Belépés | Szerkesztés RSS RSS
Nyomtat Elküld Olvasási nézet

A teológia a tudományok királya

THEOLOGIA DEO DOCETUR, DEUM DOCET, AD DEUM DUCIT

A Teológia Istentől taníttatik, Istenről tanít, Istenhez vezet!
Augustinus (Civ VIII 1)

***

SZENT BIBLIA PÁRATLAN KINCS

A Szent Biblia Isten kijelentése, kinyilatkoztatása, ajándéka az emberiség számára.
Nélkülözhetetlen és pótolhatatlan.
Semmilyen más írásmű nem egyenrangú a Szent Bibliával.

...

Malakiás 2,7:
Károli: „Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt, és az ő szájából törvényt várnak, mivel a Seregek Urának követe ő.”

Új fordítás: „Mert a pap ajkai őrzik az Isten ismeretét, és tanítást várnak szájából, hiszen a Seregek Urának követe ő!”

...

Hóseás 4,6:
Károli: „Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való. Mivelhogy te megvetetted a tudományt, én is megvetlek téged, hogy papom ne légy. És mivelhogy elfeledkeztél Istened törvényéről, el feledkezem én is a te fiaidról.”

Új fordítás: „Elpusztul népem, mert nem ismeri Istent. Mivel te megvetetted ezt az ismeretet, én is megvetlek: nem leszel papom! Nem törődtél Istened tanításával, én sem törődöm fiaiddal.”

...

...

"A Theológia az emberi vizsgálódás legméltóbb tárgya.
Isten választottjai számára nincs méltóbb tárgya a vizsgálódásnak, mint Isten.
A keresztyén ember számára semmi sem fontosabb, mint Isten megismerése.
Isten gyermekének gondolatait nem foglalhatja el magasabb tudomány, nemesebb elmélkedés, magvasabb bölcselet, mint annak a hatalmas Istennek neve, természete, személye, mûve, cselekedetei és léte, akit Atyjának nevez."   C. H.Spurgeon

...

"Némely fiatal lelkipásztor felszínesen hirdeti az evangélium igazságait; de ha meg akarod igazán tapasztalni Isten igéje jóságát, kenetét, és be akarod lélegezni illatát, hallgass olyan prédikátort, aki alapos és mélységes tapasztalat alapján beszél."   C. H.Spurgeon

...

"Úgy prédikáljatok a Jézus vére erejéről, hogy az emberek érezzenek meg valamit ennek a megváltó vérnek bennetek kifejtett erejéből! Ne beszéljetek a vízről anélkül, hogy meg ne mosakodnátok benne! Ne mutassatok a mennyre úgy, hogy eközben hátat mutattok neki, és a pokolba vivő úton haladtok. Vigyázzatok magatokra, hogy miközben másoknak prédikáltok, nehogy alkalmatlanná legyetek!" C.H.Spurgeon

...

„Bár mindig észben kell tartanunk, hogy a mi kötelességünk az üdvösség hirdetése, sosem szabad elfelejtenünk, hogy Isten üdvözíti az embert. Isten viszi az embereket oda, ahol az evangélium hangzik, és Ő juttatja el őket a Krisztusban való hitre. A mi evangélizációs tevékenységünket használja fel e cél érdekében, de az üdvözítő erő nem az eszközben van, hanem az eszközt használó Személy kezében." (J.I. Packer)

...

„… a puritánok nyomán tudatosult bennem, hogy a teológia magában foglalja a lelkiséget is, abban az értelemben, hogy befolyásolja befogadóinak az Istenhez való jó vagy rossz, pozitív vagy negatív viszonyát, illetve viszonyának hiányát.
Ha a teológiánk nem ébreszti föl a lelkiismeretet és nem puhítja meg a szívet, akkor valójában mindkettőt megkeményíti;
ha nem bátorítja a hitbeli elkötelezettséget, a hitetlenség távolságtartását erősíti meg;
ha nem az alázatot szorgalmazza, elkerülhetetlenül a büszkeséget táplálja.
Ha tehát valaki nyilvánosan teologizál, akár formálisan a szószéken, a katedrán vagy nyomtatásban, akár informálisan karosszékben ülve, el kell gondolkoznia azon, hogy eszméi miként hatnak az emberekre – Isten népére vagy más népekre.”
(Packer, J. I.)

***

***

V A L L O M Á S

HINCS SZEBB TUDOMÁNY, MINT A TEOLÓGIA!

„A ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt.” 2Péter 1,5

Amióta drága kincsem lett a Biblia, szilárd meggyőződésem, hogy nincs szebb tudomány, mint ami Istenről, a Teremtőről, a világ Megváltójáról szól, melybe elmélyülni csak ámuló, tiszta gyermeki őszinte belefeledkezéssel, csodálattal lehet. A teológia sokkal szebb, csodálatosabb, érdekfeszítőbb, izgalmasabb tudomány, mint gondolnánk. Istenről mély, igaz, tiszta tudást szerezni megtisztelő kegyelem és kiváltság. Kegyelem, hogy még elsajátíthatjuk mindazt, amit csak lehet, amit Szent Lényéről kinyilatkoztatott a Szentírásban. Ez minden hívő embert újra és újra mély alázatra, tiszteletre és szó szerint térdre kényszerít.
„Gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölccsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által. A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre,hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” 2Timóteus 3,15-17

A hívő ember, mivel nagyon szereti Megváltóját az Úr Jézus Krisztust, legjobban arról szeret hallani, ami Vele kapcsolatos. Kell, hogy érdekeljen minket az, hogy rendszerezve egyben lássuk, azokat az ismereteket, amit drága kincsünkről a hitünkről megszerezhetünk. Az Igéből tudjuk, hogy hitünk mellé tudást kell ragasztanunk, ezért mindig örömmel és Isten iránti engedelmességgel foglalkozunk a teológiával.
Nagy kegyelem bepillantani, csodálattal érzékelni, ahogy fokról-fokra bomlik ki előttünk az Istenről szóló tudomány magával ragadó szépsége.
Amint a földi értékért bátran alámerülő gyöngyhalászok példájából jól ismerhetjük, mi is olyan állhatatosan, kellő minőségi időt szánva, elmélyülve, tisztelettel és szent félelemmel tudjunk alámerülni, megküzdeni az igazi kincsért, az éltető Ige üzenetének tiszta megértéséért.

