A TEREMTÉSTÖRTÉNET

 

Gondolatok a kezdetről

A TEREMTÉSTÖRTÉNET MAGYARÁZATA

a Mózes első könyve alapján

***

Trencsényi László

református lelkipásztor

igemagyarázata

Budapest, 2020.

***

 

MIT MOND A BIBLIA A KEZDETRŐL?

(1. tanulmány)

„Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet." 1Mózes 1,1

 

A Mózes I. könyvének általánosan elfogadott latin neve a Genezis, azt jelenti, hogy a kezdet, vagy az eredet (könyve). Minden tekintetben találó ez a kifejezés, mert egyrészt a világ és az emberiség eredetével, azaz teremtésével és ősi történetével foglalkozik, másrészt pedig Izráel kiválasztásának a kezdetével, amely a pátriarchák történetében tükröződik.

Hitvallásunk így ír a világ teremtéséről:

„A jó és mindenható Isten teremtett mindent, úgy a láthatót, mint a láthatatlant az Ő örök igéje által, és mindazt fenntartja az Ő örökkévaló Lelke által, amiképpen erről bizonyságot tesz Dávid, mondván: Az Úr szavára lettek az egek és szájának leheletére minden seregük. (Zsolt. 33,6) Mindaz pedig, amit Isten teremtett - amint az Írás mondja - igen jó vala, az ember hasznára és javára szánva." (Második Helvét Hitvallás VII. fejezet)

Ha igazán, mélységében szeretnénk megérteni a teremtéstörténetet, akkor a legjobb, amit tehetünk, hogy keresztyén hitünk alapállásából kiindulva az Úr Jézus Krisztus személyén keresztül, az Ő ismeretének fényében vizsgáljuk meg a tényeket.

A Bibliában ezeket a döbbenetes kijelentéseket olvassuk az Úr Jézusról:

„Minden Ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett." János 1,2.

„Mert Ő tőle, Ő általa és Ő reá nézve vannak mindenek." Róma 11,36.

Tehát a Szentírás alapján bátran, hittel vallhatjuk, hogy a világ a Szentháromság Isten csodálatos alkotása és nem a véletlenek sorozata. Tudnunk kell, hogy a bibliai teremtéstörténet nem mese, nem mítosz, nem legenda, - hanem a világ keletkezéséről szóló egyetlen hiteles, igaz és biztos alap, ugyanakkor a teremtéstörténet hitvallás is a Mindenható és örökkévaló Isten lényéről és hatalmáról.

Bátran elmondhatjuk, hogy a bibliai teremtéstörténet ma is megállja a helyét. Bámulatosan tömören, lényegre-törően van megfogalmazva a világ keletkezéséről szóló elbeszélés.

Valljuk, hogy mindent Isten alkotott, mindent jónak és célszerűen teremtett.

„Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható a láthatatlanból állt elő." Zsidók 11,3

A Biblia a lehető legtömörebben számol be arról, hogy Isten milyen csodálatosan teremtette meg az eget, a földet, minden láthatót és láthatatlant, mindent ami körül vesz minket itt  e tökéletesen megtervezett  élővilágban. Csodálatos, ahogy a növények és állatok világát Isten megalkotta. „Formált tehát az Úristen a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa minek nevezi; mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember nevezi." 1Mózes 2,19

Míg bizonyos élőlényeknek különleges képességeik vannak pl. élelemszerzésre és a ragadozók előli menekülésre, addig mások beépített tudásuk következtében olyan dolgokat cselekednek, amelyekre senki sem tanította őket. Ezek a csodálatos képességek nem jöhettek létre a véletlen, vagy az evolúció következményeként.

Soha ne higgyük el azokat az evolúciós meséket, miszerint minden önmagától, tervező nélkül jött volna létre. Ezt csak azok hiszik, akiknek nincs szükségük Istenre.

Biztosak lehetünk abban, hogy az evolúciót vallók közül, senki sem merne mérget venni erre a teóriára. Ezekre a kitalált istentelen, ateista elméletekre csak azoknak van szükségük, akiknek teher és kényelmetlen az üdvözítő Jézus Krisztusról szóló evangélium!

Aki viszont értelmesen és alaposan gondolkodik, annak hinnie kell Istenben!

Fölösleges győzködnünk a teremtésről bárkit is.

Aki elhiszi és meggyőződéssel azt vallja, hogy ez a pazar szépségű világ

Tervező, Alkotó nélkül jött létre- akkor azon valóban nem lehet segíteni.

Ismerjük a megdönthetetlen biológiai tételt, mely Louis Pasteur ténymegállapítása:

Omne vivum ex vivo = Minden élő élőből származik!

Minden, ami körülvesz minket a hatalmas Teremtő létét bizonyítja, és a Teremtés ténye semmiképpen sem egyeztethető össze például az evolúció teóriával.

"Annak valószínűsége, hogy az élet egy ilyen véletlen esemény által keletkezett, körülbelül akkora mint az, amikor egy nyomda robbanásakor egy többkötetes szótár jönne létre."

E.Conklin prof. - Princetoni Egyetem:

"A véletlenszerű keletkezés nagyjából úgy fest, mintha egy szeméttelepen átsöpörne egy hurrikán, és ezalatt összerakna a szemétből egy Boeing 747-es repülőgépet."

Fred Hoyle - asztrofizikus:

A Teremtőbe vetett hitünk megerősítése miatt szánjunk időt a 8. Zsoltárra, melyet az űrhajósok a hold felszínére lépve élő adásban imádkoztak végig. Csodálkozzunk rá a 104. Zsoltár lenyűgöző szépségére is, de ne mulasszuk el tanulmányozni a 139 Zsoltárt sem, amely olvasása közben már igen sok ember, -köztük Nobel díjas is- borult térdre!!!

Mi keresztyének nem csupán azért hiszünk Istenben, mert a teremtéstörténet benne van a Bibliában! (Akkor is hinnénk, ha ez nem lenne benne.)  Hanem azért hiszünk, mert Jézus Krisztus szent és drága vérén megváltott minket bűneinkből!

Nekünk, az Úr Jézus Krisztus mai követőinek, van egy hatalmas örömünk, és élő reménységünk az újjáteremtés tekintetében is: „Aki Krisztusban van új teremtés az, a régiek elmúltak és íme újjá lett minden." 2Korinthus 5,17.

A mi sziklaszilárd istenérvünk, az Úr Jézus Krisztus testetöltése.

"Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem látott, látta az Atyát. "  János 14,9

 

Istenérvek a történelemben

1. Az ontológiai istenérv 
2. A kozmológiai istenérv
3. A természeti törvények érve
4. A megtervezettség érve
5. Morális érvek Isten létezése mellett
6. Az igazságtalanság ellentételezésének érve
7. Pascal fogadása
8. Az „első mozgató"-érv
9. Lehetségesség és szükségszerűség
10. A csodákra hivatkozó érv
11. A moralitás-érv

...

Az ontológiai istenérv
Canterboryi Anzelm (1033-1109) istenérve, mely így hangzik: gondoljunk el egy lényt, aki tökéletesebb minden más elképzelhetô lénynél. Ha megértjük ezt a mondatot, akkor fogalmunknak kell lennie egy ilyen lényrôl, különben érthetetlen lenne a mondat. Ez a lény, melyet elképzeltünk - nevezzük B-nek -, csak mint idea létezik? Nem. Ha ugyanis B nem létezik, akkor el tudunk képzelni egy tökéletesebb lényt, nevezetesen egy olyat, mint B, de aki ráadásul ténylegesen is létezik. Ezért annak a feltételezésnek, hogy B csak egy idea, hamisnak kell lennie, mert ha igaz volna, el tudnánk képzelni egy még tökéletesebb lényt, ami ellentmondana hipotézisünknek. B tehát létezik, és ô az, akit Istennek nevezünk.

 

A kozmológiai istenérv   / A létesítő okság érve
Belátható, hogy mindennek, amit a világban látunk, oka van, és ahogyan hátrább és hátrább haladunk az okok láncolatában, egyszercsak el kell jutnunk a legelső okhoz -- ez az Első Ok --, s ennek az Isten nevet adjuk.

Megfigyelhetjük, hogy vannak olyan dolgok, amelyek egy másik dolog létezésének az okai (hogy azok létesüljenek, hogy fennmaradjanak, vagy mindkettő). Pl. annak a zenének az oka, amit hallunk, az, hogy egy ember játszik egy zongorán. Ha abbahagyja a zongorázást, akkor a zene is abbamarad.

