A lelki fronton helytállni BIBLIAISMERETBEN

 

***

„Mindeneknek, akik Rómában vagytok,

Isten szerelmeseinek,

hivatalos szenteknek."

Róma 1,7

(Károli fordítás)

 

* * *

A napi bibliatanulmány a hívő számára létfontosságú, ezért Szent Biblia tanulmányozása számára nélkülözhetetlen és pótolhatatlan.
Isten gyermeke szereti és ismeri a Szentírást, és a legnagyobbra értékeli, mivel számára az életet jelenti.

***

„Mélységes tisztelet hassa át szívünket az Ige iránt, úgyhogy amikor ráesik a Lélek fényessége, Isten arcát szemlélhessük benne." Kálvin János (Institutio I. 9.3.)

A Szent Biblia szerint az Úr Jézus Krisztust követő ember átruházhatatlan felelőssége, hogy a legkomolyabban vegye Megváltóját és minden körülmények között a krisztusi indulat szerint éljen. „Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében." (János 20, 31)

***

Istennek van hatalma arra, hogy Szentlelke által kiolthatatlan szomjat ültessen szívünkbe az Ige iránt.

Istennek van hatalma arra, hogy Szentlelke által előkészítse szívünket, (mint jó talajt a mag számára) az Ige meghallására, befogadására, értelmezésére, megtartására, megélésére.

Istennek van hatalma arra, hogy megnyítsa lelki szemeinket, értelmünket, hogy mi is értsük az írásokat, mint tanítványai. (Lukács 24,45)

Istennek van hatalma arra, hogy Szentlelke által felkészítsen minket a hitkomolyságra, hogy ne csupán feledékeny igehallgatók, hanem engedelmes és hűséges igemegtartók is legyünk.

...

Vajon mi hogyan viszonyulunk Isten élő, életmentő, életformáló és éltető örök Igéjéhez?

Meddig él bennünk egy-egy bibliai üzenet?

Mennyire vagyunk nyitott szívű, hűséges, és engedelmes követői Istennek?

Meghatározó-e számunkra minden élethelyzetben Isten Igéje?

Elmondhatjuk-e mi is a Zsoltár szerzőjével, hogy:

"Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága." (Zsoltár 119,105)

...

Minden ember különös gonddal tud vigyázni arra, ami számára a legfontosabb és legértékesebb! Mi mennyire vigyázunk drága kincsünkre, az Úr Jézus Krisztustól kapott örökkévaló evangéliumra, az üdvözítő hitünkre?

Jól, helyesen, okosan és bölcsen használjuk az Istentől kapott örök Igét?

Védett helyen van nálunk, megmarad szívünkben frissnek, elevennek és élőnek?

Ismerjük, szeretjük, értékeljük, megéljük az evangéliumot?

Meghatározza életünk minden területét, mint ahogy meghatározta Mária életét, aki szívében forgatta Isten beszédét, vagy úgy ahogy Sámuel próféta, tudjuk-e értékelni és vigyázni az Igét?

„Sámuel pedig fölnevekedék, és az Úr vala ővele, és semmit az ő Igéiből a földre nem hagy vala esni." 1Sámuel 3,19)

Ha valóban ÉL és megmarad szívünkben Isten szent Igéje, akkor az ÉLTET is!

Az Úr Jézus Krisztus mondja: „A Lélek az, Aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet." (János 6,6)

...

Nekünk, akik ismerjük, szeretjük és követjük az Úr Jézust Krisztust, mindíg hálás szívvel, odaadó engedelmes szeretettel kell Istenünk élő beszédéhez, az örök az Igéhez viszonyulnunk!

A Krisztust képviselő ember nem akárki, hanem a legnagyobb felelőséggel fölruházott rendkívüli személy, aki odaszentelt életben a megszentelődés útján halad a keskeny úton.
A hívő ember csak az Ige ismeretével, folyamatos szem előtt tartásával a Lélek vezetésére összpontosítva maradhat állandó, élő, eleven és szoros kapcsolatban az Úrral!

A hívő ember, mivel nagyon szereti Megváltóját az Úr Jézus Krisztust, legjobban arról szeret hallani, ami Vele kapcsolatos.

A hívő ember tudja, hogy hite mellé tudást kell ragasztania, ezért mindig örömmel és Isten iránti engedelmességgel tanulmányozza a Szent Bibliát.

"Hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt." (2Péter 1,5)

A hívő ember szeret tanulni. Legjobban a Szent Bibliát szereti tanulmányozni, szereti jegyzetelni és ezért feltétlenül viszi magával az istentiszteletre, a bibliaórára, a közösségi alkalmakra is.

Legjobban és mindenek felett az érdekeli, hogy minél többet tudjon, minél mélyebb ismeretet szerezzen drága kincséről, üdvözítő hitéről.

Nagy kegyelem bepillantani, csodálattal érzékelni, ahogy fokról-fokra bomlik ki előttünk az Istenről szóló tudomány magával ragadó szépsége.
Amint a földi értékért bátran alámerülő gyöngyhalászok példájából jól ismerhetjük, mi is olyan állhatatosan, kellő minőségi időt szánva, elmélyülve, tisztelettel és szent félelemmel tudjunk alámerülni, megküzdeni az igazi kincsért, az éltető Ige üzenetének tiszta megértéséért.

Kegyelem, hogy még tanulhatunk, de nem csupán önmagunknak.
A mi Megváltónk azért adott ilyen nagy lehetőséget, hogy a megszerzett ismeretet helyesen használjuk fel a lélekmentés áldott és szent szolgálatában.

Mi tudjuk, hogy ez nem természetes, hanem KEGYELEM! Ezért ragadjuk meg ezt a lehetőséget és kérjük a mi Urunkat, hogy Szentlelke által készítsen fel erre a hatalmas feladatra.

"De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván, kiktől tanultad, mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által. A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen." (2Timótheus 3,14-17)

Budapest, 2023

Trencsényi László

református lelkipásztor