Kegyelem, hogy tanulhatunk, de nem csupán önmagunknak.
A mi Megváltónk azért adott ilyen nagy lehetőséget, hogy a megszerzett ismeretet helyesen használjuk fel a lélekmentés áldott és szent szolgálatában. Mi tudjuk, hogy ez nem természetes, hanem KEGYELEM! Ezért ragadjuk meg ezt a lehetőséget és kérjük a mi Urunkat, hogy Lelke által készítsen fel erre a hatalmas feladatra. Az Úr adjon Szentlelke által ehhez erőt mindannyiunknak!

Bevezetés

Istenről mindenkinek vannak gondolatai. Ha valaki az Istennel kapcsolatos felfogásokkal, nézetekkel kíván foglalkozni, mindenféleképpen értékes lehet, ha gondolkodásában rendszerbe szedi az egyes elemeket. Nagyon leegyszerűsítve ezt a rendszert nevezhetjük teológiának, hittudománynak. Mit jelent maga a teológia kifejezés? Egy szóösszetételről beszélünk, mely a theosz (Isten) és logosz (beszéd, szó, illetve később a tudományok szokásos elnevezése) fogalmaiból tevődik össze. Így a teológia az Istenről szóló beszédet vagy tudományt jelenti.

A teológia felosztása, teológiai diszciplínák

Mint minden más tudományterület, úgy a teológia is többféle ágra, vagy idegen szóval teológiai diszciplínára osztható. Az alábbi felosztás általában megfelel annak a képnek, ahogyan a teológia szerkezetéről gondolkodni szoktak.

 

I. Bibliai teológia

Izagógika egész pontosan bevezetést jelent. Lényegét tekintve az egyes bibliai könyvek szerzőségével, keletkezési körülményeivel, a szövegek hagyományozásával, tartalmával és hatástörténetével foglalkozik.

Az exegéziS kifejezés a görög exegeomai szóból származik, melynek jelentése: elbeszélni, értelmezni, kifejteni. A bibliai szövegek értelmezésével, magyarázatával foglalkozik, melynek folyamatába a hermeneutika is beleértendő, azaz az exegetika eredményeinek alkalmazása. Az exegetika lényegét tekintve az izagógika eredményeit is felhasználja.

A hermeneutika jelentése a görög "magyarázni" szóból ered. A Bibliai szöveg értelmezésének elvi kérdéseivel foglalkozó tudományág. A hermeneutika az írásmagyarázat gyakorlata; mely az exegetika eredményeit alkalmazza. Segít megérteni, ami első pillantásra nem egyértelmű a Bibliában. Leginkább az író szándékának magyarázatát és az ezzel kapcsolatos alapelveket értjük alatta.

 

II. Rendszeres teológia

A dogmatika megfogalmazza és rendszerbe foglalja a keresztyén hit tartalmát, egyszerű szavakkal rendszerezett módon tárgyalja és adja elő, mit hiszünk. Az egyes felekezetek teológiai nézetei - azaz dogmatikájuk - gyakran nem teljesen azonos. A dogmatika tárgykörébe tartoznak olyan területek is, mint:

a krisztológia (azaz a Krisztus személyével foglalkozó magyarázatok),

a szoteriológia (azaz Krisztus munkáját, a megváltást magyarázó dogmatikai nézetek), az eszkatológia (mely a végső időkkel foglalkozó tudományág).

Az ekkléziológia az Egyházzal, egyházvezetéssel, egyházi struktúrákkal foglalkozó terület.

Az Etika a keresztény hit erkölcsi hatásaival és vonatkozásaival foglalkozó tudomány. Ethos=erkölcs, erkölcsi magatartás. Az etika az emberi viselkedés és az erkölcsi ítélet normáival, a cselekedet helyességével és hibásságával foglalkozó elveket tárgyalja.

 

Az Apologetika: görög kifejezés, eredetileg védőbeszédet takart, ma pedig hitvédelmet jelent. Tulajdonképpen a keresztyén hit racionális alapokon történő indoklását, illetve a tévtanítások elleni védekezést értjük e fogalom alatt.

 

III. Egyháztörténelem

Az egyháztörténelem (vagy más néven történeti teológia) alá tartozó elemek:

Egyetemes egyháztörténelem: az Egyház egészének történelmével foglalkozó tudomány.

Felekezeti egyháztörténelem: egy adott felekezet egyháztörténelmével szisztematikusan foglalkozó tudomány.

Magyar egyháztörténelem: kifejezetten a magyar egyháztörténelem kérdéseit taglaló tudomány.

 

IV. Gyakorlati teológia

Homiletika: a keresztyén igehirdetéssel, prédikálással és retorikával foglalkozó tudomány. A homiletika nemcsak elmélet, hanem egy igehirdetés elkészítésének és elmondásának gyakorlatára is kitér.

Liturgika: az istentisztelet formai elemeivel foglalkozó ág. A „liturgia" a görög leitourgia szóból származik, amelynek jelentése: szolgálat, hivatali tevékenység, áldozati vagy istentiszteleti szolgálat.

Katechetika: a hittanoktatás vagy hitoktatás szegmensére összpontosító tudomány, mely a gyermek- és felnőttképzést egyaránt magában foglalja.

Missziológia: a keresztény hit terjesztésével, az evangélizáció kérdéseivel törődő teológiai diszciplína.

Poimenika: a gyülekezeti pásztorlás, lelkigondozás tudnivalóit összegző tudomány.

Az egyházjog foglalkozik az egyház működésének minden területével és az egyházi szervezet kapcsolódásának szabályozásával.

A felsorolt lista nem teljes, de azért mégis áttekintő képet nyújt a teológia felosztásáról. Természetesen minden diszciplínának vannak segédtudományai, melyeket itt és most nem tartottunk szükségesnek felsorolni." Sitku Tibor: Prolegomena

***

Istenünk hozzánk való szeretetének jele az, hogy elmélyülhetünk a teológiai ismeretekben, és arról tanulhatunk, ami a legfontosabb, de nem csupán önmagunknak.  A mi Megváltónk azért adott ilyen nagy lehetőséget, hogy a megszerzett ismeretet helyesen használjuk fel a lélekmentés áldott és szent szolgálatában. Ezért ragadjuk meg ezt a szent lehetőséget, és kérjük a mi Urunkat, hogy Lelke által készítsen fel erre a hatalmas feladatra. Mert mi tudjuk, hogy ez nem természetes, hanem KEGYELEM!

„Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai!" Róma 11,33

http://www.parokia.hu/lap/lelki-oazis-misszio/cikk/mutat/dogmatika/

Trencsényi László
református lelkipásztor
Budapest, 2013. július 19.

 

 

 

 

 

 

A theologia a tudományok KIRÁLYA!

