Tanulságos történetek

***

"A gyülekezet építésére igyekezzetek."
(1Korinthus 14,12)

***

"Hallottam valakitõl, hogy diákkorában volt egy tanáruk, akit nem becsültek kellõképpen.
Mikor azonban névnapja elérkezett, nagy ünneplést csaptak neki.
A tanárban volt annyi úri becsület, hogy az ünneplést visszautasította, nem fogadta el.
Orcátlanság volt a diákok részérõl az ünnepség,
és orcapirító lett volna elfogadni a tanárnak tõlük.
(Szikszai Béni)

...

Hitetlenség egyenlő megbízhatatlanság

Michel Renard francia szenátor egyik párizsi útja alkalmával
szállodai szobájának egyhavi bérét készült kifizetni a tulajdonosnak,
mire az megkérdezte, hogy kér – e nyugtát róla.
„Nem – felelte Renard –, Isten úgyis látta.”
„Ön hisz Istenben?” – kérdezte gúnyos mosollyal a fogadós.
Természetesen – válaszolta Renard. – Bizonyára ön is.”
„Én bizony nem” – jelentette ki a tulajdonos.
„Ebben az esetben – tette hozzá Renard
–mégiscsak kérek nyugtát.”

(Szikszai Béni)

...

Blaise Pascal a 17. század egyik legragyogóbb elméje, a francia matematikus, fizikus, vallásfilozófus mondta az Úr Jézusról:

„Minden ember szívében van egy Isten-alakú vákuum, melyet sohasem lehet betölteni semmilyen teremtett dologgal. Csak Isten töltheti be azt, Jézus Krisztus által kinyilatkoztatva."
„Nem csak Istent ismerhetjük meg kizárólag Jézus Krisztus által, hanem magunkat is csak általa ismerhetjük meg. Nála nélkül nem tudjuk, hogy mi az életünk, azt sem, hogy milyen a halálunk, sem azt, hogy ki Isten és hogy kik vagyunk mi magunk."

 

...

Ők, mit mondtak az életről?

Mi az élet?
• Dosztojevszkij szerint: Pokol.
• Szokratész szerint: Próba.
• Arisztotelész szerint: Elme.
• Nietzsche szerint: Hatalom.
• Freud szerint: Halál.
• Picasso szerint: Művészet.
• Gandhi szerint: Szeretet.
• Schopenhauer szerint: Szenvedés.
• Bertrand Russell szerint: Verseny.
• Steve Jobs szerint: Hit.
• Einstein szerint: Tudás.
•Kafka szerint: Kezdet.

Mit mond az Úr Jézus Krisztus az életről? Azt, hogy ÉN VAGYOK!

Te mit mondanál?

A te számodra, mi vagy ki az ÉLET?

 

***

Egy gyermek a fogorvosnál

A mi hitünk nem tudományellenes. Sőt, hálásak vagyunk Istennek az egzakt tudományért.

Nem kérdés, hogy az orvostudománynak, a szakszerű gyógyellátásnak minden korban nélkülözhetetlen szerepe volt.

Természetesen az a legideálisabb, ha egy jó szakorvos egyben hívő ember is. Erről szól egy kedves kis történet.

„Egy anyuka ötéves kislányát elviszi a fogorvoshoz, de ő vonakodott beülni a fogorvosi székbe.

Próbálják sokféleképpen meggyőzni, de a gyermek továbbra is bizalmatlan és hajthatatlan marad, míg végül odasúgja az édesanyjának, hogy csak akkor hajlandó alávetni magát a kezelésnek, ha három fontos kérdésére választ kap.

A doktorbácsi jól ért-e a fogakhoz? Szereti-e Istent? Szereti-e őt?"

Ebből az az üzenet, hogy egy gyermek szerint is alapkövetelmény az, hogy egy jó orvos legyen felkészült szaktudású, ugyanakkor hívő ember is. Megjegyzem, hogy ez igaz úgy általában minden foglalkozásra is.

***

 

Hálaadás

Mi, akik Istenhez tartozunk, semmit sem törődve a körülményekkel és a körülöttünk lévőkkel, ha kell nyilvánosan is hálát aduk Istennek.
Ez természetesen jár együtt, a tiszta és hiteles krisztusi hittel.
***
Szeretném ezt egy példával is illusztrálni. A történet szerint, egy falusi embert meghívott ebédre a nagyvárosban élő rokon.
A hitben élő vidéki ember, mint mindig, étkezés előtt meghajtotta a fejét és imádkozott.
Ezután a városi rokon nyíltan megkérdezte tőle:

„Ó, ti még szoktatok imádkozni étkezés előtt?"

