Téveszmék a karácsony ünnepe körül

Téveszmék KARÁCSONY ünnepe körül

„Eljött világosságod, rád ragyogott az ÚR dicsősége.

Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály (éjszaka) a nemzeteket,

de fölötted ott ragyog az ÚR, dicsősége meglátszik rajtad." (Ézsaiás 60,1-2)

 

KRISZTUS NÉLKÜL SÖTÉTSÉG BORÍTJA A FÖLDET ÉS ÉJSZAKA A SZÍVEKET!

Úgy tűnik, hogy semmi, még a karácsony szent ünnepe sem tereli a figyelmet az Úr Jézus Krisztus személyének páratlanságára, fontosságára, megváltó művére.
Karácsony közeledtével látszik meg igazán, hogy milyen nagy lelki sötétségben, tudatlanságban és reményt vesztve él a hitetlen világ.

Legfeljebb csak a karácsonyi ünnepkört övező félelmetes babonás szokásokra figyelnek, a hagyományokra, misztikára, hiedelmekre, népszokásokra, (regölés, varázslás, férjjóslás, boszorkánykeresés, lucázás, palázolás, kotyolás, hejgetés, hégetés, urálás…stb.) és ezeket az igen veszélyes dolgokat gyakorolják.

Isten Igéje minden ilyen elterelő, elhomályosító, félrevezető dolgot a leghatározottabban megtilt és megítél. Akik ilyeneket gyakorolnak és figyelmen kívül hagyják a Szent Biblia tanítását, megsértik Isten szentségét és törvényét és magukra vonják Isten haragját!

"...sötétség borítja a földet, sűrű homály (éjszaka) a nemzeteket."

KRISZTUS NÉLKÜL VALÓBAN SÖTÉTSÉG BORÍTJA A FÖLDET ÉS ÉJSZAKA A SZÍVEKET.

Úgy tűnik, mintha a világ nem is akarna tudomást venni a valódi karácsony világrengető jelentőségéről, mintha meg sem történt volna az Úr Jézus Krisztus testetöltése, eljövetele.

A keresztyénség 2000 éves történelme során bőségesen hallottunk a karácsony ünnepének tudatosan megtévesztő átnevezéseiről. Ezek nemcsak tévedések, hanem az emberek sötétségben tartásához tartozó sötét, veszélyes, szándékos megtévesztések, súlyos torzítások.

Talán leginkább jellemző korunkra egy Hollandiában élő magyar honfitársunk beszámolója, mely szerint ott már nem is nevezik karácsonynak az ünnepet, - a más vallású bevándorlók lelki érzékenységének „tiszteletben tartása" miatt,- hanem egyszerűen csak „TÉLI ÜNNEPNEK" hívják.

 

Tanultuk, hogy a pogány rómaiak vallási világában december 25, a téli napforduló, a sötétséget legyőző Mitrász napisten (Sol Invictus= legyőzhetetlen Nap) tiszteletére rendelt hivatalos ünnep volt. A korai keresztyének igyekeztek a pogány ünnepet keresztyén üzenettel ellensúlyozni, ezért Kru. 325-ben a niceai zsinaton Jézus születésének ünnepét, a karácsony napját december 25-ére rögzítették.

 

Érdemes megvizsgálni, hogy mit is jelent ma a karácsony a népek, nemzetek nyelvében:

a szláv KRACSUNY „átlépni" (napforduló) ünnep

a skandinávok által használatos JÜL, JOULU (napforduló) ünnep

az olasz NATALE, vagy francia NOËL, azaz „születés" ünnep

a német WEIHNACHTEN, azaz „szent éjszakák" ünnepe

az angol CHRISTMAS (Christ's mass), azaz „Krisztus éjféli MISÉJE" ünnepe

 

Tapasztalat szerint a karácsonyt talán a legtöbben a szeretet ünnepeként könyvelték el, de ez a szeretet nem úgy általában a mulandó emberi szeretet, hanem az Isten testet öltött SZERETETÉNEK, az Úr Jézus Krisztusnak az ünnepe!

