Evangéliummal a szomorú világban

EVANGÉLIUM A MEGSZOMORODOTT VILÁGBAN?

„Kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek...” (Péter apostol első levele 1,9)

Valaki szomorúan mondta: „Nem tudok én már örülni semminek!”
Valóban azt tapasztaljuk, hogy nyugtalan, ideges, félelmetes korban élünk.
Körülöttünk az emberek nagy többsége általában lehangolt, gondterhelt, megfáradt. Rendszeresen hallunk különböző veszélyekről, úgymint járványok, háborúk, természeti katasztrófák, földrengések, betegségek, stb.
Jogosan panaszolják sokan, hogy elhidegült, veszélyeztetett korban élünk.
Valóban nagyon kiszámíthatatlanná vált körülöttünk a világ.
Veszélyben a megélhetés. Veszélyben a tisztesség, a becsület.

Egyre durvább, züllöttebb, gátlástalanabb, erkölcstelenebb, embertelenebb lesz a világ.
Az ördög mindig tett arról, hogy a végletekig növelje az emberek létbizonytalanságát, veszélyérzetét, reménytelenségét és kilátástalanságát.
Az ördög aljas mesterkedéseit így leplezi le az Úr Jézus:
„Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja.” (János ev. 8,44)
Kifejezett célja mindig az, hogy félrevezessen, megtévesszen, ártson, hogy feszültséget indukáljon, ellenségeskedést gerjesszen és a megtévesztett áldozatait nyomorba, halálba döntse, elpusztítsa.
Naponta hallunk emberi tragédiákról, összekuszált vagy éppen szétzilált, megtépázott életroncsokról, tragikus emberi kapcsolatokról, megnyomorított családokról, megcsalt férjekről, elhagyott feleségekről, riadt szétszéledt gyermekekről, tönkrement életekről.
Korunkat, a halál és a terror civilizációját félelmetes bűnhegyek szegélyezik és szabdalják véres darabokra.
„Ami pedig nincs hitből, BŰN az!” (Róma 14,23)

***
Tegyük fel a SORSDÖNTŐ kérdést.
Útját állhatja e bárki e romlásnak, vagy felülírhatja e bármi ezt a nihilt és letargiát?
IGEN! Egyetlen kiút van: Aki hisz, az megmenekül!
A hívő ember békessége, nyugalma és öröme, az Úr Jézus Krisztus valóságos jelenléte. Ez az a szent és örök EVANGÉLIUM, amiről a Szent Biblia beszél.
Ez különbözik minden mástól, mert ez az öröm, mennyei öröm!
„…annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben.” (Lukács10,20)

A SORSDÖNTŐ KÉRDÉS az, hogy mi tudunk-e már így örülni az Úr Jézus Krisztusnak?
Tudunk-e örülni Isten kegyelmének,
a kiválasztottságunknak,
a megváltatásunknak,
a bűnbocsánatnak?
A kereszten értünk meghozott drága áldozatnak, a Tőle kapott új életnek, a mennyek otthonának?
Mi ad okot őszinte, tiszta, áldott örömre, ha ez nem?
Igaz e ránk nézve a Péter apostol levelében megírt örök üzenet?
„Őt (Jézus Krisztust) szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét.” (1Péter 1,8-9)
Az Úr Jézus Krisztus mellett mindig örömre volt oka annak, aki tiszta szívvel Őhozzá jött! Aki ezt megtette, nem bánta meg SOHA!

Luther Márton mondta: „Krisztus megváltása által legyőzhetővé vált számunkra a halál. Ez az öröm nem vehető el senkitől, aki egyszer meghallotta. Ez az evangélium, örömhír átformálta a történelmet és az emberiség további jövőjét. Erről az örömhírről tettek tanúbizonyságot a mártírok, amikor az evangélium igazságáért, Krisztus nevéért vállalták a halált, hiszen tudták, hogy az ő életüket így nem lehet elvenni.”

Ez az öröm a szenvedésben is öröm!
„Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle hazugságot mondanak ellenetek. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben.”(Máté, 5,12)
Ez a kimondhatatlan és dicsőült öröm, múlhatatlan boldogság is egyben:
„Így térnek meg az Úrnak megváltottai, és ujjongás között Sionba jönnek, és örökös öröm fejükön; vígasságot és örömöt találnak, eltűnik a fájdalom és sóhaj!” (Ézsaiás 51,11)
„Kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek...” (1Péter 1,9)

Csak Jézus Krisztusban lehet így örülni, a körülményektől teljesen függetlenül! (Filippi 1,29)

Az Evangéliumot továbbadni a legnagyobb öröm:
Az Istentől kapott küldetésünk és felelősségünk nem kevesebb, mint az, hogy mindenkivel megismertessük ezt az örökkévaló EVANGÉLIUMOT, az Élet Beszédét, a mi áldott Urunkat és Megváltónkat, az Úr Jézus Krisztust.

Trencsényi László
református lelkipásztor