A falusi ember ezt a választ adta:
Nálunk vidéken az ember hálát ad Istennek,
mert tudja, hogy az élelme nemcsak a föld termése, hanem Isten ajándéka is.
Nálunk csak az állatok nem szoktak étkezés előtt imádkozni.

Micsoda elgondolkodtató útravaló tanítás ez ma a mi számunkra!

Rólunk, mi mondható el e tekintetben,
Szoktunk-e hálát adni Istennek például étkezés előtt és után, nyíltan is fölvállalva a hitet?
És -e tekintetben mi mondható arról a családról, ahol felnőttünk, ezt láttuk, vagy nem?
Ezt láttuk a szüleinktől, a nagyszüleinktől, vagy nem?
Szoktunk-e hálát adni Istennek étkezés előtt és után, amikor odahaza egyedül vagyunk lakásunkban.

Szoktunk-e hálát adni Istennek az ünnepi asztalnál, amikor nem vagyunk egyedül: például a családtagok, rokonok között? Vajon ők, mit látnak és mit hallanak?
Szoktunk-e étkezéskor hangosan imádkozni, ha pl. ha meghívott tekintélyes vendégek vannak asztalunknál?
Szoktunk-e étkezéskor imádkozni, pl. munkahelyünkön, vagy mondjuk egy étteremben?
Szoktunk, vagy nem szoktunk? Esetleg szégyelljük?

Az Úr Jézus mondja: „Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal." (Márk 8,38)

 

 

***

Hogyan készül a jó kenyér?

Régebben, vidéken a földeken hálaadással kezdték az emberek a munkát, - a férfiak - levett kalappal. A templom előtt, vagy egy kereszt előtt nem mentek el tiszteletlenül.
Vannak, akik a kenyér megszegésekor ma is keresztet rajzolnak a kenyérre.

Esetleg gyermekkorunkból maradtak-e a szívünkben pozitív példák a hálaadás tekintetében.

Egy pékmestertől hallottam, hogyan készül a jó kenyér.
A kiváló alapanyagon túl, kettő plusz egy adalék kell hozzá!
Először is a szakmai tudás,
majd a fizikai erőnlét,
a harmadik pedig, ahogy mondta és mutatta is: a szív.
Vagyis a hit és a hála!
Ezt a harmadikat, a hitet és a hálát manapság sokan kifelejtik.

Rólunk, mi mondható el?
Szoktunk-e mindenért hálát adni? 
Szoktunk vagy nem szoktunk?
Esetleg szégyelljük?
A mennybe készülő embertől ez MÉLTATLAN LENNE!
A bűneinket kellene szégyellni, nem a mi Megváltónkat.

Az Úr Jézus mondja: „Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal." (Márk 8,38)

 

***

„Ahol nincs kijelentés, ELVADUL a nép.”

Egy roppant tanulságos beszélgetésben, a riporter őszinte érdeklődéssel megkérdezte az erdésztől.
„Milyen vadak élnek a Bakonyban?”
A válasz felejthetetlenül megdöbbentő volt.
„Itt nagyon sokféle VAD él.” Ezzel az ott élő vadállomány sokféleségére utalt, majd nem mulasztotta el hozzátenni: „A VADAK kérem, a városokban élnek!”

Ez az erdész tisztában volt azzal, hogy a magyaros nyelvszokás ebben az esetben egyes számot kíván. Nyelvünk sajátsága: hogy a sok egységből álló fogalmakat egyes számmal fejezzük ki.
(Például a magyar ember virágot szed, nem virágokat.)

„A VADAK kérem, a városokban élnek!”
Ezzel nyíltan arra a sok durvaságra és kegyetlenségre utalt, amely az elvadult embertelen és istentelen állapotokra jellemző.
Ahol Isten kegyelmét visszautasítják, ott nagyon sok durvaság és kegyetlenség van.
Krisztus hiányában, elsősorban szeretethiány van.
Ott egy szomorú, megfertőzött, becsapott, megnyomorított, elbukott, tönkretett élet van.
Ott egy bűnbe, hitetlenségbe, tagadásba, nihilbe taszított ELVADULT élet van.
„Ahol nincs kijelentés, ELVADUL a nép.” (Példabeszédek könyve 29,18)

Hasonlíthatatlanul más a helyzet ott, ahol az Úr Jézus Krisztust ismerik, szeretik és szeretve követik.
Elvadult életünkből csak Ő tud megszabadítani.
Akiket már Krisztus „MEGSZELÍDÍTETT”, ők tapasztalják, hogy a krisztusi szelídség egy megszentelt állapot, minden körülmények között erős önkontroll, nagylelkűség és legfőképpen SZABADSÁG.
A Krisztusban szabadok számára mindig nyitva van a menny.
Vele és Általa tökéletes biztonságban lehetünk!
Ez csak Őáltala, a Benne való üdvözítő hit által lehetséges!
Az Úr Jézus Krisztus mondja nekünk bátorításként:
„Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek." (János 8, 36)
Nincs is ennél nagyobb vigasztalás és bátorítás!

