT AZ, AKI-E VILÁGBAN VAN!" (1Jn. 4,4).
A Szent Biblia szerint különbség van azok között, akik elestek, és azok között, akik már az Úrtól elszakadtak:
A tévelygő, megtévesztett embertársainknak is van bocsánat, ha megtérnek az Úrhoz, az egészséges, és tiszta tanitáshoz.
„Jézus Krisztusnak vére megtisztít minket minden bűntől..., ha megvalljuk bűneinket, Ő hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson bennünket minden hamisságtól?" (1János 1,7-9).

„Végül, testvéreim, örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben, akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz." (2Korinthus 13,11)

 

 

***

..........................................................................................

2024. június 23.  Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

Problémák Korinthusban 3.

(Támadás az apostol ellen )

(Olvasmány: 1Korinthus 9, 1-3:    2Korinthus 10, 10-10)

1Nem vagyok szabad? Nem vagyok apostol? Nem láttam Jézust, a mi Urunkat? Nem az én munkám eredménye vagytok-e ti az Úrban? 2Ha másoknak nem volnék is apostola, nektek bizony az vagyok, mert apostolságom pecsétje ti vagytok az Úrban. 3Ez az én védekezésem azokkal szemben, akik engem bírálnak. (vádolnak)

2Kor 10,10 Mert levelei, mondják, súlyosak és kemények ugyan, de testi megjelenése erőtlen, és beszéde szánalmas (Gyatra, silány).

„Mert nem szeretlek titeket? Isten jól tudja azt!" (2Korinthus 11, 11)

***

Azzal, hogy Korinthusban ebben a fertőzött nagyvárosban is megjelent az Úr Jézus örömhíre, sokak szíve áldott módon megváltozott, életük rendeződött, de ezzel még nem lettek tökéletesek. Már eddig is láthattuk a súlyos problémákat a gyülekezetben:

·         Jelen volt a megosztottság, széthúzás, viszálykodás, pártoskodás, irigység, szakadás. Ez méltatlan volt.

·         Megtűrték és nem orvosolták az erkölcsi kicsapongást. Ez botrányos volt.

És most kétségbevonták Pál apostolságát. Kijelentették, hogy nem szereti őket. Ez enyhén szólva, nem volt valami hízelgő. Éppen úgy, mint korinthusban, mindig voltak a gyülekezetekben: zavartkeltők, hangadók, rosszindulatú emberek. Ők azok, akik uralkodni, diktálni akartak és tudatosan meghasonlást gerjesztettek.

Pál apostol tisztában volt ezekkel a veszélyekkel, hisz éppen Ő írja egy helyen: „...közületek is támadnak majd férfiak, akik hazugságokat (fonák dolgokat) beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat." (Apostolok Cselekedetei 20,30)

Mi történt itt és mi volt a vád Pál apostollal szemben?

A hangadók kijelentették, hogy nem szereti őket.  „Mert nem szeretlek titeket? Isten jól tudja azt!" (2Korinthus 11, 11)  Ezek a hangulatkeltők kétségbevonták apostolságát, és ezzel lejáratták őt. Nem vagyok apostol? (1Korinthus 9,1)

Leértékelték a munkáját, szolgálatát, sőt generálták, szították a feszültséget. Megkérdőjeleztek szinte mindent, amit az apostol képviselt. Miért?  Lehet, hogy sértődésből, írigységből, érdekből, vagy szimpla rosszindulatból?

Ebben a hangulatkeltésben sajnos partnerek voltak és asszisztáltak a gyülekezet tagjai közül is.

Nem léptek fel ellenük, eltűrték, és nem orvosolták a kialakult feszültséget.  Talán túl naívak voltak, befolyásolhatók, elővigyázatlanok voltak? Mindenesetre hagyták magukat megtéveszteni, sodortatni.

Úgy tűnik, hogy nem fogadták be teljesen a krisztusi tanítást, az alázatot, a szelídséget, és nem értékelték, nem becsülték eléggé az apostol által képviselt hittisztaságot, a fegyelmet, a szép rendet.

Ez tulajdonképen támadás volt az apostol ellen.  Tudjuk, hogy támadásokban már eddig is bőven volt része. Volt amikor a zsinagógában a zsidók támadtak rá, volt amikor a pogány hatóság emberei, volt amikor az utcai csőcselék, és most a saját gyülekezetének tagjai (lelki testvérei). MELYIK FÁJT NEKI A LEGJOBBAN?

Pál apostol kénytelen volt védekezni. Tulajdonképen itt védekezik a legelszántabban.  Minden jogalapja megvolt erre, hisz Ő alapította a gyülekezetet. (Lelki atyjuk volt.) Nem maradhatott néma.  Megteszi a tőle telhetőt. Határozottan kikéri magának a gyanúsítgatást.  Elszántan védi az igazát.  Védekezése jogos, helyénvaló, biblikus, igeszerű, őszinte, ugyanakkor visszafogott, józan és mértéktartó.  Ezt tanulta az Úr Jézustól, a Megváltójától is. Következetesen aszerint járt el.

Emlékeztette őket, hogy Ő az alapító.   Felemlegette a kezdeti elszántságukat,  a hűségüket. Szembesítette őket az igaztalan vádakkal, és a hálátlansággal.  Elhallgattatta a lázítókat.  Az apostol nemes hozzáállással érvel, cáfol, igazol, meggyőz, belátásra késztet. Elhordozza, elviseli, elszenvedi őket és tud megbocsátani. Ugyanakkor bizonyítja hűségét, szeretetét, elkötelezettségét irántuk. Helyesen kezelte a problémát.  KRISZTUSI MÓDON JÁR EL.

***

Mire tanít minket ez a mai Ige?

Nekünk is fel kell készülnünk, minden eshetőségre, a lehúzó, destruktív erők támadásaira.

Ne engedjük, hogy minket is befolyásoljanak.  Nehogy elvtelen engedményeket tegyünk. Világos, hogy a meghasonlott, semleges, színtelen, gerinctelen, langyos keresztyénségnek NINCS JÖVŐJE.

Mi nem lehetünk közömbösek, nem tűrhetjük az igaztalanságot. Mi is folyamatos lelki harcban állunk.  Készülnünk kell nekünk arra, hogy hitünk miatt minket is bármikor érhetnek külső és belső támadások.  Az Úr Jézusért a szenvedést is vállalni kell. Ő előre figyelmeztetett minket, hogy hívő életünkre időről-időre viharok zúdulnak! Bármikor kerülhetünk ilyen hitet próbáló lelki „tornádók" borzalmas pusztító szélcsatornáiba.

Mit kell tennünk ilyen helyzetekben? Hogyan kell reagálnunk?  CSAKIS KRISZTUSI MÓDON! Hitünk kötelez.

Tudjuk, hogy a szenvedések, üldöztetések bizony erősen fékezhetik futásunkat, megtörhetik lendületünket. Ismerjük azt, amikor fizikailag kell szenvedni, de mi tudjuk, hogy a lelki fájdalmak sokkal ÉRZÉKENYEBBEK, MÉLYEBB SEBET MARNAK az emberben. Gondoljunk csak arra, ha igaztalan rágalmak fókuszába kerülünk, vagy amikor váratlan támadások, üldözések vihara, zuhataga szakad ránk.

Az igaztalan vádakkal kapcsolatban Luther Márton mondta: „Gyaláznak engem ellenségeim, hát tegyék, de ha kegyes keresztyének Krisztus Urunkkal együtt dicsérnek, HA CSAK EGYETLEN KERESZTYÉN is hűséges munkásnak tart, már túlontúl gazdagon elnyertem jutalmamat. Amazok nem érdekelnek, nem méltók rá, hogy munkámat értékeljék, ha dicsérnének, annak szívem mélyén fájnia kellene. Gyalázkodásuk a legnagyobb dicséret és tisztesség számomra."

Amikor hívő életünk lelki békéjét, nyugalmát, stabilitását megpróbálják sötét, gonosz ördögi erők kikezdeni, aláásni, megbontani, megtörni. Ilyenkor mindig: „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére..." (Zsidók 12,2)

A Szent Bibliából világosan kiderül, hogy a támadásokra jó előre fel kell készülnünk! Nem érhetnek minket váratlanul! Sőt ellenségeinknek azonnal meg kell tapasztalniuk, hogy az Úr Jézus nem hagyott minket fegyvertelenül.  „Hadakozásunk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására." 2Korinthus 10:4

Minden támadást és kísértést csak az élő és ható áldott Igével védhetünk ki, amely az Isten szájából származik. Mi nem használhatunk nemtelen eszközöket. Bármilyen viharos időket is kell megélnünk, mi csakis a Mindenható Isten parancsolatai, intelmei, rendelései, tanácsai szerint járhatunk el. Mi Krisztushoz tartozunk. Ez minket KÖTELEZ!

 

***

 

***

 

..........................................................................................

2024. június 16  Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

Problémák Korinthusban 2.

(tisztátalanság, erkölcsi fertő)

(Olvasmány: 1Korinthus 4, 19-21:   5, 1-3, : 5,11-13   )

4, 19 Ha az Úr akarja, hamarosan elmegyek hozzátok, és megismerkedem majd ezekkel a felfuvalkodottakkal, de nem a beszédükkel, hanem az erejükkel. 20Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben. 21Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?

5, 1Mindenfelé az a hír járja, hogy paráznaság van közöttetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok között sem fordul elő: hogy tudniillik valaki apjának feleségével él. 2Ti pedig felfuvalkodtatok ahelyett, hogy inkább megszomorodtatok volna, és eltávolítottátok volna magatok közül azt, aki ilyen dolgot cselekedett. 3Mert én, aki testben távol vagyok, de lélekben jelen, mint jelenlevő már ítéltem afelett, aki így cselekedett.

11 Most tehát azt írom nektek, hogy ne tartsatok kapcsolatot azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek! 12Mert mit tartozik rám, hogy a kívül levők felett ítélkezzem? Nem a belül levők felett ítélkeztek-e ti is?   13A kívül levőket pedig Isten fogja megítélni. Távolítsátok el azért a gonoszt magatok közül!

***

Mi már tudjuk, hogy a Krisztus evangéliuma ebben a sötét világban világosságot gyújt és gátat szab a bűn áradásának. Azzal, hogy Korinthusban is megjelent az Úr Jézus örömhíre, sokak szíve áldott módon megváltozott, életük rendeződött. Átvette az uralmat a mennyei értékek sora, így jelent meg az szívekben: a hit, szeretet, józanság, mértékletesség. Az evangélium által a megváltozott életekben meghatározó lett az, ami addig nem volt: a tisztaság, az erkölcsösség, a szentség.

De tudjuk, hogy ezzel nem mindenki volt így. Mindig voltak hitben komolytalanok, akik nem is akartak megváltozni. Ötvözni próbálták a hitet a gonosz szokásokkal.

Bepillantottunk a korinthusi gyülekezet életébe, mely igen elszomorító, sőt elképesztő, felháborító képet mutatott.

Tudjuk, hogy Korinthus hírhedt, bűnökkel fertőzött, kicsapongó, erkölcsileg a legzűlöttebb hely volt. A romlás melegágya volt, ahol undorító szexuális szokások, elképesztő erkölcsi fertő uralkodott.

Sajnos szomorúan tapasztaljuk, hogy ez a korinthusi probléma, ma már mindenütt az egész földön jelen van. Az a helyzet, hogy egyre mélyebbre süllyed az emberiség a maga ásta erkölcstelenség vermében.

Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a testiség, a paráznaság, a pornográfia elárasztotta világunkat, és szinte minden forrásból árad ránk a szenny. Korunk embere (kevés kivétellel) annyira fertőzött már, hogy a szabad szexualitást tartja természetesnek!  Sajnos, itt is a sátán nyílt vadászterületével állunk szemben, aki alattomosan felhasználva az irodalom, a film, az internet világát, az emberiség túlnyomó részét már szerencsétlen koldussá tette.

Jó tudnunk, hogy a „Ne paráználkodj!" parancsolat sincs felfüggesztve, és nem is lesz soha!

Az Úr Jézus több helyen is komolyan rávilágít a paráznaság bűnére. „Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében." Máté 5,28

„Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát." 1Korint 6,9-10

Tudjuk, hogy miután Pál apostol elhagyta Korinthust, lélekben nem szakadt el tőlük" ...testben távol vagyok, de lélekben jelen." Ott maradt a szíve! Most is világosan látszik, hogy szívén viseli őket és továbbra is törődik velük. Menti a menthetőt. Szinte lelki tűzoltást végez, mert nem léptek fel a nyilvánvaló bűnnel szemben, sőt megtűrték azt.

„Mindenfelé az a hír járja, hogy paráznaság van közöttetek. El kellett volna távolítani magatok közül azt, aki ilyen dolgot cselekedett. Ne tartsatok kapcsolatot vele. Az ilyennel még együtt se egyetek! Távolítsátok el az ilyet!

Pál apostol, mint Isten követe igyekezett nemcsak nevén nevezni, hanem orvosolni a problémákat és megbüntetni a felelősöket. Szolgálatának meg is lett az eredménye, volt hatása, foganatja. Korinthusban helyes korrekciók történtek és jó irányba fordultak a dolgok. A gyülekezet felelős vezetői elfogadták az apostoli intést, belátták és beismerték tévedésüket, és cselekedtek is. Bűnbánatot tartottak, megbánták és megtagadták bűneiket és helyreállították a szép rendet maguk között.

Látjuk, hogy Pál apostol leveleiben féltő szeretettel, ugyanakkor határozottan intézkedik. De ennél sokkal többet is tesz, még mélyebbre ás, amikor csodálatos atyai gondoskodással tanítja őket, (gondoljunk csak a Szeretet Himnuszára), de többek között arról is komoly tanítást ad, hogy a Krisztus követője nem élhet akárhogy, hisz a SZENTLÉLEK TEMPLOMA lett.

„Nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szentlélek temploma, amelyet Istentől nyertetek?" (1Korinthus 6,19)

Hogyan és miért lehetséges az, hogy az áldott Isten élő Igéje az egyszerű hívő embert templomnak nevezi? A templomról úgy általában mindenkinek megvan a véleménye. Ezeket ismerjük is: hogy miért járnak, vagy miért nem járnak oda.

A jeruzsálemi templom viszont egyedi és páratlan volt. Tudjuk, hogy az Isten jelenlétének a helye, az imádság háza volt. Jellemzője a mindennapi áldozat, az igehirdetés, a tisztaság, a szentség, az áhítat volt. Oda tilos volt idegennek a bemenetel.

A korinthusiaknak ezután tudniuk kellett, hogy Isten a hívő embert templomnak tervezte, hisz azért adta egyszülött Fiát, az Úr Jézus Krisztust, hogy Ő lehessen életük alapja és Ura.

A mi életünk is csak attól lehet a Szentlélek templomává, Isten lakóhelyévé, ha őszintén befogadjuk Őt a szívünkbe. Tudjuk, hogy amit az Úr, Lelke által megtisztított és megszentelt, az TISZTA, és többé nem vágyik vissza a tisztátalanságba! Mi, akik hiszünk megkaptuk a FELMENTŐ kegyelmes ítéletet: „Én se ítéllek el, eredj el és többé ne vétkezzél." (János 8,11)

Aki valóban a Szentlélek temploma lett, attól kezdve élete igehirdetéssé is válik, mert az Úr Igéjét szólja a szája és hirdeti az élete. Ugyanakkor ott van a hálaáldozat is a szívében, a Krisztustól kapott szabadságért a bűnbocsánatért! Akinek az élete Istennek szentelt hely, a tisztaság és az áhítat helye lett, az becsülje meg ezt a kegyelmet,   őrizze meg tisztán és ne rombolja tovább Isten drága ajándékát, se szenvedéllyel, se tékozlással,- semmivel!

(Kálvin János mondta: „Mivel testünk és lelkünk a Szentlélek temploma, mindkettőnek tisztaságát meg kell őriznünk.")

JÓL VIGYÁZZUNK HOGYAN ÉLÜNK:  „Aki Isten templomát, megrontja: megrontja azt az Isten, mert az Isten temploma szent és ez a templom ti vagytok!" (1Korinthus 3,16)

Nekünk, ma élő keresztyéneknek az a küldetésünk, hogy megismertessük kortársainkkal az élő, feltámadott Jézus Krisztust. Az a küldetésünk, hogy mint az igazi templom, életünk határozottan, egyértelműen és hitelesen a Megváltó Jézus Krisztus személyére, jelenlétére, szentségére mutasson. Tulajdonképpen ezért születtünk, ezért élünk még, ezért születtünk újjá, ezért neveztetünk Krisztusról keresztyénnek, ezért vagyunk az övéi, ez az életünk értelme. Kövessük mindenkor hűségesen és engedelmes szívvel Istenünk akaratát, hogy mint a Szentlélek templomai, Őt képviselve betölthessük nemes és szent küldetésünket. Nincs is ennél gyönyörűbb és áldottabb feladat!  „Hirdessétek Annak HATALMAS DOLGAIT, aki a sötétségből az Ő CSODÁLATOS világosságára hívott el titeket." (1Péter 2,9)

***

 

..........................................................................................

2024. június 9  Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

Problémák Korinthusban 1.

(megosztottság, széthúzás, viszálykodás, pártoskodás, irigység, szakadás)

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 18,18-22)

• 22 Miután Cézáreába érkezett, felment Jeruzsálembe, köszöntötte a gyülekezetet, azután lement Antiókhiába. 23Ott időzött egy darabig, majd útra kelt, sorra végigjárta Galácia vidékét és Frígiát, erősítve valamennyi tanítványt.  24Eközben Efezusba érkezett egy Apollós nevű alexandriai származású zsidó férfi, aki ékesen szóló és az Írásokban jártas ember volt. 25Ő már tanítást kapott az Úr útjáról, és buzgó lélekkel hirdette, és helyesen tanította a Jézusról szóló igéket, de csak János keresztségét ismerte. 26Bátran kezdett beszélni a zsinagógában is. Amikor meghallgatta őt Akvila és Priszcilla, maguk mellé vették, és még alaposabban megmagyarázták neki az Isten útját. 27Amikor pedig át akart menni Akhájába, a testvérek biztatták, és írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Amikor megérkezett, nagy segítségükre volt azoknak, akik a kegyelem által hívőkké lettek. 28Mert erélyesen cáfolta a zsidókat, és a nyilvánosság előtt bizonyította az Írások alapján, hogy Jézus a Krisztus.

 

Tudjuk, hogy miután Pál apostol elhagyta Korinthust, de lélekben nem szakadt el tőlük. Ott maradt a szíve! A hozzájuk írt pásztori leveleiben világosan látszik, hogy szívén viseli őket és továbbra is törődik velük.

