Kincs vagy szemét?

Pál apostol, miután megismerte az Úr Jézus Krisztust, így ír:

"Kárnak ítélek mindent a Krisztus Jézus,
az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért.
Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent,
hogy Krisztust megnyerjem."  (Filippi 3,8)

***

Láttam egy fényképet a Sziget Fesztiválról.

Az utcán, a szemét közt egy fiatalember aludt.
Ránézésre semmiképpen sem lehetett hajléktalan.

Mimódon került oda-nem tudjuk, pedig egy értelmes embernek látszott.
Nem tudhatjuk, hogy mi "ütötte ki" ennyire, vagy milyen romboló hatások érték addig, hogy ilyen mélyre, a "szemétdombra" süllyedt.

Ha az egyetlen érték nélkül, Isten nélkül rendeztük be életünket, mi is hasonlóképpen nagy bajban vagyunk. Talán csak nem ennyire látványos a romlásunk, és a romlott világ körülöttünk.

Csak annyit látunk, hogy értékvesztett korban élünk, és komoly értékvesztéssel küszködünk mi magunk is, és észre sem vesszük a sok lelki fertőzést, a sok szemetet körülöttünk, hogy hova is jutottunk. De borzalmas lesz a kijózanodás!

Abszolút értelemben szemét minden, ami ellopható, ami a moly és a rozsda számára elérhető, kikezdhető, tönkretehető.
Hitünk szempontjából tehát szemét minden, ami nem Krisztusi!
Legyen az pénz, kincs, vagyon, tudás, földi hatalom, vagy bármi más.

Testvér, mivel van tele a szíved?
Tudod-e mit szorongatsz, mit dédelgetsz, mit ölelsz magadhoz?
Ha nem Istentől kérted azt amid van, amit kaptál, akkor az kár és szemét!

Ha hiszünk Jézus Krisztusban olyan abszolút értéknek lettünk birtokosai, amit leginkább féltenünk, védenünk, becsülnünk kell!
"Minden féltett dolognál jobban őrízd meg szívedet..."

Nyíregyháza, 2006.
Trencsényi László
református lelkipásztor