 

***

 

Hajózás

Az ismeretlen, vadidegen helyen, biztonságosan partra tenni egy hajót csak a szakemberek képesek.

Hadd mondjak el egy rövid példát a hajózás rejtelmeiből.

Nagyon látványos az, amikor a Norvég fjordokba - természetesen a megfelelő vízmélység miatt - hatalmas tengerjáró hajók is bemehetnek. (Aker Brygge Osloban.)

A behajózáskor nem a hajóskapitány irányit, hanem ilyenkor mindig megvárja, míg megérkezik a partról egy hozzáértő ember, a révkalauz. A révkalauz olyan hajós szakember, aki jól ismeri a veszélyes partszakaszokat, sziklákat, zátonyokat és a forgalmas kikötőket, és egy idegen hajót is biztonságosan elvezet a rendeltetési helyére.

Amikor a révkalauz megérkezik, ő veszi át a hajó irányítását. A kapitány mindent rábíz arra, aki jól ismeri a fjord minden zege-zugát. Csak így juthatnak biztonságosan a kikötőbe.

Tanítás ez arról, hogy nekünk is át kell adnunk életünk irányítását annak, aki jól ismeri a veszélyeket. Csak vele és általa érkezhetünk meg biztonságban a "mennyei kikötőbe", oda csak Ő vezethet el. Úgy hívják, hogy: Jézus Krisztus. Ha jót akarsz, add át neki azonnal a kormánykereket, az irányítást. Bízd rá magad. Nem fogod megbánni.

 

...

***

Ma a civilizált világban azt gondolnánk, hogy természetes az, ha a hajó kapitánya utoljára hagyja el a süllyedő hajót.
De ez egyáltalán nincs így.

Valószínüleg még sokan emlékeznek arra, amikor a világ egyik legnagyobb luxus tengerjárója, az olasz Costa Concordia 2012. január 13-án sziklára futott és elsüllyedt. A tragédiában harmincketten vesztették életüket, köztük sajnos egy magyar hegedűművész is.

Döbbenetes, hogy a Costa Concordia kapitánya az elsők között hagyta el a süllyedő hajót és a partról figyelte az eseményeket.

Őt gondatlanságból elkövetett emberölés, katasztrófa okozása és a hajó elhagyása címen jogerősen 16 év börtönbüntetésre ítélték.

A lelkiismeretességet és gerincességet, az önfeláldozást nem tanítják az iskolákban.
Ide hit szükségeltetik.

***

 

Trencsényi László
református lelkipásztor

***
"Őrizd meg a rád bízott kincset." (1Tim 6,20)
***

 

 

***

Nagy Sándor különösen tisztelte Diogenészt, és amikor Kraneioszban sütkérezett a napon, Nagy Sándor ezt mondta neki: „Kérj tőlem, amit akarsz!” Erre ő: „Ne álld el előlem a Napot!” (más források szerint: „Ne vedd el azt, amit nem adhatsz.”). Egyszer valamikor Nagy Sándor így szólt: „Ha nem Nagy Sándor volnék, Diogenész szeretnék lenni.”

 

MIT VISZEL MAGADDAL?

Nagy Sándor meghagyta a végrendeletében, hogy a ravatalán mind a két keze maradjon jól láthatóan szabadon, hadd tudja meg mindenki, hogy semmit sem visz magával a sírba. Pedig hány háborút nyert meg! „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, a lelkében pedig kárt vall?”

***

ÖNMAGUNK LEGYŐZÉSE

* Napóleon nagy hadvezér volt, és kitűnő államszervező. Birodalmak és királyok felett győzedelmeskedett, békeművével pedig újjáteremtette Franciaországot. Végül azonban minden dicsősége és alkotása porba omlott, s a világ legszerencsétlenebb embereként végezte be életét, mert volt egy ellensége, akit nem tudott legyőzni. Ezt az ellenségét Napóleonnak hívták. Bár korának legnagyobb hadvezére volt, nem tudott önmaga felett győzedelmeskedni. Ne vállalkozz addig Krisztus Útjának egyengetésére, amíg önmagadban el nem készítetted az Ő Útját.