Eközben Pál apostol lelki testvérei Akvila és Priszcilla Efezus városában, találkoznak Apollóssal.

Apollósról tudjuk, hogy alexandriai származású zsidó férfi, aki ékesen szóló és a Szentírásokban jártas ember volt.  Ő már tanítást kapott az Úr Jézus útjáról, és buzgó lélekkel hirdette, és helyesen tanította a Jézusról szóló igéket, de csak János keresztségét ismerte. Ő bátran kezdett beszélni a zsinagógában is. Amikor meghallgatta őt Akvila és Priszcilla, maguk mellé vették, és még alaposabban megmagyarázták neki az Isten útját, különösen is az Úr Jézus missziós parancsát, a keresztségről. Ők adtak ajánlólevelet a korinthusi hívőknek, hogy fogadják be Őt.

Pál apostol róluk a legnagyobb megbecsüléssel ír: „Köszöntsétek Priscillát és Akvilát, akik nekem munkatársaim Krisztus Jézusban. Akik az én életemért a saját nyakukat tették le; akiknek nemcsak én mondok köszönetet, hanem a pogányok minden gyülekezete is." (Róma 16,3-4)

APOLLÓS tehát nem akárki volt. Hatalmas tudás, rendkívüli tehetség, pallérozott elme, kiváló szónok, fiatalon is tekintélyes, aki bátran lépett fel a hitünk védelmében. Ugyanakkor szerény és alázatos volt. Csupa nemes tulajdonság. Ő áldott eszköz volt az Úr kezében.

Példa lehet számunkra, ahogy Akvila és Priszcilla bátran megosztják a tudós igehírdetővel a kristálytiszta hitigazságokat.

Példa lehet ahogy a Apollós, a tekintélyes tanító készséggel elfogadja az egyszerű gyülekezeti tagoktól a testvéri tanítást.

A korinthusi frissen alakult gyülekezetben voltak problémák bőven. Erről szól az apostol leveleiben.

Ő tisztában volt a gyülekezeti nehézségekkel, az ottani legkomolyabb problémával is, amikor kiderül, hogy a gyülekezetben méltatlan: MEGOSZTOTTSÁG, SZÉTHÚZÁS, VISZÁLYKODÁS, PÁRTOSKODÁS, IRÍGYSÉG, SZAKADÁS van.

Hogy történhetett meg ez? Úgy, hogy levették szemüket az Úr Jézusról és csak az emberekre néztek. Az igehirdető személye, tehetsége, tudása, egyénisége fontosabb lett számukra. Nyilvánvalóan nem Apollós okozott zavart, feszültséget, pártoskodást a gyülekezetben, hanem az ottani komolytalan hívők, akik saját maguknak kerestek tanítókat.

1Mert azt a hírt kaptam rólatok, testvéreim, Khloé embereitől, hogy viszálykodások vannak közöttetek. 12Úgy értem ezt, hogy mindenki így beszél köztetek: Én Pálé vagyok, én Apollósé, én Kéfásé, én pedig Krisztusé. 13Hát részekre szakítható-e Krisztus? Talán Pál feszíttetett meg értetek, vagy Pál nevére keresztelkedtetek meg? (1Kor 1, 11-13)

3„..még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e? 4Ha az egyik ezt mondja: „Én Pálé vagyok", a másik pedig azt: „Én Apollósé", nem emberi módon beszéltek-e? 5Hát ki az az Apollós, és ki az a Pál? Szolgák csupán, akik által hívőkké lettetek; mégpedig ki-ki úgy szolgál, ahogy megadta neki az Úr. 6Én ültettem, Apollós öntözött, de Isten adta a növekedést. 7Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. (1Kor 3, 3-7)

Világosan megérthetjük, hogy Krisztus dicsőségét soha senki nem homályosíthatja el. SENKI SOHA: se Pál apostol, se Kéfás, se Apollós, se Akvila, se Priszcilla, se Szilás, se Timótheus, se Barnabás, se Lukács.

Mert az egyházban csak szolgák vannak, nincsenek pótolhatatlanok személyek, tekintélyek. Itt csak az egyház Ura, az Úr Jézus Krisztus PÓTOLHATATLAN. Mi mind elmegyünk, de Ő MARAD! „Az ég és a föld elmúlnak, de az Ő beszédei, soha!"

Érthető, hogy a MEGOSZTOTTSÁGOT, SZÉTHÚZÁST, VISZÁLYKODÁST, PÁRTOSKODÁST, IRÍGYSÉGET, a SZAKADÁSOKAT azonnal orvosolni kellett. Pontosan ezt tette Pál apostol a nekik küldött leveleiben. Ő gyorsan cselekedett, azonnal határozottan és keményen helyretette a dolgokat. Ebben az értelemben Pál apostol tökéletesen elvégezte az Úrtól ráruházott feladatott, a BÉKÉLTETÉS szolgálatát.

Ő a békesség helyes útján lépett fel, azonnal tollat ragad és cselekszik.

Abban az éles helyzetben úgy lép fel, ahogy az hívő embertől elvárható: mint a béke embere, mint a BÉKESSÉG követe: lecsendesít, helyre tesz, leállítja a hangoskodó zavartkeltőket, elnémítja az acsarkodókat, kiveszi a fegyvert a hangadók kezéből.

Ő, mint Isten követe igyekezett tökéletesen elvégezni a békéltetés szolgálatát, mivel Ő nemcsak ismeri a Békesség Fejedelmét, az Úr Jézus Krisztust, hanem szereti, követi és azt teszi, amit Tőle hallott és tanult.

Pál apostol, engedelmesen szolgálta és helyesen képviselte a Megváltót! Meg is lett az eredménye. Volt hatása, foganatja. Korinthusban helyes korrekciók történtek és jó irányba fordultak a dolgok és helyreállt a jó rend.

MIÉRT? Mert a gyülekezet tagjai a biblikus tanácsot megértették, elfogadták, és belátták és beismerték tévedésüket. Bűnbánatot tartottak és megbánták bűneiket és megbékültek. „Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak." (Máté 5,9)  Tudjuk, hogy a nekik címzett mindkét levelet megbecsülték és nagyra értékelték.

Mi is ebben a feszült és zaklatott világban, minden körülmények között a biblikus vezettetést válasszuk, azt kövesük, aszerint éljünk, hogy lehessünk mi is a békesség követei, ott ahol élünk. Isten nem hagy el minket és nem fogunk csalódni.

„Kövessétek mindenki irányában a BÉKESSÉGET és a SZENTSÉGET, amely nélkül senki sem látja meg az Urat."(Zsidók 12,14)

 

***

..........................................................................................

2024. június 2.  Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

Pál apostol távozott Korinthusból.

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 18,18-22)

• 18Pál pedig még jó néhány napig ott maradt, azután elbúcsúzott a testvérektől, és Szíriába hajózott Priszcillával és Akvilával együtt, előbb azonban megnyíratta a fejét Kenkhreában, mert fogadalmat tett.
• 19Efezusba érve elvált tőlük, maga pedig bement a zsinagógába, és vitázott a zsidókkal.
• 20Amikor arra kérték, hogy hosszabb ideig maradjon náluk, nem volt rá hajlandó, 21hanem búcsút vett tőlük, és ezt mondta: Visszatérek hozzátok, ha Isten úgy akarja. Azután elhajózott Efezusból.
• 22Miután Cézáreába érkezett, felment Jeruzsálembe, köszöntötte a gyülekezetet, azután lement Antiókhiába.

Azt látjuk, hogy Pál apostol számára Korinthusban 1,5 év után kritikussá vált a helyzete, mivel az Isten választott népe, a zsidóság ebben a városban is rátámadt és meghurcolták. Ameddig lehetett folytatni kellett ezt a fájdalmas küzdelmet, tűrni kellett a méltatlan megaláztatást. Amig lehetett becsületesen harcolta a nemes harcot.
Tudjuk, hogy Pál apostol mindent Isten vezetése alapján cselekedett. Itt is engedelmeskedik, ebben az éles döntéshelyzetben is bölcsen, helyesen reagál. Tudta, hol a határ. Nem akarta a húrt túlfeszíteni.

A jelek teljesen egyértelműek voltak: lezárult ez az időszak és tovább kellett indulni.
Vannak helyzetek, amikor igenis határozottan lépni kell. Nincs más megoldás. Így történt ez Korinthusban is.
Ehhez bizony tiszta látás, engedelmesség, komoly hit, Isten Igéjére, a Lélek vezettetésére való teljes hagyatkozás, mennyei bölcsesség és erő szükségeltetik.
Már csak napok voltak hátra. Azt a néhány napot, igyekezett helyesen és bölcsen kihasználni. Intézkedni, hisz a gyülekezet életét rendezni kellett és a lelki életfeltételeket biztosítani: a liturgiát, az anyagiakat, a személyi feltételeket egyaránt..
Korinthus nem volt egyszerű eset. Sőt a legbonyolultabb volt.
Nem kétséges, hogy az apostol mindenben Isten dicsőségét és a gyülekezet javát tartotta szem előtt. Milyen szívvel hagyta el Korinthust?
Eltávozott onnan, de nem szakadt el. Ott maradt a szíve! A hozzájuk írt pásztori leveleiben ez ki is domborodik. Világosan látszik, hogy szívén viseli őket és továbbra is törődik velük.

Eljött a nap, amikor el kellett búcsúzni a gyülekezettől. Pál apostollal együtt, Akvila és Priszcilla is távozott. A frissen alakult gyülekezetben voltak komoly hívők, akik szívből ragaszkodtak a tiszta evangéliumhoz és voltak, akik csak felületesen. Így voltak, akadtak problémák bőven.
Erről szól a leveleiben. Ő tisztában volt a gyülekezeti nehézségekkel, a realitásokkal, a veszélyekkel és mindennel, ezért is írja egy helyen: „Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jönnek ti közétek gonosz farkasok, akik nem kedveznek a nyájnak.” (Apostolok Cselekedetei 20,29)

Sajnos ez megtörtént Korinthusban is. Kik kerekedtek felül?

A hitben komolyak, vagy a komolytalanok?
A megbízható testvérek, vagy a megbízhatatlanok? Nem nehéz kitalálni.
Itt az egyház életének az iránya volt a tét.
Kitűnt, hogy a komolyak kevesebben voltak, és háttérbe szorultak, a megbízhatatlanok száma viszont egyre növekedett.
Elszaporodtak a látszat-vallásosak, a névleges keresztyének, a kételkedők, a hitben bizonytalanok, a felületes, hiszékeny, tévelygő hozzáállású tagok.
Ők botrányosan viselkedtek, mivel magukkal hozták, régi értékrendjüket, és pogány szokásaikat.

Ezzel viszont fellazult, felhígult, lelkileg erodálódott a keresztyén gyülekezet. Úgy gondolták, hogy ötvözni lehet a kettőt, a krisztusit és a pogányt.
Csak átnevezték, átöltöztették új köntösbe, megszelidítették megtöltve (leöntve) egy kis keresztyén mázzal.
Elvtelenül viszonyultak és igazodtak a világiassághoz, átvették a pogány stílust, szokásokat, hagyományokat.

Sajnos napjainkban is tapasztaljuk ezt a súlyos problémát. Korunkban is így vették át a farsangozást és vele a tombolást, szórakozást. Ilyenek még pl: a téltemető, a busójárás, vagy az ősi kelta szokás a halottak napja, a mindenszentek, halloween pogány szertartásai, stb.
Mindez azzal járt, hogy föllazult a rend, az erkölcsi hozzáállás és lelkileg végzetesen lejtőre kerültek. Ez a baj.

Ezek következményeiről, a romlásról, e fájdalmas jelenségekről nyíltan tudósít a két korinthusi levél:

Feszültségek a gyülekezetben: irígykedés, megosztottság, pártoskodás, versengések, szakadások.

Alacsony erkölcsi színvonal: paráznaság, konkrétan a szexuális tisztaság hiánya.

A lelki ajándékokkal való visszaélések sora: extatikus nyelveken szólás, őrjöngéssel keverve.

A pogányság sötét praktikáinak, maradványainak megtűrése a gyülekezetben.

De ott voltak a méltatlan súlyos vádaskodások is, amikor kétségbe vonták Pál apostolságát.

Ugyanakkor veszélyes farkasok, álapostolok, szektás hamis tanítók jelentek meg, és ezeket nemcsak megtűrték, hanem engedték őket beépülni.

Ezek más Jézust, más evangéliumot, eretnek tévelygéseket hírdettek és ezeket a tévtanításokat elfogadták. Volt tehát gond bőven! Többek között így ír erről az apostol:

„Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek.”2Kor 11,4
Az ilyenek álapostolok, szélhámosok, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat. Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz.” 2Kor 11,13-15

Pál apostol nem kis erőfeszítéssel állította helyre a gyülekezeti rendet. Továbbra is lelkiismeretesen törődött velük. Nem volt hiábavaló tehát a fáradozása. Bevégezve az Úrtól kapott küldetését, lelkeket mentett Korinthusban is. Eltávozott ugyan a gyülekezetből, mivel az Úr más területre hívta őt, de lélekben nem szakadt el tőlük. Láthatjuk, hogy valóban velük maradt a szíve, látszik abból is, ahogy a gyülekezeti gondokat, bajokat, problémákat, leveleiben rendre és következetesen orvosolta. Munkájának meg lett a gyümölcse, mivel hűséges pásztorként védelmezte a nyájat, és a helyes útra, a krisztusi életre nevelte őket.

Nem csalódik az, aki mindenre az Úrtól kér és kap erőt. Legyen ilyen az életünk!

 

***

..........................................................................................

2024. május  26. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

RÁTÁMADTAK AZ APOSTOLRA

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 18,12-17)

• 12 Amikor pedig Gallió volt Akhája helytartója, a zsidók egy akarattal Pálra támadtak, a törvényszék elé vitték,
• 13 és így szóltak: Ez az ember arra csábítja az embereket, hogy törvényellenes módon tiszteljék az Istent.
• 14 Amikor azonban Pál szólásra akarta nyitni a száját, Gallió ezt mondta a zsidóknak: Ha valami törvénytelenségről vagy súlyos bűntettről volna szó, ti zsidók, a törvény értelmében meghallgatnálak benneteket.
• 15 Ha viszont tanításról, nevekről és a ti törvényetekről vitatkoztok, azt intézzétek el magatok, mert én ilyenekben nem kívánok bíró lenni. 16Aztán kiutasította őket a törvényszék elől. 17Ekkor valamennyien megragadták Szószthenészt, a zsinagógai elöljárót, és ütlegelték a törvényszék előtt; de Gallió mit sem törődött ezzel.

 

Azt látjuk, hogy Pál apostol számára Korinthusban 1,5 év után kritikussá vált a helyzete. Azt látjuk, hogy az Isten választott népe, a zsidóság ebben a városban is mereven ellenállt az evangéliumnak, sőt méltatlan módon viselkedtek.

Ha az apostol csupán emberileg állt volna a dolgokhoz, e makacs elutasítás miatt nem látta volna értelmét, hogy ilyen hosszú ideig ott szolgáljon, hisz az Ige szinte lepergett róluk.

Pál apostol az Úrnak engedelmeskedett, amikor megértette, hogy maradnia kell és semmiképen sem állhat le az evangélium hirdetésével. Ott maradt tehát és tanította közöttük Isten igéjét. Ez volt az egyik leghosszabb ideig tartó szolgálata egy adott városban.

A mai igében azt látjuk, hogy amikor a zsidók rátámadnak az apostolra. Feljelentik a római helytartónál, Galliónál, kíméletlenül törvény elé hurcolják és alaptalanul megvádolják.

Csak az Úr tudja, hogy milyen nehéz is áldott lelki építőmunkát végezni ilyen körülmények között, állandó feszültségben és zaklatásban.

Ilyen feszült idegállapotban, hangulatban, folyamatos nyomás, lelki prés alatt.

Még koncentrálni is alig lehet, ilyen stresszes lelkiállapotban, életveszélyes támadások kereszttűzében.

Ilyen körülmények között kellett helytállni az apostolnak a lelki fronton.

Fontos részlet. Talán észre is vettük, hogy panaszkodásról nincs szó az Igében. Nagy tanulság ez nekünk!

Ebben a robbanásig feszült helyzetben honnan van az erő? Honnan-e lelki béke?

Ilyen körülmények között bizony MENNYEI ERŐ szükségeltetik. Itt teljes odaszánás, rendíthetetlen kitartás kell. Erős hit kell. Krisztusi erő kell.

Adja meg nekünk is az Úr, hogy megfutamodás nélkül mi is mindhalálig kitartsunk a lelki fronton. Bátorítson Isten Igéje: „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erőnek, a szeretetnek és a józanságnak a lelkét." (2Timótheus 1,7)

Az Igében azt hallottuk, hogy RÁTÁMADTAK az apostolra. Rátámadni emberre általában vadállat szokott.

Van egy sokatmondó igehely, amikor Pál apostol egy helyen így szól:  „Efezusban vadállatokkal küzdöttem." „Efézusban fenevadakkal viaskodtam." 1Korinthus 15,32

Ezek bizony két lábon járó vadállatok voltak. Ne feledjük, hogy Jákob, amikor kézbe vette fiának Józsefnek vérbemártott köntösét - ezt állapította meg:  „Ez a fiam köntöse! Fenevad ette meg, vadállat tépte szét Józsefet! És ott álltak előtte a saját fiai. Ők voltak a tettesek.

Az apostol számára ez igen fájdalmas küzdelem volt, mivel saját népe támadt rá. Ott tűrni kellett, hitben megállni kellett, és harcolni kellett.

Sajnos a hit frontján sokan elbuknak, mert az Úr Jézus nevéért a sértéseket, az ütéseket, a megalázást, a szó szerinti gyalázást csak kevesen vállalják. Csak Isten választottjai. Csak az Istennek szentelt életűek.

Fájdalom, hogy a saját népe támadt rá az apostolra. DE MI VOLT A TÁMADÁST KIVÁLTÓ OK?

A KRISZTUS ÉLŐ, ÖRÖK EVANGÉLIUMA, mert számukra azt hallani tűrhetetlen, és elviselhetetlen volt. Szúrta a szemüket, irritálta őket, szerették volna Pált apostolt elfojtani, elhallgattatni, megsemmisíteni. Emiatt mindent megmozgattak, szinte vérszemet kaptak, amikor feljelentették.

Így van ez ma is. Nem változott a világ. Ma sem igénylik az evangéliumot. Köszönik szépen, de nem kérnek belőle. Oly korban élünk, hogy a Krisztus evangéliuma fokozatosan idegenné válik az emberek számára. Napjainkban sokan feladják hitvallásukat (reformátusságukat). Tanúi vagyunk, hogy egyre inkább elhidegül, látványosan eltávolodik Istentől a világ és átveszi helyét valami más. Valami torz, langyos, fajsúlytalan humanista látszat-vallásos pótlék, kevert, mindent elfogadó hiszékenység.

