A tiszta, komoly, szilárd, üdvözítő Krisztus-hit jelei

***

"Te hívő ember vagy-e? Ezt meg lehet állapítani.
Mit hisz, kiben hisz valaki, mellesleg annak a gyümölcsei is megvannak, és a gyümölcseiről meg lehet ismerni. Hol szorul kiigazításra, kiegészítésre a hitünk? Esetleg egészen új alapra kell helyezni, a kegyelem alapjára. Az Isten ajándékban felkínált kegyelmének az alapjára.
(Cseri Kálmán)

***

Az Úr Jézus Krisztus mondja:
"Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon." (János 15,16)

Isten élő és éltető Igéje gyümölcstermővé tesz.
(Ézs 55,11) „Ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem."

***

Vajon gyümölcstermő-e már a hitéletünk?

Vajon az Úr Jézus Krisztus ma talál-e a mi életünkben megtéréshez illő jó gyümölcsöt?
Gondoljuk most át, hogy látszik-e már életünkön az alábbi termés, a Szentlélek gyümölcse?
„SZERETET, ÖRÖM, BÉKESSÉG, TÜRELEM, SZÍVESSÉG, JÓSÁG, HŰSÉG, SZELÍDSÉG, MÉRTÉKLETESSÉG." (Galata 5,22)

A hívő élet nem önmagáért létezik, hanem azért, hogy Isten dicsőségére éljen és az élő Igéjével táplálhasson másokat is! Minden megtért ember tudja, hogy kizárólag Isten kegyelmes szeretetéből él, ezért igyekszik hitben maximálisan helytállni!

Aki már megtért embernek vallhatja magát, az részese lett az áldott termést biztosító szent „vérkeringésnek". Az IGAZÁN  hívő embert gyümölcséről lehet felismerni! Aki Jézus Krisztust befogadta a szívébe és átadta neki életét, az élő szerves kapcsolatba került vele, és a legtermészetesebb módon tartozik hozzá: belőle hajt, belőle él. Számára az Úr Jézusért gyümölcsöt teremni kiváltság, megtiszteltetés és öröm. A hívő élet csak azért terem, mert naponta a „krisztusforrásból" él és merít, mert abból fakad az élete.  Ebből az ÉLŐ FORRÁSBÓL az örök élet áramlik szét: az újszövetség vére, mely számunkra, kegyelmet, bűnbocsánatot, örök életet, üdvösséget ad! Meglátszik-e már a szeretet, az öröm, a békesség, a türelem, a jószívűség, a jóság, hűség, szelídség, és a mértékletesség gyümölcse?

Termésed ha van, az nem a te erőfeszítésed produktuma, hanem Isten ajándéka. Termésed csak annyi van, amennyi Isten áldott Igéjéből áthaladhatott nyitott szíveden, ott megfoganva, megszületve, növekedhetett, érlelődhetett benned, hogy azután ne a magad, hanem Jézus Krisztus dicsőségére TEREMJ

***

Az igazán hívő keresztyént többek között az jellemzi, hogy KÖVETKEZETES.  Számára mindíg és minden körülmények között Isten az első.  Aki a mennybe készül, annak tudnia kell és mindig szem előtt kell tartania, hogy mi kedves az Úrnak. (Efezus 5,10) (Róma 12,2)

Az alapszabály így hangzik:
Az Úr Jézus Krisztus elé
SENKI és SEMMI
nem kerülhet SOHA.

***

H I T K O M O L Y S Á G

Az alábbi ünnepnapokon szavak nélkül is beszédes a keresztyének hozzáállása és éles kontúrként árulkodik a hitkomolyság.

I.)    Minden VASÁRNAP

II.)  NAGYPÉNTEK

III.) HÚSVÉT ünnepének MÁSODIK napja

IV.)  REFORMÁCIÓ napja

V.)   ÚJÉV napja

Ilyenkor, ezeken az ünnepnapokon különül el a legszembetűnőbben az igazi Krisztus-hit, és annak ellentéte a vallásoskodás álarca. Ilyenkor szavak nélkül is árulkodó a hitben való felületes, kételkedő, tévelygő, bizonytalan hozzáállás, a hitkomolytalanság, a hitstabilitás hiánya, a lelki felületesség, a lelki lazaság.

