Poszméh és a Biblia

A poszméh és a Biblia

„Isten közelsége oly igen jó nékem." Zsoltár 73,28

Egy poszméh ( Bombus ) már jó ideje ott lakott az udvari épületben.
Volt időnk jól megismerni és megszokni egymást.
Az egyik napon, amikor a parókiaudvaron tanulmányoztam a Bibliát, megjelent az asztalom körül. (Hangos érkezés volt. Nem lehetett nem észrevenni.)

Körültekintően leereszkedett, majd nagy meglepetésemreváratlanul a nyitott Bibliám alatt elhelyezkedett. 
Láthatóan otthonosnak, kiváló pihenőhelynek találta, mivel hosszasan ott időzött.

* * *
Mélyen elgondolkodtatott ez a meglepő tanulságos eset.
Mi, akik hiszünk az Úr Jézus Krisztusban,
valamikor éppen ilyen váratlanul érkeztünk meg az Isten Igéjéhez.
Kétségtelenül csak ott, a kegyelem forrásánál találhattunk lelki otthonra!
Azóta naponta Isten szent Igéjénél keresünk lelki feltöltődést,
békeséget, nyugalmat, gyógyulást,
oltalmat, menedéket, védettséget, rejtettséget, boldogságot.

Azóta a Szent Bibliát mi is a legfontosabbnak,
nélkülözhetetlennek tartjuk és végleg ott is
maradtunk áldott vonzása, mennyei HATALMA ALATT.

„Isten közelsége oly igen jó nékem.
Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy
hirdessem minden te cselekedetedet." (Zsoltár 73,28)

Trencsényi László
református lelkipásztor