Nos, kérdezze meg önmagától: Vajon az összes létező dolog létének egy másik dolog az oka? Tegyük fel, hogy igen. Vagyis tegyük fel, hogy nincs úgymond Létesítetlen Létező, azaz nincs Isten. Csakhogy akkor most semmi sem létezhetne. Ne felejtsük el, hogy azt mondtuk, hogy a nincs-Isten hipotézisben minden dolognak szüksége van egy jelenlevő okra, ami önmagán kívül van, hogy létezzék. Tehát minden dolognak, beleértve azokat a dolgokat is, amelyek dolgokat létesítenek, szükségük van egy okra, hogy létezzenek. Ezen utóbbiak is csak olyan hosszan adhatnak létezést, amennyire nekik adnak létet. Tehát a minden-ség, ami létezik, eszerint a hipotézis szerint, egy olyan létezőre szorul, ami az ő létének az oka.

De mi lehet ez az ok? A mindenség mögött csak a semmi lehet. De ez abszurd: az összes valóság (a mindenség) valamitől függ – méghozzá (a) semmitől! Tehát az az elmélet, miszerint minden létező létesített, de nincs Létesítetlen Létező: abszurd. Vagyis kell lennie valami létesítetlennek, valaminek, amitől az összes dolog létesítő oka függ.

A lét egy olyan ajándék, amit az ok ad az okozatnak. Ha nincs senki, akié egy bizonyos ajándék, akkor ez az ajándék az ajándékozók láncolatában sem létezhet, akármilyen hosszú vagy rövid ez a láncolat. Ha mindenkinek kölcsön kellene kérnie egy bizonyos könyvet, de nincs senki, akinek ez a könyv valóságosan megvan, akkor soha senki sem fogja tudni megkapni azt. Ha nincs Isten, akinek a léte saját örökös természetéből ered, akkor a lét ajándékát nem lehet átadni a teremtmények sorának, s mi sem kaphatjuk meg soha. De mi mégis megkaptuk, hiszen létezünk. Tehát léteznie kell egy Istennek: egy Létesítetlen Létesítőnek, aki nem úgy kapja a létet mint mi – vagyis mint minden más láncszem a létbefogadók sorában.

 

A természeti törvények érve
Igen népszerű érv volt a XVIII. században, különösen Sir Isaac Newton és kozmogóniája idején. Az emberek megfigyelték, hogy a bolygók a gravitáció törvénye szerint keringenek a Nap körül, s úgy gondolták, hogy Isten parancsára mozognak a bolygók pontosan ezen a módon.

 

 

A megtervezettség érve

Ehhez az érvhez sokan és sokszor szoktak folyamodni. Csaknem mindannyian elismerjük, hogy ha belegondolunk a természet rendjébe és szépségébe, akkor az nagyon mélyen meg tud érinteni bennünket. De vajon ez a rend és a szépség egy értelmes terv és tudatos szándék eredménye-e? Az istenhívők számára a válasz igen. A megtervezettség érve megkísérli igazolni ezt a választ, valamint megmutatja, hogy miért is ez a legésszerűbb válasz. Ezt az érvet olyan gazdag változatossággal szokták megszövegezni, mint amilyen az a tapasztalat, amelyben gyökerezik. A következő leírás ennek az érvnek csak a magját és lényegét világítja meg.

Az univerzum elképesztő mennyiségű értelmességet mutat fel mind az általunk megfigyelt dolgok belsejében, mind abban, ahogy ezek a dolgok kapcsolatban állnak rajtuk kívülálló más dolgokkal. Ezért mondhatjuk: az a mód, ahogy léteznek és együttműködnek, egy bonyolult, gyönyörű rendet és szabályosságot mutat, amit a legközömbösebb megfigyelő is csak bámulattal tud szemlélni. Ez a norma a természetben, ugyanis az egymással együttműködő, számtalan különféle létező ugyanezt az értékes végeredményt eredményezi – pl. a test szervei életünkért és egészségünkért dolgoznak. (Lásd a 8. Érvet is).
Ez az értelmes rend vagy a véletlen, vagy egy értelmes terv eredménye.
Nem lehet a véletlen.
Tehát az univerzum egy értelmes terv eredménye.
A terv csak értelmes létezőtől eredhet, egy tervezőtől.
Tehát az univerzum egy értelmes Tervező eredménye.
Az első premissza egyértelműen igaz – még azok számára is, akik elutasítják, hogy magát az érvet elfogadják. Hacsak valaki nem teljesen korlátolt, akkor elfogadja, hogy pl. egyetlen protein molekula egy bámulatosan lenyűgöző rend darabja; egy sejt még inkább; és még hihetetlenebb egy szerv, mint amilyen pl. a szem, ahol elrendezett részek mérhetetlen és finom komplexitással dolgoznak számtalan más résszel együtt, hogy egyetlen bizonyos célt megvalósítsanak. De még a kémiai elemek is rendezettek, hiszen csak bizonyos módokon és bizonyos feltételek mellett kombinálhatjuk őket. A látszólagos rendetlenség pontosan a mindent átható rend és a szabályozottság miatt jelent problémát.

A tervezettség érve a keresztény filozófusok egyik legnépszerűbb istenérve Platónig vezethető vissza. Már a kereszténység legkorábbi szakaszában is használták, de valójában mint Aquinói Szent Tamás öt istenérvének egyike jelent meg a keresztény filozófiában. Legismertebb megfogalmazása William Paley 1802-ben megjelent művéből származó órásmester-hasonlat.
E szerint: a világegyetem olyan mint egy hatalmas óra, és ennek létrehozásához kellett egy órásmester: az Isten. A világon minden úgy van megalkotva, hogy élhessünk ebben a világban, és ha a világ csak egy egészen picit más volna, akkor már nem élhetnénk benne.

 

 

Morális érvek Isten létezése mellett

"Két dolog tölti el lelkemet annál újabb és annál növekvőbb tisztelettel és csodálattal, minél többször és tartósabban foglalkozik vele gondolkodásom: a csillagos ég felettem és az erkölcsi törvény bennem." (Kant) Világon nem volna jó és rossz, ha nem lenne Isten.

A lelkiismeret érve
Mivel az erkölcsi szubjektivizmus nagyon népszerű manapság, az erkölcsi érv következő változata, illetve kifordítása hatásos lehet, mivel nem tételezi fel előre az erkölcsi objektvizmus létét. A modern ember gyakran mondja azt, hogy ő abban hisz, hogy nincsenek egyetemesen kötelező erkölcsi kötelezettségek, amit mindnyájunknak követnünk kellene az egyéni lelkiismeretünkkel. De pontosan ennek a premisszának az elfogadása elegendő ahhoz, hogy bizonyítsuk Isten létét.

Elég figyelemreméltó az, hogy nincs senki, még a legkövetkezetesebb szubjektivisták között sem, akik azt vallanák, hogy bárkinek jó, ha szándékosan és tudatosan nem engedelmeskedik a saját leliismeretének. Ez még akkor is így van, ha különböző emberek lelkiismerete teljesen különböző dolgokat mond nekik, hogy mit tegyenek meg vagy kerüljenek el, hiszen egy erkölcsi abszolútum fennmarad mindenki számára: soha ne kerülj összeütközésbe a saját lelkiismereteddel.

Nos, honnan vesz a lelkiismeret egy ilyen abszolút hatalmat - egy olyan tekintélyt, amit még az erkölcsi szubjektivisták és relativisták is elfogadnak? Csak négy lehetőség van:

- Valami kisebből, mint én vagyok (természet)
- Belőlem (egyén)
- Valami másból, velem egyenlőből (társadalom)
- Valami rajtam felette állóból (Isten)
Most nézzük át az összes lehetőséget sorrendben.

1. Hogyan kötelezhet engem abszolút módon valami, ami kisebb mint én? Pl. az állati ösztön, vagy az anyagi túlélés gyakorlati szüksége?

2. Hogyan kényszeríthetném magamat abszolút módon? Én abszolút vagyok? Van-e jogom ahhoz, hogy abszolút engedelmességet követeljek bárkitől is, akárcsak saját magamtól is? És ha én vagyok az, aki magamat bezárom a kötelezettség ezen börtönébe, akkor ugyanúgy ki is engedhetem magam, s ezáltal megsemmisítve a kötelezettség abszolút hatalmát, amit premisszaként fogadtunk el.

3. Hogyan kötelezhet engem a társadalom? Egy velem egyenrangú milyen jogon kényszerítheti rám az ő értékeit? A mennyiség teszi a minőséget? Vajon egymillió emberi lény a relativot abszolúttá teheti? A "társadalom" Isten?

4. Tehát az egyetlen forrása az abszolút erkölcsi kötelezettségnek csak az maradt, ami valamiképpen felettem áll. Ez köti meg erkölcsileg az akaratomat, a teljes engedelmesség jogos igényével.

Tehát csakis Isten, vagy valami Isten-szerű lehet az egyetlen kielégítő forrása és alapja annak az abszolút erkölcsi kötelezettségnek, hogy mindannyian úgy érezzük, engedelmeskednünk kell a lelkiismeretünknek. A lelkiismeret tehát egyedül úgy magyarázható, mint Isten hangja a lélekben. A Tízparancsolat tíz isteni lábnyom a lélek homokjában.

