Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Megható áhítat a Tisza partján

MEGHATÓ TISZA PARTI ÁHITAT TOKAJBAN

„Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk." (Zsoltár137,1)

Mintha a mienk lett volna, oly otthonosan telepedtünk le a kis „kikötő" deszkáira Tokajban.

A lábunk alatt szelíden sietett a Tisza.

Mi az Életforrás táborból jöttünk, ő pedig a Kárpátokból érkezett.

Itt találkoztunk, amint ő éppen igyekezett haza a Dunába, tengerbe, óceánba, mi pedig az örök mennyei hazába készülve tartottunk itt csendeshetet.

Sokáig csendben figyeltük a nagy folyó ősi életjeleit, szelíd csobbanásait, pici örvényeit.

Mennyi mindent hozott magával?

Sok felesleges terhétől itt vált meg végleg Tokajban, mert szilárdan elhatározta, hogy a sok „szemétségét" itt rakja le, nem hordozza többé, hanem megtisztulva megy tovább.

...

A nagy folyó és életünk folyója vajon merre megy tova?

A múlt és a jelen ölelték át egymást itt a hegy lábánál beleölelve minket is.

Amikor kinyitottuk a a Szent Bibliánkat, a két és fél ezer év távlatából elevenen felzengő hűség és kitartás hitvallása a 137. Zsoltár szívbemarkolóan megrendítő üzenete mély nyomot hagyott bennünk.

Már csak egy nap volt hátra az "ÉLETFORRÁS" táborból.

Gondolatainkba merülve, csendben ültünk a mólón, amint egykor Isten népe Babilon vizeinél.

Ott hetven esztendő volt a „gondolkodási idő" itt csak hét nap, de ez a hét az Élet Forrásával, az Úr Jézus Krisztussal telhetett el.

Ő mondja: „Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne." (János 4,14)

Ő ismer egyedül.

Csak Ő tudja, hogy itt tudtuk-e hagyni bűnös életünk minden szennyes hordalékát, hogy megtisztulva szabadon haladhassunk tovább az általa megszabott mederben a mennyei keskeny úton!

Lehet-e elfelejteni ezt a hetet, mindazt amit itt tett értünk a mi áldott Istenünk?

Hiszem, hogy mi, akik itt lehettünk, nem fogjuk elfelejteni soha a IV. Életforrás tábort, ahova már életünk, szívünk egy közös darabja fűz.

Kitörölhetetlen emlékként üzen számunkra ez a hely ezután.

Már végleg ide köt minket a Tokaj főterén álló Sztéhló Gábor Otthon meghitt csendje, ahol Isten előtt, örömkönnyek között valóban otthon lehettünk a mi áldott Istenünk kegyelmes karjaiban.

Anno Domini Nostri Jesu Christi, Tokaj, 1998. július 31.

Trencsényi László
református lelkipásztor

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 514, összesen: 851607

  • 2025. augusztus 26., kedd

    Ablonczy Áron nem valami ellen, hanem valamiért lázad, víziója, hogy az ifjúsági szolgálat valóban missziói legyen.
  • 2025. augusztus 25., hétfő

    Ajánló Timothy Keller magyarul nemrég megjelent, Hivatás és elhívás című könyvéről.
  • 2025. augusztus 24., vasárnap

    Egy felnőtt konfirmandus tanúságtétele
  • 2025. augusztus 21., csütörtök

    Mire gondolsz, amikor azt mondják, hogy „lepereg előtted életed filmje”?
  • 2025. augusztus 20., szerda

    Ha művészeti nevelés, akkor bábszínház. Ráadásul a Budapest Bábszínház idén éppen hetvenöt éves. Teszárek Csaba színművésszel beszélgettünk A szomjas ...
  • 2025. augusztus 19., kedd

    Keresztény ország – lehetséges?
  • 2025. augusztus 18., hétfő

    ...AKI mellé ők is odaülnének.
  • 2025. augusztus 17., vasárnap

    A 106 éves püspöktől a szultáni engedéllyel épített református templomig – hat érdekesség dunamellékről
  • 2025. augusztus 13., szerda

    Bár az AI-nak nincs személyisége és Krisztustól kapott elhívása, de az algoritmus ma mégis hasonló kérdést szegezne nekünk: hol a helyem?
  • 2025. augusztus 12., kedd

    Éghajlatváltozás- „globális hisztéria” vagy valóság?