***

***

...

...

***

...

...

***

***

 

Test és lélek

„Az emberek, akiket Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtett, olyan
teremtmények, akik anyagból álló testből, és anyagtalan lélekből állnak. A lelket időnként
szellemnek nevezik. (…) Az emberek kettős lények, vagyis egy egységet alkotnak, amelynek
két külön részét Isten egyesítette a teremtésben. A kettősség feszültségének áthidalására
sem filozófiailag, sem igemagyarázat alapján nincs szükség hozzáadni egy harmadik részt
vagy anyagot (például a szellemet).

A hagyományos teológiai felfogás elveti az ember
hármasságának nézetét, amely szerint három különböző részre – testre, lélekre és szellemre
– osztható”

(R.C. Sproul: A keresztyén hit alapigazságai, KIA, Bp. 2002. pp. 187-188).

***

***

Az ÚSZ-i kánon kialakulása

1. Az ÚSZ, a keresztyén egyház szentnek tekintett könyve a Kr. u. 2. szd.-tól áll az ÓSZ mellett.
Az első időkben legfontosabb darabjai a páli levelek és az evangéliumok voltak. Az ApCsel, Jel és a katolikus levelek csak részben vagy kevésbé voltak ismertek, vagy pedig vitatott volt apostoli eredetük. Csak nagy vonalakban ismert az az út, amely az egyes ÚSZ-i iratok keletkezésétől az ÓSZ-ként ismert kánonikus gyűjteményig vezetett.

a) Gyűjteménnyé először a páli levelek váltak, amelyeket már keletkezésük idején, szokás szerint felolvastak a gyülekezeti istentiszteleteken (vö. 2Kor 1,1k; Kol 4,16; 2Pt 3,15). A 2. szd. elején már mértékadó iratként idézték őket (vö. Ignatius Efezusi levél 12,2). A 2. szd. közepén az eretnek Markion 10 páli levelet vett fel kánonába.
b) Az evangéliumokkal kapcsolatban Justinus mártír említi a 2. szd. közepén, hogy azokat az istentiszteleteken rendszeresen olvassák. Kr. u. 180 körül, új műfajként, megszületik az evangéliumharmónia, amely feltételezi a négy evangélium kánoni tekintélyét.
c) A 140-es években az eretnek Markion kánont alkot a Lk evangéliumból és 10 páli levélből, elvetve teljesen az ÓSZ-i kánont. Kánonalkotása nagymértékben felgyorsítja az ÚSZ-i kánon kialakulását (negatív értelemben).
d) Az ApCsel-t először Justinus mártír említi, de csak Irenaeus-tól (180 k.) bizonyítható kánoni volta.
e) A Jel kanonicitása Justinus mártír idejétől bizonyítható.
f) Legkésőbben az ún. katolikus levelek lettek a kánon részei. Valamennyi véglegesen csak a 4. szd.-ban.

 

2. Az egyes iratok kánonba foglalásának három feltétele volt:
a) olvasták őket valamelyik gyülekezetben;
b) apostoli eredetű, vagy legalábbis apostoltanítványtól származó volt (mint pl. Mk és Lk esetében megelégedtek ezzel a feltétellel);
c) tartalma nem állt ellentétben az egyházi tannal.

A ma általunk is ismert 27 kánonikus irat számát Athanásius állapította meg 367-ben. A Ny-i egyház is elfogadta ezeket kánonikus iratoknak. A reformáció korában Luthernek tartalmi kifogásai voltak a Jak, Júd, Zsid és Jel könyvével szemben, ezért ezeket a könyveket bibliafordításának végére helyezte.

 

 

 

...

Különböző teológiai nézetek

...


Az Úr Jézus visszajöveteléről két jelentősebb tanítás tartja magát:
a POSTMILLENIZMUS (post = után, utáni)
és a PREMILLENIZMUS (pre = elő, előtti) a mille = ezer /itt évre vonatkozik.


A postmillenizmus tanítása szerint egy hatalmas ébredést – amiben a zsidók is hitre jutnak – követően jelenik meg Jézus Krisztus látható alakban a földön. A postmillenisták, akik érvekkel úgy igyekeznek alátámasztani elképzelésüket, hogy reménykednek egy hatalmas üdvkorszakban, világméretű zsidómisszióban, még mielőtt Jézus visszatérne.


A premillenizmus azt tanítja, hogy az ezer éves birodalom felállítása előtt jön vissza az Úr Jézus, méghozzá láthatatlanul. Miután magához ragadja az övéit, utána következik a nagy nyomorúság, az Antikrisztus tombolása, aminek a kiteljesedésekor jelenik meg az Úr Jézus.
Akkor veszi kezdetét az 1000 éves birodalom, jeruzsálemi központtal, ahol a megtért zsidók lesznek az Úr népe.

A diszpenzacionalista menetrend szerint pontos meghatározott állomásai vannak Jézus visszatérésének. Legyünk óvatosak ezekkel a meghatározásokkal, mert a Biblia olyan titkokat rejt, amiket mi nem tudunk menetrend szerint követni. Ezek az Úrnál elrejtett tikok, és mi hatalmas tévedésekbe eshetünk, ha ezeket feszegetjük.


…
Az ezeréves birodalommal kapcsolatban tehát az egyik gondolatmenet az ún. “poszt-millenializmus”: Isten egyetemes békebirodalma evolúciós módon, az evangéliumhirdetés révén jön létre itt a földön. Szerintük ez a békebirodalom 1000 évig fog tartani és Krisztus csak azután jön majd vissza. E hit képviselői vallják, hogy Krisztus második eljövetelekor, a világ vége előtt a feltámasztott igazakkal egy ezer esztendőig fennálló, boldog földi királyságot fog alapítani. Az ezer év letelte után Isten végleg megsemmisíti a Sátánt, s ezzel együtt bekövetkezik a földi világ vége és az ún. „második feltámadás”

A második változat az ún. “ prae-millenianizmus”, amely azt képviseli, hogy a világban elhatalmasodik majd az istentelenség. Krisztus visszajövetelével kezdődik meg az 1000 éves békebirodalom. Ebben a birodalomban ismét fontos szerepe lesz a zsidó népnek.
E két felfogás volt a XIX. századi adventizmusnak és hetednapos adventizmusnak is a háttere, de az evangélikális mozgalomban és a fundamentalistáknál is újra jelentkezett.
…

A tisztánlátás végett fontos tudnunk, hogy az ezeréves birodalomról való tanítást, olyan keresztyén gondolkodók, mint Augustinus és Kálvin határozottan visszautasították, jóllehet nemigen vonhatjuk kétségbe, hogy számukra a Szentírás Isten tévedhetetlen kijelentése volt.
Az a - reformátori - felfogás, mely szerint a keresztyén egyház Isten népe és ezért az ezeréves birodalom az az időszak, amely Krisztus MENNYBEMENETELÉVEL kezdődik és VISSZAJÖVETELÉVEL zárul, szilárd exegetikai alapon nyugszik.

