Az ökumené útvesztői

 

"Senki el ne hitessen benneteket."
"Senki ne tévelyítsen el titeket."
"Senki ne vezessen félre titeket."
"Senki meg ne csaljon titeket."

(1János 3,7)

 

A hitélet alapszabálya:

Követni az Úr Jézus Krisztust (János 10,27)
Élni Istenhez méltó módon (1Thessz 2,12)
Az igazságot követni szeretetben (Ef 4,15)
Harcolni a nemes harcot (1Tim 2,18)
Mindent megvizsgálni! (1Thessz 5:21)
Vigyázni!   ( Máté 26:41 /1Kor 16:13)
Óvakodni!  (Máté 7:15) (Filippi 3,2)
Józannak lenni! (1Péter 5:8) (1Thessz 5:8)
Őrizkedni!   (1Thesszalonika 5:22)

...

A Szent Biblia komolyan és nyomatékosan figyelmezteti a keresztyéneket!

„Mások bűneiben ne légy részes! Tisztán őrizd meg önmagadat!" (1Timótheus 5:22)
„Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen." (Efezus 5:15)
„Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak,legyetek erősek!"(1Korinthus 16:13)
„Mindent megvizsgáljatok; ami jó, azt megtartsátok! (1Thesszalonika 5,21)

...

„Ma a nagy szellemi keverések idejét éljük. Nagyon ébereknek kell lennünk, hogy el ne tévelyedjünk. A pluralizmus, tolerancia, a hamis ökumenizmus hamis jelszavai (egy Isten van, mindnyájan azt imádjuk, mindnyájan Isten gyermekei vagyunk stb.) sokakat megtévesztenek.

Miközben minden embertársunkat egyaránt szeretjük, s mindenkinek a meggyőződését tiszteletben tartjuk, azzal, ami Isten kijelentett Igéjétől eltér, nem vállalunk közösséget."
(Cseri Kálmán)

***

Az Úr Jézus Krisztus mondja:

„Vigyázzatok, nehogy valaki megtévesszen titeket!" (Máté 24,24)

***

 

***

AZ ÖKUMENÉ ÚTVESZTŐI

„Minden mozgalmat, minden igehirdetést és minden igehirdetőt
MEG KELL VIZSGÁLNUNK! Felelősségünk minden olyan dolog megvizsgálása, amiről azt állítják, hogy az a Szentlélek munkája.” (John F. MacArthur)

...

„Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni." (Galata 5,1)

Korunkban az egyszerű érdeklődő ember számára nagyon megtévesztő lehet a legújabb korszellem diktálta nagy ökumenikus látszat egység, a különböző felekezetek hitvallásokat megkerülő látványos összeölelkezése.
Fel kell tennünk a kérdést, hogy biblikus-e lelki közösségben lenni, együtt imádkozni azokkal, akiknél vagy teljesen hiányzik, vagy súlyosan csorbát szenved minden hittétel, melyet számunkra Isten a reformáció áldásaiként fölragyogtatott.

Milyen egységről beszélhetünk ott, ahol nyíltan vállalva  ma is a leghatározottabban tagadják, vagy -tudjuk az egyháztörténetből- egyenesen megátkozták a Sola Scriptura, Sola Gratia, Sola Fide, Solus Christus elveit, kinyilvánítva ezzel, hogy számukra egyáltalán nem az Úr Jézus Krisztus az egyetlen Út, az egyetlen Igazság, az egyedüli Közbenjáró.

• (Ezt a kiátkozást a katolikus egyház a Tridenti Zsinaton tette meg (1545-1563) „Anatema sit”: „Átkozott legyen az, aki...”.  Itt nem valami külső dolgokat átkoztak meg, hanem magának az örök Evangéliumnak a magvát, a reformátori hitelveinket.)