Aki viszont az Úr kegyelméből Krisztus megváltottja,
Isten gyermeke, a Szentlélek temploma lett, egyáltalán nem mindegy, hogy mit enged meg magának.
Ha valaki valóban megváltott ember, és a tiszta, komoly, szilárd, üdvözítő Krisztus-hitben él, akkor az meglátszik a viselkedésén, életmódján,
a gondolkodásán, a cselekedetein, a beszédén, egész életén.
Természetesen nem akar részt venni a sötétség haszontalan cselekedeteiben. (Efezus 5,11)

Akik viszont csak hallottak valamit Krisztusról, de mélységében nem értették meg a hitet, azok nem kerültek éles, húsbavágó döntéshelyzetbe. Ha el is jutott a tudatukig, különösebben nem hatotta meg őket. Ők megrekedtek a látszathit szintjén. Látszatból mutatnak egy kis a vallásosságot.

Istent pedig nem lehet becsapni.
Ő soha nem értékeli a képmutatást, hanem mindig kíméletlenül le szokta leplezi azt.
...

Egyáltalán nem mindegy, hogy melyik csoportba tartozunk?  
Vagy a hitben komolyak, vagy a komolytalanok csoportjába!

***

Miért volt az első keresztyének hitélete áldásos, a bizonyságtételük hiteles, törekvésük, szolgálatuk, gyümölcsöző?

• Mert kétségtelenül Isten DICSŐSÉGÉT szolgálták.
• A Megváltót a legtöbbre becsülték.
• Isten jelenléte tökéletesen kitöltötte életüket.
• Isten szeretete tökéletesen betöltötte életüket.
• Isten ellenállhatatlan kegyelme éltette őket.
• Odaszánt, odaszentelt életet éltek.
• Elkötelezettek és hitelesek voltak mindhalálig.

HITTÉK, TUDTÁK és meggyőződéssel VALLOTTÁK, hogy Ők az Úr tulajdonai, akiket: eleve kiválasztott, elhívott, elrendelt, megigazított, újjászült, elpecsételt, megdicsőített, üdvözített.

Akik Isten kegyelméből, Krisztus által már megszabadultak, jól ismerik a Szabadító szívét, értük meghozott drága áldozatát. Jól ismerik a Krisztus átszögezett kezét, amellyel kimentette őket a bűnből, pokolból, halálból, kárhozatból. Számukra a hívő élet MAGNA CHARTÁJA, a szabadságuk egyedüli forrása és biztos garanciája, az Úr Jézus Krisztus golgotai keresztáldozata.
Ezért „Követik a Bárányt, bárhová megy." (Jelenések 14,4)
Ezért voltak Neki HÁLÁSAK mindörökké. Áldott legyen az Úr szent neve.

Trencsényi László
református lelkipásztor

 

 

 

Az üdvözítő hit

Az üdvözítő hit Isten Igéjén nyugszik: „Krisztusnak az igazi megismerése az, ha úgy fogadjuk Őt, ahogyan az Atya felajánlja nekünk, azaz az Ő evangéliumába öltözötten. Mert éppen úgy, ahogyan Ő rendeltetett hitünk végcéljául, csak akkor találhatjuk meg a hozzávezető utat, ha az evangélium jár előttünk." (Kálvin János: A keresztyén vallás rendszere)

 

 

 

• Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse." 1Tim 1,15.
• „Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek" Tit 2,11.
• „A mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet." 2Tim 1,10.

 

 

Az üdvözítő hit (Fides salvifica)
A hit tárgya általában véve Isten. Az üdvözítő hit azonban már ennél többet foglal magában, t. i. annak a kapcsolatnak a tudatát, amellyel mi mint bűnösök, a minden irgalom Istenéhez vagyunk Krisztusban kapcsolva. Az üdvözítő hit tárgya mindig Krisztus és nélküle nem lehet üdvözítő hitről beszélni. „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta." (János 3:36).

Nem általános hitre vagy buzgóságra biztat és hív el bennünket Isten a Szentlélek által, hanem a Krisztusban való hitre. Mert az ember egyedül nem mehet Istenhez, csak a közbenjáró Krisztus által. A hit képességét az újjászületés által kapjuk, mint annak magvát és gyümölcsét, mert az plántálja belénk. Dr. Sebestyén Jenő: Református dogmatika

 

 

Hiányos az a hit, amelyről árulkodik a hitkomolytalanság!

"Az üdvözítő hit a Jézus Krisztusba, mint Megváltóba vetett hit.

Az nem üdvözítő hit, ha valaki hiszi azt, hogy van Isten. Jakab apostol azt mondja: ezt az ördögök is hiszik, jobban tudják, mint mi. De bízni nem tudnak, és nem is akarnak benne, ezért rettegnek tőle. (Cseri Kálmán)

Még a hitetlen világ is érzékeli az alapos bibliai ismeret hiányát,
a szent komolyság hiányát,
a hitéberség hiányát,
a megtérés hiányát,
a felületes, laza hitéletet.