 

Az igazságtalanság ellentételezésének érve

Ez az érv szorosan kapcsolódik a tudatosság érvéhez. Elsősorban Szent Ágostontól származtatják:  
A mi korlátozott értelmünk felfedezhet örök igazságokat a létről.
Az igazság tulajdonképpen az értelemben rejlik.
De az emberi értelem nem örök.
Tehát kell léteznie egy örök értelemnek, amelyben ezek az igazságok rejlenek.
Ez a bizonyíték azoknak szól, akik a tudás platóni nézetében osztoznak - akik pl. hiszik, hogy vannak örök, érthető formák, melyek megjelennek az elmében a tudat minden egyes cselekedeténél. Ha valaki ezt a nézetet vallja, akkor már csak egy nagyon kicsi lépést kell megtennie ahhoz, hogy úgy lássa meg ezeket az örök formákat, mint amelyek elsődlegesen egy örök értelemben léteznek.

Isten létezésére azért van szükség, hogy igazságot hozzon a világba.

 

 

Pascal fogadása

Tegyük fel, hogy te, az olvasó, még mindig úgy érzed, hogy mindezek az érvek nem eléggé meggyőzőek. Ez esetben maradt egy másik, másféle érv is, ami Pascal fogadásaként vált ismertté. Nem azért említjük meg itt és adoptáljuk szándékainknak megfelelően, mert ez is egy bizonyíték Isten létezésére, hanem azért, mert segíthet bennünket istenkeresésünkben az ilyen bizonyíték hiányában.

Ahogy eredetileg Pascal javasolta, a fogadás azt tételezi fel előre, hogy a logikai gondolkodás önmagában nem képes dönteni Isten létezése mellett vagy ellen; úgy tűnik, hogy elegendő ok van mindkettőre. Nos, mivel az értelem nem tud biztosan állást foglalni, és mivel a kérdés annyira jelentős, hogy valamiképpen döntenünk kell, ezért "fogadnunk" kell valamelyikre, ha már bizonyítani nem tudunk. És így feltesszük a kérdést: melyik helyre teszed le a tétedet?

Ha Istenre teszed, akkor nem veszíthetsz semmit, még akkor se, ha kiderül, hogy Isten nem is létezik. De ha Isten ellen fogadsz, és tévedsz és Isten valóban létezik, akkor mindent elveszíthetsz: Istent, az örökkévalóságot, a mennyországot, a korlátlan nyereményt. "Állapítsuk meg a két lehetőséget: ha nyersz, akkor mindent megnyersz; ha veszítesz, akkor mindent elveszítesz".

Nézzük meg a következő ábrát:

A függőleges vonalak ábrázolják a helyes hitet, az átlósak pedig a helytelen hitet. Hasonlítsuk össze az átlós vonalakat. Tegyük fel, hogy Isten nem létezik, és én hiszek benne. Ebben az esetben nem az örök élet fog várni rám, hanem - legvalószínűbben - az örökös nemlét. De most nézzük meg a másik átlót: Isten, a Teremtő és minden jó forrása létezik; de én nem hiszek benne. Ő felajánlja nekem szeretetét és életét, de én elutasítom őt. Léteznek válaszok a legnagyobb kérdéseimre, a legmélyebb vágyaimnak is van beteljesedése, de én úgy döntök, hogy elutasítom ezeket. Ebben az esetben elvesztek (de legalábbis komoly kockázata van, hogy elvesztek) mindent.

A fogadás visszataszítóan haszonlesőnek és puszta önzőségnek tűnhet. De ezt át lehet alakítani úgy, hogy egy magasabb erkölcsi motivációba forduljon: Ha létezik a végtelen jóság Istene, és ő jogosan formál igényt a hűségemre és hitemre, akkor azzal, hogy nem ismerem őt el, a legnagyobb igazságtalanság elkövetését kockáztatom.

A fogadás nem tud a hitre kényszeríteni - és nem is kényszeríthet erre. De ösztönzően hathat ránk abban, hogy keressük az Istent, hogy tanulmányozzuk és újra átnézzük azokat az érveket, amelyek arra törekednek, hogy megmutassák, hogy van Valami - vagy Valaki -, aki a világ és az életem végső magyarázata. Ez legalábbis "A szkeptikus imájára" sarkallhat: "Isten, nem tudom, hogy létezel-e, vagy sem, de ha igen, akkor kérlek mutasd meg nekem, hogy ki vagy.".

Pascal szerint háromféle ember van: azok, akik keresték Istent és megtalálták; azok, akik még keresik Istent, de még nem találták meg; és azok, akik se nem keresik, se nem találják meg őt. Az elsők értelmesek és boldogok, a másodikak értelmesek és boldogtalanok; a harmadikak oktalanok és boldogtalanok. Ha a fogadás csak arra sarkall, hogy keresésbe kezdjünk, akkor az legalábbis arra fog sarkallni, hogy értelmesek legyünk. És ha Jézus ígérete igaz, akkor aki keres, az talál (Mt 7,7-8), és így boldog is fog lenni.

Blaise Pascal a 17. században azt állította, hogy annak a kérdésnek, hogy az ember hisz-e Istenben vagy sem, ugyanaz az eredménye, mint egy fogadásnak. Ha Isten létezik, tehát igaza van a Szentírásnak, akkor a hit örök üdvösséghez segíti az embert halála után. Ha azonban Isten mégsem létezik, akkor is a behatárolt élet korlátozott számú örömeit vesztheti el istenhite által. Még ha úgy is gondoljuk, hogy Isten létezésének valószínűsége a nullához közelít, akkor is okosabb, ha belemegyünk a játékba: matematikai szempontból a végtelen minden véges százaléka is még mindig végtelen. Tehát az értelem arra kötelez minket, hogy hinnünk kell Istenben.

 

 

Az „első mozgató"-érv.
Ez az „első útja" annak, ahogy Aquinói Szent Tamás, a híres katolikus teológus és filozófus Isten létezését bizonyítja Summa The-ologica címu nagyszabású munkájában. A világmindenségben minden mozgásban van. Semmi sem képes mozgásban lenni anélkül, hogy valami tole különbözo mozgatná azt. Ez utóbbit azonban újfent mozgatnia kell másvalaminek, és így tovább. Ám ez nem folytatódhat a végtelenségig, „szükséges tehát eljutnunk egy elso mozgatóhoz, amelyet semmi sem mozgat: s ezen mindenki Istent érti".

 

 

Lehetségesség és szükségszerűség.
Aquinói Szent Tamás érvelésének „harmadik útja" szerint a természetben a dolgok számára lehetséges, hogy létezzenek, avagy, hogy ne létezzenek. Ám nem tartózkodhat minden dolog a lehetséges birodalmában, ugyanis akkor elofordulhatna, hogy semmi ne létezzen. Ha pedig ez valaha is elofordult volna, akkor a világmindenség soha sem jöhetett volna létre. „Szükséges tehát föltennünk valamit, ami önmaga által szükségszerű, ami szükségszeruségét nem egy másik októl nyeri, hanem ami oka a többi szükségszeruségének; ezt mindenki Istennek mondja."

 

A csodákra hivatkozó érv.

A csoda egy olyan esemény, amelynek egyetlen elégséges magyarázata Isten természetfeletti és közvetlen beavatkozása. Számos jól igazolt csoda van.
Következésképp számos olyan esemény van, amelynek egyetlen elégséges magyarázata Isten természetfeletti és közvetlen beavatkozása. Tehát Isten létezik.
Nyilvánvaló, hogy ha hiszed, hogy néhány rendkívüli esemény egy csoda, akkor hiszel az isteni működésben is, és hiszed, hogy egy ilyen működés játszott közre ezekben az eseményekben. De a kérdés ez: milyen esemény számít csodának? Ha csodák léteznek, akkor Istennek is kell léteznie. De tényleg léteznek-e csodák?

A Bibliában megjelenített csodák, ahogy a modern idők hasonló jelenségei, nem magyarázhatók a tudomány vagy a természet törvényeivel, ennélfogva eloidézésükhöz valamely magasabb rendu hatalom szükségeltetik, aki nem más, mint Isten. C. S. Lewis úgy definiálja a csodát, mint a „természetfölötti ero összeütközését a Természettel", s ténylegesen beletörodik annak igazságába, miszerint „hacsak nem létezik valami más is a Természeten felül, amit ťtermészetfelettinekŤ hívhatnánk, akkor csodák sem létezhetnének".

 

 

A moralitás-érv.

A valós erkölcsi kötelezettség egy létező dolog. Mi valóban, igazán és objektív módon kötelezve vagyunk arra, hogy tegyük a jót, és kerüljük a rosszat.
A valóságnak vagy az ateista vagy a "vallásos" nézete a helyes.
De az ateista összeegyeztethetetlen az erkölcsi kötelezettség létével.
Tehát a valóságnak a "vallásos" nézete a helyes.

