Lázítók

Lázítók

„De a közöttük lévő gyülevész nép telhetetlen volt kívánságában, ezért Izrael fiai is újból siránkozni kezdtek és ezt mondták. Ki tart jól bennünket hússal?”

4. Mózes 11,4

Itt azokról az emberekről hallunk, akik nem voltak ugyan Izraeliták, de a kivonuláskor hozzájuk csapódtak. Az ő nevükhöz fűződik a lázadás és egyben lázítás az éhség miatt. Tegyük hozzá, ez a törekvésük tökéletesen sikerült is, mely igen súlyos következményeket vont maga után.

Ezek a hangadók, milyen szánalmas érveket hoznak fel Egyiptom mellett, amikor felsorolják az ottani ételeket, ugyanakkor elfelejtkeznek az elnyomásról a rabszolgaságról, a korbácsról a fiúgyermekeik elpusztításáról.

Mekkora fájdalmat okoznak ezzel az Úrnak?

Panaszukra Isten ítélettel válaszol, mert bár kaptak húst, de itt verte meg az Úr a népet igen nagy csapással a mohóságuk miatt.

Tudom, hogy nagy kísértést jelent ma a hívőnek, hogy mennyire azonosul az istentelen hangadók, bajkeverők nézeteivel. A gyülevész nép panasza mindig ragályos szokott lenni, mert belső nyugtalanságot szít, mely az Istennel való belső meghitt lelki békét igyekszik megrontani.
A folytonos elégedetlenkedésük célja pedig nem más mint: éket verni, megbontani a hívő ember Istennel való szoros bizalmas kapcsolatát.

Nézzünk meg néhány ilyen mai divatos panasz témát:

Az időjárás, az egészségi állapot, az áremelkedés, a drágaság, a kevés fizetés, a szomszédok és a munkatársak, a politika, és vége nincs a mindennapi panaszáradatnak.

Én nem azt mondom ezzel, hogy érzéketlenek legyünk a világ súlyos bajaival szemben, de mi soha ne felejtsük el, hogy velünk van az élő Isten, ezért panaszra soha nem is nyithatnánk a szánkat. Nekünk tudnunk kell türelemmel elfogadni bármi ér, mert olyan Istenünk van, aki Ura mindeneknek.

"Akik Isten szeretik, minden javukra szolgál."

Hogy minket meg ne téveszthessenek, nézzük meg azokat az óriási különbségeket melyek a hívő ember és a hitetlen ember között vannak.

Aki nem hisz Jézus Krisztusban általában elégedetlen, ezért folyton panaszkodik és a rosszat nem képes elfogadni, mert neki nincs Megváltója. Ezért a hitetlennek nincs áldásos beszédtémája, a hívőnek viszont minden tekintetben erre kell törekednie.

Aki nem hisz, az felelőtlenül és könnyen lázit, a hivőnek viszont mindig békíteni, csendesíteni kell.

Aki nem hisz, az hiszékeny, sok mindentől fél, könnyen befolyásolható, és félrevezethető.

A hivő viszont ismeri a Gondviselő Urának hatalmát, ezért bízik Istenében és csak rá hallgat és megpróbál minden helyzetben Isten Igéjének megfelelően tisztességesen cselekedni!

Adjon nekünk az Úr bölcsességet, hogy küldetésünket így betölthessük.

Trencsényi László
református lelkipásztor