...

Az Egyház harca a tévtanítások ellen

A történelem folyamán Dordrechti Zsinat volt az egyetlen református egyetemes zsinat, 1618-1619-ig ülésezett. Erre a zsinatra 36 lelkész, 5 professzor és 20 presbiter zsinati tag jött össze Németalföld különböző tartományaiból, ezenkívül 30 képviselő Svájcból, Franciaországból, Németországból és Angliából, hogy megvitassák

Jacobus Arminius teológiai professzor tévtanításait.

A Zsinat állításait öt pontban fogalmazta meg, mely egyben a református (reformátori, kálvini) tanítás egyik legtömörebb összefoglalása:

...

Jacobus Arminius teológiai professzor TÉVTANÍTÁSAI. Az Arminiánizmus öt vitatott pontja:

„1. Szabad akarat avagy az ember képessége. Eszerint az embernek — jóllehet a bűnbeesés folytán megromlott valamelyest — maradt képessége arra, hogy a jót válassza lelki értelemben; képes Istenben hinni, az evangéliumot befogadni, s ezáltal az üdvösséget megszerezni.

„2. Feltételes kiválasztás. Eszerint Isten azon egyénekre helyezte kezét, akikről tudta — vagy eleve ismerte —, hogy az evangéliumot be fogják fogadni. Isten azokat választotta ki, akikről előre látta, hogy üdvözülni kívánnak, saját szabad akaratukból, természetes bukott állapotukban — mely az első pont szerint amúgy sem jelentett teljes romlottságot.” — Az első pont Arminiusnál nem jelent teljes romlottságot, van az emberben valami jó, ezért a második pontban Isten e jóra való tekintettel ki tudja őket választani.

„3. Univerzális megváltás avagy általános jóvátétel. Eszerint Krisztus azért halt meg, hogy minden embert üdvözítsen; ám csak potenciális értelemben. Krisztus halála lehetővé tette, hogy Isten megbocsásson a bűnösöknek, de csupán azzal a feltétellel, ha hisznek.” — Hogy is szokták ezt mondani? Krisztus 99 %-ban megváltott bennünket, de neked is hozzá kell tenned a magadét, az 1%-ot. Ez Arminius nézete. — Így gondolkodik Magyarországon az evangéliumi mozgalom zöme. Továbbá az összes katholikus és minden szekta. Természetesen a pogányok is. Ha van Isten, csak így működhet — mondják.

„4. A Szentlélek újjászülő munkájának az emberi akarat szab korlátot. Eszerint a Szentlélek Krisztushoz vezérlő munkájának sikeresen ellen lehet szegülni, és céljait meg lehet hiúsítani. Nem adhat életet, amennyiben a bűnös nem hajlandó befogadni azt.” — Ez az előbbiekből következik. Tudniillik a Szentlélek Krisztushoz vezérel bennünket, ám ha mi nem akarjuk, akkor nem. Isten tervét meg tudjuk hiúsítani. Arminiánus igehirdetők klasszikus képe: Krisztus csak kopogtat, ám felőled van a zárban a kulcs! Amíg meg nem nyitod, az Isten se tud hozzád bejönni. Nem adhat Isten életet, ha a bűnös nem hajlandó azt befogadni — mondja Arminius tétele. Mennyi evangélizáció hangzik arminiánus tartalommal! Nem is tudják sok esetben az evangélizátorok, mit hirdetnek! Ők úgymond nagy kálvinisták. Itt látjuk, mekkora a zavar a fejekben!

„5. Kiesés a kegyelemből. Eszerint egy megváltott ember végérvényesen elveszítheti üdvösségét, ami persze az egész rendszer logikus és természetes következménye. Ha az emberé a kezdeményezés az üdvösség kérdésében, akkor a végső következményekért is neki kel! vállalnia a felelősséget.” — Ezért az arminiánusok örökös önelemzők, lelki kiskorúak, állandóan attól rettegnek, hogy kiestek a kegyelemből. Mennyi ember szenved ebben a nyomorúságban, mert ugyanígy gondolkodik! Mindez Arminius rendszerének logikus következménye. Ha az emberé a kezdeményezés az üdvösség kérdésében, vagy ha az embernek ebben döntő része van, akkor ezt el is veszítheti.

...

Ezekre a tévtanitásokra a Dordrechti zsinat válasza

A Zsinat állításait öt pontban fogalmazta meg, mely egyben a református (reformátori, kálvini) tanítás egyik legtömörebb összefoglalása:

„Az arminianizmus öt pontját […] a Szentírás fényében megvizsgálták. A Dordrechti Zsinat százötvennégy ülést tartott hét hónapon át, mégsem találták Arminius álláspontját összeegyeztethetőnek az Isten Ígéjével.

Végül a Dordrechti Zsinat válaszul megalkotta az arminiánus rendszerrel szemben a kálvinizmus öt pontját, megerősítve ezáltal a reformáció idején oly félreérthetetlenül megfogalmazott álláspontot, mely lényegében Kálvin János tanítása. Íme az öt pont:

1. Teljes romlottság (teljes képtelenség a jóra)
2. Feltétel nélküli kiválasztás
3. Korlátozott engesztelés (részleges megváltás)
4. Ellenállhatatlan kegyelem
5. A szentek állhatatossága” (azaz nem lehet a kegyelemből kiesni)

Fenti tételek noha a „Kálvinizmus öt pontja” néven váltak ismertté és mentek be a köztudatba, ám egész pontosan a Dordrechti zsinat végzései.

 

...

...

Az egyháztörténetben megjelent ERETNEKSÉGEK (TÉVTANÍTÁSOK) felsorolása

Adopcianizmus – A lat. adoptio = „örökbefogadás” szóból. Krisztológiai eretnek­ség, amely tagadja a Krisztus emberi élete előtti létezését, így örök istenségét és fiúságát. Jézus csak ember volt, akit Isten akkor fogadott a Fiává, kent fel a Lelké­vel vagy istenített meg, amikor Keresztelő János megkeresztelte. Képviselői az ókorban az ebioniták*, a két Theodotosz, Szamoszatai Paulosz (ld. pavlinianiz­mus*), a 8-9. sz-i spanyol adopcionisták*, kései változata a 16. sz-i szocinianiz­mus*.