Az ember morális lény, az állatok pedig nem azok. Honnan származik ez a morális indíttatás? Forrása a végső morális létező - Isten. Nélküle, a felsőrendű morális hatalom nélkül ugyanis minden előtt megnyílik az út, és semmi okunk sem marad a morális életvitelre.

 

 

***

(2. tanulmány)

„Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet." (1Mózes 1,1)

A dicsőséges Szentháromság egy örök és igaz Istenbe vetett hitünket az Apostoli Hitvallásban tömören és röviden valljuk meg. Ebben a hitvallásban benne foglaltatik, hogy mit hiszünk, mi a hitünk szentsége, örök igazsága, tisztasága, lényege, tartalma.

„Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében..."

Hitünk szerint Isten a látható és láthatatlan világ Teremtője. A teremtés hiteles történetét csak a Biblia tárja elénk. A hitvallásunk dogmatikai fogalmak, tételek sorozatát tartalmazza. Számunkra, akik az Úr Jézus Krisztust szeretjük és szeretve követjük, egyáltalán nem mindegy, hogy mit hiszünk és kiben hiszünk. Nagyon szeressük a dogmatikát, mert a Bibliában kijelentett hittételeket nem ember, hanem a dicsőséges Szentháromság egy örök és igaz Isten állapította meg. Ezért, amit Isten kijelent, azt én nem léphetem át, nem függeszthetem fel, nem kételkedhetem benne, hanem hiszem és vallom, magamra nézve kötelezően elfogadom.

A Krisztusban hívő keresztyén ember igazán becsüli, védi és értékeli a számára teremtett világot. (Keresztyén ember elvből nem lehet természetromboló, környezetszennyező, vagy embergyülölő!) A hívő ember szeret élni, tanulni, tudni, dolgozni, szereti a valódi, tiszta, egészséges tudományt, mert igenis érdekli a világ és annak működése azért, mert szereti és a legnagyobbra értékeli Teremtő Urát, Istenét!

Johannes Kepler imája: „Te, aki a természet fényével ébresztesz bennünk vágyat a kegyelem fénye iránt, hogy azzal a dicsőség fényébe vezess bennünket, hálát adok Neked, Teremtő Istenem, aki gyönyörködtem alkotásaidban és örvendeztem kezed művében."

 

(Heidelbergi Káté 26. kérdés)

Mit hiszel, amikor ezt mondod: „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében"?

Hiszem, hogy a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak örökkévaló Atyja, aki a mennyet és a földet minden benne lévőkkel együtt semmiből teremtette, és azokat örökkévaló tanácsával és gondviselésével fenntartja és igazgatja: az Ő Fiáért, Krisztusért énnekem Istenem és Atyám. Akire annyira rábízom magam, hogy semmit sem kételkedem afelől, hogy összes testi és lelki szükségeimről gondoskodik. Sőt javamra fogja fordítani mind azt a rosszat, amit e siralomvölgyben rám bocsát. Mert megteheti azt, mint mindenható Isten. És meg is akarja cselekedni, mint hűséges Atya.

 

„Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet." (1Mózes 1,1)

A Biblia nyitómegjegyzésének hatalmas fontossága abban a tanításában rejlik, hogy a világnak volt kezdete. A Szentírás erről a kezdetről más helyeken is beszél: Máté 19:4-8, Márk 10:6, János 1:1-2, Zsidók 1:10. Az, hogy a világnak volt kezdete, világosan kiderül az alábbi igeszakaszokból is: „Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten" Zsoltár 90:2, és „Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája" Zsoltár102:26.

A Biblia világosan kinyilatkoztatja számunkra a Teremtő alkotó módszereit is:

* Isten Szava (Igéje) által teremtett (Zsoltár 33:6; János 1:1-4);

* építőanyag nélkül (Zsidókhoz írt levél 11:3);

* Isten ereje által (Jeremiás 10:12);

* Isten bölcsessége által (Zsoltár 104:24; Kolossé 2:3);

* Isten akarata szerint (1Mózes 1:26; Jel 4:11);

* Isten Fia által (János 1:1-4, 10; Kolossé 1:15-17);

* Jézus lényének megfelelően (Máté 11:29; János 10:11).

A teremtés hat napja alatt ezek az alkotóelemek működtek. Ezek nincsenek a természeti törvények szerinti történéseknek alárendelve, ezért csak hit által érthetők meg. Ma a természeti törvények szabályozzák a világunkban végbemenő folyamatokat, de azok nem a mozgatórugói a teremtésnek, hanem annak csak az eredményei. A teremtés tantétele kihangsúlyozza a tényt, hogy Isten minden dolognak a kezdete, s minden dolog az Ő tulajdonát képezi, és Neki van alávetve. Ennek ismerete kizárólag a Szentírásból származik és hit által fogadható el (Zsidók 11:3).

„Láthatjuk tehát, hogy a Szentírás, mint Isten kijelentése, mindig abszolút tekintéllyel beszél. Nem tűr ellentmondást, amikor oktat minket és parancsol nekünk. Mindig igazat mond, amikor a múltról és jövendőről beszél. Bár nem tudományos tankönyv, éppen olyan hitelesen beszél, amikor tudományos adatokat érint, mint amikor erkölcsi elveket ad nekünk. Bár sokan megpróbálják szembeállítani a tudományt a Szentírással, a tudomány sohasem cáfolt szemernyit sem a Bibliából és soha nem is fog.

Ezért súlyos hiba azt képzelni, hogy a modern tudósok hitelesebben tudnak beszélni az eredet kérdéséről, mint a Szentírás. A bibliai teremtéstörténet Istennek, mint szemtanúnak a saját beszámolója arról, hogy kezdetben mi történt. A modern tudomány, amikor az univerzum eredetével foglalkozik, mindössze feltevésekkel szolgálhat. A tudomány semmit sem bizonyított, ami a bibliai teremtéstörténetet érvénytelenítené. Valójában a bibliai teremtéstörténet ad választ a tudomány rejtélyeire." (J. McArthur)

„A keresztyén egyház a kezdetektől tanította a teremtés „ex nihilo" és Isten szabad akaratából való tantételét. Ezt a tantételt egyedülálló egyhangúsággal fogadták el a kezdetektől fogva.  A semmiből való teremtés „ex nihilo" bibliai bizonyítékai. Az 1Mózes 1:1 feljegyzi a teremtés munkájának kezdetét, s természetesen nem úgy mutatja be Istent, mint Aki előzetesen létező anyagból hozza létre a világot. Ez a semmiből való teremtés volt, teremtés a szó szoros értelmében, minden dolgot az Ő hatalmának szavával, egy egyszerű isteni parancs által szólít elő.  A legerőteljesebb igehely a Zsidók11:3: „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő". A teremtés itt olyan tényként van bemutatva, amelyet csak hit által veszünk észre. Hit által értjük meg (érzékeljük, nem felfogjuk), hogy a világ Isten szavára alkottatott, vagy formálódott, Isten hatalmának szavára, az isteni parancsra." (Luis Berkhof)

 

„A református álláspont szerint különbséget kell tenni a teremtéstörténet teológiai és természettudományi oldala között. Valljuk, hogy a világ nem magától állott elő, hanem Isten akarata folytán teremtés útján, ezért a bibliai teremtéstörténet leírása is a teremtésnek, hiteles történeti leírását tartalmazza. Isten, teremtő akaratából jött létre minden, mivel azelőtt semmi sem volt. Az egész mindenség, Isten teremtő aktusa folytán jött létre, a föld is együtt teremtetett a világmindenséggel Isten által.  Mi a teremtés? Létrehozni valamit eszköz és anyag nélkül, egy szuverén személyiség döntő akarata folytán. Istennek az a munkája, amellyel létrehozta a világmindenséget, mindentől függetlenül kizárólag az Ő szuverén jótetszése folytán. Ezzel olyan csodálatos kijelentést adott Isten, amely bevezetése mindannak, amit a világban akár az emberrel, akár az emberen kívül végzett.

