*

***

A HITKOMOLYSÁG FOKMÉRŐJE

Hívő élet életre-halálra

„Hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé." (Kolossé 1,22)

Hogyan viszonyulunk a keresztyén hithez?

Minden ember lelki ápoltságát, életminőségét, hitmélységét, hittisztaságát és hitkomolyságát elárulja az, ahogyan a Teremtőjéhez, a Megváltó Jézus Krisztushoz, a Szent Bibliához, az anyaszentegyházhoz  viszonyul.

Minden ember élete során háromféleképpen viszonyulhat keresztyén hitünkhöz!
A.) KRISZTUSKÖVETŐKÉNT
Tiszta, áldott, üdvözítő krisztusi hittel

B.) KRISZTUSGYŰLÖLŐKÉNT
Hitetlen, tagadó, ateista, antiteista, agnosztikus hozzáállással

C.) BIZONYTALANUL
Vallásoskodó, kételkedő, felületes, hiszékeny, tévelygő hozzáállással

***

H I T K O M O L Y S Á G

Hogyan viszonyulunk a Megváltó személyéhez?

Az igazán hívő keresztyént többek között az jellemzi, hogy KÖVETKEZETES.  Számára mindíg és minden körülmények között Isten az első.  Aki a mennybe készül, annak tudnia kell és mindig szem előtt kell tartania, hogy mi kedves az Úrnak. (Efezus 5,10) (Róma 12,2)

Az alapszabály így hangzik:
Az Úr Jézus Krisztus elé
SENKI és SEMMI
nem kerülhet SOHA.

 

Hogyan viszonyulunk az anyaszentegyházhoz?

Elárulja a hitkomolyságunkat az is, ahogyan az egyházhoz viszonyulunk.
Hogyan viszonyulunk gyülekezetünkhöz, az istentiszteleti időpontokhoz,
az Úrvacsorához, az egyház fenntartásához?

Ha az Egyház számukra a lelki családot, igazi lelki életteret, lelki otthont, lelki bölcsőt, lelki hátországot, igazi élő közösséget jelent. Ha mi valóban a krisztusi közösség tagjai vagyunk, akkor számunkra természetes, hogy együtt veszünk részt az istentiszteleteken.
Együtt hallgatjuk az Igét, és figyelünk üzenetére.
Együtt dicsérjük az Urat és együtt imádkozunk.
Együtt részesülünk az Úrvacsora sákramentumában.
Együtt tanuljuk a Krisztust és egymás hite által épülünk.
Együtt növekedünk a kegyelemben, az ismeretben és szentséges hitünkben.
Együtt gyakoroljuk a testvéri közösséget, segítve, támogatva, bátorítva, vigasztalva egymást.  
Mert egyek lettünk a Krisztusban.

"Mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg." (1Kor 12,13)

 

Hogyan viszonyulunk a keresztyén hitkomolysághoz?

Követjük-e kitartóan a Megváltót?
Vállaljuk-e minden körülmények között az evangéliumot?
Vállaljuk-e a mindennapi kereszthordozást?
Elkérjük-e és használjuk e naponta a lelki fegyverzetet?
Nagyra értékeljük-e Isten akaratát és becsüljük-e az Ő Törvényét?
Őrizzük-e hitünk drága kincsét?
Megvédjük- e hitigazságainkat, a tiszta tanítást?
Tudatosan szem előtt tartjuk-e és teremjük-e naponta a Lélek gyümölcsét?

Tudjuk-e, számon tartjuk-e a biblikus figyelmeztetéseket?

„Mások bűneiben ne légy részes! Tisztán őrizd meg önmagadat!" (1Timótheus 5:22)
„Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen." (Efezus 5:15)
„Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak,legyetek erősek!"(1Korinthus 16:13)
„Mindent megvizsgáljatok; ami jó, azt megtartsátok! (1Thesszalonika 5,21)

Ismerjük-e a veszélyeket?

Legyünk józanok! Óvakodjunk és vigyázzunk! Mindent vizsgáljunk meg!
Álljunk meg a hitben és a reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk!
„Hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé." (Kolossé 1,22)

 

Hogyan viszonyulunk a keresztyén ünnepekhez?

Az alábbi ünnepnapokon szavak nélkül is beszédes a keresztyének hozzáállása és éles kontúrként árulkodik a hitkomolyság.

I.)   Minden VASÁRNAP
II.)  NAGYPÉNTEK
III.) HÚSVÉT ünnepének MÁSODIK napja
IV.)  REFORMÁCIÓ napja
V.)   ÚJÉV napja

Ilyenkor, ezeken az ünnepnapokon különül el a legszembetűnőbben az igazi Krisztus-hit, és annak ellentéte a vallásoskodás álarca. Ilyenkor szavak nélkül is árulkodó a hitben való felületes, kételkedő, tévelygő, bizonytalan hozzáállás, a hitkomolytalanság, a hitstabilitás hiánya, a lelki felületesség, a lelki lazaság.