Aki ma Betlehemben jár, az Úr Jézus születése helyén egy 14 ágú ezüst-csillagot láthat a következő felirattal:

HIC DE VIRGINE MARIA JESUS CHRISTUS NATUS EST (Itt született Jézus Krisztus Szűz Máriától)

Mi keresztyének karácsonykor az Úr Jézus Krisztus testetöltését (latinul=inkarnáció), ünnepeljük, Őt, aki 2000 évvel ezelőtt Betlehemben született Szűz Máriától.

A Szent Biblia így tudósít erről a tényről a Filippi levél 2. fejezetében:

„Megüresítette önmagát

Szolgai formát vett fel

Emberekhez hasonlóvá lett,

Megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig."

„Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek." (Titus 2,119

 

Nekünk, keresztyéneknek következetesen hangsúlyoznunk és képviselnünk kell a karácsony eredeti igazságát, valódi jelentését, szentségét, tisztaságát minden körülmények között: IMMÁNUEL=VELÜNK AZ ISTEN!

Ezért újra és újra föl kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a karácsony:

Nem a pogány „téli napforduló" ünnepe

Nem a fenyőfa ünnepe

Nem a fény ünnepe

Nem a fényes betlehemi csillag ünnepe

Nem a csillogás, díszkivilágítások, fényfűzérek, fényfestések ünnepe

Nem az ajándékozás ünnepe

Nem a rohanás, a bevásárlás ünnepe

Nem az adventi vásári forgatag betetőződése ünnepe

Nem a család, családi vacsora ünnepe

Nem a családi szeretet és békesség ünnepe

Nem a decemberi hosszú hétvége (Wellnessezés) ünnepe

Nem MIKULÁS ünnep

Nem TÉLAPÓ ünnep

Nem JOULU PUKKI ünnep

Nem SANTA CLAUS, SINTERKLAAS, FATHER CHRISTMAS ünnep

Nem is „Jézuska" ünnep (Az Úr Jézus Krisztust, hítben élő ember soha nem becézgetheti!)

És a korszellem találékonyan ezután is sok mindent ki fog még találni, csak azért, hogy a lényegről mindenképpen elterelje a figyelmet, csak ne tudjanak az emberek az Úr Jézus Krisztus eljövetelének világmegváltó jelentőségéről. Az Úr Jézus Krisztus mondja az ilyekről:

„Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket." (Máté 13,15)

 

Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy mi hogyan viszonyulunk mindehhez, mit vagy kit képviselünk, milyen példát mutatunk, melyik táborba tartozunk: a hívők, vagy a kételkedők, a megtévesztettek, a hitetlenek táborába.

Bármit is mondjon a világ, bárhogyan is csűrik-csavarják, próbálják homályosítani a karácsony lényegét, mi az emberek hozzáállásától, véleményétől teljesen függetlenül egyedül Isten, élő és örök Igéjének hiszünk.

 

Az Úr Jézus Krisztus mondja: „Én azért születtem és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra." János 18,37

 

A hitvalló keresztyének számára a karácsony Isten legnagyobb szeretetéről tanúskodik, mely a legnagyobb hatású világrengető csoda: ISTEN ELJÖTT KÖZÉNK.

Tudjuk, hogy az Úr Jézus Krisztus értünk jött a Földre, azért:

Hogy meg(ki)mentsen minket a halálos bűneinkből, a pokoltól a kárhozattól,

Hogy megbékéltessen minket, bűnös embereket a szent Istennel,

Hogy az ördög munkáit lerontsa bennünk,

Hogy valódi szabadságra szabadítson fel minket,

Hogy világosságot gyújtson a mi sötét szívünkben,

Hogy Lelke által megerősítsen, megvígasztaljon, oltalmazzon, vezéreljen,

Hogy életünk legyen, és örök élettel ajándékozzon meg.