Sajnos így válik napjainkra oly tragikusan hiteltelenné, megosztottá, ugyanakkor a hitetlenek felé TOLERÁNSSÁ, értékeit feladva vallás-semlegessé, a keresztyén világ nagy része. Ez a probléma. A Krisztust elutasító civilizáció lelki romlása valahogy így foglalható össze röviden:

Akiket hidegen hagy a hit, az egyház, a templom, azoknak a Szent Biblia, a Krisztus evangéliuma és az igehirdetés ÉRTHETETLEN. Ennek következtében pedig az ilyen hitetlenségében megátalkodott ember: MENTHETETLEN. Ezzel viszont kizárják a Megváltót, eltorlaszolják az élet forrását, és végkép magukra zárják a bűn rozsdás ajtaját.

Ez a valóság. Ez az igazság.

ŐK NEM TUDJÁK, HOGY MIT VESZÍTENEK! A legkockázatosabb ezen a földön, hitetlenségben letudni egy napot. Pedig a Krisztus evangéliuma a legfontosabb az életben. Ez a tartalmasabb üzenet, amit ember valaha is hallott. Az evangélium szó szerint ÉLETET MENTHET. Ezt kell képviselnünk. Ez a mi Istentől rendelt küldetésünk is. Krisztusra mutató életet élve, az élő reménységről bizonyságot téve, az örök evangéliumot hirdetve.

Mi nem lehetünk némák. Mi is harcban állunk lelki küzdelemben, a hitnek szép és nemes harcában. Adjuk tovább hűségesen és hitelesen a ránk bízott életmentő evangéliumot, mert mi már tudjuk, hogy egyedül az Úr Jézus Krisztusra van szüksége ennek a kegyetlen, hitetlenségbe dermedt, meghasonlott, tisztátalan, erkölcstelen, és céltalan világnak.  Pál apostolhoz hasonlóan, mi is igyekezzünk mindig az Úrra nézni és kitartóan, bátran, mindig HŰSÉGESEN ÉS HITELESEN képviselni drága Urunkat, az Úr Jézus Krisztust.

 

***

..........................................................................................

2024. május  12. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

AZ ÚR JÉZUS KRISZTUS MENTŐÖVET NYÚJT.

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 18,9-11)

• 9Az Úr egy éjjel látomásban ezt mondta Pálnak: Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass:
• 10 mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert nekem sok népem van ebben a városban. 11 Ott is maradt egy évig és hat hónapig, és tanította közöttük Isten igéjét.

 

Pál apostol végig az Úr Jézus Krisztus vezetése alatt állt.
Korinthusban már az elején kritikussá vált a helyzet.
Azzal, hogy az Isten választott népe a zsidóság ebben a városban mereven ellenállt az evangéliumnak, sőt méltatlan módon viselkedtek, hisz szidalmazták az apostolt és káromlásokat szóltak. Szinte ellehetetlenítették szolgálatát.
Ezért kellett a zsinagógából távoznia és egy istenfélő Jusztusz nevű ember házába költözik.
Tudjuk, hogy az apostol nem töltött hosszú időt egy-egy helyen. Szinte minden városból elüldözték. Athénból viszont önként távozott. Filippiben csupán néhány napot töltött. Thesszalonikában néhány hétig tartózkodott.
Béreában és Athénban igen rövid ideig volt.  És itt Korinthusban? Úgy tűnt, hogy itt sem lesz maradása.
Sejthetjük, hogy milyen lelkiállapotban lehetett az apostol.
Abban a pattanásig feszült helyzetben érkezett az Úr Jézus rendkívüli kinyilatkoztatása, -amely egyébként az apostoli korban nem volt páratlan. (Pl. A Jelenések könyvének keletkezése.)
Mit üzent, az Úr Jézus Krisztus az apostolnak?

SZINTE LELKI MENTŐÖVET NYÚJT NEKI.

Hála legyen az Úrnak, hogy ezt a bizonyos lelki vezettetést mi is tapasztaljuk, amikor Igéje és Szentleke által rajtunk is könyörül és útba igazít.

 

„NE FÉLJ."

Ez az egész Szentírásban az egyik kulcsmondat, a legkomolyabb bátorítás. Az, hogy: „NE FÉLJ!" gyakran vészhelyzetben hangzik el. A tengeren a tanítványok halálfélelmekor. Krízishelyzetben, az összeroppanás előtti gyors segélyként. (pl. Jairus kislánya halálakor.)

Az apostol is ilyen félelmetes helyzetben volt. Félt.  Ezt nem is titkolja, később megrendítően ír erről nekik: „Én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetek." (1Korinthus 2,3)

 

 

„SZÓLJ, ÉS NE HALLGASS."

„ Hihetetlenül nagy bátorítás volt ez.  Ha az apostol csupán emberileg állt volna a dolgokhoz, a makacs elutasítás miatt nem látta volna értelmét a további szolgálatnak, hisz az Ige szinte lepergett róluk. Pál apostol itt is engedelmeskedett az Úrnak, mert megértette, hogy itt maradni kell és semmiképen nem állhat le az evangélium hirdetésével. Tudjuk, hogy 1,5 évig maradt ott és tanította közöttük Isten igéjét. Ez volt az egyik leghosszabb ideig tartó szolgálata egy adott városban.

 

„SENKI SEM FOG RÁD TÁMADNI ÉS ÁRTANI NEKED."

Ez a kijelentés megnyugtatta őt. Hisz annyi méltatlan támadás érte már apostoli szolgálatában. Ebből megértette, hogy itt nem fogják TESTILEG bántalmazni.

Értek-e már minket hitünk miatt, Krisztus nevéért atrocitások? Lehet, hogy fizikailag nem bátottak, de annál inkább voltak verbális bántalmazások, akár szemtől szemben is. De ha hátunk mögött támadtak meg, akkor még védekezni sem tudtunk.

De nyugodjunk meg, mert az Úr viszont tudja ezt! Roppant hangsúlyos az evangélium idevonatkozó Igéje: „Mert nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék." Máté 10,26

Kiderül a leírásból, hogy az apostolra itt is rátámadnak, feljelentik, kíméletlenül törvény elé hurcolják és alaptalanul vádolják, DE bántalmazni nem fogják. Volt már abból addig bőségesen. Erről külön is megemlékezik és fölsorolja ezeket a fájdalmas eseteket:

„Hisz többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben. 24Zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven botütést, 25háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain. 26Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztaságban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között, 27fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. 28Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja." 2Korinthus 11,23-28

 

 

„MERT NEKEM SOK NÉPEM VAN EBBEN A VÁROSBAN."

Az Úr világosan tudtára adta, hogy sok népe van ebben a városban.   Ahol az Úrnak sok népe van, ott sok a feladat is. Ahol sok a feladat, ott sokakat kell tanítani, arra sok időt is kell szánni. Ilyenkor sok hívőt kell az Élet Igéjéről informálni, sokakat kell Krisztushoz vezetni. Tudjuk, hogy ilyenkor az ellenség is sok, ezért sokat is kell szenvedni. (Ap.Csel 9,16)

Az Úr nem mindenütt mondta azt, hogy ott sok népe van. Lehet, hogy ott ahol élünk, csak néhány van. Emiatt viszont  ne keseredjünk el, hanem értékeljük a legnagyobbra, azt a méltóságot, hogy minket az Úr azon kevesek közé számlált, akik az ÖVÉI.  EZ A LEGNAGYOBB MEGTISZTELTETÉS!

 

„MERT ÉN VELED VAGYOK."

Ha ezt egy ember mondja nekünk, legfeljebb jól esik, de semmi több.

Ha viszont ezt az Úr Jézus Krisztus mondja nekünk, Aki uraknak Úra és királyok Királya, Akié minden hatalom mennyen és földön, akkor ez a legmegnyugtatóbb kijelentés számunkra. „Ha Ő velünk, kicsoda ellenünk?" Róma 8,31
Ez a kijelentés, csak Isten gyermekeinek szól. Ezt a biztonságot, védettséget jelentő nyugalmat, csak Krisztus adhatja.
Ez a mennyei nyugalom bátorít, talpra állít, gyógyszerként hat, erősít, vígasztal. Nélkülözhetetlen, hogy kibírjuk az életet.
Az Úr Jézus így nyugtat minket: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem!" János 14,1
„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!" János 14,27
„Tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat találtok lelketeknek." Máté 11,29

Később meglátszott az apostol korinthusi fáradozásának gyümölcse.
Az Úr valóban vele volt és megáldotta.
Legyünk mi is mindig TÜRELMES, ENGEDELMES és HŰSÉGES gyermekei a Megváltónak.
Mi sem fogunk csalódni!

 

 

***

..........................................................................................

2024. május  5. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

 

AZ EVANGÉLIUM ELUTASÍTÁSA KORINTHUSBAN

Tudni kell A HITÉRT, AZ ÚRÉRT, AZ EVANGÉLIUMÉRT sokszor fájdalmas, de mindig biblikus döntéseket hozni.

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 18,1-8)

• 1Ezek után Pál eltávozott Athénből, és Korinthusba ment. 2Ott találkozott egy Akvila nevű pontuszi származású zsidóval, aki nemrég jött Itáliából feleségével, Priszcillával, mivel Klaudiusz elrendelte, hogy minden zsidó távozzék Rómából. Pál csatlakozott hozzájuk,  3és mivel ugyanaz volt a mestersége, náluk lakott és dolgozott, ők ugyanis sátorkészítő mesterek voltak. 4Szombatonként azonban a zsinagógában vitázott, és igyekezett meggyőzni zsidókat és görögöket. 5Amikor pedig Szilász és Timóteus megérkezett Makedóniából, Pál teljesen az ige hirdetésének szentelte magát, és bizonyságot tett a zsidók előtt, hogy Jézus a Krisztus.
• 6Amikor azonban ellene szegültek és (káromlásokat szóltak) szidalmazták, lerázta ruhájáról a port, és ezt mondta nekik: Véretek a ti fejetekre szálljon: Én tiszta vagyok! Mostantól fogva a pogányokhoz megyek.
• 7Ekkor eltávozott onnan, és egy Tíciusz Jusztusz nevű istenfélő ember házába költözött, akinek a háza szomszédos volt a zsinagógával. 8Kriszpusz, a zsinagógai elöljáró pedig hitt az Úrban egész háza népével együtt, és a korinthusiak közül, akik hallgatták őt, szintén sokan hittek, és megkeresztelkedtek.

 

Pál apostol bátran tett bizonyságot a zsidóknak, hogy Jézus a Messiás. Ez hiteles hitvallástétel volt, bizonyításos bizonyságtétel, szemtanúságos, korona-tanúságtétel volt.

Láttuk, hogy Isten választott népe Korinthusban nagyrészt ellenállt az evangéliumnak. Sőt méltatlan módon viselkedtek.

Pedig az Izraeliták nem akárkik. A római levél 9. fejezetében 4-5. versekben így olvassuk az Igét:

„Akik izráeliták, akiké a fiúság és a dicsőség, a szövetségek és a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek, akiké az ősatyák, és akik közül származik a Krisztus test szerint, aki Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké. Ámen."

Ők mindezeket tudták. Ezért különösen is meglepő a zsinagógai imádkozó zsidóktól, hogy szidalmazták, káromlásokat szóltak, majd később az apostolra támadtak, feljelentették, kíméletlenül törvény elé hurcolták és alaptalanul vádolták.

Miért-e makacs ellenállás ott abban a zsinagógában? Kik ők, és miért ez a kegyetlen viszonyulás az evangéliumhoz.

A megdöbbentő és félelmetes választ a János ev. 8,44-ben és a Jelenések könyve 2,9 és 3,9-ben találjuk meg.

Az Úr Jézus mondta az ilyen lelkületüeknek: „Ti atyátoktól, az ördögtől valók vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja."

Súlyosan leleplező kijelentés az Úr Jézus szájából, Látjuk, hogy ők nem szándékoztak a próféciákat komolyan venni, megváltozni, megtérni. Ők jól érezték magukat tagadásukban is és a züllött fővárosban. Abban a városban, amely a bűn melegágya volt, hírhedt, kicsapongó, mondhatni erkölcsileg a legzülöttebb hely volt.

Nekik nem volt szándékuk elhagyni a várost, már megszokták ezt az ősi babonás pogány fészket, közeget.

Pál apostol viszont velük nem hajlandó tovább közösséget vállalni. „ ...lerázta ruhájáról a port, és ezt mondta nekik: Véretek a ti fejetekre szálljon: Én tiszta vagyok! Mostantól fogva a pogányokhoz megyek."

Lerázta ruhájáról a port: Az Úr Jézus így tanít erről: „Ha egy helyen nem fogadnak be titeket, és nem hallgatnak rátok, akkor kimenve onnan, még a port is verjétek le lábatokról, bizonyságul ellenük." Márk 6, 11

Véretek a ti fejetekre szálljon: Így halljuk az evangéliumban a félelmetes kijelentést: „Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt a zavargás még nagyobb lesz, vizet hozatott, a sokaság előtt megmosta a kezét, és így szólt: Én ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. A ti dolgotok! Az egész nép így kiáltott: Az ő vére mirajtunk és a mi gyermekeinken! Máté 27,24-25     Ezt még olvasni is félelmetes.

Mostantól fogva a pogányokhoz megyek. Tudjuk, hogy Pál apostol mindent Isten vezetése alapján cselekedett.

Isten soha senkit nem vezet félre. Így engedelmeskedik az apostol is.  Vannak ilyen éles döntéshelyzetek. Vannak határpontok ahova érkezünk. Minden józanul és biblikusan mérlegelni kell, Eddig és nem tovább. Tudni kell, amikor fölösleges maradni, amikor nincs értelme tovább a kivárásnak, a huzavonának, a késlekedésnek.

Tanulság számunkra is, hogy ha a jelek ennyire egyértelműek, akkor túl kell lépni, tovább kell állni és indulni kell. Ilyen ellenséges közegben fölösleges a drága időt pazarolni. Tudni kell elhagyni „Babilont". Ehhez bizony tiszta látás, felülről való vezettetés, engedelmesség, komoly hit, Isten Igéjére való teljes hagyatkozás és mennyei bölcsesség és erő szükségeltetik.

Tudni kell A HITÉRT, AZ ÚRÉRT, AZ EVANGÉLIUMÉRT sokszor fájdalmas, de mindig biblikus döntéseket hozni.

Vannak helyzetek, amikor igenis határozottan lépni kell.
Radikálisan váltani kell.
El kell különülni, el kell válni, el kell határolódni, le kell zárni, meg kell szakítani, be kell fejezni, fel kell adni, ott kell hagyni, ki kell lépni, a port is le kell rázni.
Nincs más megoldás.

Ez lelkiismereti és hitkérdés. Így történt ez Korinthusban is.

„Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal?" 2Korinthus 6, 14-16

Nem túl szigorú ez?  Cseri Kálmán szerint napjaink két legnagyobb veszélye:  az elvtelen tolerancia és a pluralizmus

„Ettől védi, óvja és akarja megszabadítani Isten az Ő népét. Az összemosástól, a keveréstől, az IS-IS-től. Nincs IS-IS!  Itt vagy-vagy van! Aki kaput nyit idegen istenek előtt, az ezen a kapun máris kilépett az élő Istennel való szövetségből, ÉS OTT MAGÁRA MARAD."

Nem lehet kétfelé sántikálni. Aki megtűri a kevert hitet, és nem tud radikálisan elkülönülni az totálisan védtelenné válik. Sajnos így vált napjainkra oly tragikusan megosztottá, ugyanakkor a hitetlenek felé TOLERÁNSSÁ, értékeit feladva vallás-semlegessé „színtelenné-szagtalanná" langyossá, fajsúlytalanná a keresztyén világ nagy része. Ez a probléma.

De Korinthusban volt lelki gyümölcs is. Kriszpusz, a zsinagógai elöljáró, és egy másik előljáró, Sosthenész is és mások. Ők fölismerték és vállalták a Messiást és hűek maradtak a hitben.        Mi is igyekezzünk mindig TISZTÁN, BECSÜLETESEN, HŰSÉGESEN ÉS HITELESEN képviselni drága Urunkat, Jézus Krisztust.

Legyünk mi is ilyen hű követői a Megváltónak. „Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját." (Jelenések 2,10)

 

***

..........................................................................................

2024. április  28. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

AZ EVANGÉLIUM KORINTHUSBAN

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 18,1-6)

1Ezek után Pál eltávozott Athénből, és Korinthusba ment. 2 Ott találkozott egy Akvila nevű pontuszi származású zsidóval, aki nemrég jött Itáliából feleségével, Priszcillával, mivel Klaudiusz elrendelte, hogy minden zsidó távozzék Rómából. Pál csatlakozott hozzájuk, 3 és mivel ugyanaz volt a mestersége, náluk lakott és dolgozott, ők ugyanis sátorkészítő mesterek voltak.  4 Szombatonként azonban a zsinagógában vitázott, és igyekezett meggyőzni zsidókat és görögöket. 5 Amikor pedig Szilász és Timóteus megérkezett Makedóniából, Pál teljesen az ige hirdetésének szentelte magát, és bizonyságot tett a zsidók előtt, hogy Jézus a Krisztus. 6 Amikor azonban ellene szegültek és (káromlásokat szóltak) szidalmazták, lerázta ruhájáról a port, és ezt mondta nekik: Véretek a ti fejetekre szálljon: Én tiszta vagyok! Mostantól fogva a pogányokhoz megyek.

Lelki FRONTHELYZETBEN

"KÜZDJETEK a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott." (Júd 1,3)

Pál apostol életútját követve megállapíthatjuk, hogy folyamatos, szünet nélküli lelki fronthelyzetben volt, élt, harcolt, küzdött és szolgált az Úrért. Ő a legkritikusabb éles helyzetekben is tudta, hogy egyedül az Úr Jézus Krisztusra számíthat és reménykedhet, Akinek van hatalma megsegíteni, megmenteni őt.

Az athéniak méltatlanok voltak. Ők meggyőzhetetlenek voltak, ott teljes elutasítás, makacs értetlenség volt a jellemző. Ott megátalkodott ragaszkodás volt az istentelen bálványokhoz, a hamis vallásos kultuszhoz. EZ, MA IS NAGY VESZÉLY!

Isten ezúttal is egyértelműen igazolta Pál apostol helyes döntését, hogy távoznia kellett onnan.

Tanulság számunkra is, hogy ha a jelek ennyire egyértelműek, akkor túl kell lépni, tovább kell állni és indulni kell. Ilyen ellenséges közegben fölösleges a drága időt pazarolni. Tudni kell elhagyni „Babilont".

