Csak az Úr!

Máté 17,14–21

„Elhoztam őt tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.” (16.v.)

Csak az Úr!

A lent maradt kilenc tanítvány tehetetlennek bizonyult. Abban a pillanatban, amint Jézus megérkezett, újra feléledt a remény! Az apa nem tudott beletörődni abba, hogy gyermekén senki sem segíthet, kétségbeesett hangja eljutott Istenhez. Jézus pedig így szólt: „Hozzátok őt ide!”

Voltunk már ilyen elkeseredett helyzetben, amikor az emberek mind tehetetlenül, fejüket csóválva álltak mellettünk? Hiába biztattak, hogy légy erős, tarts ki, nem oldódott meg semmi. Hiába kívántak részvétet, nem enyhült a fájdalom. Be kell végre látnunk, hogy emberekre nem számíthatunk, viszont még odamenekülhetünk az Úr Jézushoz, mint egyetlen segítséghez, hogy Ő tekintsen ránk.

Az Úr szabadítását reménytelen helyzetben is megtapasztaló Zimányi József írja:

„Elindultunk a »jéghegyek« felé, a »tűzoszlop« vezetésével.

Az Ő tűzoszlopa világított egész idő alatt, és olvasztotta körülöttem a jeget. [...] szabadítását megtapasztalhattam, szeretetével mindennap lehajolt hozzám. Azonnal figyelmeztetett a veszélyekre, és a pusztító minden cselvetését áthúzta.”

Trencsényi László
református lelkipásztor