" ... ez az irányzat azzal töri meg Isten törvényét, hogy kiterjeszti a külső formákat és olyan pozícióra emeli a ceremóniákat, amit sohasem szabad elfogadni. Ezek követőire vonatkozóan azt mondhatom: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekesznek."
Megszegik Isten törvényét hagyományaik által.
Hogy indokolják a maguk fundálta formákat és ceremóniákat,
olyan magyarázatot adnak nekünk,
amik elfátyolozzák az evangéliumot,
és szabad folyást adnak a papok koholmányainak,
a szerzetességnek, a Mária-kultusznak
és képek imádásának.
Vegyük észre komolyan, hogy nagy bűn Istent másként tisztelni,
mint ahogy ő azt elrendelte.
Mária imádása az Úr megsértése.
Egy feszület előtt meghajolni azt jelenti,
hogy hódolat leple alatt bálványimádást végzünk.
A babona az igazságnak ugyanolyan ellensége, mint a hitetlenség.
(C.H. Spurgeon: A Te szavadra)

Érthetetlen az, hogy ma egyházi részről sokan a reformáció vívmányait, a felekezetekre való megosztottságot egyenesen tragédiának tartják, mondván, hogy a reformáció óta az egyházban való szakadás eltorzítja az egyház bizonyságtételét, meggátolja misszióját, ezért a megoldást, a „gyógyulást", az ezer sebből vérző ökumenétől várják.

Sajnos még a protestáns egyházak egyes vezetői is a reformáció okozta szakadás feletti fájdalomról keseregnek, ahelyett, hogy magasra emelve hűségesen képviselnék Isten drága ajándékát, amelyet a reformációban adott választott népének örök IGAZSÁGKÉNT:
Sola Scriptura,
Sola Gratia,
Sola Fide,
Solus Christus!

Az ökumenisták napjainkban a pluralizmus, az ún. „szeretet és tolerancia” jegyében, tudatosan kerülik és elhallgatják az Úr Jézus Krisztusban megjelent egyetlen IGAZSÁGOT  és sokakat megtévesztve az ökumenizmus alábbi hamis jelszavait, féligazságait hangoztatják:

„Hisszük, hogy mi mindnyájan egyek vagyunk."
„Csak egy Isten van, mindnyájan azt imádjuk."
„Csak a szeretet számit, mindnyájan szeretjük egymást."
„Hisszük, hogy mindnyájan Isten gyermekei vagyunk."
„A tanítás (tan, hitvallás) elválaszt, míg a szeretet egyesít."
„Ne azt keressük, ami elválaszt, hanem ami összeköt!"

„Isten mindörökre őrizzen meg bennünket az olyan egységtől, amelyben az IGAZSÁGOT semmibe veszik, amelyben az elvek helyére fortélyok lépnek..." „Minden olyan egység rombol, amely nem IGAZSÁGON alapszik..." (C. H. Spurgeon)

Súlyos tévelygés az, ha valaki azt vallja, hogy a szeretet fontosabb, mint a tanítás, mondván, hogy a tanítás elválaszt, míg a szeretet egyesít.
Súlyos tévelygés az, ha valaki a szeretetre hivatkozva az IGAZSÁGOT figyelmen kívül hagyja. A Szentírás világosan és a leghatározottabban azt állítja, hogy a szeretet az igazsággal örül EGYÜTT!  (1Korinthus 13,6)

A mi szeretetünk döntő próbája éppen az, hogy mennyire vagyunk engedelmesek az igazságnak. Isten gyermekeinek minden erővel a krisztusi igazságot kell képviselniük, hirdetniük és védeniük.
Az Úr Jézus Krisztus mondja: „… Ha megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok, és megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket” (János 8,31b -32).

„Többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által, hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, Aki a fej, a Krisztusban.” (Efezus 4, 14-15)

***

Természetesen minden embertársunkat tiszteletben tartunk, de azzal, ami Isten kijelentett Igéjétől eltér, nem vállalhatunk közösséget.
Mára már világos, hogy az ökumenikus mozgalom lemondott az Úr Jézus Krisztustól kapott missziói parancsról és helyette kitalálta a dialógust. Véleményük szerint nem kell Jézushoz vezetni azokat, akik Őt nem ismerik, hanem befogadóvá kell válnunk és tolerálnunk kell a másságot. Mára a misszió fontossága sajnos átértékelődött egyfajta jelenlétre, szociális szolgálatokra.