Ehhez bizony tiszta látás, felülről való vezettetés, engedelmesség, komoly hit, Isten Igéjére való hagyatkozás és mennyei bölcsesség és erő szükségeltetik.

Tanuljuk meg az alapszabályt, hogy csak azok a döntésink helyesek, amelyek biblikusak:

Isten dicsőségét szolgálják.

Istentől rendeltettek.

Krisztus iránti hálából fakadnak.

Példa lehet az is, hogy az apostol nem rágódik a múlton, - eltűri, elviseli, elhordozza, elszenvedi az elutasítást, a mellőzöttséget. Nem bosszankodik, nem blokkolja őt és nem keseredik el, mivel jól tudja, hogy valójában nem is őt,

hanem a világegyetem Teremtőjét, Úrát és Királyát utasították el.

Krisztus elutasítása, vagy félvállról vétele, mindig megrendítő, mivel az TRAGÉDIA!

***

Pál apostol életútját követve, láthatjuk, hogy Athénból, az akkori görög fővárosba, Korinthus városába érkezett. Várta őt a nagyváros. Volt ott feladat bőven, és volt is rajta áldás.

Tudta mi a feladata, az amit a feltámadott Úr Jézus Krisztus az egész világra szóló missziós parancsként adott tanítványainak: „Hirdetni kell az Ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között."( Lukács 24,47)

 

Korinthusnak nem volt jó híre. Mivel forgalmas kereskedelmi útvonalon feküdt és két tengeri kikötővel is rendelkezett, ezért nyüzsgő nagyváros volt és nagyon vegyes népesség lakta.

Elmondhatjuk, hogy lelkileg is nagyon sötét, hírhedt volt, mondhatni erkölcsileg a legzülöttebb hely volt.

Itt kellett fölragyognia Krisztus világosságának, az élő, életmentő, éltető és üdvözítő evangéliumnak.

Határozottan Isten vezetését látjuk itt is az apostol életében. Isten megvigasztalja őt. Nem volt véletlen, hogy éppen itt talál igazi, megbízható és hűséges lelki testvérekre, Akvillára és feleségére Priszcillára, akik a leghűségesebb munkatársai, igazi segítői lesznek.

Ez a házaspár szó szerint áldásul volt az apostol számára, a korinthusi hívők számára és minden Krisztusban hívő ember számára. Ez a házaspár tökéletes példaként szolgálhat,- amilyen tisztán, lelkesen, hűségesen és odaadással képviselték a hamisítatlan, igazi keresztyén értékeket.

Azt láttuk, hogy az apostol egyértelműen mindent alárendelt az evangélium hirdetésének.

(A Károli bibliafordításban ez az Ige úgy szerepel, hogy:„Szorongatta őt az Úr Lelke.")

Isten Lelke nem hagyta őt nyugodni, szent nyugtalanítással serkentgette, késztette, mozdította, lendítette, sőt szó szerint bátorította is, mondván: „Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert nekem sok népem van ebben a városban." (9-10. vers)

Istennek legyen hála, azóta már sokan megtapasztalták ezt az áldott és szent mennyei késztetést, bíztatást.

Áldott legyen az Úr neve, ha mi is tudtunk engedelmeskedni, belehelyezkedni, belesimulni az Úr tervébe, szent akaratába.

Az apostol a leghatározottabban „Bizonyságot tett a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus."

Láthattuk, hogy a korinthusi zsidók nagy része éppen úgy, mint az athéniek mereven elzárkóztak az evangéliumtól. Nem éltek az alkalmatos kegyelmi idővel, sőt megátalkodottan, káromlásokat szólva, mereven visszautasították azt.

Ez éles lelki fronthelyzet volt, valóságos és vérre menő lelki harc és küzdelem volt. Bizony ehhez hasonló kritikus helyzet volt bőven az egyháztörténetben.

Pál apostol ezt a nemes harcot is kitartóan és hűségesen megvívta. Ő megtette azt, ami tőle telhető volt. Tegyük ezt mi is.

Jól tudjuk, hogy Isten gyermekeinek mindig fokozottan résen kell lenniük, hogy a HITFIGYELEM és HITFEGYELEM meg ne lankadjon, MIVEL ARRA KAPTAK ELHÍVÁST, hogy rendíthetetlenül, mindhalálig KÜZDJENEK a hitért, az igazságért, az evangéliumért. Isten gyermekei bíznak az Úrban, mert tudják, hogy Ő megsegít és Ő ad erőt továbblépni, átlendülni a lelki holtpontokon is. Tapasztalják, hogy Ő erősíti, bátorítja és vígasztalja övéit, hogy el ne keseredjenek és ne essenek kétségbe, hanem

BECSÜLETESEN, HŰSÉGESEN ÉS HITELESEN képviseljék tovább drága Megváltójukat az Úr Jézus Krisztust.  Legyünk mi is ilyen hű követői a Megváltónak. „Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját." (Jel 2,10)

 

 

***

 

..........................................................................................

2024. április  21. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

AZ ATHÉNI PRÉDIKÁCIÓ II.

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 17,30-34)

30A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg.
31Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.   32Amikor a halottak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: Majd meghallgatunk erről máskor is.
33Pál ezután eltávozott közülük. 34Néhány férfi azonban csatlakozott hozzá, és hívővé lett: közöttük az areopágita Dionísziosz is, egy Damarisz nevű asszony és velük együtt mások.

***

Láthatjuk, hogy Pál apostol az Athéniakat döntés elé állította, és bizonyította, hogy nem érdemes hinni a pogányság hamis képzeteiben.  A berögzült hagyományok, babonás hiszékeny tradíciók nagy akadályt jelentettek számukra.

Ők ebben éltek, ebben szocializálódtak, ez volt számukra természetes.

Úgy tűnik, hogy a filozófusok számára a Krisztus evangéliuma érthetetlen, követhetetlen, felfoghatatlan volt, mert lenézett volt.  Ma is az. Ezért az ilyenek menthetetlenül elvesznek.

Az apostol világossá tette a hitünk lényegét és felszólította hallgatóit, hogy végre döntsék el, hogy kinek hisznek, mivel ez a legfontosabb az életben. Ez pengeéles helyzet. Élet, halál kérdés. Egyáltalán, nem mindegy, hogy mit hisz az ember.

Vagy igaz vagy hamis, tiszta vagy tisztátalan, egészséges, vagy mérgezett, becsületes vagy becstelen, éltető vagy halálos, üdvösséges vagy kárhozatos? Nem mindegy!

PÁL APOSTOL rávilágított arra, hogy Isten akarata nem a hiszékenység jóváhagyása, hanem a Hozzá való MEGTÉRÉS.

30. vers „A tudatlanság idejét elnézte Isten."

...most azt parancsolja az embereknek, hogy mindenki mindenütt TÉRJEN MEG.

A megtérést központi- sarkalatos kérdéssé teszi. Mivelhogy az is.  A megtért embernek más az alapállása. Nemcsak hisz, hanem tudja azt is, hogy mit és azt is, hogy Kit követ, mivel ismeri Megváltóját, az Úr Jézus  Krisztust.

Megállapítottuk, hogy az igaz megtérés gyökeres változást jelent.  Nincs megtérés Ige nélkül, és Szentlélek nélkül. Az igazi megtérés összességében, és teljességében Isten műve: OPUS DEI. Isten alkotása. Ő a kezdeményező, Ő állít meg, Ő szólít meg, Ő késztet belátásra és bűnvallásra.

A megtérés - újjászületés, Isten életre szóló kinyilatkoztatása. Minden, ami történik, Isten szent jelenlétében történik. Ez totális fordulat, teljes Istenhez fordulás, Ez valójában egy teljes hátraarc. Hatalmas erővel Isten kezd el munkálkodni. Mindezt nem lehet emberileg elérni. Minden más, minden új lesz. Ezt nevezhetjük radikális változásnak is.

A megtérés kétirányú változás. ISTEN LELKE KINYIT KAPUKAT ÉS BEZÁR KAPUKAT.

Egy negatív, gonosz korszak végleg lezárult. A régiek elmúltak, hitelüket vesztették, megszűntek.

Mivel Krisztus kezd el élni az emberben, Aki az ÉLETET hozta el szívébe, ezért valóban, tökéletesen újjá lett minden. Attól kezdve, a hit nemcsak elmélet, hanem valóságos, gyakorlat hitgyümölcs is. Gyökeres gondolkodásbeli változás, mely minden tekintetben, tettekben, életvitelben is tudatos Istennek szentelés, élő, szerves, elválaszthatatlan kapcsolatba került az Úrral mindörökre, megbánhatatlanul. EZ A VALÓDI MEGTÉRÉS!

 

PÁL APOSTOL rávilágított arra, hogy mindenkire IGAZSÁGOS ÍTÉLET vár.

31Azért rendelt egy napot, amelyen IGAZSÁGOS ÍTÉLETET MOND majd az egész földkerekség fölött

Mi alapján fog Isten ítélni? Az Úr Jézushoz való viszonyúlás és rajta keresztül a Szent Bibliához viszonyulás alapján. Ez igen súlyos kérdés!  Minden ember élete során háromféleképpen viszonyulhat a Szent Bibliához!

A.) KRISZTUSKÖVETŐKÉNT      Tiszta, áldott, üdvözítő krisztusi hittel

B.) KRISZTUSGYŰLÖLŐKÉNT    Hitetlen, tagadó, ateista, antiteista, agnosztikus hozzáállással

C.) BIZONYTALANUL                Vallásoskodó, kételkedő, felületes, hiszékeny, tévelygő hozzáállással

A Szent Biblia állítja, hogy az utolsó ítéletkor pedig csak kétféle ember lesz.

A.) ÜDVÖZÜLŐK (Atyám áldottai), akik az örök életre jutnak.

B.) ELKÁRHOZÓK( átkozottak), akik az örök tűzre (gyötrelemre) jutnak.

Az Úr Jézus Krisztus mondja: „Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik." (Márk 16,16)

„Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében." (János 3,18)  „Ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték." (Jelenések 20,15)

PÁL APOSTOL nyomatékosan rávilágít arra, hogy Isten igazságos ítéletet egy FÉRFI ÁLTAL fog gyakorolni, akit erre kiválasztott, és feltámasztott a halálból.  Az Úr Jézus Krisztus, Aki a Messiás, Isten Fia, Dávid Fia, Emberfia, aki az Immánuel.

Ő a Kiválasztott, a halálból feltámadt, Általa mentette meg a világot és Általa fogja megítélni a világot, minden embert.  Őt senki nem mellőzheti. Ő megkerülhetetlen.

„Egyesek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: Majd meghallgatunk erről máskor is."

Az athéniek elzárkóztak, ez a város zárva maradt az evangélium számára.  Nem éltek az alkalmatos kegyelmi idővel, sőt visszautasították azt. Tudjuk, hogy NEM ADATOTT MÁSIK ALKALOM! A gúnyolódók azóta sem fogytak el, akad belőlük ma is bőven. Lenézik, lesajnálják, böcsmérlik hitünket. Volt az egyháztörténetben hitünket sértő megnyilvánulás bőven. De igazságos ítélet is volt, és lesz, mivel az nem maradhat el.

Az apostol szemszögéből nézve ez eredménytelenség volt.

Nem volt egyszerű elviselni az elutasítást, a mellőzöttséget, ami igen lehangoló, elszomorító tud lenni.  Úgy tűnik, hogy az apostol nem lepődik meg, nem bosszankodik, nem blokkolja őt és nem keseredik el.

Pál apostol nem volt érzéketlen, közömbös, de tudta, hogy nem őt utasították el, hanem a világegyetem Teremtőjét, Úrát és Királyát.

Krisztus elutasítása, vagy félvállról vétele, több mint elszomorító. Mindig megrendítő, mivel az TRAGÉDIA!

Pál apostol példa lehet számunkra, hogy Istenre bízta és szent kezéből fogadta el az eredményességet és az eredménytelenséget is.

Ha nehéz szívvel is tudomásul vette a történteket, de megnyugtatta őt a tudat, hogy az Úr majd új kapukat fog megnyitni az evangélium számára. Várja őt a nagyváros, az akkori főváros, Korinthus. Lesz ott feladat bőven. És lesz is rajta áldás. Tudta mi a feladata, az amit a feltámadott Úr Jézus Krisztus az egész világra szóló missziós parancsként adott tanítványainak: „Hirdetni kell az Ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között." (Lukács 24,47)

Tegyük mi is ezt: szóban, tettekben, életpéldával, ott ahol élünk! Jutalmunk, hogy még tehetjük.

 

..........................................................................................

2024. április 14. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

AZ ATHÉNI PRÉDIKÁCIÓ I.

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 17,22-31)

• 22Pál ekkor kiállt az Areopágosz közepére, és így szólt: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket, 23mert amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek.
• 24Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van, aki mennynek és földnek Ura, nem lakik emberkéz alkotta templomokban, 25nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha hiányt szenvedne valamiből, hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent. 26Az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjon az egész föld színén, meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, 27hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs messzire egyikünktől sem, 28mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek: „Bizony, az ő nemzetsége vagyunk."
• 29Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy aranyhoz vagy ezüsthöz vagy kőhöz, művészi alkotáshoz vagy emberi elképzeléshez hasonló az istenség.
• 30A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg.
• 31Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.

***

Láthatjuk, hogy Pál apostol Athénban is világossá tette a hitünk lényegét. El kell végre dönteni, hogy kinek higgyünk?

Itt minden élesben megy. Egyáltalán nem mindegy! Ez élet vagy halál kérdés. Igaz vagy hamis, tiszta vagy tisztátalan, egészséges, vagy mérgezett, becsületes vagy becstelen, éltető vagy halálos, üdvösséges vagy kárhozatos?

A pogányok, a maguk hamis képzeteikben hittek.   Amint látjuk a hagyomány, a tradíció nagy akadály.  A hitetlenség viszont nagy baj.  A hiszékenység pedig nagy veszély.

Megállapítottuk, hogy csak a Szent Biblia leleplezi le a hamisítványokat.

Természetesen Athénban is a vallási kérdés volt a középpontban.

E kérdésben az emberiség három csoportba osztható. E csoportok között mérhetetlen szakadék van.

HOMO NATURALIS =  Természeti ember, a hitetlen, aki tagadja Isten létét: Ateisták, antiteisták, libertinusok. Itt nincs felelősség, mindent szabad, nincs kontroll.

HOMO RELIGIOSUS =vallásos, hiszékeny ember.  Minden, ami vallás, válogatás nélkül.  Az athéniek is ilyenek voltak. Teljes a káosz, minden bizonytalan. Az athéniek olümposi istenségei szeszélyesek, tehetetlenek, néma elképzelt bálványok voltak.

HOMO CHRISTIANUS =  Krisztushoz tartozó ember, az igazit, a valódit, az egyetlen Istent ismeri, követi, képviseli. Aki egyben HOMO RENATUS = Újjászületett ember. Micsoda hatalmas (kozmikus méretű) különbség a többihez képest. Ő a megtért ember, újjászületett, kegyelmet, bűnbocsánatot nyert ember, aki immár mennyei állampolgár: „Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül." Fil 3,20

...

PÁL APOSTOL TISZTA VIZET ÖNT A POHÁRBA. (Az athéni filozófus fejekbe.)

Tisztázza a legfontosabb alapkérdéseket: Kicsoda és milyen az Isten, de bizonyítja azt is, hogy mi nem jellemző rá.

Súlyos és nyomatékos hitigazságok. Meggyőző érvelés és egyben tanítás hangzik el.  „Akinek van füle, hallja".

Tanításában Pál apostol távolról indít és a KÖZPONTHOZ, az Úr Jézus feltámadásához érkezik meg!!

Rávilágít a hallgatóság tévelygéseire és határozottan felszólít, hogy térjenek meg az Úrhoz. Világosan beszél arról, hogy csak egyetlen Isten van: Ő teremtett mindent. Ő a menynek és földnek Ura.  Ő ad életet, leheletet, Övé itt minden.

Őt szabad és lehet, sőt kell keresni, és meg lehet találni. Ő nincs távol, nem egy távoli ismeretlen, vagy kiismerhetetlen.

De tudni kell, hogy Isten NEM lakik emberkéz alkotta templomokban, és NEM szorul emberkéz szolgálatára.

NEM szabad hinni, hogy aranyhoz vagy ezüsthöz vagy kőhöz hasonló.

NEM szabad hinni, hogy művészi alkotáshoz hasonló.

NEM szabad hinni, hogy emberi képzelgéshez, okoskodáshoz, elgondoláshoz, filozófiához hasonló.

Hogyan hatottak ezek a hitigazságok, a filozófus füleknek?

Elég volt a kőszobrok, kiábrázolások imádatából. Hálát kell adni a reformációért, hogy a faragott képek előtt mi már SOHA nem térdelünk. „Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, akik bálványokkal dicsekednek." Zsoltár 97,7)

Sajnos ez az Ige sokak bibliájában rejtve marad, észrevehetetlen, láthatatlan. Pedig ez nem játék! Mást imádni, életveszélyes!

30. vers „A tudatlanság idejét elnézte Isten."

A HIT ELLENTÉTE NEM A TUDÁS!    A hit ellentéte a hitetlenség, a tudás ellentéte pedig a tudatlanság!

A hit és a tudás testvérek. A teológia pedig a legfontosabb tudomány, - a tudományok királya!

Az informálatlanság a hit kerékkötője. Korunk fertőzésének a digitális elbutulásnak olyan tünetei vannak, mint a lelki közöny, a lelki tespedség, lelki tunyaság, lelki igénytelenség.

A hitben járatlan, tudatlan ember könnyen megtéveszthető, befolyásolható, manipulálható.

Korunk a hitetés, megtévesztés kora. Sokan ügyködnek rajta, hogy felvilágosítás helyett tömegeket FELHOMÁLYOSÍTSANAK.

Boldog, aki szereti a tudományt, aki vágyakozással érdeklődik hitünk alapigazságai iránt. Meg is fogja tudni!

...most azt parancsolja az embereknek, hogy mindenki mindenütt TÉRJEN MEG.

A megtért ember, nemcsak hisz, hanem tudja azt is, hogy mit és azt is, hogy Kit követ, mivel ismeri Megváltóját, az Úr Jézust.

Azt mondtuk, hogy az igazi  HOMO CHRISTIANUS =  Krisztushoz tartozó ember,  HOMO RENATUS  = Újjászületett ember.

Az igaz megtérés gyökeres változást jelent. Attól kezdve, a hit nemcsak elmélet, hanem valóságos, gyakorlat hitgyümölcs is terem.

Nincs megtérés Ige nélkül, és Szentlélek nélkül.  Isten szent jelenlétében történik. Isten MŰVE.  Ez totális fordulat, teljes Istenhez fordulás, hátraarc. Gyökeres gondolkodásbeli változás, de tettekben, életvitelben is tudatos Istennek szentelés.

