Isten a mi oltalmunk

„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, igen bizonyos segítség a nyomorúságban." Zsoltár 46, 2

Isten gyermekei nem szárazföldi tengerészek.

Jól ismerik az élet viharait. Bőven vannak keserves tapasztalataik.

Jól tudják, hogy a lelki sebek is csak kezelve, ápolva gyógyulnak, egyébként elfertőződnek!

Jól tudják, hogy egyedül az Úr Jézus Krisztusnak van hatalma, könyörülni és segíteni rajtuk.

Mindannyiunknak szükségünk van Istenünk oltalmára,

mert egyedül Ő tudja és ismeri a ránk nehezedő próbatételeket, a leselkedő veszélyeket!

Annyira rá vagyunk utalva, hogy egyszerűen nem élhetünk nélküle!

Ő a mi Reménységünk, az Oltalmunk, a Menedékünk, a Biztonságunk, az Erősségünk, áldott Orvosunk és Vígasztalónk!

Ő az Egyetlen, a Páratlan, a Hiteles, akit követni érdemes.

Isten gyermekei meggyőződéssel vallják, hogy a gyógyulásban, a lelki talpra-állásban csak Ő segíthet, másnak erre nincs hatalma. „Az Ő sebei által gyógyultatok meg!" (1Péter 2,24)

Boldogok vagyunk, ha ismerjük és tapasztaljuk az Úr Jézus Krisztus oltalmát, biztonságot adó jelenlétét.

Boldogok vagyunk, ha bármikor segítségül hívhatjuk Őt a Zsoltár szavaival:

„Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem! Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem." (Zsoltár 57,2)

Trencsényi László

református lelkipásztor