„Mindent megvizsgáljatok." (1Thesszalonika 5:21)  Mielőtt  bármit elfogadnánk, meg kell vizsgálnunk az ökumené teológiai hátterét és gyakorlatát. Csak néhányat az ajánlott megvizsgálandó tételek közül:

·         Az Ökumenikus Charta
·         A Pünkösdisták beszivárgásának és befogadásának körülményei·
.         Az Apostoli Hitvallás szövegéből a "keresztyén" szó törlése 
·         A nem keresztyén Unitárius Egyházzal való egyre szorosabb együttműködés
·         A Katolikus Egyház „megfigyelői státusza" ellenére egyre nyílvánvalóbb befolyása
·         A pápa világvallások közti béketalálkozói Assisi 1986-os szellemében
·         Az Egyházak Világtanácsának „más evangéliuma", stb.

"Az ökumené - jelen formájában- puszta emberi vállalkozás, amelynek nincs igazi bibliai alapja, még kevésbé bibliai célja. Egy tanulmány a következő konklúziót vonja le, az ökumenikus törekvések vizsgálata után: Az ökumenikus mozgalmat jelképező hajócska elhagyta a bibliai vizeket,  mégpedig azért, mert elveszítette tökéletes iránytűjét, a Szentírást és egyetlen kapitányát, Jézus Krisztust." (Sipos Ete Álmos református lelkipásztor)

Tudjuk, hogy a Kísértő az egyházban különösen is a dogmatikát, a tiszta hitvédelmi rendszert támadja.
Legfőbb törekvése lebontani, megszüntetni a hitvallásokat, elmosni, átlépni a felekezeti határokat.
Feltett szándéka, hogy a felekezeti különbségeket feloldja, bagatellizálja, cseppfolyósítsa, és így totálisan védtelenné, kiszolgáltatottá tegye a biblikus hitvédelmi rendszert.
Az ökumenikus beállítottság a saját felekezete hitvallását, és a személyes tanbeli felfogását háttérbe helyezi a más keresztény felekezetek tagjaival való közösség érdekében.

Isten gyermeke nem lehet imaközösségben azokkal, akik szerint lényegtelen a felekezeti hovatartozás, vagy egyenesen letagadják a sajátjukat! (2Péter 3,17) (Zsoltár 64,7)

Napjainkra a keresztyén világ nagy része ezzel a tragikus hitehagyással és gerinctelenséggel vált oly hiteltelenné, ugyanakkor a pogány világ felé toleránssá, vallás-semlegessé, így adva fel (árulva el) keresztyén identitását, értékeit. Az Úr Jézus Krisztus így figyelmeztet:
„Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak majd, nagy jeleket és csodákat tesznek, hogy így megtévesszék, ha lehet, még a választottakat is."(Máté 24,24)
Isten gyermekei jól ismerik az Igét: „Mindent megvizsgáljatok." (1Thesszalonika 5:21) és észlelik a veszélyt. Akik pedig nem veszik komolyan az Úr Jézus Krisztust, azok teljesen védtelenek és kiszolgáltatottak!

Láthattuk, hogy ha az elvtelen ökumenikus nyitottság nem párosul biblikus fundamentális keresztyén igazsággal, sőt ha nem azon alapszik, akkor könnyen veszélyes tévelygéssé vállhat.
Mindezek fényében ki-ki vizsgálja meg, hogy ezt a fajta „fölülről vezérelt" ökumenét Isten előtti felelősséggel és jó lelkiismerettel tudja-e vállalni, többek között az 1Timótheus 5,22 és a 2Korinthus 6:14-15 alapján.

Természetesen a lelki szolgálat terén az evangéliumi-protestáns együttműködésben részt vehetünk, de lelki közösséget nem vállalhatunk ott, ahol idegen lelki hatás alatt Krisztus evangéliumát elferdítik.
A társadalomban, az egyházakat közösen érintő ügyekben, egyházak védelmében stb. természetesen továbbra is együttműködhetünk más biblikus felekezetekkel, elsősorban a történelmi egyházakkal.

