Gondoskodás

„Mert az Úrnak része az Ő népe....körülvette őt, gondja volt rá, őrizte mint a szeme fényét. Mint a fészkén felrebbenő sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettük szárnyait, felveszi őket és tollain emeli őket.”  5Mózes 32,9-11

Nagyon szeretem a madarakat.

Egy szép nyári napon szemtanúja lehettem, amint a kis fecskék fészkükből először kiröpültek. Láttam azt a kétségbeesett szárnyalásnak alig nevezhető bukdácsolást, ahogyan próbálták birtokba venni a légteret. Ha nagy üggyel-bajjal végre sikerült csak valahol landolniuk, láttam milyen érdeklődéssel ismerkedtek a külvilággal. Számukra eddig a világot csak egy szűkös poros hely, a padlástér félhomálya jelentette. De most kint voltak, bár még gyönge szárnyaikon, de már kint a SZABAD világban. Megható volt látni, amint ismerkedtek a soha nem látott tágas kék égbolttal, a ragyogó nappal, a széllel, a fákkal, a háztetőkkel, a mezőkkel, a virágokkal és más madarakkal.

De ott sürögtek-forogtak mellettük a szüleik is, akik gyámoltalan fiókáikat féltő szeretettel vigyázták, körülvették, segítették, hívogatták, etetgették, tanítgatták. Ezek a kis fecskék érezhették azt a mérhetetlen szeretetet és gondoskodást, melyet szüleiktől kaptak.

Testvérek, ti akik már Isten gyermekeinek valljátok magatokat, el tudjátok képzelni azt, hogy Isten megfelejtkezik rólatok?

Ti, akik átéltétek a megtérés és újjászületés örömét, és a keskeny úton a mennyei hazába tartotok és kijöttetek a bűnös kívánságok „sötét, poros odújából” a bűn rabságából a SZABADSÁGRA az Isten megváltásának dicsőséges ege alá:- el tudjátok képzelni, hogy Isten magatokra hagy?

Ugye nem!!

Drágák vagytok Neki és úgy őriz, mint a szeme fényét!

Örüljetek minden napon a ti Megtartó Isteneteknek!

Nyíregyháza,1993

Trencsényi László

református lelkipásztor