Apollinarizmus – Apollinari(o)sz 4. sz-i laodikeai püspök nevéből. Krisztológiai eretnekség, amely szerint Krisztusban az emberi értelem helyett az isteni Logosz volt. Elítélte 381-ben a II. Egyetemes (Konstantinápolyi) Zsinat.

Antitrinitarianizmus – A trinitástan, a három személyben (Atya, Fiú, Szentlélek) létező Egyetlen Istenről szóló tanítás tagadása, ld. pavlinianizmus* arianizmus*, modalizmus*, szervetizmus*, szocinianizmus*, unitarizmus*.

Arianizmus – Areiosz (latinosan Arius) 4. sz-i alexandriai presbiter nevéből. Teo­lógiai-krisztológiai eretnekség, amely szerint Isten csak egy személy, az Atya, a Fiú csak Isten első, félisteni teremtménye, a Szentlélek pedig csak Isten személy­telen ereje. Képviselői az ókori ariánusok, ma Jehova tanúi. Elítélte 325-ben az I. Egyetemes (Nicaeai/Nikaiai) Zsinat.

Doketizmus – A gör. dokeó = „látszani” szóból. Krisztológiai eretnekség, valószí­nű­leg gnosztikus* eredetű elképzelés, amely szerint Krisztus nem valóságos emberi testben élt közöttünk, hanem csak egy annak látszó fantomtestben jelent meg. Képviselői az ókori gnosztikusok* és dualisták, ma egyes neo-gnosztikus, rózsakeresztes iskolák.

Donatizmus – Donatus, 4. sz-i karthágói püspök nevéből. Nem eretnekség, hanem hitéleti szélsőség, amely a Diocletianus-féle észak-afrikai keresztényüldözések (304-305) után keletkezett az ún. traditorok („átadók”, ti. a Szentírást a pogány hatóságoknak kiszolgáltatók) visszafogadásának kérdésekor. Konkrétan egy új karthágói püspökkel szembeni ellenállásból indult ki, aki tradi­tor volt, és akinek a donatista felfogás szerint újra meg kellett volna keresztel­ked­nie. A donatista egyház tanításban ortodox, de skizmatikus volt, és a 7. száza­dig fennállt (az iszlám invázióig).

Ebionitizmus – A héb. evjónim = „szegények” szóból, az így nevezett „ebioniták” nevéből. Egy palesztinai zsidó-keresztény csoport krisztológiai eretneksége, amely szerint Jézus csak ember, József és Mária gyermeke, Mózeshez hasonló próféta volt. Valószínű a mózesi törvényeket is betartó adopcionisták* voltak, a 4. századra eltűntek.

Enkratizmus – A gör. enkhrateia = „önmegtartóztatás” szóból. Nem eretnekség, hanem hitéleti szélsőség, amely aszkéta ideálok túlzásaként megveti és tiltja a húsevést, a borivást és a házasságot. (Egyes gnosztikus irányzatok is enkratiták voltak.) 340 körül a Gangrai Zsinat kiközösítette azokat, akik a húsevést, borivást és a házasságot megvetik, vagy az üdvösség érdekében tiltják.

Eutükhianizmus – Eutükhész 5. sz-i konstantinápolyi presbiter és archimandrita nevéből. Ld. monofizitizmus*.

Gnoszticizmus – a gör. gnószisz = „ismeret, tudás” szóból. A ~ szinkretikus vallá­si irányzat, amely a görög filozófia és misztérium-kultuszok, egyiptomi és közel-keleti vallási hagyományok és – egyes változataiban – keresztény elemek keveré­séből jött létre. A ~ világképe, emberképe és istenképe szembeállítja a szellemet az anyaggal, a lelket a testtel, az anyagvilág teremtőjét az igazi, de ismeretlen Isten­nel. A ~ szerint az üdvösség a titkos ismeretben rejlik, ezért az üdvözítő csak tudást közöl, amelyre neki is szüksége volt a szabaduláshoz. A tudás csak a befogadására eleve alkalmas kevesek számára elérhető és érthető. Képviselői az ókorban Valentinosz, Szaturninosz, Karpokratész, Baszilidész, Máni (ld. maniche­izmus*), ma a neo-gnosztikus, rózsakeresztes, hermetikus szellemi iskolák és az antropozófia.

Ikonoklazmus – a gör. eikón = „kép” és klaszmosz = „rombolás” szóból. A keleti egyházban egyes császárok által elindított képromboló mozgalom (725 és 842 között), amely tagadta a Krisztusban emberré lett Isten ábrázolhatóságát, és a képek tiszteletét „bálványimádásnak” minősítette. Elítélte 787-ben a VII. Egyete­mes (II. Nicaeai/Nikaiai) Zsinat, a képimádással (ikonolátria) együtt.

Makedonianizmus – Makedoniosz, 4. sz-i konstantinápolyi pátriárka nevéből. Pneumatológiai eretnekség, amely az arianizmusból* fakad; eszerint a Szentlélek nem Isten, hanem a Fiú teremtménye, angyalszerű lény. Ld. pneumatomakhian­izmus*. Elítélte 381-ben a II. Egyetemes (Konstantinápolyi) Zsinat.

Manicheizmus – Máni, 3. sz-i perzsa gnosztikus filozófus nevéből. A ~ gnosztikus jellegű szinkretikus vallási irányzat volt, amely a perzsa zoroasztrizmus, az indiai buddhizmus és a kereszténység elemeit ötvözte. Máni mint utolsó és legnagyobb próféta új szentírásokkal is előállt. Világ-, isten- és emberképe tipiku­san gnosztikus, dualista volt, a szabadulás feltételének a titkos tudást és az aszketiz­must tartotta. Krisztus csak próféta volt, Máni azonban a megígért Pártfogó, aki a zsidó apostolok által megrontott krisztusi tanításokat helyreállította. Máni köve­tő­i a Távol-Keleten is, a középkorig is léteztek.

Markellianizmus – Markellosz, 4. sz-i ankürai püspök nevéből. Teológiai eretnek­ség, amely vallja Isten egyetlenségét, az Atya, a Fiú és a Szentlélek egylényegű­ségét, de tagadja a Fiú és a Szentlélek örök létezését, akik csak ideiglenes üdv­rendi funkciót látnak el: a Logosz a teremtéskor, a Lélek pedig pünkösdkor lép elő, válik ki vagy tárul fel az Istenségből, és az Istenségbe fognak visszatérni, amely így megszűnik Háromságnak lenni. Markellosz „üdvrendi háromságtana” vele együtt eltűnt. Elítélte 381-ben a II. Egyetemes (Konstantinápolyi) Zsinat.