Élő, szerves, elválaszthatatlan, örök kapcsolat.

„Hozzád menekülök, URam, ne szégyenüljek meg soha! Ments meg engem irgalmasan! Fordítsd felém füledet, siess, ments meg engem! Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam." Zsolt31,2-3

 

 

..........................................................................................

2024. április 7. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

Az Evangélium Athénban II. (Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 17,19-23)

• 19Ekkor megfogták, az Areopágoszra vitték, és megkérdezték tőle: Megtudhatjuk-e, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz?
• 20Mert amint halljuk, idegenszerű dolgokkal hozakodsz elő, szeretnénk tehát megérteni, hogy miről is van szó. 21Az athéniak és a bevándorolt idegenek ugyanis egyébbel sem töltötték az idejüket, mint azzal, hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak.
• 22Pál ekkor kiállt az Areopágosz közepére, és így szólt: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket, 23mert amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva:
• AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek

***

Az Athéniek számára IDEGENSZERŰ volt az evangélium.

Sajnos valamikor számunkra is idegenszerű és érthetetlen volt a FELTÁMADÁSRÓL SZÓLÓ EVANGÉLIUM. De már nem az!
Vagy mégis? Tisztában vagyunk, hogy mit hiszünk! Legyünk tisztában, tájékozódjunk, kutassunk, hisz ez élet-halál kérdés.
A mi számunkra mindaddig volt idegenszerű, amíg Isten meg nem állított
és nem beszélt velünk, a szívünkkel és a kezünkbe nem adta a Szent Bibliát.
Azóta már nem új-és idegen tanítás, hanem
ÁLDOTT ÉLETMENTŐ TUDOMÁNY.
A tudományok KIRÁLYA.
Már nem idegen istenség, hanem DRÁGA MEGVÁLTÓ.
Már nem érthetetlen, nem idegenszerű a keresztyén hit,
hanem IDŐSZERŰ és szívügyünk lett,
amelyben élhetünk, amit nagyon szeretünk és a legtöbbre értékelünk,
ami nélkül el sem tudjuk képzelni az életet.

MI AZ, AMI IDEGEN?
Ami ismeretlen, homályos, ködös, rejtélyes, titokzatos, misztikus, bizonytalan, leinformálhatatlan, veszélyes.
Nemcsak az Athéniak, sajnos sokan szeretik ma is a fikciót, a találgatást, a misztikát, a meséket, mondákat. Athénban volt minden, bő választék volt az Olümposzon: Zeusz, Héra, Poszeidón, Hermész, Aphrodité, Pallasz Athéné, Apollón, Artemisz.
Mindez csak üres lufi volt, de nagyot szólt. Nagy és jól jövedelmező tartalom nélküli, hitetés folyt. Erre volt, van igény.

Ami Istentől idegen, azzal szemben legyünk mindig óvatosak, bizalmatlanok és távolságtartók. Kerüljük a titkos dolgokat!
Sok veszélyes idegen csaló közlekedik közöttünk és próbálják a hitelesnek látszó portékájukat eladni.
Vigyázzunk az idegenekkel.
Oly korban élünk, hogy a Krisztus evangéliuma fokozatosan idegenné válik Európában.
Látványosan elhidegül és elidegenül tőle a világ. Napjainkban sokan feladják hitvallásukat. (reformátusságukat)
Akik ma az Úr Jézus Krisztusról hitelesen és meggyőzően tesznek bizonyságot, azoknak ugyanúgy elutasításban van részük.
Pál ap. mondhatta: Nekem már nem ismeretlen, én már ismerem, éppen ezért vagyok itt, hogy nektek se legyen ismeretlen. Jézus Krisztusban higgyetek, Hozzá forduljatok, Benne bízzatok, Őt kövessétek!

Nem kis közdelem folyik a lelkekért. Kinek higgyünk?
Micsoda fájdalom, hogy sok családban, -általában az oktatásban, de még az egyházi iskolákban is kettős nevelés folyik.
Egészen mást tanít a lelkész és mást a szaktanár. Nem kis zavart-zűrzavart (Ad abszurdum: káoszt) okozva a fejekben.
Korunkban ma már nem meglepő, sőt természetesnek hangzik, ha a Szent Biblia hitelességét vonják kétségbe.
Jaj nekünk, ha minket is megvezetnek, elhitetnek. Egyáltalán nem mindegy mit képviselünk, tanítunk, hiszünk:
Teremtés vagy evolúció? Isten örök igazsága, vagy hiszékenység, babonaság? Valóság vagy mese?
Az Úr Jézus Krisztus személyével kapcsolatban egyáltalán nem mindegy, ki mit képvisel:
Isten Fia, a Szentháromság második személye, vagy csak egy nagy ember? (Jehova Tanúi, Unitáriusok)
Madách művének, az Ember Tragédiájának megjelenése óta nálunk is szokás lenézően beszélni arról a bizonyos iotáról, amely az óegyházat két táborra osztotta: HOMOUZIOS táborra és HOMOIUZIOS táborra.
„Óh jaj, ne tréfálj! Hát egy I miatt is mehetni ily elszántan a halálba?"
Az első azt vallotta, hogy Krisztus egylényegű az Atyával, az utóbbi, hogy csak hasonló lényegű.
Az egyikből az következett, hogy Krisztus a testté lett Ige, az abszolút igazság; a másikból az következett, hogy Jézus csak ember, de hasonló egy istenséghez.
Végeredményében Krisztus dicsőségéről, Isten hatalmáról, a bibliai kijelentés igazságáról volt szó.Van-e valami, amiért érdemesebb lehet meghalni, mint ezért?

Nem egy iotáért (miatt) haltak meg, hanem Istenért.

El kell végre dönteni, hogy kinek higgyünk?
Itt minden élesben megy. Egyáltalán nem mindegy! Ez élet vagy halál kérdés. Igaz vagy hamis, tiszta vagy tisztátalan, egészséges, vagy mérgezett, becsületes vagy becstelen, éltető vagy halálos, üdvösséges vagy kárhozatos?
A pogányok, a maguk hamis képzeteikben hittek.
Amint látjuk a hagyomány, a tradíció nagy akadály.
A hitetlenség viszont nagy baj.
A hiszékenység pedig nagy veszély.

Az informálatlanság a hit kerékkötője.
Korunk fertőzésének a digitális elbutulásnak olyan tünetei vannak,
mint a lelki közöny, a lelki tespedség, lelki tunyaság, lelki igénytelenség.

Csak a Szent Biblia leleplezi le a hamisítványokat.
A Szent Biblia mindíg leleleplezi a hamisítványokat.

„Mindent megvizsgáljatok; ami jó, azt megtartsátok! Mindentől, a mi gonosznak látszik, őrizkedjetek! (1Thessz 5,21-22)

Az első keresztyének, hitünk mártírjai miért áldozták életüket?
Mert hitték, hogy: Krisztos Küriosz! DOMINUS JESUS CHRISTUS!
Ez rendíthetetlen, mindhalálig hit. Krisztusért, Megváltójukért, erre az igazságra ha kellett mérget vehettek, ha kellett tűzbe tehették a kezüket, mert erre az igazságra rá lehetett tenni, bízni, helyezni az egész életüket.  Ezért érdemes élni és tenni. Te is tedd ezt, nem fogsz csalódni.

 

 

..........................................................................................

2024. március 17. Bp. Pestújhelyi Református Templom
............................................................................................

Pál apostol Athénban

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 17,16-21)

 

• 16Miközben Pál Athénban várta őket, háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal.  17Nap mint nap vitázott a zsinagógában a zsidókkal és a hozzájuk csatlakozott istenfélőkkel, a főtéren pedig azokkal, akiket éppen ott talált.  18Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitázott vele.  Némelyek ezt kérdezték: Mit akarhat ez a fecsegő mondani? - mások ezt mondták: Idegen istenség hirdetőjének látszik - mivel Jézust és a feltámadást hirdette. 19Ekkor megfogták, az Areopágoszra vitték, és megkérdezték tőle: Megtudhatjuk-e, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz? 20Mert amint halljuk, idegenszerű dolgokkal hozakodsz elő, szeretnénk tehát megérteni, hogy miről is van szó. 21Az athéniak és a bevándorolt idegenek ugyanis egyébbel sem töltötték az idejüket, mint azzal, hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak.

***

A szövegbő kiderül, hogy nem Pál apostol kezdeményezte, hogy az athéni Areopágoszon felszólaljon.

Az Areopágosz, az Akropolisz tövében van a nyugati oldalon és a törvénykezés helyszíne volt.

Pál apostol lehetőséget látott benne, hogy az evangéliumot ott is hirdesse. Meg is tette.

Úgy fogadta, mint Istentől rendelt időt, alkalmat. Nem ijedt meg, hanem, megragadta a lehetőséget és élt vele.

És volt áldás rajta, mert voltak, akik megtértek, köztük név szerint: Dienes és egy Damaris nevű asszony.

Tanulság nekünk: Legyetek készen számot adni. Az apostol föl volt készülve és készítve a váratlan helyzetekre. Erre csak azok képesek, akik szíve csordultig van Krisztus szeretetével.

Így volt ez a lelki testvérek között:

Népe között.  Ellenség között.

Népe vezetői, a Nagytanács tagjai között.

Római helytartók: Félix és Fesztus előtt,  Heródes Agrippa király előtt

És most Athénban először az Agorán, majd az Areopáguszon a filozófusok között.

Igy mi is, ha kimegyünk a templomból, figyeljük a lehetőségekre. Még a börtönben is volt lehetőség bizonyságtételre....

***

IDEGENSZERŰ DOLGOKAT BESZÉLSZ

Valamikor számunkra is idegenszerű és érthetetlen volt a feltámadásról szóló evangélium. De már nem az!
Vagy mégis? Tisztában vagyunk, hogy mit hiszünk?
Meg tudjuk védeni keresztyén hitünket, reformátusságunk tisztaságát, becsületét?

Legyünk tisztában, tájékozódjunk, kutassunk, hisz ez élet-halál kérdés.

A mi számunkra mindaddig volt idegenszerű az evangélium, amíg Isten meg nem állított és nem beszélt velünk, a szívünkkel és a kezünkbe nem adta a Szent Bibliát.

Azóta már nem új-és idegen tanítás, hanem áldott életmentő tudomány.
Már nem idegen istenség, hanem drága Megváltó.
Már nem érthetetlen, nem idegenszerű a keresztyén hit, hanem IDŐSZERŰ és szívügyünk lett, amelyben élhetünk, amit nagyon szeretünk és értékelünk.

***

EGYÉBBEL SEM TÖLTÖTTÉK AZ IDEJÜKET

Úgy általában mivel tölti az idejét az emberiség?   És mi mivel töltjük az időnket, az Istentől kapott 24órákat?

I.

A mai hitetlenek, az ateisták, antiteisták, panteisták, nihilisták. Ők unatkoznak és sok hasztalansággal agyonütik valahogy a szabadidőt, vagy éppen egymást szórakoztatják, támadják, rágalmazzák, kiutálják vagy meggyűlölik.

Ugyan, mit is tehetnének? Ők Isten nélkül tengődnek, és lelki sötétségben reménytelenül, kilátástalanul vergődnek.

II.

Akik nem ateisták, de hitünk iránt közömbösök, ők nem tartják számon azt, hogy templom is van a világon. De ha mégis elmennek néha, nemigen hatja meg őket az Ige. Üresen érkeznek és üresen távoznak. Hiányzik az érintettség, a felelősség, a hála, a gyermeki nyitottság és bizalom.

Remélem, hogy mi nem tartozunk közéjük és soha nem fogunk magunkat közéjük sorolni!

III.

A hívő ember egyébbel sem tölti idejét, mint, hogy az élete hasznos lehessen Ura, Istene előtt.
Ők az Istent szeretők, a Krisztust követők, a mennybe készülők, a keskeny úton haladók.
Ők azon vannak, hogy megragadják a lehetőségeket.

A hívő ember nem unatkozik, Szinte issza az Igét. A legáldottabb tevékenységgel foglalja le magát. Készül Istene elé! Van Szent Bibliája, imakönyve., Van Istene, Úra, Megváltója. Van hite, van temploma, van gyülekezete, és feladata.

De ha van családja, szülei, hitvestársa, gyermeke, unokája, szerettei, nem szűnik meg SOHA imádkozni értük, mert tudja, hogy ez a legjobb és legáldottabb, amit tehet. Ebbe nem fog belefáradni SOHA.

Jellemző az is, hogy minél több időt szeretne a belső szobában, vagy a templomban tölteni. Zsoltár 26,8  „ Uram, szeretem a Te házadban való lakozást, és a Te dicsőséged hajlékának helyét."

A hozzáállása természetesen az, hogy SOHA nem akarja Urát megbántani, megszomorítani.
Nincs sem ideje, sem oka panaszkodni, hanem mindenért hálás. Tudja, hogy minden javára szolgál, mivel Krisztusban van.
Azzal tölti idejét, ami jó, helyes, nemes, értékes, TISZTESSÉGES, BECSÜLETES, Isten előtt kedves.
Igyekszik úgy élni, hogy ne hozzon szégyent Istenére és semmiképen ne adjon támadási felületet, se okot, hogy az Úr Jézus szent nevét bántsák, gyalázzák.
Igyekszik azt képviselni, amit az apostol is: az evangélium magvát, Jézus Krisztus feltámadását. Nincs is ennél a fontosabb, tartalmasabb és áldottabb élet a földön.

***

..........................................................................................

2024. március 10. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

 

A Krisztus evangéliuma Athénban

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 17,15-18)

• 15Pált pedig elvitték kísérői egészen Athénig, majd visszatértek azzal az utasítással, hogy Szilász és Timóteus minél hamarabb menjen hozzá.  16Miközben Pál Athénban várta őket, háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal.  17Nap mint nap vitázott a zsinagógában a zsidókkal és a hozzájuk csatlakozott istenfélőkkel, a főtéren pedig azokkal, akiket éppen ott talált. 18Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitázott vele. Némelyek ezt kérdezték: Mit akarhat ez a fecsegő mondani? - mások ezt mondták: Idegen istenség hirdetőjének látszik - mivel Jézust és a feltámadást hirdette.

***

Pál apostol megérkezett Athénba, a civilizáció egyik legismertebb városába. Az ókori kultúra, műveltség, a tudomány, a művészetek, a bölcselet fellegvárába.

Pál apostol tapasztalata szerint, hitünk szempontjából viszont totális sötétség uralkodott ott a szívekben, mivel: „ tele volt bálványokkal".

Az apostol ott is a zsinagógát kereste fel és hirdette a Krisztust a zsidóknak és az istenfélőknek, és a főtéren is azoknak, akiket ott talált. Az üzenet, amit képviselt és átadott a legfontosabb. Jézust és a feltámadást hirdette nekik.

Nincs ennél a legfontosabb és tartalmasabb üzenet. Ez a küldetése lényege, hogy Krisztusra mutasson, a feltámadást hirdesse. Néhányan hitre jutottak, köztük név szerint: Dienes és egy Damaris nevű asszony.

Athénban Pál apostol szíve megrendült (háborgott) amikor azt látta, hogy a város bálványokkal van tele.  Megrendült a lelke, háborgott, felindult, zaklatott, indulatos lett, elcsodálkozott és megbotránkozott. Nem tudott napirendre térni a fölött, amit látott és tapasztalt.

Kálvin János szerint: Az ember szíve bálványgyártó műhely.

Bármi bálvánnyá válhat, amit imádattal veszünk körül.

„Földiekkel játszó égi tűnemény, istenségnek látszó csalfa, vak remény! Kit teremt magának a BOLDOGTALAN, S mint védangyalának, BÓKOL ÚNTALAN. ( Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez)

Manapság furcsa ezt hallani: az egoisták, a celebek, a gátlástalan autokraták, elvtelen karrieristák korában.

Mindez egyenesen arányos az értékvesztéssel, a lelki davalválódással, a lelki elkorcsosulással, a lezülléssel.

A bálványimádáshoz általában hogy szoktak viszonyulni az emberek?

I.            Van, aki tudatlanul benne van, egyetért vele és felelőtlenül műveli.

II.            Van, aki tudomásul veszi és egyáltalán nem zavarja, közömbös iránta, hidegen hagyja.

III.            Van, aki elítéli ugyan, de egyébként nem foglalkozik különösebben vele.

IV.            Van, akit nagyon felháborít és megpróbálja megtenni azt, amit lehet. Pál apostol ezt tette.

Feltűnő, hogy az ott élő zsidókat NEM ZAVARTA, őket NEM háborította fel. Pedig az athéni bálványimádás hatalmas kontraszt volt egy zsidó ember számára. Ők mégis megszokták, tudomásul vették, az ő lelkük nem háborgott.

Miért éltek ott mégis?

Nyilván nem üdülés miatt, hanem gazdasági érdekeltségeik miatt érezték ott jól magukat.

Hát nem jellemtelen, elvtelen megalkuvás ez?

Semmiért nem adták fel a kényelmes életet.

Ők csupán a saját érdekeltségeiket nézték, Pál apostol pedig a Krisztus evangéliumát nézte!

Athénba érkezésével minden megváltozik. Ott is megjelenik, és hirdettetik az élő Isten örök Evangéliuma.

A görög EPIKUREUS (materialisták) és SZTOIKUS (panteisták) filozófusok is vitába ereszkedtek vele. Nem értették, hogy miről beszél. Nem tudták felfogni, - vagy igazán nem is akarták.

Számukra csupán: „idegen istenség hirdetőjének látszott".

MI AZ, AMI IDEGEN?

Ami ismeretlen, homályos, ködös, rejtett, titkos, leinformálhatatlan.

Az ilyenekkel szemben legyünk mindig óvatosak, bizalmatlanok és távolságtartók.

Sok veszélyes idegen csaló közlekedik közöttünk és próbálják a hitelesnek látszó portékájukat eladni.

Vigyázzunk az idegenekkel.

A tékozló fiú is idegenbe vágyott és távozott az ismeretlenbe, és majdnem belepusztult.

Isten így figyelmeztet a veszélyre. „Ne legyenek neked idegen isteneid én előttem."

***

Oly korban élünk, hogy a Krisztus evangéliuma fokozatosan idegenné válik Európában.

Látványosan elhidegül és elidegenül tőle a világ. Napjainkban sokan feladják hitvallásukat. (reformátusságukat)

Akik ma az Úr Jézus Krisztusról hitelesen és meggyőzően tesznek bizonyságot, azoknak ugyanúgy elutasításban van részük.

Az életmentő üzenet nem változott! A legfontosabbat: Jézust és a feltámadást hirdette nekik.

Ez a mi dolgunk is. Ezért születtünk.

