Nyomtat Elküld Olvasási nézet

.

"Szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban." (1Korinthus 15:58)

***

Istent szent Igéjének tiszta hirdetése a VÁLASZTOTTAKÉRT

***

Szerkeszti:

Trencsényi László

református lelkipásztor

***

Isten választottai, akik az Úr Jézus Krisztus küldetésben járnak a legfontosabb küldetéssel vannak felruházva:

„Hirdesd az Igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással." (2Timótheus 4,2)

Református Egyházunk mindig is az Ige Egyházának vallotta magát. Mindig az Ige tiszta hirdetésért, és tiszta megértésért küzdött. A reformátorok mindent Istenre nézve és benne bízva cselekedtek, és immár ötszáz esztendeje tudjuk, hogy jól választottak, mert a dicsőséges Szentháromság, egy, örök Isten igazolta őket!

Az IGAZ EGYHÁZ külső ismertetőjegyei között az első helyen szerepel az Isten Igéjének tiszta hirdetése és tiszta hallgatása. Ez az Egyház legfontosabb ismérve, mert így ragaszkodik a keresztyén vallás alapjaihoz és így hat befolyásával a hitre és a gyakorlatra.

„A mi Istenünktől bátorságot kaptunk arra, hogy nyíltan hirdessük nektek Isten evangéliumát. Mert a mi igehirdetésünk nem tévelygésből ered, nem is tisztátalan szándékból, nem is álnokságból. Hanem mivel Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik nem embereknek akarunk tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek... Ti vagytok a tanúim és az Isten: milyen szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek, akik hisztek."  ( 1Thesszalonika 2, 2-4, 10)

***
„Látjuk, hogy ahol tisztán hirdetik és hallgatják Isten igéjét, ahol a sákramentumokat Krisztus rendelése szerint szolgáltatják ki, ott minden kétséget kizáróan lennie kell Isten valamiféle egyházának..."  (Kálvin János: Institutio 4.1.8-9)

***

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

...

Tedd életed az Úr Jézus Krisztus szent kezébe

...

" Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte, és a tanítványoknak adta, hogy tegyék a sokaság elé. Ettek és jóllaktak mindnyájan; azután összeszedték a megmaradt darabokat, tizenkét kosárral."
Lukács 9,16-17


Ebben a történetben csodálatosan megláthatjuk a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és szembesülhetünk azzal a ténnyel, hogy mi mennyire emberiek vagyunk, és Ő mennyire MENNYEI!
A helyszínen nagy tömeg volt, több ezer kimerült, éhes ember.

Az Úr Jézus tudta, hogy eljött az idő, amikor Ő fogja táplálni a sokaságot, mégis ezt mondja tanítványainak: "Adjatok ti nekik enni!"

Ez váratlan volt és emberileg lehetetlen is. Jöttek is azonnal a kifogásokkal, hogy: "csak öt kenyerünk és két halunk van".
Jézus ekkor elkérte azt a keveset, megáldotta, megtörte és odaadta, hogy osszák szét. A megmagyarázhatatlan csoda ott megtörtént és ötezer ember táplálékhoz jutott.

Milyen sokan elfelejtkeznek arról, hogy Isten ma is hatmilliárd embert táplál ezen a földön. Vajon hányan adnak hálát érte naponta?

Ha lelki értelemben vizsgáljuk meg a kérdést, akkor nyugodtan elmondhatjuk, hogy Isten ma is szánakozik azokon az embereken, akik pásztor nélküli juhok módjára élnek és a lelki éhhalál veszélye fenyegeti őket.
Ha Isten most minket kér arra, hogy adjatok nekik enni, akkor nehogy ehhez hasonló kifogásokat keressünk:
Uram szeretnék én adni, de lehetőségeim korlátozottak, forrásaim kiapadva, alig van valamim.
Uram én még csak két, vagy öt éve járok hitben, mi az ennyinek?
Az Úr Jézus Krisztus nem azt kérdezi tőled, hogy milyen kifogásaid vannak és mid nincs, hanem azt, hogy mid van!

Az őszinte válasz akár ez is lehetne:

"Uram, itt a szívem, még van két kezem, s talán még néhány évem itt a földön, de ezt most mind neked adom!

Az Úr Jézus erre azt mondja, hogy ELÉG LESZ!
Testvér, amid van tedd most Jézus kezébe, meglátod mellette csodákat fogsz átélni.

Ha Isten kézbe veheti életünket, szívünket, értelmünket és a hátralévő éveinket, akkor Ő gazdagon megáldja azt: megsokasítja kevéske erőnket, kicsi tudásunkat és megtölti szívünket mennyei szeretettel és lelkileg is érthetjük szavait:
"Vigyétek és osszátok szét" Hirdessétek Isten országát, ez az örömhír elég lesz minden embernek!

Nyíregyháza, 1993.

Trencsényi László
református lelkipásztor

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 140, összesen: 704624

  • 2024. augusztus 22., csütörtök

    Vajon megújulnak-e az iskolák kötelező és ajánlott olvasmánylistái? Személyes kedvencünk a kétkötetes ifjúsági regény, a Gömb. Kortárs. Református. Hi...
  • 2024. augusztus 21., szerda

    Mitől él az Ige? Sorozatunkban személyes válaszokat keresünk a nehezen megfogható kérdésre. Horváth Ádám és Bartha Hajnal fiatal, kisgyermekes házaspá...
  • 2024. augusztus 20., kedd

    John Stott életútja számtalan tanulságot hordoz számunkra arról, hogyan tartsunk ki a szolgálat mellett egy életen át.
  • 2024. augusztus 19., hétfő

    Mi kálvinisták nem szeretjük, ha megmondják nekünk, hogy mikor és mit ünnepeljünk. Valahogy hozzátartozik mindez az identitásunkhoz.
  • 2024. augusztus 18., vasárnap

    Lelkész vagyok, a feleségem is az. Közös pályánk elején aprófalvakban, Baranyában, az Ormánságban szolgáltunk. A statisztika szerint évről évre csökke...
  • 2024. augusztus 17., szombat

    Újra benépesült a szaporcai református templom és udvara.
  • 2024. augusztus 14., szerda

    A lajosmizsei református gyülekezet és a templom melletti madárbarát bibliakert növekedése ugyanarról a Gondviselésről tesz tanúbizonyságot – vallja a...
  • 2024. augusztus 13., kedd

    Mitől él az Ige? Sorozatunkban személyes válaszokat keresünk a nehezen megfogható kérdésre. Ezúttal Irlandáné Nagy Gabriella, hatgyermekes édesanya vá...
  • 2024. augusztus 12., hétfő

    Pintér Brigitta sosem készült papnénak – mégis ízesíti nem csak a férje, hanem a csömöri gyülekezet életét is. A nyári melegben a papné kamrapol...
  • 2024. augusztus 10., szombat

    A versenypálya mint keresztyén életünk metaforája