*

***

Vasárnap= Úrnapja

A keresztyének nyugalomnapja.

Mi, akik az Úr Jézus Krisztus követői vagyunk, nem a szombatot ünnepeljük nyugalom napjaként, hanem a hét első napját a vasárnapot, mert a mi Urunk Jézus Krisztus ezen a napon támadt fel a halálból.

(Számunkra nem "vásár"-nap, hanem az Úr napja, feltámadás-nap.)

A lehető legautentikusabban az orosz nyelv nevezi meg a vasárnapot:  (воскресенье, vaszkreszényje), mely a feltámadással ikerszó (воскресение, vaszkreszényije).

Mi az apostolok és az őskeresztyének példáját követve: (Ap.Csel 20,7; 1Kor 16,2, Jelenések 1,10) a vasárnapot, az ÚRNAPJÁT ünnepeljük nyugalom napjaként.

A Szent Biblia azt állítja, hogy a szombat csak a zsidóknak adatott:

A szombatot Izráel népe a Sínai-hegyen kapta, és szövetségi jelül szolgált Isten és Izráel között (2Mózes 31:16-17).  „Megtartsátok azért Izrael fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről-nemzetségre, ŐRÖK SZÖVETSÉGÜL. Legyen közöttem és Izrael között örök jel ez..."

A Szentírás szerint mi nem akarunk az árnyéknak szolgálni, hanem a VALÓSÁGNAK.

"Senki se ítéljen el titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. Hiszen ezek csak ÁRNYÉKAI az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság.” Kolossé 2, 16-17

...

Istenünk gondoskodó szeretetéből megszabta életritmusunkat is.
Ő rendelte a hetedik napot nyugalomnapnak. A sabbat jelentése nyugalom.

A negyedik parancsolatban Isten arra kér minket, hogy tartsuk meg a nyugalom napját.
Áldásul adta nekünk ezt a napot, hogy egész heti munkánk után megpihenve, testileg és lelkileg feltöltődve, tudjunk tovább menni kiszabott utunkon.

Ó hányan értik félre ezt a parancsolatot és csak testi tétlenséggel, lustasággal töltik szabad perceiket, a lelkükkel pedig nem törődnek.
A mi számunkra a vasárnap nem a tétlenség, vagy a szórakozás napja, -hanem az Isten tiszteletére kapott, áldott nyugalomnap!

A nyugalomnap megszentelése akkor lehet Istennek kedves, ha hálával emlékezünk.
Isten elvárja övéitől, hogy legyen e napon fokozott az Istenre figyelésük: (imádkozás, bibliaolvasás, templom.)

Már az első keresztyének is a vasárnapot ünnepelték nyugalom napjaként, mivel az Úr Jézus Krisztus ezen a napon támadt fel a halálból.

Számunkra minden vasárnap az ÚRNAPJA, amely nemcsak a feltámadásra utal, hanem a mennyei nyugalomra is, ahová Krisztus elvezet minket.

Áldott legyen az Úr, hogy szüntelenül emlékeztet minket megváltatásunk csodájára, hogy mily nagy dolgokat cselekedett velünk.

A Szent Biblia azt állítja, hogy az első keresztények tehát a vasárnapot - az Úr feltámadásának napját - ünnepelték és gyülekeztek össze.

János apostol az Úrnak napján vette Isten beszédét Lélekben Patmos-szigetén (Jel. 1,10).

A kenyér megszegésére és a prédikálás meghallgatására a tanítványok a hétnek első napján gyűltek egybe (Csel. 20,7). „A hétnek első napján vétetett el a kő a sírról„ (Jn. 20,1).

A hét első napján ment be Urunk a zárt ajtók mögé, mert féltek az Övéi (20,19).

Pál a diakónia gyakorlását is vasárnapra teszi - a hét első napjára - (I. Kor. 16,2), amikor is a jeruzsálemi szegényeknek gyűjtést rendez.

Ma is sokaknak nagy kérdés az, hogy mit szabad és mit nem szabad a nyugalom napján cselekedni. A kérdésre a választ maga az Úr Jézus adja meg azzal, hogy ezen a napon is "szabad jót cselekedni." (Máté 12,12)

Nekünk tudnunk kell, hogy nem a "nap" számít, hanem az élet, mégpedig az örök élet.
Ezt akarja ma nekünk adni a mi drága Megváltónk, az Úr Jézus Krisztus.
Egyedül Neki van hatalma kimenteni minket a biztos halálból!

Testvérek, áldjuk a mi Urunkat azért, hogy mi Őhozzá; a halálon is győztes Királyhoz tartozhatunk, akinek feltámadására minket a vasárnap megszentelése emlékeztet,
de emlékeztet arra a mennyei nyugalomra is,
ahová Ő vezet el minket, ha mindvégig kitartunk mellette.
Ezért mindig hálával emlékezzünk arra, amit a mi áldott Megváltónk az Úr Jézus Krisztus tett értünk bűnösökért.

Trencsényi László

református lelkipásztor