Mire megvirrad!

"Látom, hogy nincs ember, és az ég minden madara elmenekült. "

(Jeremiás 4:25)

***

AZ ÚJÉV AZ ESZTENDŐ LEGCSÖNDESEBB NAPJA.

Az újév reggele mindíg egyedien különleges. Mindenütt oly ünnepélyesen zavartalan meghitt csönd honol.

Mire megvirrad, a féktelen, eszevezett tombolásnak vége és az utolsó robbanás is elcsitult már.
Mire megvirrad, a kizökkent világ lassan és fokozatosan kezd visszatérni megszokott hétköznapi medrébe.
Mire megvirrad, szelíden, puhán megszólal egy egészen különleges másféle hang.
Fölcsendül a templomharangok békés, szelíd hívogatása.
„Szólnak a harangok a toronyban, jöjjetek Jézusnál békesség van."

...

Mire megvirrad, az őrült zajtól, mámortól elgyötört, kimerült emberek mind hazaindulnak.
És mire dél lesz, valahol végre „nyugovóra" térve, - mély álomba merülnek.
Akkorra már LÁTSZÓLAG nagy békesség borul a tájra, városra, vidékre egyaránt.

...

Szokatlanul kihaltak, üresen konganak az utcák, a terek.
Eltűntek mind az emberek!
És a madarak is mind hiányoznak. Ők már az első robbanáskor kitörtek a hangorkán elől és biztonságosabb helyre menekültek.
"Látom, hogy nincs ember, és az ég minden madara elmenekült. "(Jeremiás 4:25)

...

Mire dél lesz, lassan, szinte észrevétlen, mélységes puha csöndben, újra indul az élet. Csak a riadt állatvilág tanácstalan még és képtelen fölocsúdni.

Az utcákon, tereken kétségbeesett, sokkot kapott állatok menekülnek.
Szilveszter éjszakája mindig szörnyű megrázkódtatásként éri őket.
Kivétel nélkül mindig váratlanul, tökéletesen felkészületlenül és kiszolgáltatottan.
Egyszerűen nem tudnak napirendre térni afölött, hogy ezen az éjszakán mi történhetett az embervilágában.  Mert eddig még nem találtak magyarázatot arra, hogy vajon miért is történt az, ami megtörtént.

***

„Józanok legyetek, vigyázzatok!" (1Péter 5:8)

Trencsényi László
református lelkipásztor
Anno Domini Nostri Jesu Christi, Budapest, 2018. december 31. 21:12.