Csodák Sima és Baskó között

EGY TÚRÁRÓL, MELY CSAK RÖVID SÉTÁNAK INDULT

Végre kiszabadultunk!
Négynapos esőzés miatti bezártság után, csak a falu széli keresztig terveztünk egy rövid sétát. A gyermeki szívek szabadsága viszont ezúttal is törvényt bontott, s én is örömmel csatlakoztam és így tovább sétáltunk még mintegy másfél órát Baskó felé.
Az élcsapat gyorsan eltávolodott tőlünk, csak vidám hangjuk egy - egy foszlánya jutott el hozzánk messziről. Nem siettünk, hanem sokszor meg- megállva gyönyörködtünk a felfedezett útszéli csodákban.

Istenünk, gyönyörű panorámát kínált fel nekünk látnivalóul. A hegyek lágy íves vonulatait nem lehetett nem megszeretni.
Az út menti búzatáblák ütemesen ringó, hajladozó mozgását mint köszöntést vette át szívünk. A fölöttük villámként csapongó fecskék a levegő kis hercegei, szemmel láthatóan örömet találtak benne, ha sebesen suhanó szárnyaikkal néha- néha megérintettek egy- egy búzakalászt.
Az út mentén az élő kamillaszőnyeg sárgásfehér ünneplő ruhában úgy simult a fákhoz- bokrokhoz és lábainkhoz, hogy szinte úgy érezhettük: a mi örömünkre van leterítve.
A friss felfedezés örömével találgattuk a virágok nevét és gyönyörködtünk pazar szépségükben.
Már a nevüket is megszerettük:
boglárka, kakukkfű, mécsvirág, pásztortáska, katáng, aggófű, pipacs, szulák, harangvirág, cickafark, kígyószisz, gólyaorr, ebszékfű, búzavirág, habszegfű, aszat, bojtorján, ökörfarkkóró, útifű, bakszakáll, csillaghúr, és mennyi volt még amit nem ismertünk fel.
Amikor rátaláltunk egy-egy általunk még nem ismert példányra: mint a kisgyermekek, melléguggolva ismerkedtünk vele, vizsgálgattuk és megsimogattuk.
Így értünk le egy völgybe, ahol a megáradt patak zúgását hallgattuk értő figyelemmel.


Ekkor, lépteink zajától egy mezei poszáta (SYLVIA COMMUNIS) röppent fel a közelben. Nem kellett sokáig keresnünk, ott volt a bokrok alatt előttünk a fészek. A szemmel láthatóan nagy gonddal kibélelt kis otthonban, öt pihe-puha paplanba öltözött újszülött fióka rejtőzött. Egyszerre, a fészek csupa száj lett, áttetsző kis testük remegett és csak szemük feketéllett.

• A "fészekmeleg" -e meghitt csendje és békéje láttán valamennyien meghatódtunk és tovább sétálva azon gondolkoztunk el hangosan, hogy éppen ilyen gyámoltalan és kiszolgáltatott az ember is, ha nincs Gondviselője.

De mi örültünk, hogy nekünk van, mert a mi Urunk, Jézus Krisztus mondja:

"Ne aggodalmaskodjatok életetek felől... Nézzétek az égi madarakat:... mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is." Máté 6,26-29

Végül, miután a többiek is bevártak minket, kellemesen elfáradva leültünk az útra, megpihenni, elcsendesedni, imádkozni, hálát adni, énekelni és megköszönni mindazt a sok szépet és gazdagságot, amivel ma megajándékozott minket a mi Istenünk, e csodás természet Hatalmas Alkotója.

Ebben a meghitt csendben csak a természet kellemes hangjai,
a mezők friss illatai és a smaragdzöld hegyek koszorúja vett
körül minket, de mi éreztük, hogy nemcsak ezek, hanem Istenünk
reánk áradó végtelen kegyelme, élő jelenléte is.

Miután imádkoztunk és felolvastuk a Bibliából a napi igét,
az eső is elkezdett szitálni, örökre megjelölve a helyet
nyitott Bibliáink lapjain, a Filippi levél 4. részénél.
Talán éppen azért, hogy soha ne feledjük:
"Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom,örüljetek!" Filippi 4,4

III. Életforrás Református Ifjúsági Tábor

Trencsényi László
református lelkipásztor

Anno Domini Nostri Jesu Christi, Sima, 1998 július 10.