Az ellenség szeretete

"Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket."  Lukács 6,27-28

Egyszer, Ady Endre így sírta el gondolatait a szeretet nélküli világról: "Szeretném, hogyha szeretnének, s lennék valakié, lennék valakié."
Isten nélkül mi is valamennyien ilyenek vagyunk: "a szeretet koldusai". Mennyi ember éhezi a szeretetet, ebben az elidegenedett, elvadult világunkban, ahol az agresszió, a harag, az erőszak, a gyűlölet, a gonoszság ennyire elhatalmasodott. Milyen igaz az Ige üzenete: "Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül." Máté 24,12 Szinte már nevetséges az, ha manapság valaki a szeretetről beszél, hát még ha az ellenség iránti szeretetről! Nem csoda, hogy sokan Jézusnak ezt a tanítását egyszerűen lehetetlennek, megvalósíthatatlannak tartják. Valóban nem lehet feljebb tenni a mércét, mint amikor Jézus arról beszél, hogy az ellenséget is szeretnünk kell, de mégsem kér tőlünk lehetetlent.

Először tisztázzuk az "ellenségképet".
Az ellenséggé válásnak mindig valamilyen konkrét előzménye van.
Rendszerint valamilyen apróság miatt robban ki feszültség, majd fokozódik az ellenszenv, mely teljes elhidegülés után gyűlöletbe csaphat át.
Minden ember természeténél fogva hajlandó Isten és felebarátja gyűlölésére, valljuk egyik hitvallásunkban, a Heidelbergi Kátéban. Valóban, ha közben Jézus Krisztus nem mentett volna meg minket, akkor mi is ilyenek maradtunk volna örökre, de Ő a mi gyűlölettel teli szívünket, Szent Vére által megtisztította. Csak ezzel az új szívvel lehet: feltétel nélkül szeretni!

Ezért aztán a hívő ember minden nap vizsgázik. Vajon milyen gyakran állunk bukásra a szeretet gyakorlásából?
• Keresztyén ember senkit sem tarthat ellenségének. (Természetesen arról nem tehetünk, ha valaki minket ellenségének tekint, -OK NÉLKÜL! )
• A feltétel nélküli szeretet nem azt jelenti, hogy nem bántom a másikat, még csak nem is azt, hogy valahogy elviselem, eltűröm a másik szeszélyét. Az ellenségünket szeretni azt jelenti, hogy azt kívánom neki, amit önmagamnak, imádkozom érte, és áldást kérek az életére.

Tudunk- e már így szeretni?
Tanuljunk Jézus Krisztustól, aki még a kereszten is imádkozott ellenségeiért!
Földi küldetésünket betölteni csak így lehet: őszintén-tisztán mások szemébe nézve, az Úrtól kapott élő mennyei szeretettel a szívünkben élni!

Trencsényi László
református lelkipásztor