Isten előtti lelki számvetés

„Emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened." (5Mózes 8,2)

 

Az Úr Jézus Krisztusban hívő ember lelki ápoltságához szervesen hozzátartozik a rendszeres lelki megálló, a biblikus megvilágításban való visszaemlékezés a megtett útra, az Istentől kapott idő helyes vagy helytelen felhasználására.

Életbevágóan fontos kérdés, hogy éltünk-e és hogyan az Isten által kapott kegyelmi idővel.

Számunkra ma még megadatott az Úrtól, a visszatekintés kegyelmi állapota.

 

Isten gyermekei a legnagyobb felelősséggel felruházva élnek és sürgős küldetésben járnak.

Ez pedig nem más mint:

·         Élni Istennek szentelt életet,

·         munkálkodni Isten országának előmenetelén,

·         szolgálni Isten dicsőségét és embertársaink javát.

 

Az ó és újév metszéspontjában válaszolnunk kell arra, hogy milyen volt az elmúlt esztendő?

A biblikus válasz az, hogy ez is a kegyelem éve volt, hisz az Úr kegyelmesen és szeretettel hordozott minket.

 

Miként használtuk fel az Istentől kirendelt időt?

Kedves volt-e életünk az Úrnak?  Milyen véleménye van az Úrnak igyekezetünkről, hozzáállásunkról, viselkedésünkről?

Ilyenkor az Isten Igéjének fényében sorra eszünkbe jutnak örömeink, fájdalmaink, cselekedeteink, mulasztásaink, eredményeink, kudarcaink, stb.

 

Minek az ideje volt az elmúlt esztendőben?

Lehet, hogy a csalódásoknak, a megkeseredésnek, a lemondásnak, a rezignáltságnak éve volt?

Vagy az örömöknek, a lelki erősödésnek, a helytállásnak, a hűségnek, a kitartásnak éve volt?

 

Milyenné lettem az elmúlt esztendőben?

Lehet, hogy nem csupán idősebb, hanem szomorúbb, csalódottabb, fáradtabb, betegebb, megtörtebb, magányosabb, árvább?

Esetleg lelkileg frissebb, erősebb, stabilabb, összeszedettebb, türelmesebb, felkészültebb, alaposabb, bölcsebb, komolyabb?

 

Miben gyarapodtunk az elmúlt esztendőben?

Ahhoz nem fér kétség, hogy mindannyian gyarapodtunk gondokban, ősz hajszálakban, ráncokban, fájdalmakban, az is lehet, hogy többfajta betegségben, műtétek számában. Esetleg csalódásokban, ütésekben, sebekben, megaláztatásokban, stb.

Ha ez így van, akkor a nagy kérdés az, hogyan hordozzuk, tűrjük, viseljük el a kellemetlenségeket, hogyan dolgozzuk fel, hogyan szenvedjük el, vagy ha kell, hogyan élünk együtt ezekkel?

 

A hitünk szempontjából mégis a legérzékenyebb és legégetőbb kérdés az, hogy

gyarapodtunk-e hitben, szeretetben, ismeretben, istenfélelemben, bölcsességben, kegyelemben, emberségben, tisztességben, szolgálatban, odafigyelésben, segítőkészségben,

de legfőképpen hűséges és odaadó Krisztus-követésben?

 

Megvolt-e hitéletünknek a kellő lendülete, frissessége, üdesége, elevensége, átütő ereje?

Volt-e mennyei értelme, eredménye, áldása a hitben való helytállásunknak?

 

Mindehhez a legfajsúlyosabb biblikus kérdésekre kell válaszolnunk:

• Megbántuk-e naponta bűneinket az Úrnak, hogy azok eltöröltessenek és megtapasztaltuk-e, hogy eljött a felüdülés ideje az Úr színétől?  (Apostolok Cselekedetei 3,19)

• Növekedtünk-e a kegyelemben, és az Úr Jézus Krisztus megismerésében? (2Péter 3,18)

• Épülünk-e szentséges hitünkben? (Júdás ap. levele 1,20)

• Erősödtünk-e az Úrban és az Ő hatalmas erejében? (Efezus 6,10)

• Boldogan tapasztaljuk-e már a mennyei védettséget, rejtettséget, miszerint

„...életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben!? (Kolossé 3,3)

• Elmondhatjuk-e már hálaadással, hogy „...többé nem én élek, hanem Krisztus él bennem"!? (Galata 2,20)

• Tudunk-e már példát mutatni a híveknek beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben, tisztaságban? (1Timótheus 4,12)

 

A hívő ember életében mindig kiemelt és hangsúlyos helye van az őszinte bűnvallásnak.

 

Bocsássa meg az Úr, ha nem haladtunk előre a keskeny úton, ha lelkiekben, szentséges hitünkben megrekedtünk, ha a fentieknek híjával vagyunk, vagy ami még rosszabb,- bukásra állunk bármelyikből is.

 

Bocsássa meg az Úr, ha nem fejlődött, ha nem erősödött az ima és igeéletünk, ha mi is megelégedtünk a langyos, színtelen, fajsúlytalan állapottal, egy szimpla sekélyes és felszínes vallásos középszerűséggel.

 

Adja meg az Úr, hogy a jövőben Szentlelke és Igéje által megújúljon, felfrissüljön, megpezsdüljön végre a hitéletünk, hogy ezután mindig és minden körülmények között alkalmas és hasznos eszközök lehessünk Megváltónknak, az Úr Jézus Krisztusnak szent kezében.

 

Engedjük, sőt kérjük, hogy formáljon minket Szentlelke és Igéje által akarata szerint, hogy mindig boldogan állhassunk rendelkezésére, hogy mindig nyitottak maradjunk
a megjobbulásra,
az engedelmességre,
a szolgálatkészségre, hogy ne hozzunk szégyent szent nevére,
hanem élhessünk Istennek szentelt életet,
szolgálva Istenünk nagy nevének dicsőségét és embertársaink javát.

„Emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened." (5Mózes 8,2)

***

Trencsényi László

református lelkipásztor