***
Hisszük, hogy akik újonnan születtek és Krisztus testének tagjaivá váltak, azok az Úr akaratából, vezetésével egymásra találnak, és a különbözőségük ellenére is tisztán megélhetik egységüket Krisztusban.
***

Luther Márton mondta:
„A mi kincsünk akkora, hogy ésszel fel sem érhetjük. Hiszen ezért kell érte kemény harcban állnunk. Nem mondhatjuk tehát lekicsinylő hangon, mint ahogy a világ s némely balga lélek teszi, hogy nem kell a tantételeket oly szigorúan venni s miattuk a keresztyén szeretetet veszélyeztetni.
Ha kisebb dolgokban - mondják - tévelyeg is valaki, de egyébként nagyjából egyetért velünk, hát engedjük, s hunyjunk szemet a keresztyén testvéri egység kedvéért.
Nekünk nem kell az olyan béke és egység, amelyért Isten igéjét kellene elveszítenünk.
Hiszen ezzel az örök életet is és mindent elveszítenénk. Ebben nem lehet engedni, sem a szeretet kedvéért megalkudni, hanem engedjen mindenki az igének - akár barát, akár ellenség.
Mert nem külső, világi egységre kaptuk az igét, hanem örök életre.
Majd teremt az ige egységet; ige nélkül pedig úgysincs egység.
Ne ajánlgasson hát nekünk senki olyan szeretetet, amelynek az ige vagy a hit volna az ára.
Mert nem a szeretet, hanem az ige hoz örök életet, kegyelmet s minden mennyei kincset."
(Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének!)

***
„A kegyeseknek nem szabad elfogadniuk semmiféle tanítást gondatlanul és válogatás nélkül. Óvakodnunk kell tehát, nehogy megzavartatván a vélemények sokaságától, figyelmen kívül hagyjuk Isten Igéjét.” (Kálvin János)

***

„Ti tehát, szeretteim... vigyázzatok, hogy az elvetemültek tévelygései el ne sodorjanak, és saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek." (2Péter 3,17)

Budapest, 2015.

Trencsényi László

református lelkipásztor

 

 

ÁLLÁSFOGLALÁS

az egyházak ökumenikus együtt-munkálkodásáról.

A Soltvadkerti Református Egyházközség Presbitériuma évek óta aggodalommal figyeli az úgynevezett ökumenikus mozgalom (Egyházak Világtanácsa, Európai Egyházak Konferenciája) világszintű munkájának módszereit és célját.

Sajnálattal állapítjuk meg, hogy az ökumenikus mozgalom tagegyházainak - köztük saját egyházunk - országosan befolyásos néhány felső vezetője vagy vezető testülete a helyi gyülekezetek véleményének kikérése nélkül ír alá (vagy hatalmaz fel erre személyeket) olyan nyilatkozatokat, vesz rész olyan programokon, illetve képvisel olyan elveket, amelyek szemben állnak a bibliai kinyilatkoztatással, esetünkben református egyházunk történelmi és mai hitvallásaival is.

A világökumené tagegyházai közül számtalan elfogad és törvényesít

olyan bibliaellenes elveket, mint:

a homoszexualitás egyházi legalizálása,

a kontrollálatlan migráció támogatása,

az iszlám térnyerése érdekében való saját hitük megtagadása vagy elhallgatása,

illetve támogatja a gender ideológia vadhajtásait, szorgalmazza és

szervezi a keresztyének jövőbeni elvtelen, szervezeti és ál-hitvallásos újraegyesítését,

a biblikus házasság intézményének feladását,

az abortusz, az eutanázia legalizálását,

elveti a család alapintézményét,

a világvallások tagjainak misszióját

és még sorolhatnánk az általunk el nem fogadható tevékenységeket.

 

Ezen túl szomorúan állapítjuk meg, hogy a protestáns tagegyházakat tömörítő világszervezetek vezetői, figyelmen kívül hagyva keresztyén tömegek véleményét, a Szentháromság Istent érintő kérdésekben is nyíltan a kétezer éves egyházi tradíciót elhagyó, az Apostoli Hitvallást is megtagadó elveket vallanak a célként kitűzött ökumenikus egység érdekében.

