Feloldozva

"Egyszer valamelyik zsinagógában tanított szombaton. Íme, volt ott egy asszony, akiben betegség lelke lakott tizennyolc éve, és annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem volt képes felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta őt, előszólította, és ezt mondta neki: "Asszony, megszabadultál betegségedből.- És rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent."
Lukács 13,10-13

Ez a betegség elképzelhetetlenül szörnyű lehetett, mivel a beteg nem tudott fölegyenesedni, sőt ahogy teltek az évek ő egyre mélyebbre görnyedt a földhöz. Tizennyolc év szenvedés és reménykedés, tizennyolc év megkötözöttség volt már a háta mögött, amikor az Úr Jézussal találkozhatott és végre megszabadulhatott bajából.

Amikor a vadlovakat lasszóval befogják, hogy betörjék, egyre szorosabbra húzzák, míg végül teljesen a földre kényszerítik. Így végez a sátán is a csapdájába került gyanútlan emberekkel: először befogja, majd megkötözi őket. Ahány ember, annyi féle csapás: Egyesek eleinte csak belegörnyednek, mások megszakadnak, mások belehalnak!

Ebben a történetben a megkötözöttségnél a kötél, mint bilincs szerepel. Jellemző, hogy az ördög mindig így észrevétlenül bilincseli össze áldozatait, valósággal rabul ejt.
 Hányan vergődnek ma is kiúttalanul: A szenvedélyek, gonosz szokások különféle bilincseiben. A babonaság, okkult fertőzések bilincseiben. A büszkeség, a gőg, a nagyravágyás bilincseiben... stb.
A legszörnyűbb talán az, hogy sokan észre sem veszik, hogy bajban vannak, így a különféle ördögi csapdák miatt a csalódások lassan hegyekké nőnek és ők egyre mélyebbre süllyednek le a bűn mélységeibe!
Szomorú, hogy milyen sokan nem mernek szembe nézni bűneikkel, és nem merik beismerni, hogy be vannak csapva!
Inkább sorvadoznak, görnyedeznek és meghalnak.
Tudjuk, hogy minden ördögi megkötözöttség előbb-utóbb halálos végű, hacsak közben Valaki meg nem szabadit!
Isten gondoskodott róla, hogy mindenki számára legyen Szabadító, Ő a mi Urunk, Jézus Krisztus!
" Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa- 1.János 3,8

Az Úr Jézus ezen az igén keresztül ma minket szólított meg, mert Ő jól ismeri nyomorult bilincseinket.
Valóban igaz az, hogy csak azokon nem lehet segíteni, akik a kegyelmet mindvégig visszautasítják, és nem kérnek belőle.
Rajtunk áll, hogy melyik utat választjuk.
Boldog az az ember, aki már megtapasztalta életében Jézus Krisztus szabadítását, amint Ő feloldoz, szent kezével magához ölel és szabadon enged!
Adja meg az Úr, hogy mi is ilyen felszabadult, boldog gyermekei lehessünk Istennek!

Trencsényi László

református lelkipásztor