A teremtés tehát az egész kijelentés felséges nyitánya, amely egyszersmind alapdogma is számunkra. Ezt a tant, amelyet a modern gondolkozás el akar ejteni és le akar értékelni, nem fogadja el, mert az egész világot ISTEN NÉLKÜL AKARJA megmagyarázni természetfilozófiai elvek segítségével. Nekünk azonban annyira meg kell maradnunk a teremtés dogmája mellett, hogy ha a Szentírásban egy szó sem lenne a teremtésről, akkor is az Isten fogalomból kellene oda jutni, hogy ez a világ csakis teremtményi viszonyban lehet Istennel." ( Dr.Sebestyén Jenő)

 

Hitvallásunk így ír a világ teremtéséről:

„A jó és mindenható Isten teremtett mindent, úgy a láthatót, mint a láthatatlant az Ő örök igéje által, és mindazt fenntartja az Ő örökkévaló Lelke által, amiképpen erről bizonyságot tesz Dávid, mondván: Az Úr szavára lettek az egek és szájának leheletére minden seregük. (Zsoltár 33,6) Mindaz pedig, amit Isten teremtett - amint az Írás mondja - igen jó vala, az ember hasznára és javára szánva." (Második Helvét Hitvallás VII. fejezet)

 

***
„Menedékem és pajzsom vagy te, Igédben reménykedem.
Távozzatok tőlem, ti gonoszok, hogy megőrizzem Istenem parancsolatait!
Támogass engem ígéreted szerint, hogy éljek, és ne engedj megszégyenülnöm reménységemben!
Segíts, hogy megmaradjak, és szüntelen gyönyörködjem rendelkezéseidben."

(Zsoltárok könyve 119, 114-117)

 

 

***

(3. tanulmány)

„Uram, URam! Nagy hatalmaddal és kinyújtott karoddal te alkottad meg az eget és a földet; neked semmi sem lehetetlen!" (Jeremiás 32, 17)

A Biblia, Isten kijelentése határozottan arról tudósít, hogy Ő a teremtő és fenntartó Atya.

A hívők Isten kijelentéseit hittel fogadják el és tudomásul veszik, hogy itt e Földön még „tükör által homályosan látunk", de nyitottak a világra, így a tudományos fejlődésre is.

A tudósok feladata a kutatás, de megállapításaikhoz mindig feltétlenül hozzá kellene tenni, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint. (Sajnos ezt szinte kivétel nélkül elmulasztják.)

A hívő ember számára a hit és a tudás nincsenek ellentmondásban egymással.

Minden hívő ember tudja, hogy a hit ellentéte a hitetlenség, a tudás ellentéte pedig a tudatlanság.

A keresztyén hit egyáltalán nem ellentétes a tiszta tudománnyal.

 

A világ keletkezésével kapcsolatban az alapkérdés az: hogyan jött létre a kozmosz és benne a földi élet?

Ezt csupán tudományos bizonyítékokkal alátámasztani nem lehet.

a.) A hívők a Bibliára hivatkozva állítják, hogy Isten teremtette.

b.) A materialisták válasza az, hogy a véletlen és a vakszerencse műve.

Mindkettő filozófiai, illetve teológiai válasz.

 

A második kérdés: milyen hatásokra változott, alakult az élővilág?

Az alapvető különbség az, hogy valaki mindezt Istennel vagy Isten nélkül képzeli el.

a.) A hívők válasza: Isten a kezdet és a vég Ura. Megteremtette az élőlényeket nemük szerint, s beléjük plántálta a fennmaradás lehetőségeit.

b. A materialisták szerint egy vagy több „ősélőlény" magától fejlődött ki az anyagból. Ebben a fejlődésben (evolúció), a változás mozgatója a borzalmasan sok idő, a létért való küzdelem, a természetes kiválogatódás, a mutáció, a környezet hatásai, legfőképpen a véletlen és a szerencse stb.

 

A kreáció (latin creatio: teremtés) szerint Isten a Teremtő. Isten, amikor jónak látta, kimondta a „legyen", illetve „teremtsünk" szavakat és „lett" kozmosz és „lett" élet. Az élet igen kifinomult körülmények között jött létre, nem előbb, nem később, hanem az egyedül alkalmas pillanatban, amikor Isten befejezte teremtő munkáját.

Érdekes, hogy a materialista „tudomány" szerint is először a víz, a növények jelentek meg, ezután az állatok és végül az ember. Ma a materialista nézet azt is megállapítja, hogy az idő nem végtelen, szerintük is lenni kellett egyfajta kezdetnek -erre találták ki az „ŐSBUMM" elméletet - és ezt kb. 12-15 milliárd évre teszik.

Az ősrobbanás teóriának több elmélete is van, többek között van olyan elmélet is, hogy több egymás utáni robbanás volt, és van olyan is, ahol egyfajta körforgásról beszélnek, miszerint a tágulás és összezuhanás körforgása váltogatja egymást az időben.

Ez ateista, materialista „tudomány" által kidolgozott elmélet szerint a világ (kozmosz) egy forró és sűrű „őstojásba" volt összesajtolva (ezt szingularitásnak hívják), majd ez felrobbant és kitágult.

Arra viszont nem tudnak egyértelmű válasz adni, hogy mi indította el ezt a folyamatot.

„Annak valószínűsége, hogy az élet egy ilyen véletlen esemény által keletkezett, körülbelül akkora mint az, amikor egy nyomda robbanásakor egy többkötetes szótár jönne létre." E. Conklin prof. - Princetoni Egyetem

Láthatjuk tehát, hogy az evolúciós elmélet csupán hipotézis, ugyanakkor kőkemény hitkérdés, mert hinni kell benne, pontosan úgy, mint a különböző kitalált mágikus és babonás mítoszokban, sokféle különböző vallásokban. Számukra például a Föld életkorának meghatározása azért nagyon fontos, mert az evolúció csak akkor hihető, ha borzalmasan hosszú időt rendelnek hozzá.

Darwin korában, az evolúció elmélete csupán pár millió évet követelt meg, de az élet bonyolultságáról való ismeretek növekedésével mind több és több időt igényelt, így túlságosan kevésnek tartották fent említett időt. Ennek megfelelően az evolucionisták (csak úgy tetszőlegesen, mindenféle bizonyíték nélkül) fokozatosan kb. 5 milliárd (5.000 millió) évre „növelték" a Föld elméleti életkorát. Szerintük a kontinensek kialakulása kb. 2.500 millió éve történhetett. Az élet megjelenését kb. 3.500 millió évre, és az ember megjelenését kb. 200-300 ezer évre teszik.

 

Az evolúció elmélet atyjának Charles R. Darwint (1809-1882) tartják, akinek (ezt csak kevesen tudják) egyetlen egyetemi szintű végzettsége volt: a Cambridge-i Egyetemen teológiát tanult. Fő műve: „A fajok eredete a természeti kiválasztás útján vagy a legkedvezőbb helyzetben lévő fajok fennmaradása a létért való küzdelemben", 1859-ben jelent meg.

Azóta a természettudományos világban begyűrűzött az ember eredetére nézve egy addig ismeretlen elképzelés és feltevés, amely szerint az ember évmilliók során az állatvilágból emelkedett ki. Darwin fejlődéselméletét mind a mai napig nem sikerült igazolni a természettudósoknak és az antropológusoknak sem arra nézve, hogy a naprendszerünk a Földdel együtt évmilliók, milliárdok alatt alakult volna ki, sem arra nézve, hogy az ember majomtól származna.

 

Miért veszélyes az evolúciós elmélet?

Napjainkban egy ateista eszméket terjesztő társadalomban élő ember, inkább származtatja magát a majomtól, semhogy szembenézzen azzal a felelősséggel, hogy a teremtő Istentől függő lény.

Ha az ember a majomtól származik, akkor nem kell számolnia azzal, hogy az Isten szól hozzá a Szentírás szavai által, kinyilatkoztatja önmagát, és hogy van az emberre nézve személyre szabott terve és akarata (vö. Ef 3,9-11; Kol 1,20.).

Az evolúciós hipotézis nemcsak egy hamis világszemléletet nyújt nekünk, hanem kilátástalanságba, teljes reménytelenségbe vezet bennünket, ahogyan azt Jean Paul német író találóan fogalmazta:

„Ha nincs Isten... minden dermedt néma semmi! Hideg, örök kényszerűség! Őrült véletlen...

Mindenki egyedül létezik a világmindenség tágas kriptájában!"

Az evolúciós elmélet azt állítja, hogy meg tudja magyarázni ezt a világot Teremtő nélkül.

Ez a megtévesztés viszont következésképpen az embereket az ateizmushoz vezeti, és nem tudják, hogy az Úr Jézus kijelentése szerint az ateizmussal a pokolba jutnak.

Az Úr Jézus Krisztus mondja: „...aki pedig nem hisz, elkárhozik" (Márk 16:16).

Néhányan megkísérlik azt, hogy az evolúciót Isten munkamódszerének  (teista evolúció) magyarázzák. (Carl Friedrich von Weizsacker, H. Rohrbach, Erich Sauer, Teilhard de Chardin)

Azonban ha Isten evolúció által teremtett volna, akkor:

* nem lett volna első emberpár;

* bűn sem lett volna, mert az „agresszió az a lendkerék, amely az evolúciót serkenti" (Joachim Illies);

* Isten a halált a teremtés eszközeként használta volna;

* az Úr Jézus által elvégzett váltságmű elveszítené megalapozottságát.

