Vígasz

A hívő embernek egyedül az Úr Jézus Krisztus
egyetlen LELKIGONDOZÓJA,
áldott ORVOSA és VÍGASZTALÓJA,
hűséges GONDVISELŐJE.

"Adj szabadulást nékünk az  ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség." Zsoltár 108,13

...

MINDEN VÍGASZTALÁS FORRÁSA MAGA JÉZUS KRISZTUS.

Bár az őszinte emberi jószándékban, együttérzésben, segítőkészségben nincs okunk kételkedni, de minden hívő ember tisztában van azzal, hogy csak életünk Teremtője, Megtartója, Tulajdonosa ismer minket kívülről, belülről.   
Egyedül az Úr, a mi áldott Istenünk ismeri sebeinket, betegségeinket, fájdalmainkat, könnyeinket.

Egyedül Ő garantálhatja a vigasztalás valóságát is, mert a Szentlélek maga a Vigasztaló.

Ő, aki nemcsak ideig-óráig, hanem egyszer s mindenkorra megvigasztal minket: „És az Isten eltöröl minden könnyet a szemükről." (Jelenések. 20,4)

Ma még megtapasztalhatjuk Isten vigasztalását!

Forduljunk az Úrhoz. Tegyük le, valljuk meg bűneinket.

Ne szégyelljünk sírni, kiönteni szívünket az Úr előtt! Nála kész a megbocsátás.

A valódi megvígasztalódás egyszerűen nem értelmezhető Jézus Krisztus nélkül. Aki Őt megtalálta, az ÉLETET találta meg és a mennyek országának állampolgára lett.

Az Ige szerint, aki Őt, az Urat megtalálta, az ÉLETET találta meg.
"Mert aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az Úrtól." (Példabeszédek 8, 35)

Nincs boldogabb ember, mint akinek az életében Jézus Krisztus elkezdhette az Ő csodálatos munkáját, mert Vele élni, maga a BOLDOGSÁG!

Örök üzenetként hassa át szívünket-lelkünket az Úr Jézus Krisztus megnyugtató kijelentése:

„Boldog a ti szemetek, mert lát, és fületek boldog, mert hall." (Máté 13,16)

Trencsényi László

...

 

 

Az Úr Jézus mondja:

„Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen."

János evangéliuma 14,7

***

„Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban." (2Korinthus 1,3-4)

 

„Boldogok a halottak, AKIK AZ ÚRBAN HALNAK MEG, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket." (Jelenések 14,13)

...

„Vágyom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél." (Filippi 1,23)

...

„Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus, és az Isten a mi Atyánk, aki szeretett minket és kegyelméből örök vígasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vígasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket..." 2Thesszalonika 2, 16-17

...

„Nyomorúságomban ez vigasztal engem, mert igéd életet ad nekem." (Zsoltár 119,50)

...

„...ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reménységük." (1Thesszalonika 4,13)

...

...és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az Igékkel." (1Thesszalonika 4,17-18)

 

Az Úr mondja: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged." (Zsidók 13,5)

***

 

Az életben és halálban CSAK BELÉD VETEM BIZODALMAM.
Te, örök kincsem, vigaszom, SZENT VÉREDRE HAGYATKOZOM.
Felséges Úr, én Jézusom, én Jézusom,
ne engedj szégyenre jutnom!
(Martin Schalling)

 

...

 

"Elmúlik nem sokára a földi vándorút, és az örök hazába, ki hű volt mind bejut. Ott vár angyalsereg, ott várnak mind a szentek, s az Atyánál pihentek, megfáradt gyermekek!"

Református Énekeskönyv  455.dicséret

***

"Egyedüli reményem, óh Isten, csak te vagy;
Jövel és nézz meg engem, magamra ó ne hagyj!
Ne légy tőlem oly távol, könyörülj hű szolgádon,
Úr Isten, el ne hagyj!

Ha a nehéz időkben elcsügged a szívem,
Vigasztalást igédben, Uram, Te adj nekem!
Ha kétség közt hányódom és mentségre nincs módom,
Te tarts meg, Istenem!"

(Református Énekeskönyv 276, 1-2)

***


A bűntől és haláltól / Megváltál engemet,
Ó, Jézus, véred árán / Megszerzéd üdvömet.
Nem rettent már halálom, / Sem semmi félelem;
Nyugalmamat tebenned, / Megváltóm, meglelem.

A kedvére élőnek / Keserű a halál,
De én várom nyugodtan, / Ha jő, készen talál.
Jól tudom, fenn a mennyben / Lesz dicsőbb életem,
Így hát még a halál is / Csak nyereség nekem.

Elválni kedvesinktől / Fájdalmas és nehéz,
De szívem szent reménnyel / A jövendőbe néz.
Jézus, én bizodalmam, / Hiszem, hogy egy napon
Szerettimet a mennyben / Újra megláthatom.

El nem bocsátlak többé, / Nem hagylak, Jézusom,
Te vagy üdvöm, reményem, / Én csak benned bízom.
Szent karod támogasson / A végső harcon át,
Hogy elvegyem kezedből / Az égi koronát.

(Református énekeskönyv 401. dícséret)

***

 

TÚRMEZEI ERZSÉBET
Ha te nem lennél

Ha Te nem lennél, két riadt kezemből
kihullatnám az életem,
mint céljavesztett, hitvány semmiséget.
Ha Te nem lennél, meghalna az élet,
meghalnának a színek énnekem.
Déli verőn is dideregve fáznék,
hiszen Te vagy tündöklő napvilágom.
S bár tündérkertek ösvényein járnék,
elepednék, mint kopár pusztaságon.
Rettentő rommá összeomlana
énbennem minden, ami szent és drága:
lelkem elrejtett végtelen világa.
Szertehullana a harmónia,
sóhajokká lennének a dalok
és sikoltássá minden énekem:
hisz mindenem vagy, Uram énnekem.

 

„Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?" (Róma 8, 31-32)

 

„Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak." (Galata 6,14)