Markionizmus – Markión, 2. sz-i tanító nevéből. Antijudaista, dualista irányzat. Markion a tanait elsősorban Pál leveleiből próbálta levezetni, Lukács evangéliumá­nak és Pál leveleinek saját kiadásán kívül minden más Ósz-i és Úsz-i iratot elvetett. Szembeállította az Ósz-et az Úsz-gel, a zsidók anyagvilágot teremtő, haragvó istenét (demiurgosz) az igazi, szellemi, szerető Istennel, az ismeretlen „Atyával”. Krisztus nem a zsidók messiása volt, hanem az Isten fantomszerű megjelenése (ld. doketizmus*), aki az anyagvilágból és a zsidók haragvó istenétől szabadít meg. A markionita egyház néhány évszázadon belül eltűnt.

Messzalianizmus – A szír mcaljáná = „imádkozó” szó torzított ejtéséből, illetve ennek görög fordítása lett másik nevük: „euchiták” (eukhomai = imádkozni, ebből eukhitész = imádkozó). Mezopotámiai eredetű vallási irányzat, amelynek „keresz­tény” ága a 4-5. sz-ban jelent meg rajongó („enthuziaszta” = megszállott) laikus- majd szerzetesi mozgalomként. A szentségeket elvetették, és az intenzív imádsá­got tartották az egyetlen spirituális erőnek. Állandó vándorlás, szegénység, asz­ké­zis jellemezte őket. Céljuk a bűnös szenvedélyektől való tökéletes mentesség (apatheia) és a Szent Háromság meglátása, illetve önmagukban felismerése volt. Hitük szerint minden emberben van démon, aminek a helyét a Szentléleknek kell átvenni (szerintük Jézus is ezen ment át). Elítélték helyi zsinatok, majd 431-ben a III. Egyetemes (Efezusi/ Epheszoszi) zsinat, de a 9. sz-ig fennmaradt.

Modalizmus – A lat. modus = „mód” (megjelenési mód) szóból. Teológiai eretnek­ség, amely szerint Isten csak egy személy, az Atya, a Fiú és a Szentlélek az egyet­len személynek csak három egymás utáni megjelenési formája, nem külön sze­mé­lyek. Képviselői az ókorban Praxeasz, Noétosz, Epigonosz, Kleomenész, Sza­belliosz, ma a „Jesus Only” pünkösdiek és a branhamisták. Elítélte több helyi zsinat, és 381-ben a II. Egyetemes (Konstantinápolyi) Zsinat.

Monarchianizmus – A gör. moné = „egyetlen”, és arkhé = „első, alapelv, hatalom / uralkodó” szóból. Teológiai eretnekség, két fajtája a dinamikus ~ vagy szubor­di­na­cionizmus* és a modalizmus*.

Monofizitizmus – A gör. moné = „egyetlen”, és phüszisz = „természet” szóból. Krisz­tológiai eretnekség, amely szerint Krisztusnak csak egy természete volt, mert az isteni és az emberi természet teljesen összeolvadt benne: az isteni magába olvasztotta az emberit. Képviselői: az ókorban Eutükhész, Halikar­nasszo­szi Julianosz. Elítélte 451-ben a IV. Egyetemes (Kalcedoni/ Khalkédóni) Zsinat.

Monotheletizmus – A gör. monon = „egyetlen”, és theléma = „akarat” szóból. Krisz­tológiai eretnekség, amely a monofizitizmusból* fakad; eszerint Krisztusnak csak egy, isteni akarata volt, emberi nem. Képviselői az ókori monofiziták, Szergi­osz konstantinápolyi pátriárka, Honorius római pápa. Elítélte 680-ban a VI. Egye­te­mes (III. Konstantiápolyi) Zsinat.

Montanizmus – Montanus 2. sz. végi fríg próféta nevéből. Skizmatikus eretnek­mozgalom. Montanus női társaival (Maximilla, Priscilla) médiumszerű, eksztati­kus állapotban, egyes szám első személyben szólaltak meg mint „Ige” vagy mint „Szent­lélek”. Aszketizmust és közeli világvégét hirdettek. A mozgalom néhány évszázadon belül eltűnt.

Nesztorianizmus – Nesztoriosz 5. sz-i szír szerzetes, konstantinápolyi pátriárka nevéből. Krisztológiai eretnekség, amely szerint Krisztus isteni és emberi termé­szete külön maradt, és szinte két külön alanyként működött. Az „eretnekség” való­színűleg Nesztoriosz tanainak félreértése. Képviselői az ókorban Nesztori­osz (?), napjainkig a Nesztoriánus (Keleti Asszír/Káld) Egyház (?). Elítélte 431-ben a III. Egyetemes (Efezusi/Epheszoszi) Zsinat.

Novatianizmus – Novatius, 3. szi-i római presbiter nevéből. Nem eretnekség, hanem hitéleti szélsőség, amely a Decius alatti keresztényüldözések után okozott egyházszakadást azzal, hogy nem engedte vissza az egyházba azokat, akik az üldözések miatt pogány áldozatot mutattak be, vagy pénzért szereztek igazolást arról, hogy bemutattak ilyen áldozatot. A későbbi novatiánusok szerint már a keresztség utáni komolyabb bűnökre sem lehetett bocsánatot nyerni. Képviselői: a novatiánus egyház tanításában ortodox, de skizmatikus volt, és a 7. századig fennállt (az iszlám invázióig).

Patripasszionizmus – A lat. pater = „apa, atya”, és passio = „szenvedés” szóból. A modalista* teológiából fakadó krisztológiai eretnekség, amely az Atya és a Fiú személyét azonosítja (hüiopatria), ezért azt állítja: Krisztusban maga az Atya szen­ve­dett a kereszten. Képviselői az ókorban egyes modalisták*.

Pavlinianizmus – Szamoszatai Pál, 2. sz-i antiókhiai püspök nevéből. Teológiai-krisztológiai eretnekség, amely szerint Isten egyetlen személy, „Fia” a szava vagy bölcsessége, „Lelke” az ereje, Krisztus csak ihletett ember. Elítélte 286-ban az Antiókhiai és 325-ben az I. Egyetemes (Nicaeai/Nikaiai) Zsinat.