Az Úr Jézust a Biblia, a bűnbeesett Ádámmal szembe állítva „az utolsó Ádám"-nak nevezi (1Kor 15:45).  Ezek az állítások bizonyítják, hogy az úgynevezett "teista evolúció" a Bibliát alapjaiban megrendíti, és ezzel elveti. Ezért ezt a hamis elméletet a leghatározottabban vissza kell utasítanunk. Nincs arra szükségünk, hogy a Bibliát egyeztessük az evolúció hitetlen tudományával, mint ezt a teista-evolucionisták teszik vallván, hogy a fejlődés folyamatainak Isten adta a lökéseket.

Az emberiségnek be kellene látnia, hogy a világ Teremtő Isten műve.

A teremtésre bizonyíték például az időbeosztásunk:

Az év meghatározója a Föld Nap körüli útja

A hónapé a Holdnak a Föld körüli keringési ideje

Egy nap pedig a Föld saját tengelye körüli forgási ideje

Mi a hét alapja?

A hét nem épül egyetlen természetes ciklusra sem. Akkor mi a hét eredete? Miért élünk 7 napos ciklusokban? 6+1 napos időbeosztásnak nincs semmi más alapja, csak a bibliai teremtés.

„Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt." (2Mózes 20,11)

A 10 napos egységre történő átállítása sem az ókorban, se az újkorban (francia forradalom) nem sikerülhetett.

Tudjuk, hogy a Szentírás, mint Isten kijelentése, mindig abszolút tekintéllyel bír, így hiteles kinyilatkoztatást ad a világ teremtéséről is:

Isten teremtő munkája és a teremtés-hit tartalma a következő:

1. Hisszük, hogy a Teremtés, Isten lényének a kijelentése.

2. A teremtett világ a dicsőséges Szentháromság, egy, örök Isten műve.

3. A világ teremtése Isten tanácsvégzése és örök világterve szerint, Isten akaratából, az Ő isteni szabadságában ment végbe.

4. Mindent Isten teremtett: mennyet és földet, láthatókat és láthatatlanokat egyaránt.

5. Isten a világot „kezdetben" a „semmiből" teremtette, tehát nem valami meglevő anyagból formálta.

6. Isten a világot „igen jónak" teremtette.

7. Isten a világot a szabadság rendjére építette.

8. Isten a teremtésben idői formát adott a világnak.

9. Az egész teremtett világ ma is a Teremtő Isten tulajdona.

10. A teremtett világnak az értelme és célja nem önmagában keresendő, hanem Istenben.

11. A teremtés-hit számunkra Krisztus-hit. A bűnös ember számára, Isten teremtői munkájának a megismerése Jézus Krisztuson kívül, lehetetlen!

12. A teremtett világ rendeltetése Isten dicsősége.

 

Soli Deo Gloria!

Számunkra igen megnyugtató, és hitünkben megerősítő, hogy a teremtés-hit, tökéletesen megszabadítja a hívő embert a vallástörténet minden mágikus és babonás maradványától, a sorshittől, a spiritizmustól, a theozofiától, és felszabadítja a hívő embert, Teremtő Urával, az élő Istennel való közösségre és arra is, hogy védje Isten teremtett világát, ugyanakkor szabad lelkiismerettel küzdjön az igazságért és minden gonoszság ellen.

***

„Minden dolog Istenről beszél azoknak, akik ismerik őt, és felfedi őt azok előtt, akik szeretik, de elrejti azok elől, akik nem keresik és nem ismerik."

Blaise PASCAL (1623-1662); francia matematikus, fizikus, filozófus, a 17. század kiemelkedő gondolkodója

A Biblia így ír a világ teremtéséről:

„Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny." Zsoltár 19,2

„Uram, URam! Nagy hatalmaddal és kinyújtott karoddal te alkottad meg az eget és a földet; neked semmi sem lehetetlen!" (Jeremiás 32, 17)

 

 

***

(4. tanulmány)

 

A Biblia ezzel a kijelentéssel kezdődik:  „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet" (1Mózes 1,1). A Biblia tehát adottként feltételezi és magától értetődőnek tekinti Isten létezését; mégis vannak emberek, akik nem veszik figyelembe ezt a tényt.

Zsoltárok 14,1 így szól az ilyenekről:

„Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten!

Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót".

Ebből is láthatjuk, hogy a Biblia az Istent becsmérlő gondolatokat - különösen létezésének tagadását - összeköti a romlott erkölccsel. És valóban: Ha nincs Isten, nincs Teremtő, aki megállapítja az élet szabályait, akkor erkölcsi tájékozódás nélkül hánykolódunk ide-oda, akkor csak a káosz uralkodik.

Az evolúciós gondolkodás széles körű elfogadása - az a felfogás, hogy minden magától keletkezett természeti folyamatok által, és nincs szükség Istenre - ráadásul hozzájárul az Istenbe vetett hit feladásához. Eszerint minden, ami nyilvánvalóan tervezés által jött létre, maga készítette el a saját tervét!

Ez a gondolkodásmód, amely tagadja Isten létezésének világosan felismerhető bizonyítékait, kikerülhetetlenül elvezet az ateizmushoz (ahhoz a HITHEZ, miszerint nincs Isten) és a világi liberális-humanista felfogáshoz (miszerint az ember maga rendelkezik az életével, mégpedig Isten nélkül). Manapság az iskolákban és egyetemeken, sőt egyes kormányokban is ez a gondolkodásmód uralkodik. Ez a világnézet azonban nemcsak destruktív; hanem már legelemibb gyökereiben logikailag hibás.

A tudomány köntösében bujtatott materialista-ateista világnézet, az evolúció alaptanítása és értelmetlen képlete valójában így hangzik: „SEMMI SZOROZVA SENKIVEL EGYENLŐ MINDENNEL"!

A Biblia határozottan állítja: „Én vagyok az Úr, nincs más, nincs Isten rajtam kívül" (Ézsaiás 45,5).

***

Ma a materialista-ateista világnézet eszmei szorításában élő ember úgy döntött, hogy életmódjával visszautasítja a Biblia által tanított morális értékeket, tisztában van velük, de nem azok szerint él. Lehet, hogy a szülei normáit utasítja el, vagy az általánosan elfogadott társadalmi értékrendet.

A ma embere szinte egyáltalán nem ismeri már a Biblia erkölcsi útmutatásait. Mivel generációk nőnek fel úgy, hogy nincsen előzetes ismeretük a Bibliáról: Istenről legföljebb csak káromkodásokból hallottak, Jézus neve csak töltelékszóvá lett számukra. Az ilyenek lehetséges, hogy még soha nem is jártak templomban, sem hittanórán, így nem csoda, hogy semmit nem tudnak ezekről a dolgokról.

Kérdés hozzánk, akik e sorokat olvassuk:

Valóban, vajon családi, baráti, ismerősi körünkből hányan tudnák szóról szóra idézni például a Tízparancsolatot?  ÉS MI? Ezért fontos nagyon például, hogy a mi gyülekezetünkben minden úrvacsora előtt szóról, szóra fölolvassuk Isten Törvényét a Második Mózes könyv 20. fejezetéből!

Mi keresztyének száz százalékosan elfogadjuk a Bibliát, mint Isten egyetlen örök kijelentését.

Határozott biblikus világlátásunk van, amivel értelmezzük a körülvevő valóságot.

Teljesen más a világlátása van annak a személynek, aki szerint a világegyetem kozmikus evolúcióval saját magát hozta létre, egy hatalmas robbanással, ami után - több milliárd évvel ezelőtt - geológiai evolúció következtében lehűlt a föld, ezután kémiai evolúcióval megszülettek az első sejtek, amit biológiai evolúció következett, kialakult az élet. Ideértve az összetettebb életformákat és az embert is.

Vagyis az az elképzelés, hogy az élő az élettelenből, az élet bonyolultabb formái pedig az élet egyszerűbb formáiból a ma is érvényes természeti törvények alapján jöttek létre, már megjelenése óta komoly bírálatokat váltott ki, napjainkra mégis a tudomány általános elfogadott álláspontjává vált.

Pedig ma sem az evolúciót, sem a teremtést nem lehet tökéletesen bizonyítani, mert azok a múltban lejátszódó események voltak. De közöttünk a hatalmas különbség az, hogy nekünk keresztyéneknek van SZEMTANÚ által készített leírása, Isten beszéde, a szent BIBLIA.

A tudományos modellek jönnek és mennek, de az Úr beszéde megmarad örökké. A tudományos nézeteket folyamatosan helyesbíteni kell, mivel az újonnan felfedezett tények megdönthetik a régebbi nézeteket. A Bibliát ellenben SOHA nem kellett helyesbíteni; az eleve igaz - már az „első kiadástól" fogva. Ha a Biblia első oldalai nem lennének igazak, és a mai korszellemnek megfelelően helyesbíteni kellene őket, akkor hogyan hihetnénk Isten üdvtörténetében? Csak akkor juthatunk el az Evangélium lényegéhez, ha a Bibliában leírt őstörténetet teljes egészében hisszük és komolyan vesszük.