Ez kell hirdetnünk! Ez az első számú feladatunk!

Ezért születtünk újjá. Ez az Istentől rendelt KÜLDETÉSÜNK.

Nem lehetünk némák. Adjuk tovább hűségesen és hitelesen a ránk bízott életmentő örök evangéliumot,

mert mi már tudjuk, hogy egyedül Jézus Krisztusra van szüksége ennek a kegyetlen, hitetlenségbe dermedt, meghasonlott, tisztátalan és erkölcstelen, céltalan világnak. Íme a KÜLDETÉSÜNK lényege:

A Krisztust mindinkább elutasító civilizáció valós lelki helyzete valahogy így foglalható össze:

Akiknek ma az evangélium idegen,

a feltámadás számukra lehetetlen,

a Szent Biblia és az igehirdetés érthetetlen,

az ilyen bűneiben megátalkodott ember pedig- menthetetlen.

Ez a valóság. Ez az igazság. Mi nehogy így járjuk.

Ma még tart a kegyelem, ma még hirdettetik az evangélium, ma még lehet megtérni.

Nehogy idegen legyen számunkra az Evangélium. Ezért vagyunk ma itt!

Nehogy az Úr Jézusnak azt kelljen majd mondania, hogy: „ nem ismerlek titeket, távozzatok tőlem ti gonosztevők." Hanem inkább azt, amit az igazak közé tartozóknak mond:

„Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely nektek készíttetett a világ kezdete óta."

„És azok elmennek majd az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre.  Máté 25, 46

 

 

..........................................................................................

2024. március 3. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

Evangelizáció Béreában

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 17,10-12)

• "A testvérek pedig még aznap éjjel elküldték Pált Szilásszal együtt Béreába. Amikor megérkeztek, bementek a zsidók zsinagógájába. Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy igaz-e, amit Pál mond. Sokan hittek tehát közülük, sőt a tekintélyes görög asszonyok és férfiak közül sem kevesen."

Bérea egy példás gyülekezet, ahol komoly lelki ébredés volt. Isten Lelke elkezdett munkálkodni és sokan megtértek. A Krisztus evangéliuma mélyen érintette a szíveket, és ők ezt láthatóan értékelték, becsülték is.  Ez egyébként mindig meg is látszik a gyülekezeten!

***

Az apostolokat tulajdonképen kimenekítették Thesszalonikából. Így kerülnek a 80km-re fekvő Béreába.

Vannak ilyen élethelyzetek, amikor a menekülésnek is RENDELT IDEJE van. Ki kell térni az üldözők elől, - ha lehet.

Isten az övéiről menekülés közben is gondoskodik. Ők sem keseredtek el, nem adták fel.

Körülöttük felgyorsultak az események. Bár a külső tényezők igen labilisak voltak és arról tanúskodtak, hogy teljes létbizonytalanságban vannak, de az Úrnak gondja volt rájuk.

Láthatjuk azt is, hogy a belső tényezők mennyire stabilak voltak.

Lelkileg erősek és megalapozottak voltak. Ez a hívő ÉLETSTABILITÁS.

Volt TARTÁSUK, lendületes KITARTÁSUK.  Fáradságot nem ismerő SZOLGÁLATUK.

Ez abból is látszik, hogy az Evangélium hirdetésében nem volt megállás, szünet, hézag, megszakítás, pihenés, leállás.

Krisztus evangéliuma minden korban és élethelyzetben mindörökké élő marad.

Soha nem változik meg és mindig lelki stabilitást ad, mert az Úr ugyanaz, és a Lélek ugyanaz. (1Kor 12,4)

A Küldő, a Megbízó, a Felhatalmazó ugyanaz. Mert a kegyelem, a szeretet, a békesség, az öröm, az áldás ugyanaz.

Mert az Úr Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. (Zsid 13,8)

 

VEGYÜNK PÉLDÁT az apostolokról, akik az üldözések között és bátrak, lelkiismeretesek, és hűségesek voltak, ezért volt munkájukon ÁLDÁS. Minket is folyamatosan különböző hatások érnek, pozitív vagy negatív, konstruktív, vagy destruktív, építő, vagy romboló hatások.

ISTEN GYERMEKEI jól ismerik a veszélyeket, az élet viharait.

Ők lelkileg EDZETTEK.

ŐK NEM SZÁRAZFÖLDI TENGERÉSZEK. Bőven vannak keserves tapasztalataik.

Jól tudják, hogy egyedül az Úr Jézus Krisztusban reménykedhetnek, Akinek van hatalma megmenteni őket.

Meg kell tanulnunk, hogy csak az Úrnál találhatunk lelki nyugalmat, lelki békességet. Vigyázzunk, hogy soha senki és semmi meg ne ronthassa, meg ne mérgezhesse az Úrral való áldott, meghitt, szoros és szerves kapcsolatunkat. Soha senki és semmi ne zökkentsen ki, ne fékezzen és ne keserítsen meg minket KÜLDETÉSÜNKBEN.

***

Vegyünk példát a béreai gyülekezetről, hogyan viszonyultak az Igéhez.

Ők nemes lelkűek voltak.

Példás hozzáállással, megfelelő magatartással, hitkomolysággal viszonyultak az Igéhez, úgy, ahogy kell, ahogy az Ige megköveteli. Megértették, fölfogták az Igét. Számukra életté vált az evangélium.

 

Teljes készséggel fogadták az igét.

Nem kritikusan, nem felületesen, nem hiszékenykedve, nem kívülállóként, vagy szimpatizánsként viszonyultak az Igéhez.

Beépült az életükbe, sajátjukká lett, azonosulni tudtak vele. Személyesen lettek megszólítva, érintettek lettek, döntéshelyzetbe kerültek általa.

 

Kutatták az Írásokat.

Az Írás, számukra szent volt: Sacra scriptura.

Életük középpontjába a Szentírás került. EZ MÁR AZ ÉLET JELE. Bizonyítéka a lázas érdeklődés.

Utánanéztek, ellenőriztek, bizonyítékokat kutattak,

és mindent MEGALAPOZOTTNAK, HELYESNEK, IGAZNAK találtak.

Mindezek MEGKÉRDŐJELEZHETETLENEK és MEGGYŐZŐEK voltak számukra.

 

Napról napra kutatták az Írásokat.

Ez a szünet nélküli tudásszomj. Szinte itták az evangéliumot, úgy kellett számukra, mint a levegővétel, a szívdobbanás, az életfontosságú szervek egészséges működése. Nélkülözhetetlen lett számukra az evangélium.

Isten Igéje Béreában nemcsak bekerült a köztudatba, hanem át lett ültetve a gyakorlatba is, a szívükbe, az életükbe, az életvitelükbe, a gondolkodásukba, a magatartásukba, a lelki vérkeringésükbe.

Számukra a Krisztus útján már nem volt többé megállás, szüneteltetés, vagy leállás.

Legyen számunkra is példa a béreai gyülekezet.

„Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség AZOKNAK, AKIK szövetségét és bizonyságait megtartják." (Zsoltár 25,10)

 

 

 

 

..........................................................................................

2024. február 25. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

Evangelizáció Thesszalonikában

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 17,1-9)

• Thesszalonikában ébredés volt. Isten Lelke elkezdett munkálkodni.   Jázon házánál, már gyülekezet is formálódott. Amint azt már korábban Filippiben is láthattuk: ahol a Krisztus élő, életmentő, éltető örök evangéliuma megjelenik, ott a gonosz is hihetetlen gyorsan aktivizálja magát. Így történt ez Thesszalonikában is, és nálunk is, és mindenütt. Így kerülnek emberek halálos veszélybe ma is.

Arany János írja: „A nap vértóba száll, Vérszagra gyűl az éji vad: Te tetted ezt, király!"

Az ÉJI VAD igen találó, jellemző és autentikus: SÖTÉT és VAD!

Isten ellensége húzódik meg a háttérben, aki „embergyilkos volt kezdettől fogva."

Az apostolok itt is az Úr nevéért szenvednek gyalázkodást, meghurcoltatást, pedig ők semmi rosszat nem cselekedtek, csak hirdették az Igét.  A Krisztusba vetett hitükért kapják a megaláztatást, és szenvednek ártatlanul.

Így olvastuk. „Ez IRIGYSÉGGEL töltötte el a zsidókat, ezért maguk mellé vettek a piaci csavargók közül

NÉHÁNY HITVÁNY EMBERT, csődületet támasztottak, és fellármázták a várost,

felvonultak Jázón házához, és ki akarták vezetni Pálékat a népgyűlés elé."

 

Jellemző, hogy mi minden fakadhat az IRÍGYSÉGBŐL.

Rájuk küldték, rájuk uszították a hitvány gonosz piaci csavargókat.

Jellemző, hogy gyorsan találtak NÉHÁNY HITVÁNY EMBERT.

ŐK A BELIÁL FIAI VOLTAK. A sötétség, a gonoszság, a romlottság fiai.

Hol találták őket? Mire használták őket?  Mi volt a feladatuk?      Tudjuk és ismerjük.

Ne legyenek illúzióink. Ők mindenütt megtalálhatók, mindenütt kéznél vannak, nemcsak Thesszalonikában.

Mindenre kaphatók, bármikor bevethetők, hisz erre kaptak kiképzést.

Gátlástalanul végrehajtják megbízóik kívánságát. Semmitől sem riadnak vissza, mert nincs lelkiismeretük.

 

Mit mond a Szent Biblia, ezekről a HITVÁNY, GONOSZ, BELIÁL embereiről?

Béliál: Istennel szembeforduló, lázadó szellemi lényt takar.

Magát a fogalmat zűrzavarnak, haszontalanságnak, semmirekellőségnek, gonosznak is fordítják.

A Szentírásban több helyen is találkozhatunk velük.

·         „Éli fiai azonban Béliál fiai valának, NEM ISMERÉK AZ URAT." 1Sámuel  2,12

·         Jesabel tanácsa Nábót tönkretételére:   „Fogadjatok fel ellene két embert, akik Béliál fiai, hogy ezt a hamis tanúságot mondják:  „Káromolta Istent s a királyt"  s aztán vigyétek ki s kövezzétek meg, hogy így meghaljon."1Királyok 21,10

·         „Mi egyezsége van Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez? 2Korinthus 6,15

Tudjuk a Szentírásból, hogy ott volt Cipruson is Elimás a varázsló, aki minden álnoksággal és gonoszsággal teljes ördögfajzat volt. Minden igazság ellensége, aki az Úr egyenes útját igyekezet elfordítani. (Ap. Cselekedetei 13,10)

A Szent Biblia világosan tudósít arról, hogy mindig voltak:

Üldözők és üldözöttek. Felbújtók és felbújthatók.

Kihasználók és kihasználtak. Kifosztók és kifosztottak,

Támadók és megtámadottak. TETTESEK és ÁLDOZATOK.

Nekünk is a kegyetlen világ farkastörvényei között kell élnünk, léteznünk és vigyázva megállnunk.

Megtudhatunk ezekről a HITVÁNY, GONOSZ emberekről, hogy életveszélyesek.

·         Imádkozzunk, hogy Isten mentsen meg tőlük.

·         Tegyük, meg amit megtehetünk. Óvakodni kell tőlük. Ki kell térni, kerülni kell őket.

·         Kötelező távolságot kell tartani. Nem lehet semmilyen közösségünk velük, mert őket más mozgatja, más motiválja, más erőket szolgálnak ki, melyhez nem lehet semmi közünk.

·         A gonoszok nem érdemlik meg, hogy időt pazaroljunk rájuk, annak nem lenne értelme. De megtesszük, ami tőlünk telhető.Istenhez kell menekülünk. Tőle kell kérünk a védelmet, a megoldást.

Kérjük a lelki nyugalmat, a lelki békességet, hogy soha senki és semmi

meg ne ronthassa, meg ne mérgezhesse az Úrral való áldott, meghitt, szoros és szerves élő kapcsolatunkat.

Soha senki és semmi ne zökkentsen ki, ne fékezzen, ne blokkoljon és ne keserítsen meg minket küldetésünkben.

Mert ha ez -- Isten mentsen - mégis bekövetkezik, akkor az ördög elérte célját.

Ezért nekünk mindig résen kell lenni.  A HITFIGYELEM ÉS HITFEGYELEM meg ne lankadjon soha.

Az Úr nem hagy el, Ő megsegít és majd ad erőt továbblépni, és átlendülni a lelki holtpontokon is. Ő vígasztal minket a Zsoltár szavaival, hogy ne keseredjünk meg és ne essünk kétségbe, hanem tudjuk hűségesen és hitelesen rendületlenül tovább képviselni Őt.

„Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan, áldást nyer az Úrtól, igazságot a szabadító Istentől." (Zsoltár 24, 4-5)

 

 

 

 

........................................................................................

2024. február 18. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

 

EVANGELIZÁCIÓ Thesszalonikában

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 17,1-5)

Láthattuk, hogy az apostolok küldetése, életmentő, lélekmentő szolgálata nagy erővel folytatódik tovább Thesszalonikában, mert a Krisztus evangéliuma soha nincs bilincsbe verve, nincs kalodába zárva.

Az Evangélium, Isten Igéje minden korban friss, üde korszerű, időszerű és aktuális marad. Ma is az, mert élő és örök.

A rómaiak Thesszalonikát, Macedónia provincia fővárosává tették. Ma Szaloniki a neve.

Erre haladt a birodalom keleti és nyugati területeit összekötő forgalmas római kereskedelmi és hadi út, a VIA EGNATIA.

A nagyvárosban volt zsinagóga is, ahol három szombaton is hangzott az életmentő evangélium.

Pál apostol igehírdetésének tartalma kiderül az igéből:

„Megmagyarázta és bizonyította nekik, hogy Krisztusnak szenvednie kellett, és fel kellett támadnia a halálból; és hogy „ez a Jézus A KRISZTUS, akit én hirdetek nektek". (Apostolok Cselekedetei 17,3)

Voltak néhányan, akik hittek és csatlakoztak, akik elfogadták  az Igét.

A legismertebbek név szerint: Arisztharkos és Sekundus.

Voltak viszont, akik nem hittek, sőt támadást indítottak. Ilyenek mindig voltak és ma is vannak.

Őket még erővel sem lehet beterelni egy templomba, hanem a partvonalon kívülről acsarkodnak.

A mi üdvözítő Krisztus-hitünkhöz sokan úgy viszonyulnak, mintha az olyan lenne, mint a többi, más egyéb hiedelem.

Akik csupán egy vallást látnak benne, nem érzékelik az ég és föld különbséget.

Természetesen a hitetlenek számára elfogadhatatlan az, ami MENNYEI, SZENT és TISZTA.

A biblikus etikát nem tudják, nem is akarják, és nem képesek elviselni, ezért nyíltan gyalázzák és mocskolják.

Azt gondolják, hogy ők ezt megengedhetik maguknak, hogy a Krisztus evangéliumát lehet büntetlenül, következmény nélkül: kritizálni, böcsmérelni, gúnyolni, támadni, üldözni. TÉVEDNEK!

Rossz vége lesz annak. Borítékolni lehet, hogy súlyosan csalódni fognak, hisz immár ítélet alatt vannak. Erről szól pl.: a 73.zsoltár.

 

Megállapítottuk, hogy a Thesszalonikában elhangzott igehírdetésnek mi volt a tartalma:

„Megmagyarázta és bizonyította nekik, hogy Krisztusnak szenvednie kellett, és fel kellett támadnia a halálból; és hogy „ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek nektek". (Apostolok Cselekedetei 17,3)

„Királynak tartják Jézust." (Apostolok Cselekedetei 17,7) (János ev. 1,50)

 

Ebből kiderül, hogy mi volt az apostolok igehírdetésének a CENTRUMA, LÉNYEGE, KÖZPONTI ÜZENETE.

Az anyaszentegyház, ma is ugyanazt kell, hogy képviselje.  Nem is tehet mást.

Micsoda felelősségünk van!

A KRISZTUS FELTÁMADÁSÁNAK TÉNYE határoz meg mindent.

Ez az üzenet a tanítványokra, az apostolokra BÍZATOTT, és ránk is ma élőkre. Ez minket kötelez.

Ezt nem lehet csorbítani, alább adni, vagy másra helyezni a hangsúlyt.

Azért bízatott ránk, hogy becsüljük, védelmezzük és képviseljük.

Ebből nem engedhetünk és egy jottányit sem térhetünk el tőle.

 

Ha feladjuk, vagy csorbítjuk a Krisztus feltámadása evangéliumának hirdetését,- akkor bizony végünk van.

Akkor mellékvágányra futottunk, akkor semmink sem marad.

Akkor üres, hitvány cserépedény életünk megítéltetik és a szemétre vettetik.

Én tisztában vagyok azzal, hogy ezek súlyos szavak, - de ez az igazság. Erről szól a Biblia.

„Ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a ti hitetek, és még mindig bűneitekben vagytok." 1Kor 15,17

 

Nos tehát tanuljuk meg azt, ami az apostolok igehírdetésének a CENTRUMA, LÉNYEGE, KÖZPONTI ÜZENETE.

Isten parancsának engedelmeskedve, hirdették Krisztust, hogy az Úr Jézus -  a MESSIÁS!

Ő a megígért Dávid utóda, mivel a prófécia beteljesedett.  Ő a Szabadító. (Ap Csel 13,23)

Ezért kell hirdetni az Isten kegyelmének evangéliumát. (Ap Csel 20,24)

Az Úr Jézus Krisztus halálból való FELTÁMADÁSÁT. (Ap Csel 17,3)

Az Úr Igéjét. Az üdvösség beszédét. (Ap Csel 13,26)

Isten országát. Isten teljes akaratát. (Ap Csel 20,27)

A Krisztusba vetett hitet. (Ap Csel 16,31)

A megtérést, a bűnbocsánatot, a megigazulást. (Ap Csel 13,38)

Mindez az Úr Jézus Krisztus tökéletes váltságművének a bemutatása.

Mindezekről nem csak tudnunk kell, hanem elfogadni, hinni, magunkra nézve kötelezőnek tartani és megélni kell.

Nincs ennél nemesebb feladat a földön!                     Isten Lelke előkészítette a szíveket Thesszalonikában, és itt is.

Isten ezért adta ezt a mai alkalmat, hogy szabad és boldog légy Krisztusban. HIGGY ÉS ÉLSZ!

És légy te is Krisztus hiteles hírnöke, ott ahol élsz!

 

 

 

 

 

..........................................................................................

2024. február 11. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

EVANGELIZÁCIÓ Filippiben

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 16, 25-40)

A filippi börtönőr örvendezett, házanépével együtt.
Békességgel bocsátja útra új LELKI TESTVÉREIT, az apostolokat.
Vele maradt az Úr Jézus Krisztus és az Ő békessége.
Nem tudjuk az élete folytatását. Mi mit tettünk volna az ő helyzetében?
Első feladatunk lett volna: Megkeresni a hívő közösséget.
Más foglalkozást választani, mert köztörvényes bűnözők között nem egészséges huzamosabb ideig lenni.