...

Napóleon császár írta számüzetésében Szent Ilona szigetén, az Úr Jézus Krisztus hatalmáról:
"Nagy Sándor, Julius Caesar, Nagy Károly és én magam nagy birodalmakat alapítottunk. De mire alapítottuk lángeszünk alkotásait? Erőszakra. Egyedül Jézus Krisztus az, aki a birodalmát kizárólag a szeretetre alapította, és még ma is milliók halnak meg érte."

...

A latin CORRUPTUS szó azt jelenti, hogy: MEGROMLOTT.
„Ezek ellen állnak az igazságnak; megromlott elméjű,
a hitre nézve nem becsületes emberek.” (2Timótheus 3,8)
Az erkölcsileg romlott, tisztességtelen, jellemtelen ember, megvesztegethető.
Sokan vallják: SIKER, PÉNZ, HÍRNÉV, HATALOM, bármi áron.
Az ilyenekre mondják, hogy MACHIAVELLI módszereket használnak.
Ez azt jelenti, hogy a siker, pénz, hírnév, hatalom elérése érdekében átgázol mindenen és mindenkin, és tudatosan figyelmen kívül hagy mindent: Istent, Bibliát, lelkiismeretet.
Ezt a módszert elsősorban a hírhedt Niccolo Machiavellivel azonosítják, de ebben a sorban olyan jól ismert tanítókkal is találkozhatunk, mint pl: Marx, Nietzsche, Freud, stb. Tulajdonképpen ide sorolható, az összes istentelen tanító és mindenki, aki a Krisztus kegyelmét tudatosan és megátalkodottan kigúnyolja, visszautasítja.

...

Egy mai párbeszéd a hitetlen apa és fia között:
„Találtam egy régi poros tárgyat fönn a polcon.
Óh, az a Biblia! Légy óvatos, az az Isten könyve.
Isten könyve? Mondta a fiatal.
Akkor mielőtt elvesztenénk, jó ha visszaküldjük Istennek, mert mi sohasem használjuk.

...

Egy elit egyetem professzora úgy döntött, olyan leckét ad hallgatóinak, amelyet egész életükben magukkal visznek majd. Odalépett a táblához, felrajzolt egy nagy egyest, és így szólt:
- Ez az egyes az EMBERIESSÉGET jelképezi. A legfontosabb tulajdonság, amely minden embert meghatároz. Nélküle minden más értelmét veszti.
Ezután mellé rajzolt egy nullát.
- Ez a TUDÁSOTOK. Az emberiességgel együtt tízszer értékesebbé tesz benneteket.
Majd egy újabb nullát.
- Ez a TAPASZTALAT, amely százszorosára növeli a növekedéseteket.
Sorban kerültek fel a további nullák: SIKER, SZERETET, GAZDAGSÁG, HÍRNÉV…
- Minden egyes nullával nő az értéketek - feltéve, hogy elöl ott áll az egyes.
Ekkor a professzor hirtelen letörölte a tábláról az első számjegyet: az egyest.
A táblán csupán egy hosszú sor nulla maradt…
- Látják? - fordult a hallgatósághoz. - Ha elvesszük az EMBERIESSÉGET, minden más semmivé válik. Sem teljesítmény, sem siker, sem gazdagság nem bír jelentőséggel, ha elveszítik magukból az emberit.
(Szerző - Ismeretlen)

...

J. B. Phillips, a Biblia jól ismert angol nyelvű fordítója egyszer a következőt írta:
„Az évek során több ezer beszélgetést folytattam emberekkel, akik közül sokan nagyobb gondolkodási készséggel rendelkeztek, mint jómagam,
és akiknek szemmel láthatóan fogalmuk sem volt a keresztyénség tulajdonképpeni lényegéről.
Sohasem próbáltam őket sakkba szorítani, csak egyszerűen és szelíden
megpróbáltam kitalálni, hogy mit tudnak az Újszövetségről.
A következtetés az volt, hogy gyakorlatilag semmit. Ezt szánalmasnak és riasztónak tartom.
Ez annyit jelent, hogy az emberi történelem legfontosabb eseményét udvariasan és csendesen mellőzik.
Mert nem arról van szó, hogy a bizonyítékokat megvizsgálták és hamisnak találták,
hanem egyszerűen soha meg sem vizsgálták ezeket.”

...

 

"Azt nem akadályozhatjuk meg, hogy a bánat
madarai át ne röpüljenek a fejünk felett,
de azt igen, hogy fészket rakjanak a hajunkban."
(Luther Márton)

 

***