Az ellenség szeretete

...

DILIGITE INIMICOS VESTROS

...

Az Úr Jézus Krisztus mondja:

"Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket." Lukács 6,27-28

Egyszer, Ady Endre így sírta el gondolatait a szeretet nélküli világról: "Szeretném, hogyha szeretnének, s lennék valakié, lennék valakié."
Isten nélkül mi is valamennyien ilyenek vagyunk: "a szeretet koldusai".

Mennyi ember éhezi a szeretetet, ebben az elidegenedett, elvadult világunkban, ahol az agresszió, a harag, az erőszak, a gyűlölet, a gonoszság ennyire elhatalmasodott.

Milyen igaz az Ige üzenete: "Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül." Máté 24,12

Szinte már nevetséges az, ha manapság valaki a szeretetről beszél, hát még ha az ellenség iránti szeretetről! Nem csoda, hogy sokan Jézusnak ezt a tanítását egyszerűen lehetetlennek, megvalósíthatatlannak tartják. Valóban nem lehet feljebb tenni a mércét, mint amikor Jézus arról beszél, hogy az ellenséget is szeretnünk kell, de mégsem kér tőlünk lehetetlent.

Először tisztázzuk az "ellenségképet".
Az ellenséggé válásnak mindig valamilyen konkrét előzménye van.
Rendszerint valamilyen apróság miatt robban ki feszültség, majd fokozódik az ellenszenv, mely teljes elhidegülés után gyűlöletbe csaphat át.
Minden ember természeténél fogva hajlandó Isten és felebarátja gyűlölésére, valljuk egyik hitvallásunkban, a Heidelbergi Kátéban. Valóban, ha közben Jézus Krisztus nem mentett volna meg minket, akkor mi is ilyenek maradtunk volna örökre, de Ő a mi gyűlölettel teli szívünket, Szent Vére által megtisztította. Csak ezzel az új szívvel lehet: feltétel nélkül szeretni!

Ezért aztán a hívő ember minden nap vizsgázik. Vajon milyen gyakran állunk bukásra a szeretet gyakorlásából?
• Keresztyén ember senkit sem tarthat ellenségének. (Természetesen arról nem tehetünk, ha valaki minket ellenségének tekint, -OK NÉLKÜL! )
• A feltétel nélküli szeretet nem azt jelenti, hogy nem bántom a másikat, még csak nem is azt, hogy valahogy elviselem, eltűröm a másik szeszélyét. Az ellenségünket szeretni azt jelenti, hogy azt kívánom neki, amit önmagamnak, imádkozom érte, és áldást kérek az életére.

Tudunk- e már így szeretni?
Tanuljunk Jézus Krisztustól, aki még a kereszten is imádkozott ellenségeiért!
Földi küldetésünket betölteni csak így lehet: őszintén-tisztán mások szemébe nézve, az Úrtól kapott élő mennyei szeretettel a szívünkben élni!

Trencsényi László
református lelkipásztor

**

Magasztallak Uram, mert megmentettél.
Nem engedted, hogy ellenségeim
örüljenek bajomon, Uram, Istenem
Hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem!
(Zsoltár 30, 2-3.)


...

Szeresd ellenségedet

Mily nehéz szeretni azt,
ki durván, sáros lábbal,
mélyen lelkedbe tapos,
s kárörvend fájdalmadon.

Arcán júdási mosoly,
szíve szándéka gonosz.
Gonoszsága tőrbe csal,
hamis az ajándéka.

Némán tűrsz, mint áldozat,
nem fizetsz rosszért rosszal,
de ki ádáz ellenség,
oly nehéz szeretni azt.

Krisztusi példa segít,
kik keresztre feszítik,
azokért imádkozik,
vére értük ontatik..

ha szívedben Ő lakik.
már képes vagy szeretni,
ki ellened vétkezik,
s tudsz érte imádkozni.

Schvalm Rózsa

***

Kálvin János: Az ellenség szeretetéről

„Az Úr azt parancsolta, mindenkivel egyformán cselekedjünk jót! Pedig az emberek nagy része – ha érdemüket nézed – méltatlan erre. De itt a legjobb érvvel áll elő a Szentírás, amikor azt tanítja: Nem szabad fontolgatni, vajon maguktól kiérdemlik-e ezek az emberek, hanem mindenikben Isten képét kell látni, amely iránt nagy tisztelettel és szeretettel kell lennünk. Testvéreink esetében az isteni képmásra még gondosabban tekintettel kell lennünk, mert Krisztus lelke ezt már megújította, és helyreállította bennük!

Tehát bárki legyen, aki a segítségedet igényli, nincs okod arra, hogy megvond tőle támogatásodat. Mondd, hogy idegen! De az Úr rásütötte bélyegét, amelyet fel kell ismerned! Ezért tiltja meg, hogy testvéred elől elrejtsd magad! Mondd, hogy megvetésre méltó és semmirekellő! De Isten úgy mutatja meg őt, mint aki méltó, hogy az ő képét hordozza. Mondd, hogy nem tartozol neki semmiféle szolgálattal! De Isten őt úgy állítja eléd, mint saját Magát, hogy elismerd a feléje áradó sok és sokféle jótéteményt. Mondd, hogy méltatlan, és azért nem mozdítod meg a kisujjadat se érte! De Isten képmása, amely őt elődbe ajánlja, bizony méltó, hogy magad és mindened neki add!

Ha pedig nem csak méltatlan a legkisebb jóra, de szitkozódással, gonosz cselekedettel meg is sértett Téged, még ez sem elfogadható ok arra, hogy ne öleld át szeretettel, vagy megtagadd tőle azt, amire a szeretet kötelez. Egész mást érdemel Ő éntőlem, mondod. És mit érdemel az Úr? Mert amikor azt parancsolja, hogy bocsásd meg neki mindazt, amit ellened cselekedett, mindazt bizonyosan magának akarja tulajdonítani. Bizony, csak ezen az úton jutunk el oda, ami
nem hogy nehéz, de teljesen ellenkezik is az emberi természettel, hogy szeressük azokat, akik minket gyűlölnek, a rosszért jóval fzessünk, a gyalázkodásra áldással válaszoljunk.

Csak ne feledjük, hogy nem az emberek gonoszságára kell tekinteni, hanem Isten képét kell bennük meglátni, mely bűneik elfedezése és eltörlése után, szépségével és méltóságával arra indít, hogy szeressük, és magunkhoz öleljük őket!”

Kálvin János

***