A város elöljárói
Már megismertük őket. Látjuk, hogy milyen méltatlanok hozzáállásukban és minden eljárásukban.
Virradatkor szolgákat küldenek, hogy engedjék szabadon azokat az embereket.
Igen korán tanácskoztak. Lehetséges, hogy nem tudtak aludni, és nem csak a földrengés miatt.
Összejöttek és határoztak, hogy csöndben, -ad abszurdum- alattomban, titokban kell lezárni ezt a kínos ügyet.
Szerették volna eltusolni, elsimítani, vagyis szőnyeg alá söpörni. Ebben kétségtelenül erősek, szinte bajnokok voltak.
JELLEMZŐ. Ennyit tudtak produkálni, összehozni. ILYENEK MÉG MA IS EGZISZTÁLNAK!
Ezután értesültek arról, hogy kik is ezek az emberek. Kitört a pánik.
Ezért még megüthetik a bokájukat, mivel római polgárokat aláztak meg. Tudjuk, hogy ezután mi történt.
Végül is MÉG EGYSZER szembe nézhettek az Isten apostolaival.
Volt egy utolsó esélyük, de nem éltek vele, sőt elhangzik az ördögi kérés, hogy távozzanak Filippiből.
Szerintük itt nincs szükség az evangéliumra. ISTEN MÁSKÉNT GONDOLTA.

Az apostolok
Az apostolok megtették azt, amit a HITBECSÜLET megkövetelt, mivel a világegyetem Teremtő Ura az Ő Királyuk!
Minden keresztyén embernek van méltósága.
Minden igazán HÍVŐ EMBERNEK igenis legyen igazságérzete és bátorsága, lélekjelenléte minden élethelyzetben.
A hívő emberrel nem tehetnek meg akármit. Bár tudjuk, hogy szelíd, alázatos, mindent eltűr, de neki is van méltósága.
Van tartása, van gerince természetesen lelkileg is és minden tekintetben.
Joga van visszautasítani a jogtalanságot, igazságtalanságot.
Joga van okosan és bölcsen szót emelni és jogorvoslatot kérni.
Tiltakoznia kell, minden arcátlan, alattomos és tisztátalan eljárás ellen. Adott esetben igenis, bátran szót kell emelni.
Fontos, hogy hívő ember nem maradhat szégyenben. Meg kell tudni védeni magát, igazát, adott esetben egyházát, hitét, reformátusságát, Krisztusba vetett élő reménységét.

Láttuk, hogy megalázták őket, DE A BECSÜLETÜKET NEM TUDTÁK LETÉPNI RÓLUK.
A becsületüket nem tudták megostorozni, börtönbe, kalodába zárni.
Így voltak ezzel az ÚR JÉZUSÉRT SZENVEDŐ MÁRTÍROK mind.
Istent dicsérve léptek a máglyára, vagy a VADÁLLATOK elé, „miközben a bősz tigris keblöket kitépi." (Madách)
Tanulság:
Figyeljük meg, hogy valóban békességben távoznak és NEM lépték túl a határt, NEM akartak többet.
Nem akarnak ártani még gyűlölőiknek sem. Nem akarták az ellenséget megsemmisíteni.
Nem öntenek olajat a tűzre. Nem tesznek feljelentést. Nem kérnek kártérítést. Inkább elszenvedik!
EZ KERESZTYÉN VONÁS!
A keresztyén etika megkívánja, hogy a hívő ember életét határozza meg: a mértékletesség, önfegyelem, méltányosság.
És gyakorolja a krisztusi lelkületet, indulatot. Ne tegye tönkre még az ellenségét sem.

„Ha egy úri lócsiszárral találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, -. Félreálltam, letöröltem. (Arany János: Epilógus)

Nem túlzás ha azt mondom, hogy hívő embernek,

igen sokszor kell törölgetni a sarat egy élet alatt.

Csupán az volt a kérésük, hogy az elöljárók jöjjenek oda, és vezessék ki őket.
Ez azért volt rendkívül fontos, hogy a nyilvánvaló legyen Filippipen, hogy ők nem bűnözők.
Ez a tény roppant jelentőséggel bírt az ott frissen formálódó keresztyén közösség számára.
Az életmentő szolgálat folytatódik tovább Thesszalonikában, mert a
Krisztus evangéliuma soha nincs bilincsbe verve, nincs kalodába zárva.
„Megmagyarázta és bizonyította nekik, hogy Krisztusnak szenvednie kellett, és fel kellett támadnia a halálból; és hogy „ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek nektek". (Apostolok Cselekedetei 17,3)

Az Evangélium, Isten Igéje minden korban friss, üde korszerű, időszerű és aktuális marad. Ma is az, mert élő és örök.

Sok mennyei segítségre szoruló ember várja ma is Krisztus hiteles hírnökeit. Légy Te is az, ott ahol élsz!

 

 

..........................................................................................

2024. február 4. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 16, 25-40)

 

Filippiben is minden időzítve van. Isten mindent szépen előkészített.
Láttuk ezt az előzmények szép összhangjában, harmóniájában.
Az apostol nem fogadhatta el az ördögi megszállott hangoskodását.
Megtette azt, amit tenni kellett. Viselnie kellett ártatlanul a szenvedést, az Úr Jézus nevéért.

Ezek a hitvány elöljárók, bírák mindent törvénytelenül tettek. Mintha kezdők lettek volna, vagy hozzánem értők, vagy inkább megfélemlített emberek, akiket a tömeg befolyásol.
Ítélet nélkül, teljesen törvénytelenül megalázzák őket, mégpedig nyilvánosan.
Letépetik ruháikat, sok ütéssel megveretik őket, és még börtönbe is záratják őket.
Úgy bánnak velük, mintha közellenségek lennének.
Reggel pedig szó nélkül (titokban, alattomban) akarják elküldeni őket.

***
Pál apostol és Silás, ártatlanul szenvednek, mégsem szomorkodnak, semmit nem bántak meg, nem siránkoznak, nem zuhannak letargiába. Semmi nem szegi kedvüket, és nem hátrálnak meg, hanem nyomorúságukban is imádkoznak és énekelnek, még a börtön mélyén is, még kalodába zárva is.

Mindez hiteles és meggyőző bizonyságtétel volt a börtönőr számára. Ilyen foglyai még soha nem voltak.
A törvényszolgák idegen embereket hoztak.
Láthatóan megalázva, ruháik letépve, összetörve, minden csupa seb és vér. Ő is hallotta, nemcsak a foglyok, amint imádkoznak és énekelnek, Isten dicsérik még a börtön mélyén is.

Mindebből arra következtethetett, hogy ezek hiteles emberek. Meggyőző volt a viselkedés. Lehetett látni, hogy ezek igaz, becsületes, szavahihető emberek. Felismerte, hogy ők Isten valódi szolgái.
Ezért borul le- nem az emberek előtt- hanem a jelenvaló élő Isten hatalma előtt.

Ezen az éjszakán komoly földrengés volt.
A városban a pánik nincs érzékeltetve, de az minden tekintetben ÉLETVESZÉLYES volt.
Ilyen helyzetben természetesen minden remeg és reszket. Nemcsak az épületek, hanem a szívek is.
Tudta, hogyha megszöktek a foglyok, az neki a végét jelenti.
Pál apostol fizikailag is életet mentett. „ Semmi kárt ne tégy magadban, itt vagyunk mindnyájan!"
Ez a mondat mindent igazolt. ITT ISTEN EMBEREI VANNAK.
Világosságot kért és remegve borult le, majd kihozta őket és kérdezett. Azonnal a lényegre tér.
A világ LEGFONTOSABB, LEGÉGETŐBB, LEGFAJSÚLYOSABB kérdését tette fel.
Az ÜDVÖSSÉG kérdését. Hogyan, miképpen lehetséges. Mi a feltétele?
Valószínű kérdezte már másoktól is, de soha nem kapott kielégítő választ. Mellébeszélést annál inkább.

„URAIM, MIT KELL TENNEM, HOGY ÜDVÖZÜLJEK?" (mi az én feladatom, mi az ami rám tartozik)
Egyedül az Úr Jézus Krisztusba vetett HIT A FELTÉTELE.
„Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!" (Apostolok Cselekedetei 16,31)

És ekkor, ott és abban a megrendítő élethelyzetben HIRDETTÉK AZ ÚR IGÉJÉT, minden ott lévőnek.
Ő pedig, magához vette őket, kimosta sebeiket, és megkeresztelkedett házanépével együtt.
Bevitte őket a házába, asztalt terített és egész háznépével együtt örvendezett, hogy hisz Istenben.
És felragyogott számára Krisztus dicsősége, mindörökre. „Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!" (Apostolok Cselekedetei 16,31)
Így ragyogott fel a mi számunkra is. Azóta vagyunk megmentve. Életünk legszebb napja volt az az áldott nap.

***
Virradatkor kopogtattak. Engedd el azokat az embereket.
„Megvesszőztek nyilvánosan, ítélet nélkül, holott mi római polgárok vagyunk. Ők jöjjenek ide és maguk vezessenek ki minket."
Azok megijedtek, elmentek, bocsánatot kértek, kivezették őket, és kérték, hogy távozzanak.

Tanulság:

HÍVŐ EMBERNEK igenis legyen igazságérzete és bátorsága, lélekjelenléte minden élethelyzetben.
A hívő emberrel nem tehetnek meg akármit. Bár tudjuk, hogy szelíd, alázatos, mindent eltűr,de neki is van méltósága.
Van tartása, van gerince természetesen lelkileg is és minden tekintetben.
Joga van visszautasítani a jogtalanságot, igazságtalanságot. Joga van okosan és bölcsen szót emelni és jogorvoslatot kérni.
Tiltakoznia kell, minden arcátlan, alattomos és tisztátalan eljárás ellen. Adott esetben igenis, bátran szót és hangot kell emelni.

Fontos, hogy hívő ember nem maradhat szégyenben. Meg kell tudni védeni magát, igazát, adott esetben egyházát, hitét, reformátusságát, Krisztusba vetett élő reménységét . „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint embereknek..."(Apostolok Cselekedetei 5, 29)

Péter apostol bátran népe vezetői előtt így fejezte ki hitvallásosan igazát, élő reménységét: „Nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk." (Apostolok Cselekedetei 4, 12)

 

..........................................................................................

2024. január 28. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 16, 11-24)

 

EVANGELIZÁCIÓ A FOLYÓPARTON

A Szent Biblia ismeretében csak áradozni tudunk arról, ahogy az Úr Jézus Messiásként vezeti az apostolt. Főpapként, Királyként, Prófétaként van jelen és határozza meg életét.

Az Úr Jézus Lelke által vezeti és mutatja neki az utat, az újabbnál újabb munkaterületeket, a feladatokat. Az ÚR NYIT kapukat, lehetőségeket, alkalmakat, mutat helyeket, éhező szíveket, akikhez szólni lehet.

Az Úr Jézus munkálkodása, minden ismeretet felülhaladó szeretete domborodik ki az apostol szolgálatában.
Látható, érzékelhető, ahogy mindenek fölött, tűzön-vízen át hűségesen követi Megváltóját.
Ahogy engedelmeskedik Neki, mint élete Urának, Megmentőjének, mennyei Királyának.
Elmondhatjuk, hogy az Úr Jézus Krisztus jelenlétében és vezetése alatt történik az élete.
Folyamatosan vele van és segíti.
Irányítja és vezeti. Rajta tartja a szemét és szinte fogja a kezét.
Egy pillanatig sem hagyja el, gondoskodik róla minden körülmények között.

 

Filippiben is minden időzítve van.  Várja őt egy szombatnapi (ünnepi) imaóra a természetben, egy folyóparti imádkozás és meghitt lelki beszélgetés.
Az Úr Jézus jelenlétében és Lelke vezetése alatt szól a jelenlévőkhöz a legfontosabbról: a Messiás személyéről.
Az Úr Jézus Krisztus szent jelenlétét dokumentálja az Ige.
Isten nyitja meg egy igehallgató szívét. Amit Ő megnyitott, azt senki be nem zárhatja, az nyitva marad a menny felé, ugyanakkor bezárul az istentelen világ felé.

Az Úr nyitott kaput, nyitott lehetőséget, nyitotta meg Lídia szívét, ezzel nyitott számukra hajlékot, szállást, otthont is az Úr. Majd ezután Ő nyitott börtönt, bilincset, kalodát és újabb szívet: a börtönőr szívét is.

A Lídia szíve már elő volt készítve. Ázsiába nagyvárosból Thiatirából való bíborárus volt.
Minden időzítve van. Az Úr tudta, hogy neki éppen Filippiben kellett lennie.
Számára a Macedon város Filippi a legnevezetesebb hely maradt. Az újjászületésének áldott helyszíne.
Ott kellett a Krisztus evangéliumával találkozni, meghallani, megérteni, befogadni.
Ott kellett házanépével együtt megkeresztelkedni, az Igét megbecsülni és megélni.
Ott, az Ő házánál alakul, formálódik az elő keresztyén gyülekezet Európában. Amikor Pál apostol és Silás Filippiből távozik, és elbúcsúznak, Lídia házában már élő keresztyén közösség van.

***
Láthatjuk, hogy ahol az evangélium partot ér, kikötőbe, révbe ér, ott a gonosz is munkába áll. Így történt Filippiben is.

Pál apostol nem fogadott el az ördög embereitől, a megszállottaktól soha semmit.

Nem fogadta el tisztátalan lélektől, sem a nyilvánvaló hamisságot, de az igazságot sem.

Az Úr Jézus nevében utasítja vissza, a kijelentést, és ezzel az ördög megszálló hatalma megszűnik a megszállott emberen. Odalett a pénzforrás, a rabtartók jövedelme.

Ennek következményeként érte őket az, hogy viselniük kellett az Úr nevéért, a gyalázkodást, az ütlegelést, a börtönt, a kalodát és minden szenvedést. Ők semmi rosszat nem cselekedtek, a Krisztusba vetett hitükért szenvednek megaláztatást, verést és börtönt is.

Nagy tanulság mindez a mai keresztyének számára.

Figyeljük, meg, hogy bár jogtalanul, igazságtalanul és ártatlanul szenvednek, mégsincs semmi jele a panasznak, a szomorkodásnak. Semmit nem bántak meg, nem siránkoznak, nem zuhannak letargiába. Semmi nem szegi kedvüket, és nem hátrálnak meg, hanem nyomorúságukban is imádkoznak és énekelnek, még a börtön mélyén is.
Mindez hiteles és meggyőző bizonyságtétel volt a börtönőr számára.
És felragyogott számára Krisztus dicsősége, mindörökre.
„Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!" (Apostolok Cselekedetei 16,31)
Hitt és megkeresztelkedett egész házanépével együtt.

Meg volt mentve.

Ez a nap, élete legszebb és legáldottabb napja volt.

 

 

...........................................................................

2024. január 21. Bp. Pestújhelyi Református Templom

...........................................................................

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 16, 1-10)

 

HOGYAN VEZETI ISTEN AZ ÖVÉIT?

A Szent Biblia kijelentése alapján valljuk, hogy Isten Szentlelke és Igéje által vezeti az övéit.

Ezért nélkülözhetetlen, szükséges, elengedhetetlen az istenismeret, a bibliaismeret.

A hívő ember számára kötelező, hogy mindenkor szabad kezet adjon Istennek.

Isten vezetése nélkül nem léphet semmit. Mózes így kérte az Úr vezetését:

„ Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél ki minket innen." 2Mózes 33,15

***

"A végső időkben a Fiú által szólt hozzánk." Zsidók 1,2

SOK HITETŐ JÖTT EL A VILÁGBA.

Sok vallásos hitető az ige félreértelmezésével sajátos teológiát gyárt.

Tudjuk, hogy a hamis próféták, kényük- kedvük szerint értelmezik az igét.

Korunkban hemzsegnek az álpróféták. A vallásos szélhámosok, álnok - csaló hitetők.

A tévelygésnek, a tévtanitásnak, a lelki átveréseknek se vége se hossza.

• Roppant veszélyes, amikor azt tanítják, hogy az emberek higgyenek a bizonytalan álmokban, víziókban, hallucinációkban, babonás misztikában, extatikus élményekben, űj kijelentésekben, okkult hiedelmekben. Különösen is veszélyesek a szentek megjelenéseinek misztikájáról szóló megtévesztő beszámolók.

A hívő embernek az ilyen  álteológiára, hitető csalásra egyértelmű biblikus választ kell tudni adni: „Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fia által szólt hozzánk." Zsidók 1,1-2

...

Minden tekintetben veszélyes világban élünk.

Manapság döbbenetes méreteket ölt, ahogy a világi istentelen áramlatok, szemérmetlen szokások, más vallások, babonás hagyományok  pogány szelleme benyomul mindennapjainkba.

Az elvtelen tolerancia jegyében a vallások és felekezetek keveredésének, összemosásának következtében ez a fertőzés ma már súlyosan és tragikusan érinti az egyházakat is.  Korunkban már nemcsak beszivárog, hanem igyekszik betörni oda és átvenni az irányítást.

• (Sajnos mindig akadtak szimpatizánsai, pártfogói, elvtelen kiszolgálói. Többek között ezért támadják egyre nyiltabban, és tartják lényegtelennek, fölöslegesnek a felekezetek hitvallásait is. Sőt a megtisztulást jelentő reformációt már nem Isten ajándékának, hanem fájdalmas szakadásnak, szomorú sebnek titulálják.)

...

A református bibliaolvasó vezérfonal szerint a napokban fejeztük be a Jeremiás próféta könyvét. Szívhez szóló üzenetei között igen megfontolandó az, amit olvastunk. Ha nem futunk ki Babilonból és nem szakítunk sötét kínálataival, hanem tovább barátkozunk, és szimpatizálunk tévelygéseivel, ha továbbra is elvtelenül hozzákötjük magunkat, -vele együtt pusztulunk el.

Be kellene végre látni, hogy az egyház összefonódása a korszellemmel, a nagy Babilonnal, a mindenkori hatalommal, a megtévesztő világi áramlatok sötét tévelygéseivel nem maradhat következmények nélkül.

Nem kellene már tovább szimpatizálni a vallásos hitetőkkel, a megtévesztés szélhámosaival, a bibliátlan vallási irányzatokkal, a modern,- istentelenül laza  teológiai nézetekkel, az álprófétákkal és legfőképen nem kellene velük lelki egységben, imaközösségben lenni, hanem itt lenne már az ideje a legsürgősebben leleplezni, megtagadni, és amig még nem késő, elszakadni és kimenekülni kellene minden megtévesztés, tévelygés és elvtelen azonosulás halálos szorításából!  Ezzel kapcsolatban félelmetes igét olvasunk a Malakiás próféta könyve második fejezetében.

