Tanulságos történetek

...

A mi hitünk nem tudományellenes. Sőt, hálásak vagyunk Istennek az egzakt tudományért.

Nem kérdés, hogy az orvostudománynak, a szakszerű gyógyellátásnak minden korban nélkülözhetetlen szerepe volt.

Természetesen az a legideálisabb, ha egy jó szakorvos egyben hívő ember is. Erről szól egy kedves kis történet.

„Egy anyuka ötéves kislányát elviszi a fogorvoshoz, de ő vonakodott beülni a fogorvosi székbe.

Próbálják sokféleképpen meggyőzni, de a gyermek továbbra is bizalmatlan és hajthatatlan marad, míg végül odasúgja az édesanyjának, hogy csak akkor hajlandó alávetni magát a kezelésnek, ha három fontos kérdésére választ kap.

A doktorbácsi jól ért-e a fogakhoz? Szereti-e Istent? Szereti-e őt?"

Ebből az az üzenet, hogy egy gyermek szerint is alapkövetelmény az, hogy egy jó orvos legyen felkészült szaktudású, ugyanakkor hívő ember is. Megjegyzem, hogy ez igaz úgy általában minden foglalkozásra is.

***

Hálaadás

Mi, akik Istenhez tartozunk, semmit sem törődve a körülményekkel és a körülöttünk lévőkkel, ha kell nyilvánosan is hálát aduk Istennek.
Ez természetesen jár együtt, a tiszta és hiteles krisztusi hittel.
***
Szeretném ezt egy példával is illusztrálni. A történet szerint, egy falusi embert meghívott ebédre a nagyvárosban élő rokon.

A hitben élő vidéki ember, mint mindig, étkezés előtt meghajtotta a fejét és imádkozott.

Ezután a városi rokon nyíltan megkérdezte tőle: „Ó, ti még szoktatok imádkozni étkezés előtt?"

A falusi ember ezt a választ adta: Nálunk vidéken az ember hálát ad Istennek, mert tudja, hogy az élelme nemcsak a föld termése, hanem Isten ajándéka is. Nálunk csak az állatok nem szoktak étkezés előtt imádkozni.

Micsoda elgondolkodtató útravaló tanítás ez ma a mi számunkra!

Rólunk, akik itt vagyunk ebben a templomban, mi mondható el e tekintetben,

Szoktunk-e hálát adni Istennek például étkezés előtt és után, nyíltan is fölvállalva a hitet?

És e tekintetben mi mondható arról a családunkról, ahol felnőttünk, ezt láttuk, vagy nem?

Ezt láttuk a szüleinktől, a nagyszüleinktől, vagy nem?

Esetleg gyermekkorunkból maradtak-e a szívünkben pozitív példák a hálaadás tekintetében.

Régebben, vidéken a földeken hálaadással kezdték az emberek a munkát, - a férfiak - levett kalappal. A templom előtt, vagy egy kereszt előtt nem mentek el tiszteletlenül.

Vannak, akik a kenyér megszegésekor ma is keresztet rajzolnak a kenyérre. Egy pékmestertől hallottam, hogyan készül a jó kenyér. A kiváló alapanyagon túl, kettő plusz egy adalék kell hozzá! Először is a szakmai tudás, majd a fizikai erőnlét, a harmadik pedig, ahogy mondta és mutatta is: a szív. Vagyis a hit és a hála! Ezt a harmadikat sokan kihagyják.

Rólunk, mi mondható el?

Szoktunk-e hálát adni Istennek étkezés előtt és után, amikor odahaza egyedül vagyunk lakásunkban.

Szoktunk-e hálát adni Istennek az ünnepi asztalnál, amikor nem vagyunk egyedül: például a családtagok, rokonok között? Vajon ők, mMit látnak és mit hallanak?

Szoktunk-e étkezéskor hangosan imádkozni, ha pl. ha meghívott tekintélyes vendégek vannak asztalunknál?

Szoktunk-e étkezéskor imádkozni, pl. munkahelyünkön, vagy mondjuk egy étteremben?

Szoktunk, vagy nem szoktunk? Esetleg szégyelljük?

A mennybe készülő embertől ez MÉLTATLAN LENNE!

A bűneinket kellene szégyellni, nem a mi Megváltónkat.

Az Úr Jézus mondja: „Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal." (Márk 8,38)

***

Hajózás

Az ismeretlen, vadidegen helyen, biztonságosan partra tenni egy hajót csak a szakemberek képesek.

Hadd mondjak el egy rövid példát a hajózás rejtelmeiből.

Nagyon látványos az, amikor a Norvég fjordokba - természetesen a megfelelő vízmélység miatt - hatalmas tengerjáró hajók is bemehetnek. (Aker Brygge Osloban.)

A behajózáskor nem a hajóskapitány irányit, hanem ilyenkor mindig megvárja, míg megérkezik a partról egy hozzáértő ember, a révkalauz. A révkalauz olyan hajós szakember, aki jól ismeri a veszélyes partszakaszokat, sziklákat, zátonyokat és a forgalmas kikötőket, és egy idegen hajót is biztonságosan elvezet a rendeltetési helyére.

Amikor a révkalauz megérkezik, ő veszi át a hajó irányítását. A kapitány mindent rábíz arra, aki jól ismeri a fjord minden zege-zugát. Csak így juthatnak biztonságosan a kikötőbe.


Tanítás ez arról, hogy nekünk is át kell adnunk életünk irányítását annak, aki jól ismeri a veszélyeket. Csak vele és általa érkezhetünk meg biztonságban a "mennyei kikötőbe", oda csak Ő vezethet el. Úgy hívják, hogy: Jézus Krisztus. Ha jót akarsz, add át neki azonnal a kormánykereket, az irányítást. Bízd rá magad. Nem fogod megbánni.

***