...

Az Úr Jézus Krisztus időben figyelmeztet minket, hogy nem mindegy hogyan élünk, viselkedünk, cselekszünk!

Az anyaszentegyház 2000 éve szakadatlanul hirdeti, hogy az egyetlen okos, bölcs, józan, megfontolt döntés az, ha az élő Kősziklára, az Úr Jézus Krisztusra, az Isten élő szent és örök Igéjére épül fel az életünk!

Józanul bárki beláthatja, hogy alapozás nélkül a puszta földre építkezni nem normális dolog. Gondolhatnánk, hogy ekkora ostobaságot manapság már senki sem követ el, de ez egyáltalán nincs így.

Aki ma Jézus Krisztust mellőzi, hideg szívvel el tud menni mellette, tanítását szóra sem méltónak tartja, vagy kiveti életéből, az bizony egyenes úton halad a végső pusztulásba. Ez az igazság!

Miben volt a két ember hasonló?
Először is mindketten ige-közelben - egyház-közelben - lévő, igehallgató emberek voltak.

Kívülről nézve sok mindenben hasonló beállítottságúnak látszottak, de valójában mégis, az Igéhez való hozzáállásukat, jellemüket, munkájukat tekintve hatalmas különbség volt köztük.

Ami közös bennük, hogy mindkettőjüknek az Úr Jézushoz kellett jönnie és tanítását hallaniuk kellett: „Aki hozzám jön, hallja beszédeimet."

Közös bennük, hogy mindkettőjüknek lehetőségük volt az Úr Jézus evangéliumát komolyan venni és aszerint cselekedni! „Aki hallja beszédeimet, és cselekszi azokat."

Közös volt bennük, hogy mindkettőjüknek házépítésbe kellett fogniuk.

És végül, mindkettőjüket egyaránt sújtották és együtt szenvedték a félelmetes természeti csapásokat.

...

Vizsgáljuk meg a két ember közötti különbségeket.

Az Úr Jézus Krisztus tanítása szerint alapvető, és döbbenetes különbség van a két ember között.

Az egyik ember okos, bölcs volt, míg a másik bolond.

Az egyik azért volt bölcs, mert komolyan vette az Úr Jézus Krisztus személyét, míg a másik ember NEM.

Az egyik alapos, megfontolt és körültekintő volt, a másik pedig elképesztően felszínes.

Az egyik azért volt alapos, mert szívébe zárta Isten beszédét, és az Ige határozta meg az életét, gondolkozását, minden megnyilvánulását, míg a másik ember életét NEM.

Az egyik felkészült volt, míg a másik tragikusan komolytalan és felkészületlen.

Az egyik azért volt felkészült, mert hitt az Úr Jézus Krisztus beszédének, ezért természetesen számított a viharokra is, míg a másik ember mindezt teljesen figyelmen kívül hagyta.

Az egyik építkező ember mélyre ásott, a kősziklára alapozva házát jól építette meg. Feladatát körültekintően, alaposan, okosan, bölcsen és becsületesen végezte el még ott is, ahová az ember szemek nem láthattak; a másik viszont csak a látványra, a külsőségre törekedett és elképesztően hanyag volt.

Istent pedig nem lehet becsapni.

Ő soha nem értékeli a képmutatást, hanem mindig kíméletlenül le szokta leplezi azt.

...

Egyáltalán nem mindegy, hogy melyik csoportba tartozunk?

Vagy a hitben komolyak, vagy a komolytalanok csoportjába!

A szomorú tendencia minden korban az, hogy a hitben komolyak mindíg kevesebben voltak, és háttérbe szorultak, a megbízhatatlanok száma viszont mindig növekedett.

Elszaporodtak a látszat-vallásosak, a névleges keresztyének, a kételkedők, a hitben bizonytalanok, a felületes, hiszékeny, tévelygő hozzáállású tagok.

A felületesek magukkal hozták, régi értékrendjüket, és pogány szokásaikat.
Ezzel viszont fellazult, felhígult, lelkileg erodálódott a keresztyén gyülekezet.
Sokan úgy gondolták, hogy ötvözni lehet a kettőt, a krisztusit és a pogányt.
Csak átnevezték, átöltöztették új köntösbe, megszelidítették megtöltve (leöntve) egy kis keresztyén mázzal.
Ők mindíg elvtelenül igazodtak a világiassághoz, a pogány szokásokhoz, hagyományokhoz.