Aki viszont az Úr kegyelméből Krisztus megváltottja,
Isten gyermeke, a Szentlélek temploma lett, egyáltalán nem mindegy, hogy mit enged meg magának.
Ha valaki valóban megváltott ember, és a tiszta, komoly, szilárd, üdvözítő Krisztus-hitben él, akkor az meglátszik a viselkedésén, életmódján,
a gondolkodásán, a cselekedetein, a beszédén, egész életén.
Természetesen nem akar részt venni a sötétség haszontalan cselekedeteiben. (Efezus 5,11)

Akik viszont csak hallottak valamit Krisztusról, de mélységében nem értették meg a hitet, azok nem kerültek éles, húsbavágó döntéshelyzetbe. Ha el is jutott a tudatukig, különösebben nem hatotta meg őket. Ők megrekedtek a látszathit szintjén. Látszatból mutatnak egy kis a vallásosságot.

Istent pedig nem lehet becsapni.
Ő soha nem értékeli a képmutatást, hanem mindig kíméletlenül le szokta leplezi azt.
...

Egyáltalán nem mindegy, hogy melyik csoportba tartozunk?  
Vagy a hitben komolyak, vagy a komolytalanok csoportjába!

***

Trencsényi László
református lelkipásztor

Anno Domini Nostri Jesu Christi, Budapest, 2025.

 

Készen várd az Urat!

„Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki" Lukács 12,35-36

Jézus visszajön! Az Úr Jézus időben figyelmeztetett minket, hogy készen kell várnunk. Az időpontot senki nem tudhatja. "Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok." 2 Péter 3,9 Van olyan ember, aki nem törődik vele, mert nem ismeri Őt ezért nem is várja. Van aki ismeri Őt, de felelőtlen és nem veszi Őt komolyan. Van aki ismeri Őt és boldogan felkészülten várja Urát, Istenét!

Tudjuk, hogy az Úr Jézus eljövetele mindenkinek meglepetés lesz, mert váratlanul jön vissza, csak nehogy "aludva" találjon minket!

v Alszik a világ. A nagy altató "sikeresen" dolgozik. A hitetlenek csak nevetnek a keresztyéneken, úgy mint Noé napjaiban. Az embereknek így agyonhajszolva, leterhelve, eszük ágában sincs elgondolkodni az életük értelmén. Jézusra legfeljebb csak karácsonykor gondolnak, amikor egy kis lélegzetvételnyi szünethez jutnak a nagy rohanásban.

v Alszik a lelkiismeret. Ki beszél ma már lelkiismeretről? Freud és társai rég "gondoskodtak" arról, hogy mélyen aludjon az emberek lelkiismerete. Legalább olyan veszélyes ez, mint ha egy atomerőműben minden biztonsági berendezés ki lenne iktatva. Csak idő kérdése és bekövetkezik a katasztrófa. Ha az embernek nincs lelkiismerete, bűntudata, akkor már nincs semmi kontroll. Akinek nincs Istene, az csak a maga szabta törvényeknek engedelmeskedik.

v Alszik az egyház. Az a legfájóbb, hogy ha az egyház alszik, akiket őrállóul állított az Úr, akiknek ébren kellene hogy vigyázzanak másokat is figyelmeztetve, hirdetve az életmentő evangéliumot! Valóban félelmetes az, ha az egyház alvó tagjairól ezt olvassuk:

„Az őrök mind vakok, nem vesznek észre semmit, mindnyájan néma ebek, nem tudnak ugatni. Álmodozva hevernek, szeretnek szunnyadozni…. Mind a maga útján jár, mindegyik a maga nyeresége után kivétel nélkül” Ézsaiás 56,10

v Alszik a hívő. Hívő ember-e egyáltalán az, aki elveszítette az első szeretetet, akit már nem fűt a Lélek tüze, aki belefáradt a jócselekedetekbe, aki lemondott a másokért való imádságról? Aki többre tartja saját ambícióit az evangélium hirdetésénél, aki a világ szeretetének a sodrásába került és nincs már füle a hallásra!

"Ébredj fel aki alszol, támadj fel a halálból és felragyog neked a Krisztus" Efezus 5,14

Testvér, fel vagy-e (övezve) készülve, Jézus Krisztus fogadására? Mivel várod Őt? Meg van-e a lámpásod gyújtva? "Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon bennetek békességben" II. Péter 3,14

Anno Domini Nostri Jesu Christi, Nyíregyháza, 1994.

Trencsényi László
református lelkipásztor