Napjaink embere számára elveszett a Biblia üzenete, az evolucionista magyarázatok túlkínálatának az oktatásban, a sajtóban, az irodalomban és a tudományban. Ennek tragikus következménye van.

Így az ember mindent veszít, és elmulasztja az örök életet.

Bárcsak minél több embertársunk ki tudna szabadulni a tudomány köntösében megjelenő materialista-ateista világnézet hazug eszmei szorításából!

Bárcsak minél több embertársunk a Biblia kijelentése alapján tisztában lehetne azzal, hogy a KEZDET egyben SZEMÉLY is: mégpedig a világ egyetlen Megváltója, Ura és Istene: az Úr Jézus Krisztus!

Már a Jelenések Könyvének első verse közli velünk a nevét:  „Ez Jézus Krisztus kinyilatkoztatása."

Az Úr Jézus Krisztus tehát a megszemélyesített KEZDET, és mi csak neki hiszünk!

„Én vagyok az Alfa és az Omega, így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható" (Jelenések Könyve 1,8).

„Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég." (Jelenések Könyve 22,13).

„Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és Ő vitt át minket szeretett Fiának országába, akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata. Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül. Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn." (Kolossé 1, 13-17)

„Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az Ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk"! (Zsidókhoz írt levél 4,13)

A Biblia nélkül nagyon keveset tudnánk Istenről. Noha a teremtés műveiből következtethetnénk egy Teremtőre és a hatalmára (Római levél 1,20), de személye és lénye rejtve maradna számunkra.

A Bibliának tehát az az elsődleges célja, hogy Istent megismertesse velünk. A Biblia bőségesen tájékoztat Isten Fiáról és a bűnösök Megváltójaként betöltött szerepéről, valamint Szentlélekről, aki elvezet minket az igazsághoz.

Az Úr Jézus Krisztus az egyetlen Út, az Igazság, és az Élet! (János evangéliuma 14,6)

EGO SUM VIA, VERITAS ET VITA!

Luther Márton mondta: „Aki nem találja meg Istent Krisztusban, az sehol sem találja, bárhogy is keresi."

 

***

„A tudomány közelebb viszi az embert Istenhez."

„Minél tovább tanulmányozom a természetet, annál inkább elámulok a Teremtő művén."

„A felületes tudomány elválaszt Istentől, de az elmélyült tudomány visszavezet hozzá."

(Louis Pasteur, mikrobiológus, kémikus)

***

Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt" (Zsoltárok 139:14).

***

„Uram, URam! Nagy hatalmaddal és kinyújtott karoddal te alkottad meg az eget és a földet; neked semmi sem lehetetlen!" (Jeremiás 32, 17)

 

***

 

 

(5. tanulmány)

„Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcsességének nincsen határa." (Zsoltár 147:5).

„Te vetettél, Uram, alapot a földnek kezdetben; és a te kezed alkotása az ég." (Zsidók 1,10)

BÍZHATUNK A BIBLIA TÖKÉLETESSÉGÉBEN

Azoknak, akik az Úr Jézus Krisztusban hisznek, Isten az elképzelhető legjobb célokat és legnagyobb áldást tartogatja. A Biblia az egyetlen útbaigazító egy áldott és beteljesült élethez, melynek rövid szabálya a Zsoltár 119,9 szerint így hangzik: „Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja Igédet." Tartalmaz-e a Biblia minden információt ahhoz, hogy megismerjük Istent és önmagunkat, hogy Isten mércéje szerint éljünk és elérjük az örök célt? Már az Ószövetségből kiderül, hogy a Biblia ebben az értelemben is tökéletes könyv: „Keressétek majd meg az Úr könyvében, és olvassátok! Egy sem fog hiányozni ezek közül, sem az egyik, sem a másik nem marad el" (Ézsaiás 34,16).  A Bibliából minden fontos kérdésre világos és egyértelműválaszt kapunk. Bizonytalanságot és ködösítést csak a bibliakritikusok és a kétkedők visznek bele. A bibliai üzenetből annak tökéletessége miatt sem elvenni, sem hozzátenni nem szabad (Jelenések 22,18-19) és mindenféle értelmezésre érvényes az alaptétel: „Ahhoz tartsa magát az ember, ami meg van írva" (1Korinthus 4,6)

***

MIÉRT TÁMADJÁK A KERESZTYÉNSÉGET OLYAN HEVESEN?

A humanizmusból jött létre az a mai emberre annyira jellemző gondolkodási mentalitás, amit humanista relativizmusnak nevezhetünk. Minden dolog relatív- mondják, csak nézőpont kérdése.

Így vált minden igazság relatívvá. Itt van tehát az oka annak, hogy miért támadják a keresztyénséget olyan hevesen napjainkban. A (valódi) keresztyénség ugyanis az abszolút igazság kőszikláján építkezik, Aki személyesen az Úr Jézus Krisztus. „Én vagyok az Út, az Igazság, és az Élet! (János evangéliuma 14,6) EGO SUM VIA, VERITAS ET VITA!

Nem értheti meg a keresztyénséget az a külső szemlélő, akinek gondolkodása a „miért nem hihet mindenki abban, amiben akar"elv alapján működik. Először is, természetesen mindenki hihet abban, amiben akar. Ez a szabadsága bárkinek megvan. Azonban az igazság a létezésünk és jövőbeni sorsunk kérdésében csak EGYFÉLE lehet.

A hívő keresztény szereti az embertársait, ezért Jézus Krisztustól kapott elhívásának engedelmeskedve, kötelességének tartja az Igazságot elmondani mindenkinek. A keresztény ember tudatában van annak is, hogy milyen súlyos következménye van a krisztusi igazság elutasításának. Azonban mindenkinek meghagyja a személyes döntés szabadságát. Isten nem kéri, hogy kényszerítsünk bárkit is, hanem csak azt, hogy mondjuk el, hirdessük az evangéliumot (örömhírt), a többi az Ő dolga. Az örömhír pedig az, hogy  „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János ev. 3:16)

MIÉRT NEM AKAR VALAKI KERESZTÉNY LENNI?

Az Úr Jézus Krisztus a benne hívőknek megígéri az örök életet, lakhelyet a Mennyben, ahol nem lesz több szenvedés, sem szomorúság, sem halál, sőt, már itt e Földön is megígéri, hogy megad nekünk mindent, amire szükségünk van! Ki képzelhet el magának hatalmasabb patrónust, mint Isten?

Miért nem akar valaki keresztény lenni?

Az ok egyértelmű és teljesen világos: a büszkeség miatt. Az ember nem akarja átengedni az életének irányítását senkinek. Mindent önmaga akar intézni. Olyan akar lenni - hasonlóan Ádámhoz és Évához - mint Isten. Nem akarja önként átadni az irányítást Istennek, ezzel azonban önkéntelenül a Sátánt szolgálja. Mert teljesen szabad ember nincs - hiába hiszi ezt bárki is magáról -, valakit mindenképpen szolgál. Szolgája az anyagi javak hajszolásának, a testi örömöknek, a nagyravágyásnak, a hataloméhségnek stb., melyek mind egy-egy rablánc a Sátán kezében. Ezzel szemben Az Úr Jézus ezt kéri tőlünk:

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve,

és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat,

és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű,

és megnyugvást találtok lelketeknek.

Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű."

(Máté evangéliuma 11:28-30)

A Biblia ereje abban áll, hogy a benne található kijelentés teljes összhangban áll a megismert valósággal. Egyedül a Biblia ad magyarázatot a létezés legfontosabb kérdéseire, úgymint:

·        hogyan keletkezett a világ,

·        honnan származik a benne megfigyelhető rend,

·        hogyan jött létre az élet,

·        honnan származik az élőlényekben található hihetetlenül bonyolult és magas szinten kódolt információ.

A bibliai válaszok nem légből kapottak vagy kényszeredettek, hanem pontosan fedik a megfigyelhető valóságot. A Biblia Istene felette áll a teremtésnek, mert hatalmasabb annál, és öröktől fogva van, tehát felette áll az időnek is. „Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó Isten!" (Zsoltár 90:2).  Így pedig volt lehetősége létrehozni is a világot. A Biblia Istene élő Lélek, nem pedig holt anyag és energia, így Ő az egyetlen oka az életnek. Isten személyes, így alkotója a személyes embernek. „Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá" (1Móz 1:26) Isten tudása és bölcsessége végtelen (mindent tud), így képes volt megalkotni a teremtett világot annak hihetetlen részletességével, összetettségével és információ gazdagságával.

„Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcsességének nincsen határa." (Zsoltár 147:5).

„Az információ nem keletkezhet önmagától, természeti folyamatok által az anyagban, csakis intelligens alkotó hatására. Az anyag nem szül koncepciót! Önmagától a beton nem ível át a folyón! A papír nem ír könyvet! Az anyag nem hoz létre életet!