Az tapasztaljuk, hogy a világkeresztyénség egységét az ökumenikus mozgalom vezetői, képviselői azzal a módszerrel akarják megvalósítani, hogy a tagegyházak között meglévő alapvető, nyilvánvalóan kibékíthetetlen különbségeket eljelentéktelenitik, elhallgatják, míg az apró részkérdésekben való egyetértést aránytalanul felnagyítják.

Ezzel megtévesztik a kevésbé tájékozott keresztyéneket, amivel azt sugallják, hogy teljes egyetértés van az egyházak között. Évtizedek munkájával sikerült sokakban azt a hazug benyomást kelteniük, hogy voltaképpen jelentéktelenek a keresztyén felekezetek közti hitelvi különbségek, voltaképpen „mindenki ugyanazt hiszi és hirdeti".

Számunkra, soltvadkerti reformátusok számára az olyan keresztyén egység, amely a bibliai igazságok feladásával, református hitvallásaik elhagyásával, történelmi múltunk megtagadásával valósul meg, elfogadhatatlan.

Meggyőződésünk, hogy a felekezeti sokszínűség jó dolog a világban. Az egyházak kényszer-egyesítésével az egyetemes emberiség lenne szegényebb, a felekezetiség felszámolásakor Isten gondolatával szállnánk szembe. Nem tudjuk elképzelni az emberiségnek vallási értelemben nagyobb elszegényedését, mintha a református nem lenne református, az evangélikus nem lenne evangélikus, a baptista nem lenne baptista és így tovább.

A keresztyén felekezetiség egy olyan érték, amit küldetésként kaptuk, hogy őrizzük meg.

Mindezeket látva úgy döntöttünk - élve egyházunk törvényei által biztosított szabad döntésünk jogával -, hogy helyi gyülekezetünk a jövőben nem az ökumenikus mozgalom keretében gyakorolja a keresztyének között való párbeszédet.

Elkötelezzük magunkat arra, hogy mivel családjainkban, rokonságunkban, munkahelyeinken,
településünkön különböző felekezetű emberekkel élünk, dolgozunk együtt, így kapcsolatainkat mindenkivel a szeretet és tisztelet határozza meg továbbra is.

Meggyőződésünk, hogy a keresztyén felekezeteknek településünkön is az eddig is meglévő békés egymás mellett élést kell követnie, egymás meggyőződését maximálisan tiszteletbe tartva, de „az egyet nem értés jogát" megtartva.

Fontosnak tartjuk a kultúrában, oktatásban, a szociális munkában és az élet más területein is a keresztyének együttműködését ebben a szellemben.

Vallási téren azonban az ökumenikus látszategységet nem kívánjuk az eddigiek szerint tovább gyakorolni, kifejezésre juttatva ezzel is, hogy az ökumenikus mozgalom jelenlegi elveivel, módszereivel, egész céljával nem értünk egyet.

Ugyanakkor pedig hívjuk településünk Bibliához ragaszkodó minden keresztyénét, bármelyik felekezethez is tartozzon, hogy vegyen részt az egyházközségünk által szervezett Nyitott templom elnevezésű programsorozaton, amelyet évente tervezünk megrendezni megújult templomunkban mindazok részére, akik a keresztyének közösségét a bibliai igazságok megtartásával, a felekezetiség értékének megbecsülésével akarják gyakorolni.

„Azért imádkozunk, hogy Isten mindörökre őrizzen meg bennünket az olyan egységtől, amelyben az igazságot semmibe veszik, amelyben az elvek helyére fortélyok lépnek... Az Úr szabadítson meg bennünket a szava és akarata iránti közönytől, mert ez hozza létre azt a levegőt is mérföldekre megdermesztő hideg egységet, amilyent a heggyé fagyott jégtömeg áraszt magából." (C. H. Spurgeon)

Soltvadkert, 2018. január 4.

Soltvadkerti Református Egyházközség Presbitériuma

Sipos Ajtony Levente

református lelkipásztor