 

Ezért az Úr Jézus Krisztus testetöltése, eljövetele a legnagyobb öröm a világ számára!

Boldog ember az, aki Ővele éli életét, és a drága kincsünket az üdvözítő hitünket a legnagyobbra értékeli és ebben a hitben mindvégig és minden körülmények között hűségesen megmarad.

Trencsényi László

református lelkipásztor

 

 

...

A Karácsonyfa eredete

Az örökzöldek tisztelete már a germán, a római, az egyiptomi vagy a kelta kultúra hagyományvilágában is ismert volt, olykor örökzöld ág, esetleg koszorú vagy fagyöngy formájában.
Csillagászatilag a téli napforduló az északi féltekén december 21-én van (esetenként 22-én), a déli féltekén pedig június 21-én (esetenként 22-én vagy 20-án) van.
Az ókori népek a téli napfordulót december 25-én a "Napisten" születésnapjaként ünnepelték.
A Római Birodalomban az ünnepet a Mithrász-kultusz terjedésének következtében a 3. századtól kezdve megtartották. Az ókeresztény vallás szimbolikájában az isteni fényforrást, a sötétségen diadalmaskodó fényt Krisztus szimbolizálta. Az első nikaiai zsinat döntése alapján 325-ben az ókeresztény egyház erre napra helyezte Jézus születésének évfordulóját a karácsony ünnepét.

Néhány forrás szerint középkori szokás volt, hogy egy fiatal fát vágtak ki, ami az ifjú élet feláldozását jelképezte, hasonlóan Jézushoz, aki fiatalon áldozta fel életét az emberekért. Sok egyéb legenda kötődik a karácsonyfához, például hogy Luther Márton állított gyermekének először karácsonyfát.

Más források szerint a karácsonyfa elődje a karácsonyi piramis volt, ami egy nagy virágcserépbe állított vagy fatönkhöz erősített deszkaszál volt, melyre két-három vékony, felfelé rövidülő deszkadarabot szegeztek keresztbe. A felszegezett deszkák végén gyertyát gyújtottak. A karácsonyi piramis állításának hagyománya Németországból került át, de nem vált hagyománnyá Magyarországon.

A 18. század közepén kezdték Németország egyes helyein az egyszerű karácsonyi piramis dísztelen vázát karácsonyi gallyakkal ékesíteni. 1521-ből Sélestat városában (Elzász), a Humanistenbibliothek in Schlettstadt könyvtárban található az első írásos emlék a fenyőfa árusításáról.

Később német közvetítéssel terjedt el Európa többi országában, így Magyarországon is. Ma már a keresztény országokban világszerte állítanak karácsonyfát.

Az első feljegyzés karácsonyfáról Sebastian Brant német írótól származik, Strasbourgból a 15. század végén. Ekkoriban almával, ostyával díszítették. A gyertyás karácsonyfát elsőként 1660-as évekre emlékezve Lisolette pfalzi grófnő említette 1708-ban írt levelében. Bécsben az első karácsonyfát a Berlinből áttelepült Arnstein bankárcsalád házában állították 1814-ben, ami akkoriban olyan furcsa volt, hogy még a titkosrendőrség is jelentést készített róla.

A magyarság körében
Egy 1554-ből származó történelmi jegyzet alapján Magyarországon karácsonyfának nevezték a földesúrnak karácsonyi adóként beszállított tüzelőt.

A karácsonyfa-állítás szokása Magyarországon a 19. század második felében jelent meg, kezdetben főleg a német ajkú városi lakosság körében. Az első „magyar" karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz állította Aszódon, 1824-ben.

És most, a XXI-ik században a karácsony egy üzleti vállalkozás lett, ami extra hasznot hoz a kereskedőknek, anyagi terhet, sokszor hitelt, majd később adósságot az ünneplőknek.

Forrás: Intenet

................................................