Pelagianizmus – Pelagius, 4-5. sz-i brit szerzetes nevéből. Szótériológiai (üdvtani) eretnekség, amely szerint Isten mindenkit külön teremt a születésekor, így mindenki ártatlannak születik, mint Ádám és Éva, az ember nem örökölt halandó, bűnre hajló természetet, szabadon és önerőből képes jó és rossz között választa­ni, Istenhez visszatérni, tökéletes életet élni és üdvözülni. Képviselői az ókorban Pelagius és tanítványai (Caelestius és Iulianus). Elítélte 418-ban a Karthágói, 431-ben a III. Egyetemes (Efezusi/Epheszoszi) Zsinat.

Pneumatomakhiánusok – A gör. pneuma = „lélek / szellem”, makhosz = „harcos” szóból. Pneumatológiai eretnekség, amely tagadja a Lélek istenségét, mert csak teremtménynek, angyalnak tartja. A „Lélek [istensége] ellen harcolók” egy része elfogadta a Nicaeai /Nikaiai hitvallást. Lásd makedonianizmus*

Priszcillianizmus – Priscillianus 4. sz-i hispániai gnosztikus tanító nevéből. Keresztény színezetű, de manicheus* jellegű vallási irányzat. Jellemzője a dualista világkép, az aszketizmus, az üdvösség átértelmezése a testi létből való kiszaba­du­lásként. A hispániai egyházba beszűrődött, de a 6. sz-ra eltűnt.

Szabellianizmus – Szabelliosz, 3. sz- líbiai tanító nevéből. Ld. modalizmus*.

Szervetizmus – Miguel Serveto 16. sz-i spanyol tanító nevéből. Teológiai-krisztológiai eretnekség, amely tagadja Isten háromságát; vallja, hogy Jézusban Isten lett emberré, ezért imádandó, de tagadja, hogy születése előtt létezett volna. Serveto-t Svájcban, Kálvin idején kivégezték.

Szocinianizmus – Lelio és Fausto Sozzini 16. sz-i olasz tanítók nevéből. Teoló­giai-krisztológiai eretnekség, amely tagadja Isten háromságát; Jézus csak ember volt, aki csodásan született, tökéletes életet élt, Isten Igéje volt (akaratának tolmácsolója), megdicsőült és imádható, de születése előtt nem létezett. Képviselői a reformáció után olasz és lengyel unitáriusok.

Szubordinacionizmus – A lat. sub = „alá”, és ordinatio = „rendelés” szóból. Teo­ló­giai eretnekség, amely szerint csak az Atya mondható Istennek, a Fiú minden dicső­sége ellenére is csak teremtett, alacsonyabb rendű, alárendelt (félisteni, angyali) lény. Ld. pavlinianizus*, arianizmus*.

Triteizmus – a gör. tri = „három”, és theosz = „isten” szóból. Teológiai eretnekség vádja az ariánusok és a modalisták részéről a Nicaeai/Nikaiai háromságtan ellen, amely az ő értelmezésükben három külön istenről szól.

Unitarizmus – A lat. unus = egy szóból. Teológiai-krisztológiai eretnekség, amely tagadja Isten hármasságát, Jézusban csak különösen ihletett embert lát, tagadja engesztelő áldozatát és feltámadását. Képvise­lői: a 16. sz. (Dávid Ferenc) óta erdélyi és hazai unitáriusok.

Univerzalizmus – A lat. universalis = egyetemes szóból. Szótériológiai (üdvtani) eretnekség, amely szerint kivétel nélkül mindenki üdvözül.

Forrás: https://apologia.hu/eretnekseg-es-eretneksegek/

***

 

NYOLC OK, HOGY MIÉRT NE HÍVOGASD JÉZUST A SZÍVEDBE.

„Ha szólna egyetlenegy igehely is arról, hogy Jézust hívjam a szívembe, bizony mondom, megtenném." J. D. Greear

Ha valaha valaki azt kérte tőled, hívd be Jézust a szívedbe, életedbe, mert -mint az ilyenek mondják- ahhoz, hogy igaz keresztény legyél ezt kell tenned, akkor félrevezettek.

Ha valaha azt kérted valakitől, hogy hívja és engedje be Jézust az életébe [mint ahogyan te is tetted], akkor hamis megtérésre buzdítottál. Lásuk, miért:

 

A „modern" keresztény zenék szövegei erről szólnak, a „népszerű", „menő" prédikátorok hangoztatják: „Add át a szívedet Jézusnak, hívd be őt! Van egy istenalakú lyuk a szívedben és csak Jézus tudja azt betölteni!" Tucatjával, százával, ezrével vannak azok, akik fel akarják pezsdíteni a spirituális életüket úgy, hogy lelkesen, átszellemülve kérik, hívják Jézust a szívükbe egy-egy dicsőítő alkalmon. Aztán eltelik néhány hónap. A gyülekezetben senki nem hallott új megtérőről. Esetleg a presbitérium felkeresi őt, ösztönzik, hogy vegyen részt néhány bibliaórán, de mindhiába, örökre eltűnik. Miért?

  1. Nem biblikus.

Nincs egyetlen egy bibliai ige sem, ami azt sugallná [nemhogy explicit kimondaná], hogy imádságunkban invitálnunk kéne Jézust a szívünkbe. Néhányam a Jel. 3:20-ra hivatkoznak ellenpéldaként. Azt mondják, hogy Jézus a szívünk ajtaja előtt áll, könyörögve, zörgetve, hogy bejöhessen.

„Íme az ajtó előtt állok és zörgetek." Két ok is van, amiért ez a fajta interpretáció téves.

A kontextus egyértelművé teszi, hogy Jézus az egyház ajtajánál áll és zörget, nem az emberek szívében. Jézus nem azért kopog, hogy valaki szívébe beköltözhessen, hanem, hogy az egyházával közösségben legyen. De ha még ezt a magyarázatot nem is fogadjuk el, akkor is beleerőltetnénk a szövegbe a fenti hamis jelentését [eisegézis].

Honnan tudod, hogy a szíved az, amin éppen kopogtat? Miért nem például a kocsid ajtaján? Honnan tudjuk, hogy nem például a lábadon? Azt állítani, hogy Jézus a szívünk ajtaján kopogtat, megerőszakolása a szövegnek egy olyan értelmezéssel, mely egyszerűen nem igaz. [Bővebben a Jelenések 3:20 helyes értelmezéséről: http://rekonstrukcio.com/a-jelenesek-320-helyes-ertelmezese/ illetve http://www.letgodbetrue.com/pdf/revelation-3-20-reclaimed.pdf a ford.]