• „Most azért néktek szól ez a parancsolat, ti papok! Ha meg nem hallgatjátok és ha nem veszitek szívetekre, hogy dicsőséget adjatok az én nevemnek, azt mondja a Seregeknek Ura: átkot bocsátok reátok, és elátkozom a ti áldásotokat; bizony elátkozom azt, ha nem veszitek szívetekre! Ímé, én megrontom a ti vetni való magotokat, és szemetet szórok orczáitokba, a ti ünneplésteknek szemetjét, és ahhoz hordanak ki titeket." (Malakiás 2,1-3)

Isten az övéit mindíg időben szokta figyelmeztetni.

"Meneküljetek Babilonból, mindenki mentse az életét, el ne vesszetek az ő gonoszságaiért! Mert az Úr bosszúállásának ideje ez, megfizet neki érdem szerint." (Jeremiás próféta könyve 51,6)

Az Úr Jézus Krisztus világosan kijelenti: V I G Y Á Z Z A T O K  !

"Amiket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!" (Márk 13,37)

Tudjuk, hogy ha nincs isteni kijelentés, akkor elvadul a nép! (Példabeszédek könyve 29,18)
Ez az a szívszorítóan tragikus eset, amikor vak vezet világtalant.
Az Úr Jézus így figyelmeztet: „Hagyjátok őket, vakoknak vak vezetői ők! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten a verembe esnek." Máté 15,14
Úgy tűnik, hogy manapság egyre többen kerülnek abba a bizonyos verembe, azután az  imént idézett -Malakiás 2,3- szörnyű helyre, végül majd a -Jelenések 21,8- helyre.
Sajnos ők a mai korszellem és az álpróféta megmondóemberek megtévesztett áldozatai.
Vigyázzunk tehát, nehogy közéjük tartozzunk!!!

***

Mi fogadta az apostolokat Filippiben?

Pál apostol és társai megértették, hogy Európába hívta őket az Úr: „Jöjj át Macedóniába!"

Macedónia első városában Filippiben,- azon a néhány imádkozó asszonyon kívúl- mi várta őket?

Ott voltak az ördögi megszállott, fertőzött, megkötözött emberek.

Ott voltak a kegyetlen pénzsóvár rabtartók.

Ott voltak a város vezető pozícióit uraló, méltatlan, tehetségtelen elöljárók.

Ráadásul ott volt a hamis, hazug vallás, a babonás, fertőzött hitvilág.

***

A hívás így hangzott: „Légy segítségül nekünk!"

Sürgős segítségre volt szükség Macedóniában, mert volt baj bőven.

Lelki-szellemi katasztrofális állapotban volt minden.

Bár igyekeztek úrrá lenni a helyzeten, de folyton csődöt mondtak.

Természetesen az ötletelésből, a próbálkozásokból a kísérletezésekből nem fogytak ki.

Nem volt hiány az áltudományos gyógymódokban, praktikákban, haszontalan terápiákban sem.

Csak éppen a valós segítségben volt HIÁNY.

Ezért kellett az evangélium.

Az egyetlen, az igaz, a valós MEGOLDÁS.

Csak a Krisztus evangéliuma jelenthetett megoldást, -minden más próbálkozás elégtelen volt.

Csak az Úr Jézus Krisztusnak van hatalma ma is valós segítséget nyújtani:

"A foglyoknak szabadulást, a megkötözötteknek feloldozást.

A betegeknek gyógyulást, a gyászolóknak vígasztalást."

Rajtunk is csak az Úr Jézus Krisztus szent evangéliuma segíthet.

Ő a MEGOLDÁS személyesen.

Ezért valljuk az Ige alapján:

„Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket!" Ézsaiás 33,22

***

 

"Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre!" Apostolok Cselekedetei 16,29

Macedón férfi
Kitárt karokkal,
sóvár szemekkel,
remegő lábbal a tengerparton áll -

Pál!
Jöjj Macedóniába,
Jöjj Európába,
segíts!

Mert bajok vannak Európában,
Szárnyaló filozófiánk van,
de utcánkon koldusok.
Gitár zeng márványpalotákban,
rabszolgák hátán szíj suhog
Bálványokkal tele a város,
lelkekben űr, riadt magány.
...

Futnak tőzsdébe, mulatóba,
itt könny, amott közömbös arcok,
trágár, pálinka-szülte nóta,
hazug béke, valódi harcok...
Metróval száguldunk a mélyben,
sebes huzat szemünkbe vág;
de a mélyből felszínre robban
az elfojtott ösztönvilág...

Összkomfortos tömbházainkban
ezrivel élünk - egyedül,
és gyűlöli a gyalogjárót,
ki sietve, autóban ül.
Többé egymásra rá se nézünk,
szemünk a képernyőt lesi.
„Hálás vagyok, elég, amim van"
- e szót vajon ki ismeri?
Mint éjjeli - nappali robot
Gyümölcse - készen áll a ház,
de máris zörget az ajtón
az idegösszeroppanás...

Autója és luxuslakása,
szép fia van az ifjú párnak,
de mire szól: apu - anyu,
már árva lett, - szülei válnak.

Kollégiumban a diák
fejében már tudás - özön,
- szalámis zsemlét eldobál
és szüleinek nem köszön.

Öregotthonban él a néni,
mi csak kell, megvan mindene,
évszám jön-e valaki hozzá,
hogy elbeszélgessen vele?
Kórházakban, szakrendelésen
Kiadnak sokszáz leletet -
e tevékenység mozgatója
ügyintézés - vagy szeretet?

Milliós világvárosokban
Minden agyafúrt kényelem
titkát sejtjük, mindent tudunk már,
csak egymást elviselni nem.
Rakéta-röptű életünket
sztreptomicin, gyomirtó vegyszerek
könnyíti - és hány emberünk
volt életében boldog egyszer?

Van-e értelme életünknek?
Semmibe hajló büszke ív...
Művészetünk és irodalmunk
absztrakt és nonfiguratív...
A amikor végre úgy tűnik:
Tökéletesen szép az élet -
mint váratlan befejezés:
Nyitott gázcsap, revolver, méreg...
...

Ennek a gyötrő szomjúságnak
már enyhülése, vége nincs?
Szomjasan várjuk, hogy segítsen
rajtunk az Ismeretlen Isten!

Akartak segíteni már
vad eszmékkel, féldeci rummal -

Pál!
Jöjj át, segíts
Jézussal, Evangéliummal!

(Siklós József)

 

 

..........................................................................................

2024. január 14. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 16, 1-10)

***

ISTEN VEZETÉSE ALATT

„Azután átmentek Frígia és Galácia földjén, mivel a Szentlélek nem engedte nekik, hogy hirdessék az igét Ázsiában. Amikor Míszia felé mentek, Bitiniába próbáltak eljutni, de Jézus Lelke nem engedte őket. Ezért Míszián áthaladva lementek Tróászba." Apostolok Cselekedetei 16, 6-8

 

A mai Igénkben megláthatjuk az előzményeit annak,

ahogy Isten kegyelméből és akaratából, az evangélium partot ér Európában.

Az Ige rámutat arra, hogy a megtért hívő emberek mind tapasztalják Isten jelenlétét, vezetését.

Így volt ez Pál apostol életében is. Ő is, mint választott apostol, engedelmes gyermeke volt az Úrnak.

Elhívását, küldetését, szolgálatát egész életét mind Isten jelenléte, és szent akarata határozta meg.

Mindent Isten dicsőségének, az evangélium képviseletének rendelt alá.

Ezért tudott a legélesebb helyzetekben is helyesen dönteni.

***

Első hallásra szinte érthetetlennek tűnik, hogy Isten miért zár be kapukat egyes helyeken, miért nem engedi, hogy ott hirdessék az Igét.

Valószínűleg Pál apostol is Ázsia provincia fővárosát Efezust szerette volna elérni. Nem kapott rá engedélyt.

Ezután egyenesen tovább haladva Bithinia provincia lett volna ésszerű célpont,- „de Jézus Lelke nem engedte".

Az apostol is jól tudta, hogy Isten nem az evangélium hirdetését tiltotta meg számukra, hanem más helyszínt jelölt ki. Nem ott, hanem máshol. Nem akkor, hanem máskor.

Mert a Krisztus életmentő evangéliumát az egész világon hirdetni szükséges, muszáj, kell.

Ő tisztában volt vele, hogy ez soha nem állhat le!  Szükséges, mint a levegővétel.

 

Aki naponta Istentől azt kéri imádságában, hogy „Legyen meg a Te akaratod", ezzel tökéletesen szabad kezet ad Istennek. Ebben az igeszakaszban is ez történt.

Nem a véletlen műve volt, hanem Isten vezettetése alapján fordultak nyugat felé és érkeztek meg a kikötővárosba, Tróászba.

***

Pál apostol életében a Krisztus-jelenlét döntően meghatározó volt. „ Mit akarsz Uram, mit cselekedjem?"

Miért volt számára egyértelmű Isten vezetése?

·         Azért, mert az apostol számára a Krisztussal való kapcsolat folyamatos, élő, szoros lelki kapcsolat volt.

·         Azért, mert Ő, mint Isten választott eszköze, megtanult szigorúan biblikus alapon figyelni a jelekre.

·         Azért, mert Ő, mindig Istentől kért bölcsességgel tudta beazonosítani és helyesen értelmezni az adott szituációt, helyzetet, körülményeket.

·         Azért, mert Ő igyekezett mindig engedelmeskedni küldő Urának, az Úr Jézus Krisztusnak.

Tőle tanulta meg, hogy rendelt ideje van a szólásnak és a hallgatásnak.

Ő az, aki elindíthat, vagy megállíthat.

Ő az, aki megnyithat kapukat, vagy bezárhat.

 

Az apostol megtanulta, hogy nehéz neki az Úr akarata ellen rugódozni, önfejűsködni.

Megtanulta, hogy nincs értelme ellenállni, saját földi terveit, elképzeléseit mindenáron megvalósítani, mert annak nem lesz jó vége.

Ő megtanulta imádságban hordozni az élet történéseit, örömeit és fájdalmait egyaránt.

Ő megtanulta, hogy soha semmi és senki sem állhat közé és az Úr Jézus Krisztus közé.

Ezért tudott nyugodt maradni, ezért nem esik pánikba kritikus helyzetekben sem:

sem a megkövezéskor, sem a börtönben kalodába zárva, sem a földrengéskor,

sem a hajótöréskor, sem a kígyómaráskor, sem az áltestvérek támadásaikor.

·         Ez a krisztusi nyugodt lelkület és indulat határozta meg magatartását.

·         Ez a hitvallásos biblikusság, ez a hittisztaság, ez a Krisztushoz való hűséges rendíthetetlen ragaszkodás, ez az eltökéltség határozta meg hitét, apostolságát, egész szolgálatát, életét.

Ő példát adott nekünk. Legyen a mi életünk is ilyen egyértelmű és határozott.

***

Isten terve szerint, az Ő kegyelméből és akaratából, az evangélium partot ért Európában! Először Macedóniában: Filippiben, Thesszalonikában, Béreában, és Akhájában: Athénban, Korinthusban, majd elérte Rómát is és legyőzte azt.

A Krisztus evangéliuma áttört minden akadályt és mindenható erejével, krisztusi szelíd szeretetével legyőzte a nagy Római Birodalmat. Amikor Pál apostolék az evangéliumi drága hírrel átléptek a kontinensre, a világ ugyanúgy élte életét, mint máskor. A nap is ugyanúgy kelt fel, de akkor ELKEZDŐDÖTT a megígért Szabadító Messiás uralma, mert az örömhír a Lélek által rést ütött a birodalom falán, megrendítette, térdre kényszerítette és legyőzte azt.

Ma a legfontosabb az, hogy Isten kegyelméből és akaratából, az evangélium hozzád is elérkezett és partot ért a te szívedben, életedben is. Nem lehetsz közömbös iránta. Örülj, és adj hálát érte, értékeld és becsüld meg. Köszönd meg az Úrnak, amit érted tett és légy boldog gyermeke, mindhalálig hű követője a Megváltó Úr Jézus Krisztusnak.

***

„Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó Lelked vezéreljen az egyenes úton!" Zsoltárok könyve 143,10

***

 

 

...........................................................................

2024. január 7. Bp. Pestújhelyi Református Templom

...........................................................................

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 15, 36-41)

***

KRISZTUS HŰSÉGES KÉPVISELETE

SZEMÉLYI KÉRDÉSEKBEN

 

„Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen." (2Timótheus 3:17)

Az anyaszentegyház küldetésében a Krisztus képviselete nem akármilyen feladat, és nem akárkikre bízatott.

Itt nem akármilyen lelkület, hozzáállás, elszántság szükségeltetik:

Elhivatottságot, meggyőződéses küldetéstudatot igényel.

Komoly hitet, teljes embert igényel.

Megtért-újjászületett embert igényel.

Teljes odaszánást, eltökéltséget igényel.

A Krisztusban hívő ember életének minden területe rendkívül szenzitív, érzékenyen finomra hangolt.  (Mivel kívül hordja a szívét, ezért rendkívül sebezhető is.)

Minden történésre, még a legkisebb változásokra is érzékenyen rezonál, mivel ez a Krisztusban megszentelt élet legtermészetesebb reakciója.

***

„Barnabás azt akarta, hogy vigyék magukkal Jánost is, akit Márknak hívtak. Pál azonban úgy tartotta helyesnek, hogy ne vigyék magukkal azt, aki elvált tőlük Pamfíliánál, és nem ment velük együtt a munkába. Emiatt meghasonlás támadt közöttük, és ezért különváltak egymástól." (Apostolok Cselekedetei 15, 37-39)

***

A KRISZTUS EVANGÉLIUMA NEM HÉTKÖZNAPI DOLOG

A személyi kérdések az egyházon belül is mindig érzékeny kérdések voltak.

Pál apostol és Barnabás vitáját egy kívülálló nem értheti, számára túlzásnak, lényegtelen semmiségnek tűnhet. NEM VOLT AZ! Itt nem más volt a tét, mint az evangélium meggyőző, hiteles képviselete.

***

Aki egyszer már igent mondott Krisztus hívó szavára, a szent evangéliumra, az egyben határozott nemet is mondott mindenre, ami megzavarhatja az evangélium hitelességének képviseletét.

Az apostoli munkában csak hiteles, kipróbált emberek vehetnek részt,

mert az EVANGÉLIUM NEM HÉTKÖZNAPI DOLOG.

Az evangélium nem eladó!

Az evangélium nem szenvedhet csorbát!

Az evangélium bár ingyenes, de nem leértékelt és nem olcsó, hisz az Úr Jézus Krisztus az életét adta érte, szent vére árán szerezte.

Ezért az evangélium a legdrágább kincsünk!

 

Tudjuk, hogy Pál apostolt személyesen az Úr Jézus választotta ki és hívta el. Neki viszont megadta azt a felelősséget, hogy döntenie kellett, kit emelhet be az evangélium munkatársai közé.

Pál apostol e kérdésben is hajthatatlan volt és a Lélek vezetése alatt megfontoltan, rendkívüli hitéleslátással választotta ki munkatársait.

Számára a legfontosabb az Úr Jézus Krisztus személyének meggyőző képviselete volt.

Ehhez viszont érett, odaszánt, az esetleges szenvedést is vállalni tudó, kipróbált hitélet szükségeltetik.

 

Manapság is komoly problémát jelent, ha az egyházi szolgálat nem hitvallásos alapon szerveződik, hanem valami MÁS alapon.

Így például családi, rokoni, baráti alapon.

Érdek, vagy tekintély alapon.

Szokás, vagy hagyomány alapon.

Új stílusok, modern módszerek alapján.

Lehet az bármilyen, de ha az nem krisztusi alap, akkor nincs rajta áldás, mert sérti Isten szentségét.

Ilyen esetekben az Úr távozik, kivonul onnan. Ott Ő már nincs jelen, mivel más (idegen) alapra építkeztek!

Krisztus uralma alatt eddig még nem működött a felemás iga, bármennyire is erőltették.

És ez ítéletes!  (Sajnos volt rá példa bőven az egyháztörténetben. Sok szép reménnyel induló közösség került így zsákutcába, romlott meg, robbant szét, hullt darabokra.)

Az evangélium képviseletében nem lehet engedmény, nincs helye kompromisszumnak.

Pál apostolnál sem volt, senki kedvéért.  (Ha az evangélium védelme miatt, a tiszta hithez való hűséges ragaszkodás miatt szűnik meg egy baráti, munkatársi kapcsolat, az sajnálatos ugyan, de nem veszteség!)

***

A Szent Biblia a személyi kérdésekben is szigorú feltételeket szab, mennyei terheket ró a hívő emberre.

Bármilyen érzékeny kérdésben is kell döntenünk, azt csakis az 1Korinthus 7,39 szem előtt tartásával tehetjük: „...de csak az Úrban." Tudjuk, hogy ott az Ige tipikusan a házastárs kiválasztására vonatkozik, de igaz általános értelemben is. Egyáltalán nem mindegy, hogy kit engedünk egészen közel a lelkünkhöz.

Ez ugyanúgy érvényes a baráti kapcsolatokban, az egyházi, lelki - testvéri, munkatársi, szolgatársi kapcsolatban és minden bizalmi kapcsolatban . Amit tehát teszel azt: „ ..csak az Úrban." Akik ezt a szabályt figyelmen kívül hagyják, nagyot fognak csalódni!

Pál apostol érzékeny döntését kétségtelenül ez motiválta, ez határozta meg.

Számára az Úr vezetése volt elsődleges, nem pedig az ember tekintélye!

Ott nemet kellett mondani, mivel Márk ekkor még nem volt lelkileg eléggé érett, felkészült, kipróbált. (Később már igen!) Ekkor még nem volt időszerű, még érnie kellett az apostoli munkára.

***

Isten igazolta Pál apostol megfontoltságát, alaposságát, következetességét, hűségét, ragaszkodását.

Az Úr Jézus elvárja tőlünk is ezt a lelkületet, ezt a hozzáállást, ezt a hitkomolyságot.

Tőlünk is elvárja, hogy döntéseink imádságban szülessenek és, hogy azok mindenképpen egyezzenek Isten Igéjével, az Ő szent akaratával.

Nagy kincs és megbecsülendő ajándék az, ha a hívő testvérek biblikus alapon békességben tudnak együtt lakozni és munkálkodni, mert „csak oda küld ÁLDÁST az Úr és ÉLETET örökké." (Zsoltár 133,3)

Trencsényi László

református lelkipásztor