Sajnos napjainkban is tapasztaljuk ezt a súlyos problémát.
Korunkban már dominál az emberközpontú liberális teológia és ezzel egyre inkább beépül a templomokba a szórakoztatás.
Mindez azzal jár, hogy föllazul a rend, az erkölcsi hozzáállás és lelkileg végzetesen lejtőre kerül az egyház. Ez a baj.

A „szórakoztatás evangéliuma" nem a Krisztus egyháza, a konkoly nem búza, a kecskék nem bárányok, és a meghívottak nem biztos, hogy választottak is! (Mt. 22,14) A kiválasztottak viszont, akikért a nagy nyomorúság napjai is megrövidíttetnek majd, (Mt.24,22) miért nem mutatnak példát, miért nem védik a hitet, miért nem veszik komolyan a Krisztus evangéliumát?

...

Az ilyen emberközpontú fájdalmas jelenségekről nyíltan tudósít a két korinthusi levél:

Feszültségek a gyülekezetben: irígykedés, megosztottság, pártoskodás, versengések, szakadások.
Alacsony erkölcsi színvonal: paráznaság, konkrétan a szexuális tisztaság hiánya.
A lelki ajándékokkal való visszaélések sora: extatikus nyelveken szólás, őrjöngéssel keverve.
A pogányság sötét praktikáinak, maradványainak megtűrése a gyülekezetben.
De ott voltak a méltatlan súlyos vádaskodások is, amikor kétségbe vonták Pál apostolságát.
Ugyanakkor veszélyes farkasok, álapostolok, szektás hamis tanítók jelentek meg, és ezeket nemcsak megtűrték, hanem engedték őket beépülni.
Ezek más Jézust, más evangéliumot, eretnek tévelygéseket hírdettek és ezeket a tévtanításokat is elfogadták.

Többek között így ír erről az apostol:
„Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek." 2Kor 11,4
Az ilyenek álapostolok, szélhámosok, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat. Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz." 2Kor 11,13-15

...

A feltámadott Úr Jézus Krisztusba vetett hit a hívő keresztyén élet ALAPJA. Tulajdonképpen ezen áll vagy bukik a hitünk komolysága, de az örök életünk is!

...

Jézus Krisztus mindig is kíméletlenül leleplezte a képmutatást! Ő sosem csalogatott senkit hamis ígéretekkel, és óv attól, hogy félvállról vegyük Őt.

Azt tanította, hogy a tanítványság ára nagy, és hogy ez az út keskeny, és csak kevesen találják meg.
Az üdvözítő hithez szorosan hozzátartozik a bűnbánat, az odaszánás és a hitben történő engedelmesség.

Az a hit, amelyet úgy is lehet gyakorolni, hogy az semmilyen kihatással nincs a bűnös életre, amely nem terem biblikus, hitből fakadó cselekedeteket és gyümölcsöket, az hamis hit, olaj nélküli élet!

A biblikus hitnek tehát semmi köze sincs a felületességhez.
Aki Istentől született, annak olyan hite van, amely egészen bizonyosan „legyőzi a világot" (1János 5,4). Isten maga, az Ő lénye és tulajdonságai határozzák meg az igazságot. Isten maga az igazság! Aki hisz Jézus Krisztusban, és szereti Istent, az szereti az Ő Igéjét is, és kizárólag ahhoz ragaszkodik. Aki igazán hisz Jézus Krisztusban, az kegyelemből elnyerte az örök üdvösséget.

A valódi hívőt az Atya eljegyzi pecsétjével, a Szentlélekkel a megváltás napjára (Ef. 1,13). Az ilyen embert Isten hatalma tartja: senki és semmi nem ragadhatja ki az Atya kezéből, és ki sem eshet abból (Jn10.27-29).

A hívő ember örökre megmenekült, mivel újjászületett, beleszületett Isten családjába, többé tehát nem lehet „meg nem született". Az újjászületett ember életében Isten szeretete és szentsége csodálatosan, páratlan módon mutatkozik meg.

Az üdvözítő hit lényegénél fogva maradandó jellegű, nem lehet elveszíteni (Kol 1,23, Zsid 6.6). A hívő ember nem hagyja el a hívő közösséget (1János 2,19), és nem él törvényszegésben (1 János 3,4-9).

A hit valódiságát a hitben való megmaradás jelzi (2Tim2,19).

Az újjászületés, a Szentlélek jelenléte megváltoztatja az egész ember szemléletét. (Gal 5).

"Ítéljétek meg tehát, mi az, ami kedves az Úrnak, és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket." (Efezus 5, 10-11)

„A kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust!” Efezus 6,24