A Szentírás nem utasít minket arra, hogy hívogassuk Jézust a szívünkbe. Ez már önmagában elég kéne hogy legyen, de itt van még hét másik ok.

  1. Kérni Jézust, hogy költözzön a szívedbe egy olyan mondat, aminek nincs értelme.

Mit jelent a fenti mondat? Ha valami varázs „igét" elmondok, akkor valahogy belép a szívembe? Szó szerint? És a felső vagy alsó szívkamrámba? Ez egy metafizikai élmény? Vagy figuratív az egész? Ha igen, akkor mit jelentsen ez pontosan? Amíg biztos vagyok abban, hogy a legtöbb felnőtt nem tud pontos választ adni ezen kérdésekre, abban is biztos vagyok, hogy a gyermekek sem tudják ezt értelmezni, megmagyarázni. Denis Rosker emlékeztet minket arra, hogy a kisgyermekek gondolkozása szószerinti és nem elvont, így könnyen összezavarhatók [vagy megijeszthetők] azzal a felszólítással, hogy engedjék be a kopogtató Jézust a szívükbe.

  1. Ahhoz, hogy valakit Jézus megmentsen, bűnbánatot kell gyakorolni [ApCsel 2:38].

Jézust invitálni, hívni, kérni, hogy jöjjön a szívünkbe kiszoríthatja az igazi bűnbánatot.

  1. Ahhoz, hogy valaki megmeneküljön, bíznia kell Jézusban.

Jézust invitálni, hívni, kérni, hogy jöjjön a szívünkbe kihagyja az alapkövetelményt: a meglévő hitet. E nélkül semmit nem ér az egész. Nem előbb jön Jézus és hoz hitet. Előbb van hitünk és változtatja meg a Szentlélek az életünket.

  1. Azok, akik helytelenül hisznek, hamis a biztonságérzetük.

Emberek milliói, akik őszintén, de bibliátlanul „hívták", „invitálták" Jézust az ő szívükbe, azt hihetik, hogy meg vannak mentve, de küzdenek, mert nem igazán érzik magukat biztonságban. Kétségek között élnek, mert nem a Szentlélek az, ami biztosítja őket a kiválasztottságukról, hanem egy hamis énkép vezette őket egy hamis Krisztus felé.

  1. Az, aki hívogatja Jézust az ő szívébe keserűvé és hitehagyottá válhat.

Mivel nem ment meg senkit Jézus azért, mert elmondott egy sablonos imádságot, akkor egyre inkább, ahogy telik az idő, ki fog ábrándulni Jézusból, a Bibliából, az egyházból és a többi hívőből. És így rosszabbul jön ki az egészből, mint amilyen előtte volt.

  1. Ez a kérés úgy mutatja be Istent, mint egy koldust, aki csak reménykedik abban, hogy helyet kap az elfoglalt életedben.

Ezzel így megfosztod Istent az Ő szuverenitásától-azt üdvözít, akit akar, és nem azt aki kéri!

  1. És végül a legfélelmetesebb indok. Azok, akik úgy ismerik meg Jézust, hogy behívták „őt" az ő szívükbe, nincsenek megváltva és elpusztulnak az Ítéletnapon.

Milyen tragikus, hogy emberek milliói gondolják azt, hogy jó úton járnak Istennel, miközben mégsem. Hányan fognak kiáltozni: „Uram, Uram", azok közül a „keresztények" közül, akik Jézust „behívták" a szívükbe?

Mit kell tehát tennünk, hoy megmeneküljünk? Megbánni a bűneinket és bízni [Zsid. 6:1]. A Szentírás egyértelműen kijelenti, hogy bűnbánatot kell gyakorolnunk és Jézus Krisztusban kell bíznunk. Minden ember szívének a problémája az igazság. Ahelyett, hogy azt prédikáljuk: Jézus betölti az űrt a szívünkben, Isten  ítéletéről és Jézus elégtételéről kell beszélnünk... ha valaki bűnbánatot gyakorol és Jézusnak adja életét.

Ha ezt olvasod, és korábban „invitáltad" már Jézust a te szívedbe, akkor nagy esély van arra, hogy egy ideig furcsán érzed magad lélekben, most nehezedre esik a bibliádat olvasni, tizedet fizetni, templomba járni és imádkozni. Talán azzal álltattak, elégedett leszel, céljaid és egy jobb életed lesz, ha behívod Jézust az életedbe. Sajnálom, téged átvertek.

[Ajánlott cikk még a témában R C Sproul Ligonier Ministries-szolgálatától, J. D. Greear írása: http://www.ligonier.org/learn/articles/stop-asking-jesus-your-heart/ a ford.]

A cikk forrása: ITT

Posted by Chromatius

 

 

 

 

 

....

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 97, összesen: 693881

vendéghírek
  • 2024. július 18., csütörtök

    Mindannyiunknak van lelki öröksége, ami meghatározza hívő életünk mindennapjait. A szembenézés ideje, ha a hétköznapok ízetlenné válnak. Molnár Sándor...
  • 2024. július 18., csütörtök

    Lelkészek és egyházi munkatársak számára rendezett közös elcsendesedést a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa
  • 2024. július 18., csütörtök

    A tahi lelkészhét központi témája ezúttal a keresztyén reménység volt.
  • 2024. július 17., szerda

    A növekedés nem nagy csodák eredménye, hanem apró, hétköznapi lépéseké – tapasztalták meg a délegyházi reformátusok, akik a bizonytalan jövőre is mert...
  • 2024. július 16., kedd

    Mitől él az Ige? Sorozatunkban személyes válaszokat keresünk a nehezen megfogható kérdésre. Ezúttal Veres Sándor, a Dunamelléki Egyházkerület főgondno...
  • 2024. július 15., hétfő

    Átadták a Monorierdői Református Egyházközség Erdei Csillagfény Református Bölcsődéjét, mely szeptembertől 28 gyermek ellátását teszi lehetővé.
  • 2024. július 15., hétfő

    Bagyó Sándorral, a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának elnökével beszélgettünk: nem könnyed nyári olvasmány.
  • 2024. július 11., csütörtök

    A meddőség talajából is születhet valami szép, valami új, valami maradandó. Muzslai-Bízik Hannával beszélgettünk.
  • 2024. július 10., szerda

    Pillanatképek a monorierdői református gyülekezet csillagásztáborából.
  • 2024. július 10., szerda

    Önismeret és párkapcsolati kérdések színházzal és pszichológiával