A világban uralkodó sokféleség egy személyében többes kezdő okot feltételez. Ha nem lenne Bibliánk, és a világ végső okát keresnénk elfogultság nélkül, akkor pontosan egy olyan eredő szükségességéhez jutnánk el, aki a Bibliában jelentette ki magát." (Werner Gitt)

***

„Van azonban más figyelemreméltó dolog is a Bibliával kapcsolatban, ha összevetjük más vallásokkal.

Buddha csak azt mondta: „Tanító vagyok, aki az igazságot keresi." Mohamed közvetítette, amit Allahtól halott. Az Úr Jézus azonban valami egyedülállót állított: „Én vagyok az Igazság!"(János 14.6)

Az Úr Jézus nem azt mondta, hogy elvezet minket az igazsághoz, hogy megmutatja, mi az igazság, hanem azt állította, hogy Ő MAGA AZ IGAZSÁG!

Az Úr Jézus egyedülálló a világ vallási alakjai között abban is, hogy Istennek vallotta magát.

Mit tudunk az egyéb vallásalapítókról?

Buddha sohasem mondta, hogy ő Isten.

Mózes sem mondta, hogy ő maga Jehowa.

Mohamed sohasem mondta, hogy ő Allah.

Konfuciusz azt mondta: „Sohasem állítottam, hogy „szent vagyok."

Az Úr Jézus Krisztus azonban az IGAZ és ÉLŐ ISTENNEK vallotta magát!"

(John Maisel)

****

Tudjuk, hogy az élettelenből nem származhat élő, az élet nem alakulhatott ki spontán, semmiféle körülmények hatására sem. Az evolúciós elmélet bizonyításához elsősorban cáfolni kellene az okság elvét.

Az okság elve, a világ talán legjelentősebb rendező elve, az ok-okozat törvénye, más néven a kauzalitás. Az energia megmaradás és más törvények mellett, azokkal együtt működve meghatározza a világban lejátszódó, és lejátszódható folyamatokat. Magyarul semmi sem játszódhat le, ami ellentmond ezen törvényeknek. Az okság elve kimondja, hogy.

a) Ami a világban létrejött, létrejön, annak mindennek oka van.

b) Az okozat pedig sohasem lehet több, mint az azt létrehozó ok, vagy okok összessége.

c) A „több"egyaránt jelent mennyiségi és minőségi többletet.

A materialista-ateista világnézet evolucionalista képviselői vitatják Isten létét, de a minket körülvevő világ és a hihetetlenül komplex, magas szinten szervezett élet spontán, tervező nélküli kialakulásának elmélete három sarkalatos ponton is logikailag: LEHETETLEN.

Ez a három sarkalatos pont:

I) Az univerzum kialakulása,

II) Az élet keletkezése,

III) Az ember személyessége

A világegyetemnek - beleértve az időt - kellett, hogy kezdete legyen.

A józan ész is az ellen szól, hogy valami csak úgy ok nélkül elkezdjen létezni a térben és az időben.

A világegyetem ezért megköveteli egy ok létezését, ahogyan 1Mózes 1 és Róma 1,20 tanítja.

Isten, mint az idő Teremtője, kívül áll az időn. Ezért már elvben sem lehet kezdete az időben; tehát öröktől fogva létezik, ennek következtében okra sincs szüksége.

Mindegy, hogy milyen irányból közelítünk ehhez a témához - a Bibliában található bizonyítékok felől, az élőlényekben található hihetetlenül komplex, magas szinten szervezett információ felől, vagy a világegyetem eredete felől -, mindig ugyanaz a következtetés:

A HIT egy mindenható és mindentudó Teremtő Istenben, ahogy a Bibliában megnyilvánul, nemcsak ésszerű, de EZ AZ EGYETLEN TARTHATÓ MAGYARÁZAT.

***

Wernher von Braun,

a NASA Marshall Űrrepülési Centrumának első igazgatója,

akit az „amerikai űrkutatás atyja" néven emlegetnek,  egy 1974-es újságcikkben kijelentette:

„Ha az ember a világmindenség törvényeit és rendjét látja, mindenképpen azt a következtetést vonja le, hogy e mögött tervnek és célnak kell lennie.  Minél jobban megértjük az univerzum bonyolultságát, annál több érvet találunk arra, hogy csodáljuk a benne rejlő tervet, melyre épült. Kénytelenek vagyunk elhinni, hogy az a feltételezés, miszerint a világmindenség véletlenül jött létre, sérti a tudomány objektivitását. Miféle véletlenszerű folyamat eredményezhette az emberi agyat, vagy a szem felépítését?... Ők [az evolucionisták] vitatják Isten létét, felszólítják a tudományt, hogy bizonyítsa azt. De valóban gyertyát kell gyújtanunk ahhoz, hogy meglássuk a napfényt?... Azt mondják, nem képesek maguk előtt látni a tervezőt. Nos, vajon egy fizikus látja az elektront? Milyen furcsa eszmefuttatás vesz rá néhány fizikust arra, hogy valósnak fogadja el a megfoghatatlan elektront, míg elutasítja a tervező létét azért, mert nem képes őt felfogni?"

***

Az igazi keresztyén ember ismeri Istent a Teremtőjét és Megváltóját! Az igazi keresztyén számára (vagyis aki János 3,3 értelmében újjászületett) Isten létezése nem lehet kétséges. A Biblia Róma 8,14-16-ban ezt mondja:

„Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atya!" Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk."

Itt a Biblia arra utal, hogy a keresztyének személyes kapcsolatban állnak Istennel. Ezt tanúsítják azok, akik a mindenható Isten fényében felismerték bűnösségüket és bűneik szörnyű következményeit, bűnbánatot tartottak, és elfogadták Isten bűnbocsánatát, ami Jézus halála és feltámadása által vált lehetségessé. Aki valódi keresztyén, az a Lélek által újjászületett, így bizonyos lehet afelől, hogy Isten gyermeke. Határozottan tanúsíthatja, hogy elnyerte az örök életet (1János 5, 11-13)

„Ez a bizonyságtétel pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van.

Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.

Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van."

***

Ha könyv van, akkor írónak is kell lennie!

Ha épület van, akkor tervezőmérnöknek és kivitelezőnek is lennie kell!

Ha művészeti alkotás van, akkor művésznek is lennie kell!

***

„Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcsességének nincsen határa." (Zsoltár 147:5).

„Uram, URam! Nagy hatalmaddal és kinyújtott karoddal te alkottad meg az eget és a földet;

neked semmi sem lehetetlen!" (Jeremiás 32, 17)

 

Írta és szerkesztette:
Trencsényi László
református lelkipásztor
Budapest, 2020.

 

***

 

 

 

 

Felhasznált irodalom:

• Heidelbergi Káté,
• Második Helvét Hitvallás
• Kálvin János: Institutio Religionis Christianae (A keresztyén vallás rendszere)
• Louis Berkhof: Keresztyén dogmatika
• Barth Károly: Kis dogmatika
• Dr. Sebestyén Jenő: Református dogmatika
• Ravasz László: Kis dogmatika
• Kocsis Elemér: Dogmatika
• Török István: Dogmatika
• Alföldy-Boruss Dezső: Dogmatikai vázlatok
• Cseri Kálmán: Református hitünk
• Cseri Kálmán: Tudom kinek hittem
• Bognár József: Az Úré a föld
• Walter János: Isten képe a természetben
• Hoffman József: Az élet fontos kérdéseinek nyomában
• R. C. Sproul : A keresztyén hit alapigazságai
• Henry M. Morris: Kreacionizmus
• John MacArthur: Harc a kezdetért
• Jobe Martin: Evolúciótól teremtésig
• Batten-Ham-Sarfati-Wieland-Werner Gitt: Kérdések a Kezdethez

• file:///C:/Users/D790/Downloads/document.pdf

• Werner Gitt: A teremtés bibliai tanúságtétele
• Werner Gitt:Teremtés+evolúció=
• ? https://info1.sermon-online.com › WernerGitt › H...PDF
• Werner Gitt: Idő és örökkévalóság + Kezdetben volt az ősrobbanás?
• Werner Gitt: Kezdetben volt az információ

• file:///D:/Laszlo%202021/W%20Gitt%20-Kezdetben_Volt_Az_Informacio_2004.pdf

• Werner Gitt: Jelek a mindenségből
• Werner Gitt: Logosz vagy káosz?
• Werner Gitt: Ha az állatok beszélni tudnának
• Bob Devine: Isten csodálatos világa
• Werner Gitt: A csodálatos ember

• file:///D:/Laszlo%202021/W%20Gitt-A_Csodalatos_Ember_2002.pdf

• file:///D:/Laszlo%202021/W%20Gitt%20Csod%C3%A1ka%20Bibli%C3%A1ban.pdf